Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-11 / 136. szám
1965. június 11. ÍÖLNA MEGYEI NEPÜJSÄG NYÍLT válasz a magyarkeszi pedagógusoknak, noha-ügyben levelet kapott szerkesztőségünk a magyarkeszi általános iskola pedagógusaitól, amelyben a tantestület cáfolni akarja „A noha” című riport egyes tényeit és megállapításait, erősen kifogásolja az újságcikk bíráló hangját, és helyreigazítást kér. Helyreigazításra, egy apróság kivételével, nem kerül sor, mert nincs rá szükség, és a tantestület reklamálása egyébként is félreértéseken alapul. Nagyon sajnálatos, hogy nem értették meg a riport segítő szándékát. A szülők a pedagógusokat okolják a riport megjelenéséért, és a pedagógusok mentegetőznek, ahelyett, hogy ők is ütnék a vasat — a noha- ügyben. A noha-ügy szinte országos kérdés még mindig, nem ez az első újságcikk, ami foglalkozik vele. De általában a mértéktelen alkoholfogyasztás országos probléma, és világprobléma: igen sok baleset történik ittasság miatt, sok gyilkosság, szurkálás kiindulópontja az ital, és megszámlálhatatlan házasság, családi élet az iszákosáig miatt megy tönkre. A gyerekek pedig, így vagy úgy, viselik a következményeit mindennek. A noha esetében ehhez még hozzájárul az a rendkívül káros hatás, amit a borban levő metilalkohol okoz. Borászati szakemberek mondják, hogy a noha rendszeres fogyasztása fokozatosan látási zavarokhoz vezet, és szellemi fogyatkozáshoz, bizonyos fokú degenerá- lódáshoz, különösen akkor, ha a metilalkoholos bort több generáción keresztül fogyasztják egy- egy családban. Határozottan tudja ezt például Pataki László, az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának főkertésze, tanulmányaiból, szakirodalomból, véleményekből. Budapesten többször megtörtént, hogy metilalkoholt loptak üzemből és megitták, aminek következtében több súlyos mérgezés, de haláleset is adódott. A tömény metilalkohol öl, a noha butít. Vitának ebben a kérdésben helye nincs. Az is vitathatatlan tény, hogy Magyarkeszin nagyon sok a noha. Az összes szőlő 80 hold, ebből 70 noha. A bort pedig nem öntik ki az árokba, hanem megisszák. Sőt szeretik a nohát, az erejét, mert „ha ebből bekap az ember egy litert, elmegy az esze is.” A vitatott riport a noha ellen íródott, az átkozott rossz bor fogyasztása ellen, az iszákosság ellen, a gyerekek, végső soron minden magyarkeszi ember érdekében, és a pedagógusok munkájának könnyítése céljából. Az írásban egv rossz szó nincs a pedagógusokról, nem is lehet. Még az a rész sem sértő rájuk, ami vitatkozik az egyik tanár véleményével. Vitatkozni kellett vele a tények alapján. Az illető teljesen elvetette azt, hogy bármiféle noha-kérdés lenne a faluban, hogy a bor hatása bármiben is megmutatkozna a gyerekeknél, és hogy egyáltalán előfordult volna olyan eset, amikor gyerek is issza a bort, vagy a pálinkát. Egyes gyenge (rendkívül rossz) tanulmányi eredmények okául kizárólag azt jelölte meg, hogy gyakori volt a tanerő- változás, tanítottak oklevél nélküli pedagógusok is, továbbá, hogy a kamaszkor kedvezőtlen hatású a gyerekek tanulására. Ilyen alapon talán minden harmadik iskolában kellene lenni a felső tagozat egy-egy osztályában 7—8 bukott tanulónak, az elégségesek és a közepesek mellett. Viszont ez teljesen kizárt dolog. Megkérdeztük például a Szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola igazgatójától, Kedves Henriktől, hány bukást tart elfogadhatónak, illetve mi a helyzet náluk. A válasz mindent bizonyít. Ebbe az iskolába is sok olyan gyerek jár, akinek szülei szőlősgazdák, kint laknak a szőlőhegyek között, és a tanulók is elég korán megkóstolják a bort (Noha persze itt nincs.) Bizonyos negatív hatást lehetne kimutatni, mondja az igazgató, de általában a szociális körülmények sem a leg- ideálisabbak ezeknél. Mégis: az 1070 gyereket tanító iskolában tavaly év végén csak 3,5 százalék bukott meg. Egy-egy negyvenes létszámú osztályban 4 bukást, vagyis 10 százalékot már soknak tartanánk. Pedig szigorúan osztályoznak. Kedves Henrik véleménye szerint „elképzelhetetlen, hogy 7—8 gyerek megbukjon egy tanulócsoportban az általános iskolában.” A tananyag nem olyan, hogy azt egészséges gyerek ne tudná elsajátítani legalább minimálisan. Náluk a 27 csoport közül 10-ben egyetlen