Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
Várkonyi Mihály: Látók módján Amíg Bartos átment a műhely, be, azon gondolkozott: tíz lépéA műhelyben még nem tör- egymást: engem se. — Mert neki gott irányába a vak. — Néha tént semmi sem. Annyira ugyancsak volt mindenféle baja sokkal jobban beütöm, új minden: a falak sava- és rigolyája, mint ahogy az em- nyú mészszagot gőzölnek, s az bernek lenni szokott, ablakokat sem fogta be a vas Délben olyan erősen gondol- sen múlott csak, hogy ne legyen kéResszürke lehelete. Az embe- kozott ezen, hogy egyedül kellett rossz az egész napja annak a szerek is alig ismerik egymást. Csak maradnia. A gyárkapuból vissza- rancsétlennek. Azon a tíz lépésen, ennyit tudnak: ez a Sztrega, ez fordult az ebédlő felé, mintha amíg ő a fának támaszkodva állt meg Lajló elvtárs, a mester és ehetne még. Aztán kiment, ami- s oly jól érezte magát a napon, az ott hátul a Borzas, aki min- kor a többiek már átmentek a Aztán bement a műhelybe. Épdig dzsesszdalolcat énekel. S van műhelybe és lesétált a kis térre, pen a kezdés percében nyitotta olyan is, akinek még a neve sem Majdnem negyedórája volt a ki az ajtót: már mindenki a heragadt meg az alatt az egy hó- munkakezdésig: ma paradicsomos lyén állt, feléje néztek hirtelen, nap alatt a többiek fejében — krumplit adtak, olyan kicsi hús- s úgy látta, hogy kíváncsiak is, azt csak úgy emlegetik: „az a sál, hogy két falasra majdnem merre járt: csak nem akarják szőke ott a falnál”. a tányért is megették. megkérdezni. Talán mert olyan Délidőben rendesen a foci a A tér szélén megállt, nézelődött, messzire állt tőlük, az ajtóban, téma: „Azért amit a Szusza esi- Nem akadt sok látnivaló: két nált. .Ezzel töltik ki azt az gyerek kergetődzött<* túloldalt a BŐSZ JCNŐ: REGGEL Akkor jó hangosan mondta: — Kértem a szakácsnőtől még időt, ami megmarad a félórából, satnya fák között, s arrébb egy egy húst és akkorát adott, hogy visszaérnek a szemközti kutya loholt, meg-megállva a a felét ki kellett tennem az abDélután pedig a Borzas egy lányfejet rajzolt a padja fölé. a — Épp ilyet láttam Párizsban. mire gyár ebédlőjéből. Napközben cement pad lábaknál. De most lakba, meg ne romoljon: egészen úgy is csak a munkáról esik nagyon jólesett Bartosnak ez a sötét lett az ebédlőben, szó. A mesteren, meg a bizalmin csendes egyedüllét: megnyugtat- Ezen sokat nevettek és minden, kívül, akik bejárnak a központi ta, s úgy érezte, mintha testet- féle bolondságokat mondtak rá. telepre, nem is igen tudják egy- lenül lebegne a ritkás kaviccsal Sztrega például azt: másról még azt sem, ki nős, ki- beszórt sétány szélén. Valahol — Hát nagyobbat már nem nek van lánya, kinek fia. Bartos majd csak megtalálja, amit ke- tudna mondani! — És nevetett ő- már gondolta is néha: hej, dé rés: az embereket, aíkilk között is nehéz társaság. Ha még egy hó- otthon lehet, napig így marad, elfüstölög in- Akkor látta meg a vakot, nen, csak a nyomát szagolhatják. A tér közepe felé jött, a kés- falra, szénnel. Nagyon helyes Mert akármilyen rossz a munka, kény kis ferde úton; botjával kis rajz volt: picit bandzsított a nem számít, ha emberek közt, jó- mintha simogatta volna a virág- lány, de éppen jól állt neki. ízű félszavakkal szalad a nap. S ágyakat elkerítő csavart vasié- Olyan édes kis arca lett tőle. Bartos ezt szerette: ezért is jött mezszalagot. Látásból ismerte Bartos rámosolygott és azt mond. át, amikor megszerveződött ez az már: tudta, hogy át kell mennie ta: új műhely. A régiben sehogy ezen a forgalmas utcán, melynek sem találta magát, s néha már a sarkán ő állt, hogy a gyárba A Mikeíangéló csinálta arra gondolt, talán az ő hibája: jusson, ahol délutánonként a te- Ezen megint nevettek és Sztre- bár nem tudta, miért. lefont kezeli. Gondolta, megvár- ga tíz perc múlva úgy szólt neki: Hanem itt sem melegszik meg ja majd és elkíséri. — Hé, Nagyotmondó, dobja ide nagyon — vélekedett