Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-06 / 132. szám

1965. június 6. TOLNA MEGYEI NfiPÜJSAG 9 ■ / '-­'MmM A legszegényebb gazdag ember r>'< Ebben a házban még mindig tart és talán soha nem fog véget érni á második világháború. Idős Németh József lakik benne a fe­leségével. Gazdag ember, szek­szárdi szövetkezeti polgár: Két­százhúszezer forintot ajánlott fej egy alkalommal kápolnaépí- tósre. Van pénze, mégis talán a legszegényebb ember. Huszonegy évvel ezelőtt vitték el Horthyék a fiát katonának. Nagy idő, sok idő. A fiút még mindig várják, várják rendületlenül. A borvarázsdó, a nagy titok tudója, afci felfedezte, hogy mi­ként lehet a szőlőből úgy készíte­ni bort, hogy a nedűben benne legyen a csatári őse minden íze, illata és zamata, a nagy titok tudója ma már csak a várakozás­nak él. Amikor nála jártam, C rendszámú gépkocsi állt meg a ház előtt, és demizsonokkal fel­szerelve bejött hozzá egy ember. Azt - mondta, Baranya megyei és jó bort szeretne vásárolni. Or­vosságnak. — Van? ■— Van. Németh József elindult vele a pincébe és intett, hogy menjek én is- A pince szentély. A hor­dók birodalmában rend és egyön­tetűség. Fölöttük virágzik a ne­mes penész. A demizsonokkal föl­szerelt vendég kóstol, és ámul­dozik. A gazda arca rezzenéste­len Sokán dicsérték, sokan kós­tolgatták a borát. Örüljön? Vala­mikor tudott örülni. Megtölti a demizsonokat és felszámolja még az egy decit is. Az orvosságnak ára van. Én pedig arra gondo­lok, vannak akik erről a vén borvarázslóról tudni vélik: ha 220 ezret, felajánlott, akkor ott még legalább akkora összegnek lenni kell, mert annyira nem val­lásos, hogy a kápolna miatt tel­jesen levetkőzzön. Inkább be­osztó, kuporfátó természetű em­bernek ismerik, akinél sosem koptak, mindig fialtak a forintok. Szőlőszomszédai, sokszor és so­kan utánozták, lesték, mikor mit csinál, és úgy végeztek mindent a tőkékkel, ahogyan ő tette. Hiá­ba, titkát senki nem tudta elles­ni, és ezt a titkot feltehetően a sírba viszi. Borának Szekezárdon nincs párja. De ennek a bornak ára van, nemcsak a liternek, még a decinek is. Régebben nél- - ’a borverseny soha nem múl­hatott el. Az érinek és az okle­velek sokaságán egy nemzetközi borversenyen nyert aranyérem a korona... De erről ő már nem be­szél. néma, akárcsak a pincelejá­rónál a bekeretezett obsitoslevél, amely ott függ a falon. A Baranya megyei ember el­megy. ő pedig felém fordul és rámutat az egyik klshordóra. — 1946-ban tettem félre. Neki. Akkor verem majd csapra, ami­kor benyit a kapun. Addig ehhez nem nyúl ember fia. Nem kérdezek tőle semmit. Ér­tem. Ez a bor aranyérmes, nem­zetközi versenyen lett aranyér­mes. S ez a kishordó talán soha nem lesz csapra verve. —- így marad. Ez így marad. — És a hetvenhét éves vénember arca eltorzul. A leggazdagabb szekszárdi szegényember hallgat — A versenyek nem érdeklik már — kérdeztem, osak azért, hogy beszéljünk valamit. Fejét rázza. — Nem. — Vagyon van itt a maga pin­céjében. A hang üresen kong, mintha hordót kopogtatnának, amelyik­ből kifogyott a bor. — Kinek, minek? .