bukás sincs. De vannak a Babits-iskoláénál jobb eredmények is. A magyarkeszi tantestület ezt írja: „Vannak gyenge képességű, de haladó, és jó képességű, de bukdácsoló tanulóink.” Eszerint Magyarkeszin egy sereg jó képességű gyerek sorra elbukik, tehát semmit sem tud produkálni bizonyos tárgyakból. Hogy lehet ez? A pedagógusok nyilván tudásuk legjavát adják azért, hogy a gyerekeket minél többre és minél alaposabban megtanítsák. Ez természetes. A riportban sem őket okoltuk a sok elégtelen eredményért. Két órán is meggyőződtünk arról, hogy a tanárok jól tanítanak. Nem is fejtegetnénk hosszasan az iskola dolgát, mert úgy tűnhet, hogy ez a vita már a tantestület ellen irányul. Szó sincs erről. Egyszerűen kénytelenek vagyunk vitatkozni, mert a riport elejének és közepének szinte minden mondatát elvetik. A tényékhez való ragaszkodás mellett az újságírói becsület is megköveteli, hogy erre válaszoljunk. Az újságírás nem költészet, hanem a legszigorúbb realitást igénylő politikai, közéleti, írói tevékenység, amelynek igen nagy szerep jut a régi szemléletek elleni küzdelemben, a nevelésben is. Magyarkeszin nem iskola-ügyről van szó, hanem noha-ügyről. Az iskola, a sok bukás csak mint bizonyíték szerepelt a mérges ital és az elmaradottság elleni hadakozásban. Nem is az egyetlen bizonyíték. A tanácselnök és az orvos lényegesebb, súlyosabb érveket hozott fel végeredményben. Mégsem kérnek helyreigazítást. A tantestület sérelmesnek tartja önmagára nézve, hogy azt írtuk: egy kislány rosszul lett az iskolában, haza kellett kísérni, borszagot éreztek rajta. Továbbá sérelmesnek azt is, hogy napraforgószedéskor ivott bort néhány gyerek. Ezt teljesen lehetetlennek tartják, mert senki sem látta a nevelők közül, és a tsz brigádvezetője sem. Pedig sok mindenről nem tudnak a nevelők, amit a gyerekek tesznek. Hogy teljesen tiszta legyen a kép, elmondjuk; az a hetedikes fiú, aki átkísért bennünket az ötödikbe, ez a kitűnő tanuló mondta: az iskolába nem szoktak bort vinni, de napraforgószedéskor hárman is vittek, és elosztották. De miért sérelmes ez a nevelőknek, meg a többi hasonló eset, amit bizonyítékul felsorakoztattunk? Ez a szülők hibája. Persze a pedagógus sokat tehet a gyerek érdekében, ha szívósan „agitálja” a szülőt. Csakhogy Magyarkeszin ez igen ritkán történik. Az egyik tanár, dr. Halmai Olivér egyenesen ragaszkodik a helyreigazításhoz, mert mi félreértésből azt írtuk, hogy ő, mint a gyermekvédelmi bizottság vezetője, többször tartott előadást az alkohol ártalmassá gáról. Kérte annak közlését, hogy sohasem tartott előadásokat. Egy-két családnál ugyan járt ilyen ügyben, felvilágosította a szülőket, de előadást nem tartott. Ez persze nem pozitívum. Éppen a pedagógusoktól lehetne várni, hogy síkraszálljanak minden rossz ellen, még ha az ellenállásba ütközik is. Visszavonják, sajnos, amit véleményként, imponáló tömörséggel mondott dr. Halmai Olivér a noha- fogyasztás következményeiről hogy elég sok gyereknek nincs logikus gondolkodási képessége, és ez különösen matematikában, fizikában, és még súlyosabban a helyesírásban mutatkozik meg. A hatodik osztály kétharmada elégtelen helyesírási dolgozatot írt ebben a tanévben már háromszor, tehát semmi fejlődés nem tapasztalható. Most mégis azt írják a tanárok, hogy a gyerekek közül jóformán senki sincs híjával a logikus gondolkodásnak. A tantestület szerint „a cikk ilyen formája nagymértékben ártott a tantestületnek... fal került a szülők és a nevelőtestület közé.” Ha ez így van, a fal máris leomolhat, hiszen most már tudják a szülők, hogy a riportot nem a tanárok „íratták”. Tehát az eredményes munkát a riport a továbbiakban nem akadályozhatja. Csak a noha. Viszont az még sokáig, ha úgy megy minden, mint eddig. Szeretnénk sürgetni a megoldást egy javaslattal. Megnézhetné a Tamási Járási Tanács, van-e Magyarkeszin új telepítésű noha a külterületen is, nemcsak házaknál. Ugyanis sok az új telepítés, azt mondja a tanácselnök. Az 1959. évi 23. számú törvény- erejű rendelet 3. §-a, a második pontban kimondja: „Közvetlenül (direkt-) termő szőlőfajtát telepítésre, felújításra és pótlásra felhasználni nem szabad.” A 33. § szerint ennek megszegése szabálysértés, és 3000 forintig terjedhetik pénzbírsággal sújtható. Végezetül