Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-25 / 174. szám
4 tolna megyei népújság 1965. július 25. Séta a borsó körül... Nagyobb termés, nagyobb gond — Lehet telepíteni az aknát — szól be egy idősebb, szikár ember az irodába Jakab Albertnak, az elnöknek. — Hát ez meg mi? Termelőszövetkezet, meg aknatelepítés? — Gyere, majd meglátod. A szövetkezeti székház mellett, a partba búvá pincéhez megyünk. Néhány lépcső után frissen rakott sárral betapasztott téglafal állja utunkat. A közepén akkora nyílás, hogy egy egész tégla éppen belefér. A nyíláson keresztül egymásra tornyozott zsákokat látni. A pince oldalsó benyílójából vashordót gurítanak elő. Egy fiatalember franciakulcsot hoz kicsavarják a hordó zárókupakját. Orrunkat megcsapja a szénkéneg átható szaga. Tehát ez az a bizonyos aknatelepítés, amellyel valaki a borsó zsizsiktelenílését elnevezte. A nyíláson bedugnak egy ereszcsatorna-darabot. — Nem dohányzik senki a közelben? — Nem. — Akkor ki lehet nyitni a hordót. A gyorsan párolgó folyadékból két vödörrel, az ereszcsatorna segítségével bezúdítanak a nyíláson. A sarokban egy vödörben sár, kőműveskanál, egy tégla. Néhány mozdulat, néhány pillanat és a falon a nyílás eltűnt. Az „aknatelepítők” kivonulnak és gondosan bezárják a pince ajtaját, hogy majd huszonnégy óra elteltével nyissák ki újra. — Becsapódtunk a borsóval az idén — mondja az elnök megelégedetten. — A harminc holdról kilenc és félmázsás átlagtermést terveztünk, és jóval meghaladta a tizenhat mázsát. A szövetkezet fennállása óta a legjobb borsótermésünk... — Mivel majdnem még egyszer annyi termett, mint amit vártunk. igy a munka is több vele, de hála a gyerekeinknek, nincs azért komolyabb gondunk. A gyerekek négyen vannak, a két Tapasztó testvér — István és András — meg a két Fazekas — Piusz és Márton. Az egyik ipari tanuló, a másik most végezte a nyolcadik osztályt. A magtárhoz támaszkodó féltetős fészer alatt egy villanymeghajtású rostán rostálják a borsót. Egyik vödörrel meri, hordja a tisztítatlant, kelten zsákba merik a tisztát a rosta elöl. — Mennyi ment le tegnap? — kérdezi a gyerekeket az elnök. — Százhúsz mázsa — válaszolnak. — A gyerekek naponta elérik az 1,3—1.5 munkaegységet, amelyet a szülőkéhez írunk. A Fazekas családból öten dolgoznak rendszeresen. Az apjuk beteges, nem sokat tud dolgozni, hát jön a család többi tagja. A gyerekek munkája a zsákba méréssel ki is merül, a gázkamra gyanánt használt pincébe már a felnőttek zsákolják be a borsót. — A szállítást és az éjszakai tisztitást négy fogatos vállalta; Miklós József, Forrai Gáspár. Fazekas András és Nagy József. Egyikük párttag. a másik hármai a legutóbbi taggyűlésen vették fel tagjelöltnek. A rekordtermés pluszmunkát jelentett a kisdorogi szövetkezetnek, de a rejtett tartalék, a fiatalok, családtagok munkába állása meg az újdonsült tagjelöltek külön munkája miatt nem kellett az erőt más munkától elvonni. Minden folyik a maga medrében. — így van ez; a nagyobb termés nagyobb gond — állapítja meg az elnök, majd gyorsan hozzáteszi: — De az ilyen gondokat szívesen vállaljuk. Bl. Jelentés az iparitanuló-felvételről Ácsok és vájárok még jelentkezhetnek, 150 hely a mezőgazdasági szakiskolákban Pintér Istvánt GYILKOSSÁG NEW YORKBAN Dr. Teszler Vendel, a megyei tanács munkaügyi osztályvezetője az iparitanuló-felvételeki'ől tájékoztatta lapunkat. Elöljáróban elmondotta; Annak ellenére, hogy a pótszerződéskötési határidő csak három hét múlva jár le, majdnem valamennyi helyet betöltötték. Ennek következménye, hogy 310 idén végzett, és ipari tanulónak jelentkezett diákot nem tudtak elhelyezni. Ezeknek 50—60 százaléka lány. Megyénk kevés számú ipari üzeme miatt különösen a lányok kerülnek hátrányos helyzetbe, pedig a lehetőségekhez mérten mindent elkövetnek, hogy álláshoz juttassák őket. — Milyenek a lehetőségek? — Meglehetősen rosszak. Tizennyolc éves koráig, ha nem rendelkezik szakmunkás-bizonyítvánnyal, csak négy-hat órás munkán foglalkoztathatják őket Ilyen munka pedig egyik üzemünkben sincs, vagy elenyészően kevés létszámot igényel. — Történt változás az idén a lányok javára? — Rendeletileg szabályozták a felvehető tanulók fiú-lány arány- számát. Még szobafestőnek és villanyszerelőnek is vehettünk volna fel egy-egy nőt. Az olyan szakmákha pedig, mint a fodrászat, már kizárólag nőket szerződtettünk, ők ugyanolyan jól el tudják látni a feladatukat, mint a férfiak. Majdnem minden szakágban bővítették a felvehető lánytanulók keretszámát. Lassan oszlik az előítélet is, a női-férfi munka közti megkülönböztetés. Mindezzel együtt a helyzetük kedvezőtlenebb, mint a fiúké. — Hová mehetnének? — 150 hely van a mezőgazda- sági szakmunkásképző-iskolában. Mindén járásnál, a járási tanács mezőgazdasági osztályát keressék fel, ott pontos felvilágosítást nyújtanak. — A szülők hogy fogadják az elutasítást? — Van aki makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy az ő kislánya csak fodrász, vagy kereskedő lehet. Mindent megkísérel, közben betöltik előtte más szakmában az üresedést. Ilyenkor persze hiába próbálkoznak már, mert fölös létszámunk volt valamennyi helyre. Olyan is történt már, hogy a szülő gimnáziumba erőltette a gyereket, és egy év elvégzése után mégis be kellett látnia, hogy helyesebb, ha a gyerek szakma- tanulási vágyának enged. — Melyek a divatos szakmák? — Faluhelyen sok gyerek akar boltos lenni. Miért? Kérdeztük őket egyszer a kiosztott kérdőíveken. „Ott sok cukrot ehetek” — érkezett a válasz. Sajnos sokan nem nevelik a gyéreiteket a reális igények szerint. Elriasztják még a jól működő tsz-ekben dolgozó szülők is gyermekeiket a mezőgazdasági munkától, bár a fiatalkorúak foglalkoztatása néhol gondot okoz. Az oktatásnál étkezési és szállásproblémák merülhetnek fel. Ennek ellenére sok helyen szívesem foglalkoznak velük, képezik őket. A lehetőség adott: állattenyésztői és növény- termesztői szakmunkásként később jól boldogulhatnak. Dr. Teszler Vendel szavait Bacsó Miklós, a MŰM. 505-ös ipari- tanuló-intézet vezetője egészíti ki: — Ácstanulónak tizennégy, nyolc osztályt végzett és 15. évét betöltött fiút még felvehetünk. Az ÉM. Tolna megyei Építőipari Vállalat dombóvári kirendeltsége szerződtetné őket. Tanulóidejük három év, és a vállalat szekszárdi telepén is jelentkezhetne^. — Fiúknak hol van még hely? — Nagymányokon, a vájárkép- ző iskolában. Itt teljes ellátást, szállást, munkaruhát