Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-28 / 176. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. július 28. Johnson elnök folytatja tanácskozásait Washington (MTI) A Fehér Ház közölte, hogy Johnson elnök rövidesen tárgyal a kongresszus vezetőivel a vietnami helyzetről. Az elnök gyakorlatilag befejezte tárgyalásait katonai és politikai tanácsadóival és most szándékozik formába önteni az Egyesült Államok vietnami katonai beavatkozásának kiszélesítésével kapcsolatos döntését, amelyet még megvitat a kongresszus két házának vezetőivel. Hétfőn este Johnson három órán keresztül tárgyalt vezérkarával. A megbeszélésen részt vett Rusk külügyminiszter, McNamara hadügyminiszter, Wheeler tábornok, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, Ball külügyminiszter-helyettes, Humph rey alelnök, Cabot Lodge, az újon ■an kinevezett saigoni nagykövet és Goldberg, az Egyesült Államok ENSZ-képviselője. Ezen a tanácskozáson megvitatták azt a jelentésit is, amely szerint szombaton Hanoi közelében légvédelKairo (MTI) Faruk király eltávolításának 13. évfordulója alkalmából rendezett alexandriai ünnepségek során Nasszer elnök beszédet mondott. Az EAK .elnöke megcáfolta az Imperialista propaganda állításait, amelyek szerint merényletet akartak elkövetni ellene. Azt állították egyes beiruti lapok, hogy összeesküvők bombázni akarták az elnöki rezidenciát. Azt állították, hogy egy Mohamed Eszam Naszr nevű légirajparancsnok a dekheliai repülőtéren Iljusin-gé- pét bombákkal szerelte fel és meg akarta támadni Gamal Abdel Nasszer rezidenciáját, de a MIG- vadászgépek . üldözőbe vették és Wadi Natrounnál lelőtték. Az említett beiruti lapok szerint ezt követően több száz tisztet letartóztattak. Mindez az imperializmus, a reakció szégyenteljes hazugsága — jelentette ki Nasszer elnök. — Nem véletlen, hogy ezt a hazugságot Teherán, Tel-Aviv és Damaszkusz rádiói nyomban terjeszteni kezdték. Az igazság az, hogy az egyiptomi légierőnek nincs Mohamed Esszam Naszr nevű tisztje. A bombázógépek állandóan fel vannak szerelve bombákkal, s a vadászok állandóan készek, mert a légierő mindig készültségben van. Az igazság az, hogy nem tartóztattak le egyetlen tisztet sem. Ezekkel a híresztelésekkel az EAK ellenségei csupán vágyálmaikat fejezik ki. Július 19. és 26. között Bécsben tartatta nyolcadik ülésszakát a magyar—osztrák vízügyi bizottság. A határvizek szabályozásának, fenntartásának időszerű kérdései mellett — a Fertő-tó vízgazdálkodási kérdéseivel összefüggésben — megtárgyalták a Hanság-csa torna zsilipéinek kezelési szabályzatát, meghatározták az I960, évi munkatervet. A bizottság behatóan foglalkozott a határvizeknél és a közös ár- vízvédelmi művekben keletkezett károkkal, a helyreállításukhoz szükséges intézkedésekkel, valamint az árvízi előrejelző szolgálat fejlesztésével. Megvizsgálták a határvizek szabályozására vonatlo > terveket és azok megvalósítását. Megállapították, hogy mi rakéitával lőttek le egy Phantom F—4C típusú amerikai repülőgépeit. Saigoni jelentések szerint hétfőn az amerikai légierő hat támadást intézett a VDK területe ellen, a keddre virradó éjszaka pedig az Independence amerikai re- pülőgép-anyahajórói felszállt gépek két kisebb csoportban bombázták Dong Hói körzetét és egy Hanoitól 100 kilométerre