Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-04 / 156. szám
1965. július 4L TOI,NA «JEGYEI KTEPÜJSSG 3 Szövetkezeti nap Lazul a féle Minden évben a nyár első hónapjában emlékeznek meg szerte a világon azokról, akik termelői, vagy értékesítői társulásokban, szövetkezetekben végzik munkájukat. Az idén július 4 a nemzetközi szövetkezeti nap. A Kiéli Világgazdasági Intézet adatai szerint az öt világrészben a termelők és értékesítők milliói választották a szövetkezés útját, s ma kegyelettel emlékeznek az úttörőkről, akik nem egyszer utópikus gondolatokkal láttak hozzá különböző társulások szervezéséhez, alapításához. A gondolkodók, a szövetkezeti mozgalom úttörő, nagy embereinek céljai és elképzelései a maguk tisztaságában és nemességében csak a szocialista társadalom talaján valósulhatnak meg. A hazánkban és a szocialista tábor országaiban kibontakozott, életképes szövetkezeti mozgalom emberek millióit tömöríti, s könnyíti meg életüket, munkájukat. Csak Tolna megyében 80 ezer fölművesszövetkezeti, három és félezer kisipari szövetkezeti tag munkálkodik a termelés és értékesítés vonalán. Külön nagy erőt jelent szövetkezeti mozgalmunknak a termelőszövetkezetek széles és erős tábora. Közös gazdasági és politikai munkájuk egyértelmű a magyar mezőgazdaság világszínvonalra való emelésével, a régi paraszti élet gyökeres átformálásával. Sikereik, eredményeik ország, világ előtt ismeretesek. A mai nemzetközi szövetkezeti napon sok helyütt egyszerű formákban emlékeznek meg a megtett útról. S innen mérve, újabb erővel látnak hozzá az emberek millióit érintő szövetkezetek szervezéséhez, a társadalmat át- és átszövő, s a kollektív összefogás erejét példázó mozgalom erősítéséhez. A megyei operatív bizottság ülése Nagyon nehéz már az árpaaratás is — Teljes erővel dolgozzanak a kombájnok — Gondoskodni kell a mélyszántásig a kettős műszakról Szombaton délelőtt az aratás szervezéséről és minden aktuális munkáról tanácskozott a megyei mezőgazdasági operatív bizottság. A tapasztalatok szerint megyénk szövetkezeteiben jól halad a növényápolás, viszont az aratásban már a kezdet kezdetén nagy nehézségek mutatkoznak. A megdőlt, összekuszáló- dott árpaföldeket sok helyen fölveri a sárjunövény, vagy a gyom, másrészt a földre hajló kalászok nedvesek, ezért sokszor gondot okoz, hogyan is arassanak. A megyei mezőgazdasági operatív bizottság határozata és javaslata az, hogy mivel szinte táblánként más a helyzet, a szakemberek döntsék el, célszerű-e kétmenetes aratást alkalmazni az őszi árpában, vagy pedig rögtön kombájnnal takarítsák be. Mindenesetre feltétlenül szükségesnek látszik, hogy a kombájnokat maximálisan használják ki már most, az aratás első időszakában. Igaz, nem mindenütt aratnak egyelőre, de azokba a gazdaságokba, ahol már lehet aratni, vonják össze a kombájnokat, ha csak két- három napra is. Mindenképpen megéri ez, és legalább kipróbálják a búzaaratás előtt az összes gépet. A gépeken egyébként csak kisebb beállítási hibák mutatkoztak itt-ott, az aratás kezdeténél. Az operatív bizottság véleménye szerint azokban a* szövetkezetekben, ahol még nem . végeztek az aktuális növényápolási munkákkal, egyelőre nem célszerű kézzel aratni, csak kombájnnal, illetve rendre- vágóval inkább kapáljon mindenki, aki tud. Horváth József, a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztály- vezetője felhívta az illetékes szervek, elsősorban a járási tanácsok figyelmét arra, szigorúan ellenőrizzék: gondoskodnak-e a szövetkezeti vezetők a lehető legtöbb traktor kettős műszakban való üzemeltetéséről, mire elérkezik a nyári mélyszántás ideje. I Vita Erzsébetet, az egyik végzős kislányt rövid beszélgetésre invitáljuk. Fiatal, egészséges, s az élet dolgaiban kissé járatlan még. Társnői, akik szintén korrepetálnak, kíváncsian figyelik: vajon y mi történik a társalgás során?