Tolna Megyei Népújság, 1965. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1965-07-21 / 170. szám
W65. július 21. «Ä7NS WEGYEI NEPÜJSÁ0 5 iW Nyolc gyerekből áll a család, — nyolc gyereket neveltek fel a bonyhádi Nyíró Vincéék, felnőtté és kamasszá. Három lány már férjnél van, egy nagyobb fiú, aki most töltötte be a huszadik életévét, Komlón dolgozik, három gyerek nevelőotthonban lakik, egy kislány, Katika sürög-förog otthon a szülei körül. A Nyíró házaspár kérte az állami gondozás megszüntetését, mert nem jó ez így, hogy „van gyerek és mégsincs”, hogy nem tartózkodnak otthon. Erkölcsi és egészségügyi ökokból Még 1964 januárjában, az iskola javaslatára, a szülők beleegyezésével' került a Faddi Gyermekotthonba Nyíró Vince, aki nem egész egy év múlva tölti be tizenötödik életévét. A szülők megfellebbezték a 350 forint gondozási díjat, amit fiúk után fizetniük kéllett volna. A fellebbezés meghallgatásra talált, s az apa fizetéséből ezután csak 150 forintot fogtak le. Még ugyanez év februárjában felvették a faddi otthonba Vince ikertestvérét, Mártont is, nővérük, Mária pedig a gyönki otthonba költözött. Ennek a két gyereknek az elhelyezését elsősorban a szülők kezdeményezték. A bonyhádi I. fokú gyámhatóság erkölcsi és egészségügyi okokból rendelte el, a gyerekek felvételét. Most a Nyíró házaspár kéri, hogy mindhárom gyereket haza- vihesse. Milyen az indokuk? Most kaptunk lakást — Annak idején azért egyeztünk bele sőt, kértük, hogy vegyék állami gondozásba a gyerekeket, mert elég messzire laktunk a községtől, s nagyon szűk, kicsi, szoba-konyhás lakásban. Csak egy évről volt szó. Most már meglennénk itthon is. N ’írő Vince, az apa a Bonyhádi Cipőgyárban dolgozik vagy éve. Segédmunkás. Rendesen jár munkahelyére, s ha fizetés ; án bele-bele is kóstol a boros- kan.csók tartalmába, — ittasan még sohasem jelent meg az üzemben, sőt emiatt nem is hiányzott. Fizetése nem valami sok, — mindössze 1300 forint körül mozog. Ebből vonják a 450 forintot a három gyerek után. A felesége most lépett ki a kö_ zelmúltban az üzemből. Betegsége nem engedi, hogy állandó munkát vállaljon. így azután eljár bérbe, napszámba dolgozgatni, amikor tud, ahogy az ereje engedi. — Most kaptuk itt ezt a lakást! Közel van a gyárhoz, a község központjához, hazajöhetnének a gyerekek. A szülei mondatait ismétli — Oda menjen, egészen hátra, — irányít el egy szomszéd- asszony az udvarban. Egészen hátul. Katika fogad, ö tartózkodik egyedül otthon. — Nemrég költöztünk ide. Azt már apu építette — bök büszkén a lakással szemben levő épület felé. — Ázt használjuk konyhának. így aztán van két szobánk. Pedig nem is kőműves az apukám, mégis, ugye milyen jól sikerült neki? — Van gyerek és mégsincs — így mondja Katika a szülei mondatát. Szép, egészséges, cserfes szájú, pajkos, tiszta tekintetű, bátor, élelmes gyereknek látszik. A bizonyítványa 2.6 volt. Azt mondja, azért, mert sokat bete- ' geskedett, sokat hiányzott. Az esze járásától telne sokkal többre is. — Most kiigényeljük ezt a fáskamrát — mutatja. Az ő lakásuk mellett van, megmondja azt is név szerint, hogy kinek az anyósát üti meg érte a guta. — Akkor már lenne három szobánk és igazán hazajöhetnének. Habár a Máriának most kellene visszamennie, de úgysem engedjük. Pukkadjanak meg! Megmutatja a csirkeólat, amit „apu jobban megépített, mint az X. Y. bácsi, akinek pedig ez a szakmája’7; A disznóólban három malac hízik, tavaly is vágtak. Odavetne a kiskacsáknak is valami ennivalót, hogy ne csipogjanak