— Úgy hallottam, a maga bo­rát már a fél világ megkóstolta. Ez azért tetszett neki. Nem bír­ta megtagadni önmagát a szek­szárdi szőlősgazdát. Tekintete megélénkült és sorolta: — Angolok, dánok, spanyolok, franciák, oroszok, kanadaiak, én kérem mindig a legjobbak között voltam az első — kemény szigo­rú a hangja. Most büszke.' — Erre büszke lehet Legyint — Csak voltam. Indul, indulok utána. Az udva­ron megáll, széjjelnéz, mintha hallgatózna. A szürkületben, a dombok felől, szinte hallani vé­lem a pityókás vén pinceszerzők brummogását. De vajon hová fi­gyel 6? Mellette áll a felesége. — Ne hagyd el magad, papa. Nem érted, ne hagyd el magad — hajtogatja az asszony. Idős Németh József rárnnéz és kérdezi: — Tud valamit róla? — Nem. Annyit tudok csak, hogy maguk még mindig várják. — Megjön? — ? Felémhajol, s mintha titkot árulna el, szinte suttogva mond­ja: — Megjön. Kétszázhúszezer fo­rint nagy pénz. A tiszteletére adom, a mennyben lakónak. Hall­gassa meg keservünket. Az asszony közbeszól: — Mindent megpróbálunk. Min­dent. Álmomban is mindig látom. Egyetlen gyerekük volt a fiú. Egészséges, szófogadó. Neki visz- sza kell jönnie. Mondani szeret­ném a két öregnek, jobb lenne ta­lán, ha... De nincs erőm befejez­ni, mert nem tudom, van-e jogom elvenni tőlük az éltető reményt. Hisznek és várnak. Joguk van hozzá. Csendesen, szinte énekel­ve sorolja az asszony: — Egyszer járt nálunk egy lengyel újságíró. Azt ígérte, fel­kutatja a fiunkat még a föld alól is. Kaptunk levelet tőle. Azt írta, él a gyerek, megnősült a gyerek. Két szép családja van, egy fiú, meg egy kislány. Két írnoka, van két unokánk, ö az egyik szemét elveszítette, amúgy egészséges. Dolgozik. Álmomban is látom. És úgy tesz mindig, mintha szólni akarna. De akkor fölébredek. El­hiszi? Látom, él és visszajön. Az asszony, az anya áll az ud­var közepén és saját visszhang­jaként ismételi: — Mintha szólni akarna. Elébe megyek, és mindig intek neki, hogy gyere, fiam. Nehezen bírom hallgatni az asszonyt. Közbeszólok. — Kedves, ez a lengyel újság­író később nem jelentkezett? — Kerestük mi, írtunk minden­felé. Azt mondják, utazott repü­lőgépen és szerencsétlenség érte. Pedig ő már nyomon volt. De maga, ugye majd maga segit? — fölnéz és tekintete szinte paran­csolja, hogy ígérjek neki. Meg­rendülve nézem: arra gondolok, ezzel az érzéssel talán még a leg­alja ember sem merne visszaél­ni. Az udvar, a lakás, a mellék- épületek, az erős, biztos jómód jegyeit viselik magukon. Prakti­kus és tiszta minden. A két öreg a nyárikanyhában él, ott is al­szik, télen, nyáron. Fönt a tiszta szobák be vannak bútorozva, a gyereket és az unokákat várják. A folyosó üres. A két öreg ottmarad az udvar közepén. S amikor visszanéztem, a távolba figyelő asszonynak csak a szemét láttam. Nem felejtem el soha. Idős Németh József pe­dig mozdulatlanul áll a téglával kirakott udvar közepén, s talán arra gondol, hogy egyszer majd mégis megjelennek* ' á hírhozók. Ezt a napot ki kell várni. Csatáron egymás mellett sora­koznak a présházán, és szürkület ben úgy véli az ember, hogy a tölgyfaajtókon lógó rozsdás laka­tok titkokat őriznek. Megfejthe­tetlen, nagy titkokat. Szekulity Péter grfiiQaiDasan A szenny íz közegészségügyi jelentősége Egy előfizetőnk leveléből idézünk: „Szíveskedjék a szennyvízproblé­mát ismertetni. Milyen egész­ségügyi jelentősége van? Milyen betegségeket terjeszt? Stb. Szennyvíznek a háztartásban és a termelésben elhasznált, sokszor ár­talmas anyagokat tartalmazó vizet nevezzük. A házi szennyvíz vízöblíté- ses árnyékszékek öblítővizéből, mos­dó-, fürdő- és mosogatóvízből gyü- lemlik Össze. Jellegzetes alkatrésze az ürülék, a szappan. Mennyisébe ál­talában a vízfogyasztástól függ. Az