délelőtt, A vak már csak tíz léoésre le- azt a cirklit! míg a tízóraiját szedte elő. Mert hetett tőle, amikor — talán azért Bartos is nevetett és a hibás reggel is mi történt? mert ott erősebben lejtett egyfelé szemű lányt nézte a falon. Arra Sztrega hét óra egy perckor ér- az út — megtévedt és irányt vál- gondolt, hogy ha egy év múlva kezett. A mester nem szólt ró toztatott: mielőtt még Bartos valaki megkérdezi, mi ez a rajz, semmit, csak éppen kinézett a szólhatott volna neki. sípcsont- majd megint odakiáltanak neki: kaliokája ablakán: hanem Rítok, jóval az egvik, acélszalagot tartó ,.Hé, Nagyotmondó, magyarázd a bizalmi talán úgy érezte, hogy karónak ütközött. csak el: hogy volt. mikor idejött ezt már ne*n lehet ennyiben Nagyobb baj nem történt. Bar- a Pikasszó rajzolni?” hagyni. Hiszen harmadszor vagy tos azonnal ott termett. S mielőtt És még arra is gondolt, hogy negyedszer történt. Odament a gyárkapunál elbúcsúzott tőle, a látóknak sem egyformán jó a Sztregához, s mintha csak éppen megkérdezte: szemük. S ez megint erről a beszélgetni jött volna kedve, — Nem fáj a lába? falra rajzolt, édes tekintetű kis — Köszönöm, nem — mosoly- lányról jutott az eszébe. szidta kicsit a közlekedést. — A villamos is, mint a csiga... Tíz perccel előbb kell elindulni, hogy biztosra beérjen az ember ... — Ilyesmiket mondott, s azzal ment is volna: egy percért nem érdemes nagy kravált csinálni. Hanem Sztrega ráacsarko- dott: — Maga talán igazgató akar lenni a közlekedésnél? — S ez még semmi. Vagy óra múlva keresni kezdte a domborító kalapé, csát. Csapkodott össze-vissza: szétdobálta az egész fiókját, nem találta. Végül a fejébe vette, hogy csak a Borzas tehette el, mivel kettejük munkája volt a domborítás, az egész műhelyben. Odament hozzá s nagyon csúnyán azt mondta: — Nézze már meg, nem repült-e az a kalapács a maga ládájába. Véletlenül! S ezt a „véletlenült” úgy nyomta meg, hogy az becsületsértésnek is megfelelt volna kényesebb emberek között. Aztán előkerült az a kalapács: kint volt az udvaron, ahol tegnap dolgozott vele, de eszébe sem jutott, hogy most oda kellene menni a Borzashoz: „Szakikám, nohát, úgy látszik, az emberrel együtt az ész is öregszik”. Ez volt ebben a műhelyben is a legnagyobb baj, nem a veszekedés. Hiszen némi összekoccanás mindenütt akad: nem ügy az. A hegyek lejtői is csupán távolról látszanak simának: aki közel megy, hamar gödörbe botolhat. S ugyan ki tudna éveiken keresztül minden szavára úgy vigyázni, hogy másvalakit meg ne bántson vele? Ám valamiképpen mégis el lehetne venni az élét ennek — gondolta Bartos. Csak azt nem tudta, hogyan, s ez elkeserítette. Mire vigyázzon az ember? Talán továbbmegyek innét — sóhajtotta. Pedig jó bolt a munka, s a műhely szép, ha egyelőre még tágasnak is tűnt a nagy fehérség miatt. — Itt nem értik Ne vádolj, — látom kisejlő térded, de most oly nehéz, — nem tudok magamból egy jó szót sem lopni értük. Valaki gödröt ás az utcán, nehézkes csákányütések feleselnek a földdel, — mélyül az árok; anyám épp mosni készül, ricsajgó diákok széttárt karokkal üdvözlik a reggelt! Nyújtózkodol. Az ablak kíváncsian bámul, haragszik a díván, pihenni készül a paplan is. de nem engeded. Tudom, tudom, nem te akartál jönni, én csaltalak el. mint őt is, kit feledéssé mostak sűrűsödő éveim. — Talán most sétál ki a kertbe, arca elé mosott ruhákat tereget szégyenében — fiam ruháit —, s gondos kezétől, mint végtelen hegedűbúr. megszólal a szárító kötél ... Hallod? VÉGH MIKLÓS: Egy darab nyár Rebbenő fecskék ülték a sürgönydrótokat s Te rájuk mutattál a nyaralók felett karcsú ujjal, kolduló mosollyal: „Kottázd le nékem toll-hangjegy sorukat." Szaladtam feléd a megszületett dallal de eltűntél a hullámverésben vagy tán a nádborzoló szélben: csak mosolyod maradt amint kivillan szemedbe hulló hajad fekete tömbje alól... .. meg a vörös naptánc a vizen. MazkaLáL Tiszai Lajos: egy üres üvegre és elvágódon. Nevetett. Jé, — tényleg öngyilkos lettem? Dr. Sára Imre meghalt? Ha meghalt, tessék gyászolni. Tessék kérem gyászolni! — motyogta és úgy tudta virágok között fekszik, a lábánál gyertya ég, és ott van a ravatalnál Irén, a felesége is, meg — Fáradt vagyok. Nem bántam A főmérnök gyorsan a konya- Amikor J.