délre fekvő átkelőhelyet. Az észak-vietnami hírügynökség Hanoiból érkezett jelentése szerint a hétfői légitámadások során két amerikai gépet lőtt le a VDK légvédelme, s ezzel az 1964, augusztus 5-e óta megsemmisített gépek száma 406-ra emelkedett. Saigonban az amerikai hatóságok teljes hallgatásba burkolóztak a Phantom F—4C típusú amerikai repülőgépről amelyről korábban azt állították, hogy szombaton minden valószínűség szerint légelhárító rakétával lőtték le Hanoitól 65 kilométernyire. Az elnök rámutatott arra, hogy az EAK ellenségei elfelejtik: Egyiptomban 13 évvel ezelőtt nem államcsíny, hanem forradalom zajlott le, s ez a forradalom tizennegyedik esztendejében is fiatal, hatalmas, erejű és alkotó forradalom. Nasszer elnök megcáfolta azokat az állításokat, hogy elhidegült volna az EAK és Irak viszonya. — Az EAK és Irak azonos célokat követ és az egész arab nép érdekében harcol az imperializmus és a reakció ellen — mondotta Nasszer elnök. — Támogattuk az iraki forradalmat és támogatni fogjuk minden összeesküvés és támadás ellen. Nasszer elnök ismertette EAK-ban végbement hatalma' változásokat és hangsúlyozta, hogy azok nem egyetlen ember revéhez fűződnek. A forradalom ellenségei azt képzelik, hogy ha megszabadulnak Nasszer személyétől, elérhetik céljukat. Tévednek, mert az egyiptomi nép dolgozó erőt tömörítő forradalmat hajt végre. Tegyük fel barátaim, hogy valami történnék velem, vagy forradalmunk bármely más vezetőjével — folytatta Nasszer elnök. — Azt jelentené-e ez, hogy a nép felett ismét úrrá lehetnének ellenségeink? Ha ennek a forradalomnak csodaforrása az, hogy a nép felszabadult, a nép más fiai állnának csatasorba, hogy megvalósítsák a forradalom céljait és hogy minden ellenségével szemben győzelemre vigyék. mindenekelőtt a Pinka és a Strém szabályozása szükséges. Az idei árvíz tapasztalatainak sürgős gyakorlati hasznosítására a bizottság még az idén újabb ülésszakot tart. A tárgyalások jegyzőkönyvét magyar részről Dégen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, osztrák részről dr. Ernst Guntschl, az Osztrák Köztársaság vízügyi meghatalmazottja írta alá. Ebből az alkalomból Sebes István, hazánk bécsi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete hétfőn este fogadást adott, amelyen részt vettek a magyar—osztrák vízügyi bizottság tagjai, az osztrák földművelés- és közlekedésügyi minisztérium v vezető munkatársai, a tudományos élet képviselői. Hétfőin egy amerikai katonai szóvivő sajtóértekezletét, amely ezzel a kérdéssel foglalkozott volna, váratlanul lemondták. Használhatatlan a dél-vietnami közlekedési liálczat A keddi dél-vietnami katonai közlemény szerint hétfőn csak csekély harci tevékenység folyt az országban — az AP saigoni tudósítása viszont egy hosszabb időszak eseményeit elemezve rámutat, hogy a dél-vietnamj szárazföldi közlekedési hálózatot a partizánok gyakorlatilag használhatatlanná tették. A vasútvonalakat felrobbantották, a hegyi utakon hatalmas fákat döntöttek ki és ezzel torlaszolták el a közlekedést, másutt néhány méterenként árkok szabdalják keresztül az utakat. A hidakat felrobbantották a szabadságharcosok, a vasúti síneket elvitték a dzsungelba. A Vietnam belső részén fekvő városokat gyakorlatilag gazdasági blokád zárja el a külvilágtól: a legtöbbjüket