annyira, de nincs vágva. — Mennyi pénzünk megmaradna, ha itthon volnának a gyerekek! — sóhajtja felnőttesen még búcsúzóul. A gyerekek érdekében — A gyámhatóság és a tanács végrehajtó bizottságának megítélése szerint az állami gondozás megszüntetése nem szolgálná a kiskorú gyermekek érdekeit, azok erkölcsi és szellemi nevelését károsan befolyásolná, az elrendelést indokolttá tevő okok lényegé, ben ma is megvannak. Az, hogy Nyírőék a belterületen lakáshoz jutottak, még nem indokolja az állami gondozás megszüntetését, annál is inkább, mivel lényeges változás nem történt. — Dr. Juhász Ferenc, jól ismeri a család körülményeit. Felelősségteljes válaszokat ad. A gyerekek érdekét nézi elsősorban. — Felelőtlenség volna, ha azt mondanám, hogy nyugodtan hazamehetnek a fiúk, mivel a családi körülményeiket nem ismerem. Itt semmi bajunk velük, semmi kifogás a magatartásuk ellen; Legfeljebb, hogy a Marci túl dohányos. Hármas rendű bizonyítványt kaptak például év végén. — A Faddi Gyermekotthon igazgatójának véleménye ez. Igaz, hogy a két fiú közül az egyik még csak a negyedik osztályt végezte, otthoni csavargásai miatt ennyi évet mulasztott. — Itt, mindenesetre, nincs rossz dolguk. Nyitott kérdés ügy néz ki, hogy a gyerekek maradnak az otthonban. Hiába a szülők kérelme, a körülmények amellett szólnak, hogy nem kerülhet sor az állami gondozás megszüntetésére. így biztosabb kezekben vannak a gyerekek. Ügyelnek nájuk, szemmel tartják őket, szellemi és erkölcsi fejlődésük is egyenesebb úton haladhat. Ez így mind igaz. Megpróbálni otthon miként boldogulnak, — hátha használt ez a másfél tanéves lecke — felelőtlen kísérletezés volna vajon? De azért előttem nyitva marad egy kérdés: Ha a három gyerek nem kerül haza szellemi és erkölcsi fejlődése érdekében — pedig kettő ellen biztos, hogy nincs különösebb kifogás — akkor a negyediket, a legkisebbet, hogyan lehet otthonffclejteni? Méry Éva Több mint 64000 fiatalt vettek fel a középiskolák első osztályaiba Csaknem 27 000 új elsőosztályos részesül diák-szociális juttatásokban A Művelődésügyi Minisztériumban most készült el az idei középiskolai felvételek statisztikája. Az adatok szerint az új elsőosztályosok száma országosan meghaladja a 64 ezret. Mintegy 38 500-an a gimnáziumokban, csaknem 26 ezren pedig a különböző szakmai középiskolákban kezdik meg szeptemberben tanulmányaikat. A fel nem vett jelentkezők fellebbezését a megyei, városi tanácsok művelődés- ügyi osztályain bírálják el. A középiskolák új elsőosztályosai közül csaknem 27 ezren részesülnek különféle diákszociális juttatásokban. Tanulószobai és menzai ellátást több mint 16 ezer kollégiumi elhelyezést, csaknem 9000 diáknak biztosítottak. Mintegy másfél ezer tanuló úgynevezett externátusi ellátásban részesül, vagyis magánházaknál, családoknál lakik és diákotthonban étkezik, kedvezményes áron. Gemencben is apad a víz Tolna megye árvíz sújtotta és át A vadgazdaság dolgozóinak veszélyeztetett területein már helyreállt az élet, csaknem minden visszazökkent a régi kerékvágásba, a gjemenci rezervátum nagy részét azonban még mindig víz borítja. Bár itt is erőteljesen apad a víz, az erdőség nagy részében azonban még víz van. A vadgazdaság dolgozói most egyebek közt azon fáradoznak, hogy mielőbb felszabaduljon az egész terület. Esetenként 4—500 holdas területet is sikerül egyszerre vízteleníteni kisebb csatornával. Az állatállomány egy része, ami nem pusztult el, a környék mezőgazdasági területeire húzódott most az a. feladata, hogy