hadd mondjam meg, az újságírónak is fáj, hpgy.a magyarkeszi pedagógusok nem kaptak virágot az idei pedagógusnapon sem a szülőktől, sem a gyerekektől. Gemenczi József Fűtésszerelők Befejezéshez közeledik az épülő szekszárdi tüdőszanatórium fűtésberendezésének szerelése. A kazánház próbája már megtörtént. A csőszerelő vállalat szakmunkásai a fűtésvezetékek szigetelésén dolgoznak a próbaüzemelés előtt. (Túri M. felvétele.) A» aratás munkába szólítja a szövetkezet valamennyi erőgépét Az aratás most már hamarosan ideér. Az időjárás kilátásai nem valami biztatóak, a gyakori esőzésekkel továbbra is kell számolni. A gabona-betakarítás tehát a termelőszövetkezetek tagjaitól még nagyobb igyekezetei, fokozottabb helytállást, alaposabb felkészülést kíván. Nagyon sok múlik a felkészülésen így azon■ is, hogy a i>etakarítást végző gépek milyen állapotban kezdik a munkát, mert a betakarításhoz kapcsolódó, illetve az azt követő munkák ismét a földekre szólítják a szövetkezetek valamennyi gépét. A bölcskei Rákóczi Termelőszövetkezetben 1800 hold gabonát kell learatni. Ennek előkészületeiről beszélgetünk Ferde Gyulával, a szövetkezet gépcsoportvezetőjével és Szabó Tibor üzemgazdásszal. — A gépállomás négy kombájnt és egy aratógépet ad — mondja a gépcsoportvezető —, viszont kézi kaszára is szükség lesz azokon a domboldalakon, amelyeken a gépek nem tudnak dolgozni, és számítani kell arra is, hogy egyes helyeken megdől a gabona. De kézi aratásra vár a 320 hold rozs fele is, mert a zsúpot melegágytakaró készítésére használjuk fel a kertészetben. Tavalyhoz hasonlóan, az idén is mintegy harminc kaszás vesz részt az aratásban. — Az idén még nehezebb lesz az aratás, mint tavaly, mert akkor öt kombájnt és két aratógépet adott a gépállomás — állapítja meg az üzemgazdász —, és verkli”. És nemcsak a mi gépe- most a négyből is kettő Balaton, inken, hanem a kombájnokon is Ezekre nem nagyon lehet alapoz- elvégezzük az esetleges javításokat. ni. — Miért? Tavaly a Höss János Balatonnal az országos elsők közt volt. Valami háromszáz holdat learatott. Egyébként arról van szó, hogy az aratásig még kap új kombájnokat a gépállomás, és akkor egyet még adnak. Legfeljebb majd valamelyik állami gazdaságtól kérünk egy-két arató- gépet — érvel Ferde Gyula. — A termelőszövetkezetek gépeire milyen munka hárul? — Tizenhat erőgépünk pótkocsival a szállításban vesz részt. Tizenkét gépünk pedig a szalmalehúzást és a tarlóhántást, illetve a másodvetéseket végzi. 150 hold árpa és 50 hold borsó után vetünk silókukoricát és muhart. Gépeink felett május 31-én tartott szemlét a gépállomások igazgatósága és a járási tanács mezőgazdasági osztálya. Azt állapították meg, hogy jobban felkészültünk, mint tavaly. Igaz, hogy komolyabb alkatrészhiány nem gátolt bennünket. De igaz az is, hogy a rendszeres karbantartással igyekszünk elkerülni a komolyabb hibákat, Nálunk már valósággal törvény a szombat délutáni szigorú, alapos karbantartás. — Gépk ieiíés mégis, így is előfordulhat .... — Számolunk ezzel is. Szerelőink váltott műszakban dolgoznak, reggel öttől este 9—10-ig. de ha kell, éjjel is, hogy „menjen ® — Mivel a gabona epv részét aratógéppel, illetve kézi kaszával aratják, szükség lesz cséplőgépekre, cséplőcsapatoikra is. — Igen. Három cséplőgép dolgozik a szövetkezetben. Mindegyikhez megvan a csapat is, már négy-öt év óta ugyanazokból az emberekből. Két gép a gabonát, egy a hüvelyeseket csépeli majd. Az aratásig a szövetkezet gépeinek egy része a növényápolásban dolgozik. Erről a munkáról ezt mondja a gépcsoportvezető: — A tervünk az, hogy a kukoricát — háztájival együtt 1200 hold — aratásig háromszor műveljük meg géppel. Az első kapálást traktorvontatású lókapákkal végezzük. Négy olyan vonószerkezetet készítettünk, amellyel egy traktor hét ' lókapát vontat. így naponta száz holdat tudunk megkapálni. A lófogatok nem győznék ezt a munkát. Az első kapálásnál a fogatos kapa azért előnyösebb, mert jobb munkát lehet végezni vele, mint a kultivá- torral. Kultivátorral csak a második, harmadik kapálást végezzük, ameddig a c^pek el tudnak járni a kukoricában. — Most még van egy kis „uborkaszezon”, ezt úgy használjuk ki. hogy az aratásban ne legyen fennakadás. Csak az időjárás is legyen kegyes hozzánk. BJ.