csak légi- úton, vagy erős fegyveres őrséggel biztosított konvoj segítségéve! lehet elérni. A kormányerők nagy erőfeszítésekkel megnyitják az utat nappal, de éjszaka ismét le kell mondaniok ellenőrzésükről. Az ország középső részére nehezedő nyomás valamelyest enyhült az eimúlt héten, amikoris 1Ö 000 katona tartotta fenn a forgalmat a 19-es számú úton s ezalatt 1000 | tonna utánpótlást szállítottak j Pleikuba. Azóta a csapatok elvonultak és az utat ismét a partizánok ellenőrzik. Az észak-vietnami hírügynökség jelentése szerint a július 11- vel végződő héten a szabadságharcosok Guang Ngaf tartományban 12 ellenséges helyőrséget semmi- , sítettek meg és tízezer embert szabadítottak fel. Áll a víztorony Doniboriban felállították a víztornyot, amely a hétvégi telepet és a KISZ-tábort látja majd el vízzé 1. Nasszer elnök beszéde Alexandriában Magyar—osztrák vízügyi tárgyalások Összeesküvés a Brazzaville-i Kongó kormánya ellen Brazzaville (TASZSZ, AP). Mas- semba-Debat, a Brazzaville-i kongó elnöke hétfői sajtóértekezletén bejelentetitek a közelmúltban Leo- poldville-bol egy terroristacsoportot dobtak át Brazzaville-be, azzal a feladattal, hogy döntsék meg a kormány és hiúsítsák meg az első afrikai sportjátékok megtartását. A kongói elnök elmondotta, hogy a július 15-óre virradó éjjel átdobott 32 tagú terroristacsoportnak fel kellett volna robbantania a központi stadiont, a vil- lanytelepet, elvágni a Brazza- ville-ből Pointe Nbireba vezető utat. A terroristák megbízást kaptak pánikkeltésre és vezető személyiségek meggyilkolására. A csoport tagja a Mobutu-féle ejtőernyősök leopoldvillei táborában kaptak kiképzést. A fegyverek néhány európai állam leopoldvillei nagykövetségéről származtak. A terroristák közül tizennyolcat elfogtak, egyet megöltek. (télét Márkus Tibor magyar állampolgár, londoni lakos, angol üzletszerző ügyében A központi kerületi bíróság kedden délután hirdetett ítéletet Márkus Tibor magyar állampolgár, londoni lakos ügyében. A vádlott 1938 óta él külföldön, néhány évvel ezelőtt Angliában telepedett le. A londoni Bertie Littman kereskedelmi ügynökség üzletszerzője lett, s a cég megbízásából első ízben 1964. decemberében jött Magyarországra, hogy különböző vállalatokkal, külkereskedelm i képviseletekkel tárgyalásokat folytasson. 1965. január 30-án újra Magyarországra jött, hogy cége nevében felvegye a kapcsolatot a Magyar Nemzeti Bankkal. Márkus mintegy 2 000 000 font sterling értékű rúdarany szállítására tett ajánlatot. Az arany ellenértékét a Rotschild bankhoz, a jutalék összegét pedig az ugyancsak Londonban működő Midland bankhoz kellett volna átutalni. A tárgyalások során kiderült, hogy az üzletkötésnek semmiféle reális alapja nem Volt, ezért a Magyar Nemzeti Bank képviselői szóban, majd írásban is közölték a vádlottal, hogy a bank nem kíván üzletet kötni. Márkus azonban még az írásbeli válasz átvétele előtt március 11-én hamisított táviratot adott fel az említett két londoni bank címére, s feladóként a nemlétező „Gervay” nevet jelölte meg, mint. a Magyar Nemzeti Bank elnökét. A táviratokban a két bankot arról értesítette, hogy hamarosan sor kerül az üzlet lebonyolítására, illetve az átutalásra. A vizsgálat során megállapították: az ajánlat és a táviratfeladás is csupán üzleti fogás volt. A