Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-03 / 155. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1965. július 3. A Niagara vízesés alatt Az Erie-tóból kiszakadó Niagara folyó vízesése két részből áll. A nagyobbik — a balparti zuhatag — Kanadához tartozik, a kisebbik — a jobbparti — az Egyesült Államokhoz. A kanadai Niagara a Lópatkó vízesés, amelynek teljes hossza 917 méter. Új látványossága a kanadai vízesésnek az az alagútrendszer, amely lehetővé teszi, hogy a látogatók közvetlen közelről érzékelhessék a zuhatag nagyszerű látványát. A vízeséstől nem messze lévő épületből indul a csaknem 40 méter mély függőleges liftakna. Ennek végállomásától két irányba halad az alagút (együttes hosszuk kereken 190 méter). Az egyik ág a vízesés mögé vezet, a másik pedig egy nyitott megfigyelőteraszba torkollik, amely a folyó szintje fölött mindössze 7 méterre van. Az óriási víztömeg közvetlenül a látogatók mellett zúg, akik természetesen tetőtől talpig vízhatlan öltözetben érkeznek ide, hogy lássák, érezzék, hallják a Niagara iszonyú — ötmillió lóerőt képviselő erejét. (K. I.) Ebből az épületből indul ki a liftakna a vízeséshez vezető járatig. Nyitott megfigyelőterasz a vízesés közelében. Ä hibridbúza-termesztés Több, mint kétszáz éve ismeri a tudomány a hibrid növényeket, de csak az utóbbi húsz évben foglalkoznak gyakorlati hasznosításukkal. Bár egyes kultúrnövényeknél jelentős terméseredményeket érnek el velük, létrejöttükre, keletkezésükre vonatkozó elméleti magyarázatot alig ismerjük. Mit értünk a hibrid, vagy hibridhatás, heterózishatás kifejezésen? Az eltérő örökletességű, különböző fajtához tartozó növény- egyedek keresztezéséből származott utódok fokozott fejlődési eréllyel jönnek a világra. Ezt a jelenséget a mezőgazdaság a kukorica, a cirok, a lucerna és a fűfélék termesztésénél jól értékesíti. Annyira jól, hogy pl. a kukoricánál a „hibrid”-módszer nemzetközi hírnevet szerzett, mert mértéktartó becslés szerint, világviszonylatban 10—12%-ra tehető az a terméstöbblet, amely kizárólag ennek a jelenségnek köszönhető. Sokakban felvetődött már a gondolat, ha ilyen világraszóló sikert aratott a hibridhatás a kukoricánál, akkor miért nem állítanak elő pl. hibrid búzát, hiszen a búza népélelmezési szempontból fontosabb, mint a kukorica. A kérdés jogos. A kukorica virágszerkezete lehetővé teszi tömeges keresztezését. Keresztezésének módja igen egyszerű: el kell távolítani a címert (hímvirágzatot) és akkor a cső (női virágzat) biztos, hogy más növénytől termékenyült meg, tehát biztosított a 100%-os keresztezés. Újabban még egyszerűbb és olcsóbb módszerét is kidolgozták: ún: hímsteril anya partnert használnak a kukoricakeresztezésnél. A búzánál azonban kizárt a kukoricához hasonló, egyszerű hibridelőállítási lehetőség, mivel a búza virágzata hímnős, vagyis szorosan egymás mellett található a hím- és nőivarú virága. Következésképpen a búza önmegtermékenyülő növény, tehát általában saját virágporral termékenyül meg. amely a növény magasságában, a kalászszámban, a kalésznagyság- ban, az ezerszemsúlyban, a levélméretben, vagy a télállóságban nyilvánul meg. Külföldi, főleg szovjet, angol, amerikai, svéd és német kutatók igyekeztek hasznosítani a búza hibridhatását, de az említett virágszerkezet okozta körülményes keresztezhetőség miatt, hosszú ideig nem volt meggyőző eredmény. Magyarországon először 1951- ben észleltek a búzánál hibrid- hatást, a Kompolti Kísérleti Intézetben. De ahhoz, hogy tömegesen lehessen hibrid magot előállítani, olyan módszert kellett kidolgozni, amellyel gyorsan, egyszerűen lehet a búza virágjában elpusztítani a hímivarú virágot, hogy a női virág biztosan más növény virágporszemével