őrizze ezeket az állatokat, s mielőbb visszaszoktassa régi helyére. Sajnos, az. erdőben most egyáltalában nincs vadtakarmány, sőt ezért a már visszaszokott állatok is rendszeresen kijárnak a környék szántóföldjeire, mert csak ott találnak táplálékot. A felmérések szerint az állat- állonjányban keletkezett kár igen jelentős. Szerencsére azonban fő- , ként az idei szaporulat pusztult el, s a törzsállománynak nagyobbik hányada életben maradt, így remény van a világhírű rezervátum gyors helyreállítására. Az árvíz sújtotta termelőszövetkezetek rendkívüli kártérítéséről és díjleszállításáról Rendkívüli kártérítések Az Állami Biztosító azonfelül, hogy az élővizek (folyók, patakok, tavak) kiáradása által okozott károk 50 százalékát az ösz- szevont vagyonbiztosítási szerződések alapján megtéríti, a különösen károsuLt termelőszövetkezeteknek a feltételek szerint nem biztosított, de az árvízzel közvetlenül összefüggő vízkárokért is fizet kártérítést. Azt, hogy a vízkár milyen eredetű, a Vízügyi Főigazgatóság szakvéleménye dönti el. Az árvízzel közvetlenül összefüggő vízkárok közé többek között azok sorolhatók, amelyeket a buzgárok, töltésszivárgások, csurgások okoztak. Az ilyen károknak legfeljebb 50 százalékos megtérítésére akkor kerül sor, ha a termelőszövetkezet olyan mértékű veszteséget szenvedett, hogy emiatt a tagság részesedése a tervezett összes részesedésnek 80 százalékát nem éri el. Az ilyen méltányossági kártérítés azonban a termelőszövetkezeti tagság részesedését, a tervezettnek 80 százaléka fölé nem emelheti. A részesedési szintet a megyei tanácsok mezőgazdasági és pénzügyi osztályai az év végén, esetleg csak a tsz zárszámadásának elkészülte után együttesen állapítják meg. Díjelengedés - díj leszállítás Az árvízzel összefüggésbe nem hozható, esőzések okozta belvizek miatt keletkezett károkat az Állami Biztosító nem térítheti meg, de a tűz- és jégbiztosítási díjak arányos részét visszatéríti azoknak a termelő- szövetkezeteknek, amelyek az egész országot érintő csapadékos időjárás miatt a biztosított terület egy részét bevetni nem tudták. A víz levonulása után hasznosított területek jég- és tűzbiztosítását az Állami Biztosító díjtalanul vállalja. A belvíz, felhőszakadás és egyéb összefolyt esővíz sok termelőszövetkezetben csökkentette a terméskilátásokat. Az ilyen esetekben a termelőszövetkezetek augusztus 31-ig hozamleszállítást jelenthetnek be. Az Állami Biztosító kárszakértői mindenütt — ahol a víz levonulása ezt lehetővé tette —, megkezdték a károk felmérését. Eddig az ország 569 községéből érkezett árvízkár-bejelentés a biztosítóhoz és ez mintegy 120 000 kát. hold termelőszövetkezeti szántóterületet érint. Qltaztu a r)é(jteleube Zötyög a vonat. Kattognak a kerekek: kit, katt, kit. katt. Gyerekkoromban kerítésnek tűntek a vasút menti fűk, a mozdony is olyan volt, mint a száguldó paripa. amely prüszköl, nyerít... Most meg olyan, mint a kehes ló. Kehiül, zihál, fújtat, vánszorog. Kit—katt, kit—katt... Még nem hegesztettek a vasúti sínek. Persze vannak gyorsabb vonatok. Kétszázzal mennek, sőt még ennél is többel. Ezek most olyanok, mint a gyerekkorom vicinálisai. Mert akkor a vicinális is száguldott. Mozognak az emberek. Jobbra, balra, ütemesen. Rázza őket a vonat. Aludni kellene, talán úgy gyorsabban megy az idő. Vagy olvasni. Hatvan kilométer az út. És az utazás közel három óra. Haragszom a bakterházakra. Sűrűn vannak. És sűrűn vannak az állomások is. Mire nekirugaszkodik a mozdony, már prüszkölve le is