egy lakostól származó napi szenny­vízmennyiséget az egy főre jutó víz- fogyasztással, nagyvárosokban 150 literrel vesszük egyenlőnek. A szenny­víz anyagainak egy része oldott álla­potban van jelen, más anyagok — többek között a baktériumok — le­begnek a szennyvízben, végül vannak benne olyan anyagok is, amelyek 1—2 óra alatt leüllepednek és ilyen mó­don el is távolíthatók. A házi szenny­vízben levő anyagoknak több, mint a fele szerves anyag és igen bomlé- kony. Oxigén jelenlétében szatgalan bomlástermékek keletkeznek belőlük. Ha a szennyvízben nincs oldott oxi­gén, a szerves vegyületek erjedni, rothadni kezdenek. Az erjedés első szakaszában bűzös zsírsavak képződ­nek, később szagtalan gázok, főleg metán. A házi szennyvíz egészségügyi jelentősége elsősorban ürülék tartal­mából adódik. Az ürülékkel kóroko­zók kerülhetnek a szennyvízbe. Szá­mos alkalommal tenyésztették ki a szennyvízből a kolera, hastífusz, para- tífusz, vérhas, tuberkulózis, járványos gyermekbénulás kórokozóit. A fertő­zött szennyvíz járványokat idézhet elő, ha ivóvízbe, fürdővízbe kerül, vagy vetemények öntözésére hasz­nálják. Fontos szerepet játszhat a szennyvíz a bélférgesség terjesztésé­ben. A szennyvízzel történő öntözés következtében Darmstadtban 1948-ban a lakosság 50—60 százaléka bélféreg­gel fertőződött. Felszíni vizekbe ju­tott szennyvíz a halak pusztulását okozhatja. A házi szennyvíz eltávolítása Ártalmassága miatt a házi szenny­vizet el kell távolítani az ember tar- tózkodási helyéről. Az eltávolítás legmegfelelőbb módja a csatornázás. A csatornázás lehet úsztató rendsze­rű, amidőn a szennyvíz és csapadék együtt kerül elvezetésre. A csatom nák ilyenkor nehezen dugulnak el, mert a csapadékvíz ótöblíti azokat. Hátránya a rendszernek az, hogy drága, mert a csapadék miatt tá- gabbra kell méretezni a hálózatot és a szennyvíztisztító berendezéseket. A csatornahálózaton keresztül elvezetett szennyvíz felszíni vizekben, úgyneve­zett befogadókban és a talajban he­lyezhető el. Semmiképpen nem bo­csátható szennyvíz felszíni vízbe, a felszíni víz által táplált vízművek kö­zelében. Egyébként szennyvizet csak akkor lehet ■ felszíni vizekbe vezetni, ha nem veszélyezteti a halállományt és nem teszi bűzössé, undorítóvá a vizet. A szennyvizet a parttól kellő távolságban kell a felszíni vízbe bo- csájtani, mert a part közelében a szennyvíz nem keveredik eléggé a felszíni vízzel. A szennyvíz elhelye­zése talajban mezőőntözés, vagy szik­kasztás formájában történhet. A me­zőöntözésnél a szennyvíz egyben a föld trágyázását is jelenti. Tilos a nyersen fogyasztásra kerülő konyha­növények (saláta, paprika stb.) ön­tözése szennyvízzel, a fertőzés veszé­lye miatt. A benőtt köröm Kaptuk a következő levelet: „Ked­ves Négyszemközt! A május 16-i számukban olvastam a válaszukat, de nem értek vele egyet. A benőtt köröm nem a sebészorvos kezelé­sébe tartozik, hanem a pedikűrös é- *^<í. Az egyenesen levágott köröm továbbra is fájdalmat okoz, ha a sarkot bent hagyjuk. Szerintem a sarkot ki kell venni, hogy a fáj­dalomtól a beteget megszabadítsuk. A Négyszemköztben kéri, egy Tol­na megyei pedikűrös lábápoló, vá­laszukat. Kedves Olvasónk! A Négyszemközt, nem akar a pedikűrösök kenyeréből letörni. A lábak körmeinek ápolása természetesen a pedikűrösök feladata. Azt azonban fenntartjuk, hogy a láb nagyujjának, a bütyökujjnak a körmét egyenesre kell vágni, mert