termékenyüljön meg. Ezért a korábbi, külföldi tapasztalatok felhasználásával Kompolton Sel- ley János és munkatársai új hímtelenítési módszert dolgoztak ki: egy saját szerkesztésű finom fogóval, egyetlen mozdulattal végigsimítják a kalászt, amelyben ilymódon az összes hímvirág elroncsolódik. Ezzel a módszerrel egy begyakorolt dolgozó naponta 5—600, egy virágzása időszak alatt 2500—3000 búzakalászt hímteleníthet. Más kutatók külföldön azzal kísérleteztek, hogy a hímvirágot esetleg valamilyen vegyszerrel, méreggel semmisítsék meg. Ismét más irányzat az, hogy a hímtelenítést az öröklékenység- gel valósítsák meg. 1951. és 1961. között sikerült megoldani ezt a feladatot is, sőt egyes kutatók mór olyan búzatörzseket is kialakítottak, amelyek megtermékenyítés után feloldják a hímsterilitást. Ezzel a genetikai bravúrral lehetővé vált,' hogy a jövőben nagy tömegben lehessen előállítani búzahibrideket és ezzel a hibridhatás előnyeit hasznosítani. A nagy búzatermesztő országokban az érdeklődés középpontjába került a hibrid búza. A módszer természetesen még kísérleti_ stádiumban van, várható sikeréről, illetve térhódításáról biztosat még nem tudunk. Tény, hogy a hibridbúza-előállí- tás tudományos előfeltételeit megoldották, azonban még fontos, további kutatások szükségesek ahhoz, hogy alaposan megismerhessék a hibridhatást és a hibridbúza-termesztés gazdaságosságát. Ha a kísérleti eredmények beválnak, a hibridbúza elterjedése — az intenzív búzafajták termesztésén kívül — nagymértékben hozzájárulhat az egységnyi területről betakarítható búzatermés jelentős növeléséhez. <H. J.) Ettől függetlenül, már 1919 óta ismert, hogy a búza keresztezésekor is észlelhető hibridhatás, A búzavirág hímtelenítésének gyors módszere. EMII KELLETT Kiss József a P-i Napló munkatársa elmerülten ült a kéziratpapír fölé hajolva, szájában cigaretta lógott, már egészen közel járt a parázs a szája széléhez, a füsttől hunycngatott, amikor belépett a szobába Ke- menes Félix a segédszerkesztő. Undok, patkánypofájú ember volt a Kemenes, a hangja is mutált, titokban az a hír járta róla, hogy a városi tisztasági fürdőben ő a férfiak . királya. Szerette a férfiakat. Kiss csak egy pillantást vetett a főnökére, aki hanyagul az asztalra lökött egy újságpapírszélt: — Itt van a cím, menjen el és írja meg a riportot. Az asszonynak megjelent a Szűz Mária! Délutánra kérem a riportot. Elment, mögötte a huzattól becsapódott az ajtó. Kiss morfondírozott. — Megjelent ám a hülye anyja! — intézte el a kérdést és ez a kifejezés annyira megtetszett neki, hogy azonnyomban beleírta készülő tárcájába. A tárca elkészült, be is adta, a főnök morgott valamit, csettin- tett is a nyelvével, majd azt mondta Kissnek. — Szerezzen még néhány jó hírt, utána menjen el a ta.karókba és írjon valamit arról a zsidó elnökről. Hallottam, hogy valami viszonya van. Szóval szimatolja ki. Kiss nem szerette az efféle dolgokat. Ez Károlyi reszortja volt. Károlyi nagyon értett az ilyesmihez. A múltkor is írt egy riportot valami vezérigazgatóról. A riport sokáig nem jelent meg. Károlyi akarta így. Az volt a véleménye, a meg nem jelent írással többet lehel keresni, mint a megjelenttel. Beállított a riporttal a vezér- igazgatóhoz, odaadta neki, hogy olvassa el. A vezérigazgató sápadt, vörösödött, sziszegett, már tépte a kéziratpapírt, amikor Károlyi nyugodtan csak ennyit mondott neki: — Nyugodtan tépje el vezér- igazgató úr, A másolata a közjegyzőnél van letétben. És még otthon is van másolatom. A ■vezérigazgató keze megújít. Mint a kígyó sziszegte: — Mit akar? Károlyi széttárta a kezét. — Nekem családom van. — Mondja már! Károlyi feltartotta a fél kezét, a balt, mert mindig ezt szokta feltenni így könnyen a