Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-06 / 132. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ 1965. június 6. Népművészeti újdonságok A magyar népművészeti hagyományok állandóan új, hasznos megoldásokkal jelentkeznek a népművészeti boltokban. Olyan gazdag a népi díszítőművészek hagyományanyaga, hogy ebből bőven telik a felújításokra. A legfrissebb és legkedveltebb ezek közül a közönség körében a népi díszítésű női blúz és a kovácsoltvas virág- és gyertyatartó. A blúzok, — amelyek egy részét kéziszövéssel, más részét népi. kézi hímzéssel készítik, — formájukban egyszerűek és modernek. Erősen emlékeztetnek a palóc népviselet (halászingszerű) réklijeáre. (Első rajzunk). Díszítésük pedig részben az átányi, részben a métraderecsked szövésminták korszerű alkalmazása, vagy a recski és bodor yi keresztölté- ses és szálhúzásos hímzés. A hímzettek közül a legkedveltebb a fehér alapú szinusz anyagból készülő blúz. (Második rajzunk). Nagy előny«,- hogy igen - könnyen mosható és mosás után — fogason szárítva, vasalás nélkül újból viselhető, csavarni, dörzsölni azonban nem szabad. Bármilyen szoknyához illik. Munkahelyre éppoly jó mint ünnepi alkalmakra. A nők számára nem közömbös az 'sem, hogy kis sorozatban készül, tehát nem válik „uniformissá”. Ismert népművészeti cikkek még a kovácsoltvas virág- és gyertyatartók. Valamikor, főúri házaknál dívott, hogy az étkezésekhez gyertya tartókat rak tak a terített asztalokra Ma ez a szokás, — az elektromosság asodála- tos vívmányai és a világítás tökéletesedése ellenére, — Nyugaton, általában divatként újjáéledt. Egyre népszerűbb nálunk is a gyertyatartó és a színes gyertya divatja. Népművészetünk ezt a közönségigényt a hajdani falusi kovácsmesterek készítményeinek felújításával szolgálja. Ennek során természetesen megújhódnak a régi ládavasalások, kocsidíszek, hagyományos formái, és motívumai is. Ismert készítőjük, Ivák Pál, átányi kovácsmester, gyönyörű fali virágtartókat, fogasokat, és hamutartókat is kovácsol ugyancsak a hagyományos régi formák és díszítések ügyes alkalmazásával. A népi hangulatú kis vastárgyak jól illenek bármilyen stílusú lakásba és igen mutatósak. A népművészeti hagyományok alapján készített öltözékek, tárgyak tehát ismét megtalálták helyüket mai környezetünkben. Dr. PINTÉR IMRE Expedíciós halászai A KGST tengeri halászati konferenciája Az emberiség élelmiszer-szükségletének jelentős részét a tengerekből zsákmányolt halak adják. A tengeri halászatban mai napig a mérsékelt, vagy a hideg tengerekből származik a zsákmány nagy százaléka. A hering- halászat évente mintegy másfél millió tonnát eredményez, ennek a mennyiségnek legalább 35 százalékát az európai tengerekből fogják ki. (összehasonlításként megemlítjük, hogy a Balatonból évente átlag 1500 tonna halat fognak.) A tengeri halászatban vezető helyen áll Japán, az Egyesült Államok, Kína és a Szovjetunió. Ezek után az államok után következik Peru, Nagy-Britannia, Kanada, Norvégia. A japánok egy évi termelése általában meghaladja a hat és félmillió tonnát. A tengeri halászat ma már nem partmenti tevékenység, egyre nagyobb szerepet játszik a nyílt óceánokon történő „expediciós” halászat. Ezen a területen a Szovjetunió rendkívül nagy szerepet játszik. Igen jelentős modem ha- Lászflottával rendelkezik s a halászhajókat ma már olyan modem technikai berendezésekkel Látják _ el, hogy a napi halász- zsákmányt fel is tudják dolgozni (konzerválni, zsírrá vagy lisztté feldolgozni). Modem elektrotechnikai berendezéseik — halkereső berendezés, rádiólokátor, hűtőszerkezetek — lehetővé teszik, hogy a trópusi tengereken is dolgozzanak. A hajók flottákban halásznak és a legmodernebbek i három hónapig tartózkodhatnak a nyílt tengeren. A legjobban be. vált típusú halászhajók 2—3 ezer tonnásak. Mindez érthetővé teszi, hogy Leningrádban az elmúlt esztendőben a Szovjetunió Halipari Minisztériuma megrendezte a KGST Ilf téngeri halászati konferenciáját. A szocialista országok úgyszólván mind érdekeltek a tengeri halászatban s küldöttségeik a kérdés különböző szervezeti problémáival, a halászati ku_ tatás feladataival, a tengerek, óceánok haltartalékával, a tenLengyel halászok a Balti-tengeren. geri halászat perspektíváival, a eredményesnek halászótechnika eszközeivel, mód- gyár küldöttek szereivel foglalkoztak; A Magyar tárgyalásai Népköztársaság első ízben jelent uydik a meg megfigyelő küldöttséggel a Qotta megszervezésének eiőioészi- tengeri halászati konferencián. A tésére. konferencián való részvételünk Koroknay István _ Káspi-tengeri halászflotta. c--------------’ A hurok megszórni Május 15-én Jánosy röpiratban közzétette naplóját, azonban a kis füzet iránt nem nyilvánult meg nagyobb érdeklődés. Röviddel később a bűnügy iratai a koronaügyészségtől a Kúriá. hoz érkeztek. Június 21-én foglalkozott az üggyel a Kúria első tanácsa, s formai okokból megsemmisítette a szegedi ítéletet, és az új eljárás lefolytatására a budapesti büntetőtörvényszéket jelölte ki. Az ügyészség elfogatóparancsot adott ki a főbenjáró bűnnel terhelt vádlottak ellen. Június 23-án, mintha összebeszéltek volna, önként jelentkeztek a rendőrségen. Mindhármukat le. tartóztatták. Védőik folyamodással éltek a Táblához, de az elutasította a szabadlábra helyezési kérelmet. A budapesti esküdtbíróság október 6-ára tűzte ki az ügy főtárgyalását. Haverda Mariska vé. delmét dr. Balassa Ármin, Jáno- syét dr. Dési Géza és dr. Szegő Gábor. Vojtháét dr. Gál Jenő látta el. Baloghy György a szigorú és pártatlan elnök gondoskodott a tárgyalások komoly, higgadt lefolyásáról. Az érdeklődés is meg- rs^nn-nt. az annvis'^'r rr>"fszakí- tott bűnper szereplői iránt. A vádlottakat nagvon összetörte a fogság. Mariskából, a legendás hírű szépségből öregedő, sápadt asszony, a férfiakból idegroncs lett. Az elnök még a divatos kalapot is levetette Mariska fejéről. A tárgyalás menete, hasonló volt az előzőkhöz, csupán egy újabb, érdekes mozzanat merült fel: Jánosyt zsarolással vádolták. Haverda Mariska és Vojtha ugyanis előadták, hogy Jánosy a kiszabadulás után többször fenyegető levelet írt nekik, pénzt követeit tőlük és leleplezésekkel fenyegetőzött Ezzel kapcsolatban több tanút tó kihallgattak, köztük Lengyel Zoltánt, akit Jánosy ugyancsak állandóan pumpolt. A tanuk között megjelent Jar- matzky is, Mariska volt férje, de megtagadta a vallomástételt. Nagy Béla ügyész hosszú beszédben fejtegette a gyilkosság előzményeit, ismertette a vádlottak életrajzát és azt bizonygatta,, hopv a bűncselekménynek a pénz volt a rugója. Példás büntetést, 'kötél általi halált kért a vádlottakra. Dési Géza védőbeszédében azt hangsúlyozta, hogy J.ánosyt nem lehet szigorúan büntetni, hiszen a szerelem vitte a bűn útjára, és nem előre megfontolt szándékkal ölt. Az- esküdtszék órák hosszat tartó tanácskozás után bűnösnek mondta ki mind a három vádlottat. éspedig Haverda Mariskát Mb,',.-* 'chnn Jánosvt előre meg nem fontolt gyilkosságban, Voj- thát bűnsegédi bűnrészességben. Haverda Máriát 12 Jánosvt 10, Vojthát 8 évi fegyházra ítélték. Haverda Mariska sírógörcsöt kapott az ítélet hallatára. Gyermeke életére esküdött, hogy ártatlan. Jánosy meg volt elégedve a büntetéssel, ő bűnhődni akart. Vojthát teljesen porig sújtotta az ítélet. Haverda Mariskát a védők minden tiltakozása ellenére, azonnal rabruhába öltöztették és a gyűjtőfogházba vitték. A fogházból többször levelet írt ügyvédjének, hogy ne engedje elevenen eltemetni, és járjon közbe, hogy mielőbb a Kúria elé kerüljön az ügye. De a Tábla, majd a Kúria Ítélete sem változtatott sorsán. Közel fél eszendő múlva 1911. március 9-én a Kúria jóváhagyta a budapesti büntetőtörvényszék esküdtbíróságának ítéletét és ezzel lezárultak a viharos pör aktái. fi díisselÉili rém 1929. február 3-án a késő esti órákban egy magános nő sietett haza Düsseldorfban a néptelen Bertha Strassen. Az egyik halványan pislákoló utcai lámpa fényében karórájára pillantott, s még jobban meggyorsította lépte, it. Apollónia Kühn egyik barátnőjénél volt látogatóban és anynyira elmélyedtek a beszélgetésben, hogy nem is vették észre, milyen későre jár az idő. Most sietve igyekezett behozni néhány percet. A Dreher Strasseban még találkozott néhány késői járókelővel, köztük két jelmezes alakkal is. Bizonyára álarcos bálba mentek, mert farsang volt, s nem múlt el nap jelmezbál nélkül. A sötét Bertha Strasset azonban tisztára söpörte a metsző szél, senki sem járt az utcán. A fal mellől egy sötét árny vált el. — Jó estét — köszönt barátságosan, szelíden, dallamosan. Appolónia Kü>m viszonozta a köszönést és továbbsietett. Nem vette észre, hogy az ismeretlen a nyomába szegődik. Hirtelen egészen mögötte termett. — Egy hangot se...! — sziszegte és magasra emelte jobb karját. Kezében megcsillant valami. Miközben a megtámadott asz- szony kétségbeesetten segítségért kiáltott, az ismeretlen — a kezében tartott nagy ollóval :— többször, mint később megállapították, összesen huszonnégyszer lesújtott rá. Amikor halottnak hitte áldozatát, elfutott, egy kapumélyedésbe húzódott és onnan figyelte a további eseményeket. Izgatottan látta, hogy halottnak vélt áldozata feltápászkodik és a legközelebbi ház kapujáig vonszolja magát. A támadó ezután előjött rejtekhelyéről. Megtörülte a véres ollót, s közben észrevette, hogy egyik szárának a hegye letört. Kabátja alá rejtette a gyilkos szerszámot és nyugodtan hazasétált. Másnap a köszörűshöz ment, és megélesíttette a csorba ollót... * Hosszú hónapok teltek el, amíg a rendőrség nyomára jutott a támadónak. És a hosszú hónapok alatt egymást követték az utcai támadások. A rejtélyes támadónak — aki a düsseldorfi rém néven vált hírhedtté — kilenc áldozata volt. Mert nem mindenki úszta meg a támadást olyan szerencsésen, mint Appolonia Kühn, aki hetekig élet-halál között lebegett ugyan a kórházban, de mégis életben maradt. Hat nappal a fenti első támadás után. február 9-én, farsang vasárnapján Rosa Ohlinger elemista leány engedélyt kapott szüleitől, hogy felkeresse egyik iskolatársnőjét és vele együtt végignézze a karneváli felvonulást. A látványosság az esti órákig tartott. A kis Rosa gyors léptekkel :ßvekezett hazafelé, de a sötét i-filvárosbpn eltévesztette az utat. Keserves sírásra fakadt. Eszébe jutottak anyja intő szavai: — Ne maradj el sokáig és senkivel ne állj szóba az utcán;.. (Folytatjuk)