állhat. Nem csoda, hogy sok vizet zabái. A tizedik állomáson már meg kell itatni. Zuhog bele a víz. És baktat, mint a kivénhedt öregember. Köhög, mint az asztmás, iflőn- ként felsikolt, mintha segítségért kiáltana, Egyre jobban haragszom a mozdonyra. Ha lehetne, ráülnék, mint a lóra, bíztatnám: gyerünk, gyerünk az idő drága. Ha meggondolom, ennyi idő alatt Moszkvába érhetnék. II, vagy Tu géppel. Mindegy. De lesznek ennél gyorsabb gépek is. Sőt már vannak is. A vonat meg döcög. Hogy régen döcögött, rendben van. De most? A tv-ben láttam egy műsorj. Jelentéktelen műsor volt, de számomra nagyon is jelentős. Ekkor értettem meg igazán, hagy milyen korban is élűnk. Egy pécsi színésszel beszélgetett a tv riportere. A legnagyobb színészi élményéről faggatta. A színész szerepekről beszélt. Egyszeresek elővett egy fényképet. A saját fényképét. Egyik szerepében fényképezték le. Pécsett játszott és Nyíregyházán fényképezték. Ha valaki harminc évvel ezelőtt mond ilyet — örökre elszigetelik a külvilágtól. Még a mesében sem mertek odáig elmenni élt egy ember, aki Pécsett beszélt és ezt Nyíregyházán, az egész országban látták, hallották. De hallhatták volna az egész világon is, ha például rákapcsolják az adást a mesterséges holdra, ezzel átdobják a tengereken, az óceánokon. És ma mindez természetes. Természetes az is, hogy az a nyíregyházi néző, aki lefényképezte a pécsi színészt most ismét találkozhat a tv képernyőjén a színésszel, akit lefényképezett, mikor Pécsről közvetítették az előadást és most ugyanazt a képet viszontláthatja. Bonyolult korszakban élünk. A végtelenség kapuját döngetjük. És a mozdony zihál, szenet zabái, fénylő testű ember dobálja a gyomrába a szenet. Apró állomások, tisztelgő, indítótárcsás, piros zászlós vasuta- sok. Az újságba pillantok. Megkezdődött a Hold ostroma. Százhúsz mázsás valami kering a Föld körül A tudósok azt mondják róla: az űrállomás előfutára. Ha négy ilyet összeszerelnek, hónapokig élhetnek fenn, valahol a magasban, az egyszerű ember számára a semmiben, tudósok összkomfortos kabinokban, lakrészekben. És szputnyik rohan a Nap felé. Százezer kilométerekkel hagyja maga mögött a Eijldet, szülőanyját, hogy kifürkéssze a Nap titkait. Tálán most, ebben a pillanatban adnak parancsot a Mariner—4- nek: adja a Marsról készített képeket. És a Mariner—4 engedelmeskedik. Itt lenn a Földön megnyomnak egy gombot, esetleg többet, talán egy egész bonyolult szerkezet lép működésbe, az ember parancsot ad a gépnek, amely 224 millió kilométerről is engedelmeskedik. A vonat megáll. Két utas egymáshoz ütődik. A Mariner—4 adja jelzéseit. Hullámok indulnak el a végtelenből, amelyek a Földön pontokká alakulnak. Vegyszerek, különleges gépek, szerkezetek a pontokból képet készítenek és az ember előtt hegyek, völgyek rajzolódnak ki. Szédületes az iram. Vajon meddig bírjuk? Jó lenne kiugrani a vonatból. Futni, futni és diadalmasan felkiáltani: — lehagytam, és megvárni az egyik állomáson és a kehes mozdony pofájába röhögni. Nyugtalan az ember. És ez teszi emberré. Toljuk meg a vonatot. Minden perc drága. Ennyi idő alatt a Földet is megkerülhetném. Minden perc drága! Én sokat akarok látni! Mindent! Mindent, ami e rövid életben lehetséges. Utazni szerelnék a végtelenben, a csillagok között, a Tejúton, fel szeretnék ülni a Göncölszekétre. A mozdony szusszant, csikorgatja fék-fogait. Két és félóra alatt megérkeztem. A Földön vagyok, ahol még nagyon sok a tennivaló, hogy utazást szervezhessünk a végtelenbe. SZALAl JÁNOS