és teljesítménnyel, tanulási átlaggal növekvő bérezést is kapnak. Továbbtanulási lehetőségeik is kedvezőek. Harminc fiú számára biztosítanak helyet. Búcsúzóul ismét dr. Teszler Vendelhez fordulunk, hogy megkérdezzük, milyenek az idei év felvételi tapasztalatai? — A tanárak, pedagógusok fel- világosító munkájának, az iskolákban működő pályaválasztási tanácsadóknak köszönhető, hogy az idén a népgazdaság érdekeinek megfelelően végezhettük el a beiskolázásokat. Ez azt jelenti, hogy sok szülő megértette már, hogy gyermeke nemcsak a divatos szakmákban boldogulhat, és így majdnem minden foglalkozási ágban a megadott keretszámoknak megfelelően vehettünk fel ipari tanulókat. A visszautasított felvételi kérelmek minket aggasztanak leginkább, tőlünk várják a szülők a megoldást. Jönnek és kérdezik, hogy azt akarjuk-e, hogy csavargót neveljenek a gyerekből? Mit válaszolhatunk? Nekünk sem jó, hogy az idén többen végeztek, mint ahány helyet biztosíthatunk. Az is érthető, hogy egyik édesanya sem engedi él szívesen más megyébe a tizennégy éves kislányát. De ha máshol nem ilyen szűkreszabottak a felvételi lehetőségek, akkor nem tehetünk ellene semmit. Legfeljebb a megértésüket kérjük, s az ismert tényeknek a birtokában talán ez nem is teljesíthetetlen óhaj. Moldován Ibolya Sokat fejlődött a Szekszárdi Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakcsoport A Szekszárdi Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakcsoport az elmúlt napokban tartotta meg évi rendes közgyűlését az OTP kultúrtermében. Simon József, a szakcsoport elnöke ismertette a szakcsoport fennállása óta eltelt négy év fejlődését Az 1961-ben megalakult szakcsoport feladatának megfelelően, közös tevékenységet folytat Őrzője a szekszárdi borvidék fajta tisztaságának, amit igazol az is, hogy évről évre szaporodik az olyan bortermelőik száma, akiknek borát I/B minőségben vették át A közös értékesítésre nagy súlyt helyeznek. Addig, amíg a megalakulás évében 800 hektoliter bort, 1964-ben már 1726 hektolitert adott át a szakcsoport az Állama Pincegazdaságnak. A szakcsoport műtrágyával, permetezőszerekkel és tároló- edényekkel segíti tagjait Az idei évben 1800 mázsa fekálhoz és 400 mázsa, műtrágyához juttatták a tagokat kedvezményes áron. A közgyűlésen hozott határozat értelmében a szakcsoport tagjai 62 000 forinttal járultak hozzá a közös vagyon növeléséhez. Az elmúlt négy év alatt a Szekszárdi Szőlő- és Gyümölcstermelő Szakcsoport sokat fejlődött: a közös vagyon értéke meghaladja a 300 ezer forintot — 16 — — Hogy érted ezt, drágám? — csattant fel Ruth hangja, s éreztem, hogy pillanatok alatt elhidegült tőlem. — Hát úgy, hogy Cucke úr beléd szerelmes, és nem belém. Ha arra kíváncsi, hogy te hogyan élsz, miért engem követnek az emberei? Ruth úgy felháborodott, hogy azt hittem, már örökre elrontottam a dolgomat. — Mert Cucke úriember. Csak nem képzeled, hogy egy úriember arra vetemedik, hogy egy nőt figyeltessen? Az ilyesmi udvariatlanság lenne. Sőt, sértés. Hacsak az illető hölgy nem az illető úr felesége. Ilyen esetben természetesen egészen más a helyzet. Mert egy férjnek jogai vannak a feleségével szemben. Nem akartam vitatkozni, nehogy elrontsam