árfás, a festő már mee^^’hbüü? n»v^tn»k volna, ha kihagyjuk ezt az es- kosüveg után nyúlt: egész üveget adott a kezébe, mo- g szemtelensée- — éondolta — tét... Kik lesznek itt egyáltalán? - Na, még egy dózist? Trink, sdygott: ff- '■***«• , ................... fcjwE úszóvá. mw, Ä A z asszony a frizuráját igaz- ga? Volt Szerencsem bemutat- fWvilkn* leevek? ZZJlttZ v, “ gáttá, majd szó nélkül ellibbent kozni. Tudod, olyan egyduplós k ÍS !S mellőle, át a másik szobába, ahol ismeretség... Trink! Ave Caesar! Mmdenki razkodott a neyetes- tál vrag sem «ak egy csomo a társaság volt. Nehéz kölni - Nem kérek. Nem szeretnék K?roiyifle ZT Z + Syertye. *s csak rummal kevert illata felhozott megint hozzáfogni. Hallottad biz- be’ ugy ^P^ott levegő után: egy szőnyegre tett hangulatlámutána tos.;. - Huhu! A fődoki főbelövi “Jíjf a nt — A csoda vigye el, mindig — Nem egy tragédia, — mond- magát! Huhu, fejlövés... ~ úgy van, ahogy ő akarja! — ta Sági. Egy-két nap öngyilkos- Ittak, majd megint táncoltak, mdokiéi? — mérgelődött, amikor benyitott ság. Kell az néha. Először Sági érezte, hogy meleg ,Vlssza' Sági főmérnök. _ Hogyhogy?! van. utána rögtön mindenki. Ugy , .. .. ®an s<Jir **err Da^Jor! — Hogy? Amikor az ember' tüzeltek, mintha mindnyájan egy- hangját de úgy mintha ~ f érzi a földi nyűgből, egy túlfűtött kazán leimének, e^zen^ közelröT is eljött! Örülök. Jöjjön, szólítsunk narkotizálja magát. Minden be- robbanás előtt. sziról il b^^ne ^ magunkhoz valami érzés telení- rúgás eev kis ön évii kossá p- nár Ar .. ,.. , - “ Deszeine. tőt. Mit iszik? Gin rum ko- üfrfeLn kü- na^iJ ~ Ébred * nyavalyát! örül, ayak ív, Konyakkal kezdjük, jo? -önben neked jobban kellene sol^ffS a fätb« Köptük ?£■ h0gy, lelhatta »“*«■ Adhatnak Svájcból hoztam. Príma! tudnod. . smyogni a tustDol. Koztuk Iné- ennek akármilyen elvonókúrát... — írJSVSSüi. »-» _NÄ»v“"m'T’í/“ - '»* aokiK^, SELi’STÄ.“"*- Mée * ”5 S OvSf "»tó «■*» * '=«* KOEgy felet. Ittak. Megrázta a konyak, de úgy kívánta, hogy rég ennyire. A főmérnök karonfogta: Közben vaiaki kinyitotta az aj- — Menjünk be! Megsértődnek _ J| . ___________ Ittak, majd újra táncoltak. — Ciao. t ót és a másik szobából hallotta A nappaliban már táncoltak. Irén is ott volt valahol. Néha lát. _ Ciao' _ lehelt» viasza a? a felesége hangját: Tangóztak. Amikor leültek, neki ta is: a falon; a plafonon; a he- iszony a7tan Nílpv — Ah, maga is itt van, szép- is töltöttek. Nem akart inni, de v<?ron; az asztalon; majd min- Qres j volt oy,,K,',han »mi- fiú! Megkaptam a lapját Párizs- Irén rásziszegett: clenhol. Körülötte, itt is — ott is, kor fe]áilt odatámolvgott az aiból Köszönöm Haov Hír+a - Wit. _ — •> tt-i,: c — i sokszaz Irén táncolt: láeV asz- -,__ , . . .. tt az aj bó l. Köszönöm. Hogy "bírta a bű- - Mi van? El Hakim figura? sokszáz Iré? táncott; lágy asz- tóhoz ^ Ip^ mt el6bb nos varosban, piktorom? — ka- Passz egy kettő három szonyi mozdulatokkal; előbb lila .... ,, .... carászotí. Ahogy szoktuk1 ’ ruhában, majd feketében, aztán Vekony fény esik bizony talankoSági felkapta a fejét: Ittek. Négy nő öt férfi Hár- fehfrl?en’ ^mpa, galambhangon dott át a másik szobából. Fur— Ez meg Ircsi őnagysága, ha man az asztalnál ültek, a többiek ^ minden at” ^ ~ gondolta. — Most ketten nem tévedek... a heverőn. Csendben ittak, áhí- csenaoe... vagyunk: Én, meg én. Egyikünk — Ismered? Nem igen volt tattal. Aki az italt igazán szereti. Amikor magához tért, már éppen öngyilkos, tetszhalott» — meg alkalmunk... nem sokat beszél fölötte. egyedül volt Felállt, rálépett nevetett és beesett az ajtón.