szívére teheti a jobbot és így az egész esküvésnek tűnik. Fél kéz a levegőben, fél kéz a szíven, olyan, mint amikor a Nemzeti dal megismétlődő refrénjében azt mondja a versmondó: „A magyarok istenére”. A vezérigazgató megszámolta Károlyi ujjait. — Tehát ötven pengő! — állapította meg. Károlyi az íróasztalhoz lépett, a kézirat után nyúlt. Csak úgy találomra, mert szúrós tekintete a vezérigazgatóéval találkozott. — Nézze, vezérigazgató úr, én olyan emberrel szóba sem állok, aki a Károlyi egy ujját tíz pengőnek nézi. Nekem gyerekeim vannak. És, ha ön nem segít rajtam, akkor kénytelen leszek megjelentetni az ön viselt dolgait. A vezérigazgató megfogta Károlyi kabátját, magához húzta, úgy, hogy Károlyi majdnem az íróasztalon feküdt. — Hát mennyinek nézzem egy-egy ujját? — Száznak, vezérigazgató úr! Ötszáz pengőt kapott először, másodszor, mert a családnak élni kellett valamiből. Végül a vezérigazgató megunta a fizetést és a riport megjelent. Ez Károlyi szakmája és nem az övé — morfondírozott Kiss, miközben a Városháza elé ért. Gondolta bemegy. Ad a titkárnőnek egy kis csokoládét, talán mond valamit. A Városházáról a takarékba ment, de nem találta ott az elnököt. Mást írt helyette. Leadott még hat gépelt oldalt, a főnök azonban még mindig követelt valami érdekeset a hatos oldalra, valami gyilkosságot. Honnan szerezzen egy gyilkosságot! — tűnődött, amikor berontott hozzá Kemenes a segédszerkesztő. — Hol a Szűz Máriás riport?! — Milyen Szűz Máriás riport? — Hát, amit oda adtam magának még reggel. Ott volt a cím az újságpapír szélén! Kiss zavartan védekezett. — Azt gondoltam, hogy marhaság az egész. Eldobtam valahová a papírt... — Eldobta!? — nyújtotta el a kérdést Kemenes és az elnyújtott hangja olyan volt, mint amikor a kutya tutul. — El! — Nézze, én nem bánom, hogy maga mit csinált a papírral. Én csak egyet tudok magának mondani: ha holnap reggelre nem lesz ez a riport az asztalomon, akkor a munkakönyvét találja ott helyette. Kiss tudta, hogy Kemenes gonosz ember és komolyan beszél. Amikor a segédszerkesztő elment kiborította a papírkosarat. Széttúrta. Minden fecnit papírt kisimított, megnézte, de a címet sehol sem találta. A gyerekeire gondolt, meg a feleségére, aki szegény tüdőbajos lett a vizes lakásban. Azért dolgozott szakadásig, hogy végre kikerüljenek abból az odúból, most meg... Meg kell írni a Szűz Mária riportot. Magára kapta a kabátját és leszaladt a portáshoz. A portás öreg, töpörödött kis emberke volt, fogatlan, emiatt egy kicsit pöszén beszélt, a fél szeme is hiányzott és ezt kalózosan egy fekete kendővel takarta el. — Józsi bácsi! — rontott be hozzá Kiss — Mondja meg: hol jelenjen meg a Szűz Mária! Józsi bácsi először meglepő- dött. Később mondott egy utcanevet, sőt egy kis gondolkodás után kitalált egy vén lánynevet is. A vénlánynév nem volt igazi, az utcanév sem, de Józsi bácsi annyira belejött a dologba, hogy még arról is mesélt: ez a vénlány együtt eszik a macskáival. Kiss késő este végzett a riporttal. Úgy kezdődött, hogy a város fölött nagy dörgés és villámlás volt, megnyílt az ég és aranysugarakon alászállt a Szűz Mária. Bekopogtatott Komáromi Irén ablakán, aki éppen macskáival vacsorázott és azt mondta: — Édes lányom! A többire nem emlékezett Komáromi Irén, mert elájult a meglepetéstől. összeszaladtak a hírre a szomszédok, a plébános is kijött, imádkoztak, a Miatyánkol mondták... Heggel ott volt a riport a segédszerkesztő asztalán. Kissi hívták a segédszerkesztőhöz, aki fogadására elősietett, átölelte és csak ennyit mondott : — Látja Kiss, tud maga írni! Csak ki kell menni az életbe. Élete legjobb riportját írta. És másnap az utcán így árulták az újságot a rikkancsok: — Megjeleni a Szűz Mária!