- Erzsi tán most. csinálja meg a szerencséjét. Az első kérdés szokásos, sztereotip: — Hová valósi? — Grábóci vagyok. — Milyen elképzelései vannak saját jövőjéről, hol kínálkozik állás? Tanácstalanul ingatja a fejét. — Semmit nem tudok. — Milyen elképzelésekkel jött ebbe az iskolába? — Ide vettek fel. Közgazdasági technikumba jelentkeztem, aztán itt volt hely Grábócról ketten kerültünk a gép- és gyorsíróiskolába. Társam időközben kimaradt ... — Mi történt vele? Sóhajt. — Dolgozik a községi tanácsnál. — Felvették képesítés nélkül? — Igen, nem kértek bizonyítványt. A kislány családi körülménye! ről is vall. Anyagi helyzetük egyáltalán nem rózsás. Édesapja az iskolával szemben álló kórházban betegen fekszik. Szilikózis. A kislány néha átszalad, meglátogatja. Vajon miről beszélgethetnek? Vita Erzsi bátyja tényleges katonaidejét tölti. Három kisebb testvére otthon van. Kellene a pénz, a kereset. De vajon nem délibábkergetés volt annak idején erre a beosztásra pályázni? Megmondta-e vajon valaki a szülőknek, hogy ebben a szakmában népes a mezőny, nagy a tülekedés, a kenyérharc, s csak a legjobbaknak jut azonnal állás? S ha megmondta, elhitték-e neki? Ezek mind nyitott kérdések. Ök már nem, legfeljebb maisok okulhatnak. Mint annyian, Erzsi is az összeköttetésben, a pártfogókban reménykedik. — Van-e társnői között olyan, akinek már biztos a dolog? — Kevés. — Mégis. — Majer Annus Szekszárdra kerül, legalább iis ezzel dicsekedett. — Kinek a segítségévéi? — Nem árulta el. — Van-e még akinek biztos a helye? — Boda Györgyi állása is annak látszik. Ö uzdi lány, ott helyezkedik majd él. Volt egy időszak — igaz ez a tsz-mozgalam kezdetén volt — amikor csupa jót lehetett hallani a Bonyhád-istvánmajoiri Dózsa Népe Tsz-ről. Aztán következett egy olyan stádium, amikor inkább hallgattak róla, vagy ha szóba került, kézlegyintéssel elintézték. Valóban különös felfogás alakult ki ebben a szövetkezetben. A közös munkáról, a közös gondokról, a külső szemlélődő módján keserűen, cinizmussal beszéltek, pedig a saját bajuk volt. Az asszonyok, ha olyan látogató érkezett a tsz-be, akiről feltételezték, hogy kiküldött lehet, vége-hossza nem volt panaszkodásuknak. Elesettségükről panaszkodtak, szegényes ruházatukat mutogatták. És ráadásul szidták a tsz-vezetőséget. Szegénységükért, elesettségükért a tsz-vezető- ket okolták. Úgy voltak, mint a közmondásbeli ember, aki más szemében a szálkát, a magáéban a gerendát sem akarja meglátni. A tsz-vezetőség nehéz helyzetben volt a tagok elégedetlenkedtek, s közben elnézték hogy a földbefagy a krumpli, a répa. A tsz-vezetőség maga olyan volt, mint seregét vesztett hadvezér. Intézkedett, szervezett a maga módján, csak éppen ahhoz volt kevés az erő, hogy az intézkedések végre is legyenek hajtva. A tagság jó része nem dolgozott. A 126, névsorban szereplő tag mellett állandóan kísértett a munkaerőhiány. A vezetőség kénytelen volt egy-egy munkát, kapálást, terménybetakarítást napszámosokkal elvégeztetni; Ilyen munkamorál mellett nem volt csoda, hogy a tavalyi évet mérleghiánnyal zárták. Január 1-gyel vezetőség- változás A régi elnöknek a tagság többször a szemére vetette, türelmetlenségét, nagy hangját. Az új elnök, Simon Ferenc, aki 8 évig volt Bátaapátin tsz-elnök, más húrokat kezdett pengetni. Nyugodt beszédmodorával, segítőszándékával, praktikus intézkedé. seivel megtalálta a módját, hogy a hangadókat leszerelje, lehetetlenné tegye. Munkájában a becsületesen dolgozó tagokra és nem a nagyhangú semmittevőikre támaszkodott. A munka megszervezésében is következetes volt. Ahogy rá lehetett menni a földekre, felszántották az őszről visszamaradt 450 hold földet. Ezt a munkát, sőt a többit is, a saját gépek igénybevételével végezték el a jó öreg Hoffher-traktorofckal. Tavaly százezer forintot emésztett fel a napszámosok fizetése, mert a tagok többsége kedvtől függően dolgozott. Az idén a tagok végzik a munkát és ha kell, vasárnaponként is dolgoznak. Akik azelőtt kézlegyintéssel in tézték el a szövetkezetét, ma meglepődve figyelik a fejleményeket. Azelőtt nem volt ná példa, hogy az