Littman cégnek ugyanis alapos érdeke fűződött ahhoz, hogy Angliában különböző bankházaknál növekedjék erkölcisi hitele, tekintélye. Ezt nagyban elősegítette volna a hír, hogy a Littman cég aranyat ad el egy külföldi állam nemzeti bankjának. A bíróság a vádlott kihallgatása, a szakértői vélemény ismertetése. majd a vád- és védőbeszéd elhangzása után hirdetett. ítéletet. Márkus • Tibort kétrendbeli magánokárathamisításban mondotta ki bűnösnek, s öthónapi szabadságvesztéssel sújtotta. A vádlott és védője enyhítésért fel- lebbeziett Az ítélet nem jogerős; (MTI). Hiánycikk” a benzinkút — figyelmetlen a kiszolgálás Még július 9-én történt: sürgős ügyben Dunaújvárosba kellett mennem. Szekszárdon a benzinkúthoz kanyarodtam, de előttem már vagy 10 gépkocsi várakozott. Hamar egy gyors számítást végeztem és megállapítottam, a tankban lévő 4 liter benzin Dunaföldvárig elég. Akkor sebaj, gondoltam, és elindultam, azzal, .hogy majd Pakson tankolok. Pakson a benzinkútnál megkíméltek a megállástól, mert jó előre kézlenge téssel jelezték: üres a kút. Na, majd Dunaföldváron. Öt perc múlva lett volna dél, amikor odaérkeztem. — Kérek 20 liter benzint és háromnegyed liter olajat. — Ennek semmi akadálya — közölte a hölgy, majd hozzátette: — Kérem a jegyeket! — No, de kérem,' én már papokkal ezelőtt a megye különböző helyein készpénzért vásároltam hasonló kutaknál benzint és úgy tudom, már nemcsak az automata kutaknál lehet készpénzzel fizetni. — Kérem, mi még nem kaptunk erre utasítást — így a hölgy —, tehát csak jegy ellenében adhatok. Az órámra nézek: négy perc múlva dél. Rohanok a postára. Hárman álltak előttem. Végre megkaptam a jegyeket. Irány vissza, a benzinkút. Távollétemben egy teherautó állt oda, és tankolt. Mire azt befejezte, megszólalt a közelben lévő templom harangja. Dél van. — Megjöttem — nyújtom boldogan a jegyet. — Tizenkettőtől egyig ebédszünet. Jöjjön egy óra után. Ijedtemben szólni sem tudok, mire ő megsajnál és ad egy tanácsot: — Ha nem akar egy órát várni, menjen át Soltra, ide mindössze 5—6 kilométer, ott állandóan van szolgálat. Mit tehettem mást, Soltra mentem. Ott percek alatt megkaptam a benzint. A történteket miért írtam le? Mert július 26-án, hétfőn 12 óra 5 perckor egy német rendszámú gépkocsi állt Dunaföldváron a benzinkút előtt és vezetője az öklét rázta, az égnek emelve. Kevés némettudásommal tudtára adtam, nem érdemes várakozni, menjen át Soltra, ott kap azonnal üzemanyagot. A német megköszönte a tanácsot, de nem állta meg szó nélkül: — Furcsa dolgok vannak itt, Magyarországon. Már Pakson sem kaptam benzint, most még csak az kell, hogy Solton se legyen. Hazafelé jövet megálltam Pakson. Ismét jelezték, hogy a kút üres. A kezelő szerint a javítás egész nap tartott. Az elmúlt hetekben kétezer kilométert mentem Jugoszláviában. A benzinkutak 10—12 kilométer távolságban vannak egymástól. Ahogy a gépkocsi megáll, a vezető még nem is mondja, mit kér, de máris fürge kezek törlik le az ablakokat és a rendszámot. Szolgálatkészen megkérdezik, kér-e levegőt a kerekekbe, és a víz elég-e a hűtőben. Arra gondoltam, hogy mi otthon már azzal is megelégednénk, ha nem kellene sokszor 20—30 percet várnunk a kutaknál. Ez különösen Szekszárdiba vonatkozik, ahol a hétvégi napokon hosszú sorban állnak a kocsik. Ny. L