esélyeimet, hogy a közeljövőben Ruthtal szemben férji jogokat gyakorolhassak. Úgy tettem, mintha érteném a dolgot. Még egy órácskát elbeszélgettünk, közömbös dolgokról, aztán elkísértem a lányt a buszmegállóig. Elbúcsúztunk és én is felszálltam a metróra, hogy otthonomba térjek. Mielőtt lefeküdtem volna, kinéztem az ablakon, s láttam: az egyik tagbaszakadt ott sétál fel s alá. Fogalmam se volt, hová tette a társát. Sokáig nem jött álom a szememre. Amikör pedig végül is elaludtam, azt álmodtam, hogy üldöznek. Felriadtam, felgyújtottam a villany*: három óra volt. Az ablakhoz léptem. Sehol sem láttam kísérőimet. Már-már csodálkoztam, hogy — 17 — Cucke úr felügyelet nélkül enged aludni, pedig esetleg az általa áhított nővel álmodom, de egy nyitott sportkocsiban felfedeztem a férfit. Megint másodmagával volt, de nem azzal, akivel délután láttam. A magándetektív-iroda tulajdo- nosa bizonyára váltja az embereit. Csak váltsa is, ha már egyszer így megzavarták első igaz: együttlétemet Ruthtal! Fizessen Cucke úr minél többet! Reggel, amikor zörgött a vekker, a két delikvens még mindig a nyitott sportkocsiban üldögélt Csak azt sajnáltam, hogy július van és nem fogcsikorgató december: mennyire fáznának a nyitott sportkocsiban! Ahogy kiléptem a kapun, azonnal kiszálltak a kocsiból, gyalog követtek a metróig, és a metrón a gyárig. A műhelybe azonban nem jöttek be. Sajnáltam a dolgot, hiszen segíthettek volna egy kicsit a kallantyúkat felcsavami. Elképzeltem, menynyire unatkoznak szegénykék ott, a gyár előtt, amíg rám várnak. Még szerencse, hogy nem ingyen teszik. Tulajdonképpen nekem is valami ilyen állást kéne keresnem! Igyekeztem elfelejteni díjbirkózó külsejüket, és inkább Ruthra gondoltam, de ez sehogy sem sikerült. Ruthról ugyanis mindig a vele kapcsolatos terveim jutottak eszembe, a tervek miatt pedig az nyilallt belém, hogy ezek a fickók gálád módon megakadályozzák őket. Meg tudtam volna fojtani ezit a két medvét. — 18 — Ám, amint kiléptem a gyárkapun, rájöttem, hogy ha erővel bírnám, akkor sem gyűrhetném le óikét: a tegnapi két úriember eltűnt. Mások álltak munkába helyettük, s így aztán ismét díszkísérettel ballagtam a vendéglőhöz, ahol Ruthtal volt találkám. Megint jóval előbb érkeztem. Szórakozásképpen — és persze bosszantásul — ismét megsétáltattam néhányszor kísérőimet a mellékhelyiség és az asztaluk között. De most már valahogy kevesebb kedvem telt a dologban, mint előző nap. Hívatlan vendégeim határozottan kezdtek az idegeimre menni. Még húsz percem volt Ruth érkezéséig. Ezalatt azon töprengtem, miként szabadulhatnék meg ezektől az alakoktól. Annál is inkább szerettem volna lerázni őket. mert tudtam, hogy Ruth ezután sem lesz hajlandó ilyen díszkíséret- tel belépni velem egy szálloda kapuján. Szerencsére New Yorkban is akadnak átjáróházak. Gondoltam, hogy azok segítségével talán megszabadulhatok tőlük. Mindenesetre meg kellett vámom Ruthot, hogy megbeszéljem vele a haditervet. Az volt az elképzelésem, hogy... De belépett Ruth, és minden dugába dőlt. — Neked volt igazad — mondta minden bevezető nélkül. — Cucke nem úriember. Előző nap, miután elváltunk, az egyik kopó felszállt ugyanarra az autóbuszra, amelyen ő utazott.