istvánmajori tsz-ben 50—60 ember gyűjtötte a szénát, vagy kapálta a kukoricát. Viszont volt idő, — és nem is régen, — amikor a Hónig- pusztán lakó 12 család ajtaján hiába kopogtatott a tsz- brigádvezetője, hívására, kopogtatására nem nyitottak ajtót, pedig odahaza voltak. Amikor Szondi Lajostól, a szőlészet brigádvezetőjétől megkérdeztük, mivel magyarázza a változást, azt mondta: „Talán a vezetőség új módszere, a jobb munkaszervezés, az emberségesebb hangvétele használt. Ezt kell mondani, mert sajnos pénzünk az idén sem több miíit tavaly volt.” Lazult a fejlődést gátló fék Istvánmajorban. A tsz-vezetőség bevonja a tsz-tagokat az ügyek intézésébe. Igazságos rendszabályokat vezetett be, s ezeket maga betartja és másokkal betartatja. A tagok gyerekei azzal az indokkal, hogy tönkreteszik a virágokat, azelőtt ki voltak zárva a parkból. Az idén feloldódott a zár, s a park medencéjében vígan lubickolnak, amíg a szülők dolgoznak. Tavaly szó volt arról, hogy a járási tanács 10 ezer forintot biztosít idényóvoda felállítására. Állítólag azért nem valósult meg, mert nem volt jelentkező. Az idén viszont ilyen kedvező ajánlat nincs, de a vezetőség az asszonyok kérésére foglalkozik a gyerekes anyák gondjaival, gyermekmegőrzőt állítanak fel; A fiataloknak is kedvébe jár a tsz-vezetőség. A tsz-központ nagytermében vasárnap esténként klub-összejöveteleket tartanak. Előkerült a raktárból a tv, s a fiatalok lemezjátszót kaptak. A téli hónapokban megnyílt a könyvtár, amelynek létezéséről eddig csak néhányan tudtak. Másként beszélnek a tagok mint egy évvel ezelőtt. Ez is eredmény, de a leglényegesebb az, hogy másként dolgoznak. Most már érdekli őket a szövetkezet, a közös munka. Június 26-án tsz-közgyűlést tartottak, az aratásra való felkészülést beszélték meg. A közgyűlésről mindössze két tag hiányzott. Ez is lényeges dolog, de méginkább az, ahogy a küszöbönálló nagy munkáról beszéltek. Tizennyolc aratópár vállalt kézi aratást, köztük Verner József és Lásziai József nyugdíjasok, akik egyébként a szőlészet állandó munkásai. A közgyűlés után két napra párttaggyűlés volt. Itt is megjelentek a meghívottak teljes létszámmal. A párttaggyűlés után a kertészetben lévő munka- torlódás került szóba. A sertés- tenyésztésben dolgozó asszonyok három napot ajánlottak fel, hogy a kertészeket „kihúzzák” a csávából, illetve a gazból. Bizakodó a hangulat A tsz-vezetőség, úgy látszik, jól fogott hozzá a „rendcsináláshoz”. Bevonja a tsz-tagokat a közös ügyek intézésébe. A premizálást minden munkára és minden családtagra kiterjesztették. A családtagok minden ledolgozott 100 munkaegység után 15 mázsa csöves kukoricát kapnak. Hat az anyagi ösztönzés, hat az igazságos intézkedés, az emberekkel való törődés, a jó szó. — Nem igaz, hogy igénytelenek vagyunk — mondta Horváth Józsefné sertésgondozó. Mi is szeretjük a szépet, a jót. Tisztában vagyunk azzal is, hogy csak akkor lesz jobb, ha dolgozunk. Azt is tudjuk, hogy az új vezetőség egy év alatt nem tudja megváltani a világot, de ha mindenki megteszi a magáét és dolgozik, a jövő év már Istvánmajorban is nem mérleghiánynyal, hanem eredménnyel zárul. Rajtuk, az istvánmajori tsz- tagokon múlik, hogy így is legyen. POZSONYI IGNÁCNÉ — Ügy gondolja, Erzsik®, hogy csak összeköttetéssel megy? Ha igen, próbálkozott ilye* szerezni? A kislány tétovázva áll a gépszoba ajtajában. Hosszabb latolgatás után szólal meg: — Tegnap jártam Varga János bácsinál, a községi tanácsnál dolgozik. — Milyen beosztásban? Ö segíthet magán? — Nem tudom miféle ott, de annyit mondott, ő majd isegít. — Hogy lehet ennyire hiszékeny? Azt sem tudja kicsoda, aki segítséget ígér. Megvonja a vállát. — Varga bácsi Makrai Annus- kának is megígérte, annak a kis- mányoki lánynak. — Szívesen dolgozna Varga bácsi mellett? — Nem. — Csak. Ezek a lányok minden szalmaszálat, minden lehetőséget megragadnak. Következik: Községi tanács Bonyhád. SZEKUL1TY PÉTER— SZOLNOKI ISTVÁN REPCE ARATÁS Foto: Túri Mária r