ha azt lekerekítjük, akkor benő. Az egyenesre vágott köröm be sem tud nőni a lábujj húsába, mert hosszabb annál. A benőtt köiöm sebészi be­avatkozással véglég megszüntethető. Hosszában a köröm kb. harmadát le­vágják és a hozzátartozó úgyneve­zett körömágyat annyira kikaparják, hogy onnan többé körömrész nem is nőhet. így keskenyebb köröm marad meg. Szükség esetén mindkét olda­lát el kell távolítani a körömnek. A paratífusz Idézünk egy levélből: „Legyen szíves rovatában megírni, hogy mi­lyen betegség a paratífusz? Hogyan lehet megkapni, és hogyan lehet ellene védekezni? Egy olvasójuk.” A paratífusz és a hastífusz egyfor­mán előfordulnak a világ minden táján, legyenek azok a mérsékelt, forró, vagy éppen a hideg égöv alatt. A két betegség lefolyása nagyon ha­sonló, legfeljebb annyi a különbség közöttük, hogy a paratífusz betegség enyhébb lefolyású szokott lenni. A paratífusz bacilusnak három típusa van: A, B és C. A fertőzés forrása a beteg, vagy a bacilushordozó em­ber, széklete, ritkán vizelete útján. A beteg állat váladékai útján. Terjedéii módok: a közvetlen érintkezés, fer­tőzött tej, ivóvíz és egyéb élelmisze­rek. Igen nagy szerepe van a beteg­ség terjesztésében a legyeknek. Az ember szervezetébe a kórokozó min­den esetben a szájon keresztül kerül be. Innen a lenyelt étellel, itallal a gyomorba kerül. Ha a gyomorban a sósav-viszonyok normálisak, és elég tartózkodik ott, akkor a gyomorsó­sav elpusztítja a baktériumok >.t. A lappangási idő: 1—10 nap. A parati- fusz ,,A” esetében valamivel hosz- szabb. Fontosabb tünetek: magas Iá?, amely lassan, fokozatosan emelkedik. Gyomorbélhurut, amely sokszor a kolerához * és vérhashoz hasonló. A fertőzőképesség tartama: Ameddig a paratífusz-bacilusok a székletben, vagy a vizeletben kimutathatók. A beteg már a lappangási időben is fertőzőképes. A paratífusz irá.it ál­talában minden ember fogékony, kor­ra és nemre való tekintet nélkül. Te­hát mindenki megkaphatja, aki még nem esett át a betegségen, vagy nincsen védőoltva. Természetesen nem minden ember betegszik meg, aki fertőződött. Ha a már említett gyo- morsósavzár jól működik, úgy a bak­tériumok nem képesek lejutni a vé­konybélbe, mert már a gyomorban elpusztulnak. Tehát a fertőzött em­ber nem fog megbetegedni. Ennek következtében bíztcsak vagyunk ab­ban, hogy sokkal több fertőzés tör­ténik, mint ahány betegség élői ir- dul. Hazai viszonyaink között 13 és 60 év között fordul elő a legtöbb megbetegedés. A beteg ember a fer­tőzés szempontjából nem jelent na­gyobb veszélyt, ha megfelelően el van különítve. Igen veszedelmesek azonban az olyan megbetegedések, amelyek nem típusosán zajlanak íe és a betegséget a megbetegedettem talpon hordják ki. Az ilyen könnyű esetek főképpen a gyermekek és a védőoltásban részesült felnőttek kö­zött fordulnak elő leginkább. A fer­tőzés terjedésének az útja lehet köz­vetlen vagy közvetett. A közvetlen fertőzés alkalmával a fertőzés a beteg, vagy bacilusgazda ürülékével, vagy vizeletével szokott történni, olymó­don, hogy á környezetben levők meg­fertőzik a kezüket, s a szájukhoz nyúlnak. A közvetett módja a fertő­zésnek igen sokféle, (tárgyak, élel­miszerek, legyek). A beteggel érint­kezetteket 3 heti megfigyelés alá kell helyezni és eltiltani a közfog yasztás- ra szánt ételek, italok kezelésétől. Megelőzés: a védőoltás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom