Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-05 / 131. szám
10ß5. június TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A szerénység és az érdemek A mikor legutóbb Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke Tolna megyében járt, ellátogatott a szekszárdi járás egyik közös gazdaságába. A vendéget illő módon, a termelőszövetkezet elnöke kalauzolta. De ez az elnök, megfelelő szerénységgel tudott ügyelni arra is, hogy saját személye ne legyen mindenütt, minden helyzetben előtérbe tolva. Jó volt látni és megfigyelni azt az imponáló vezetői magatartást, amely jellemezte és amely nem álszerénységből, hanem kommunista mivoltából adódott. A vendég különösképpen a sertéstelep és a gyümölcsös láttán nem fukarkodott az elismeréssel, a dicsérettel. A közös gazdaság elnöke pedig a tények talajáról kiindulva azt mondogatta, hogy a jószággondozók, a gyümölcskertészek érdeme a legtöbb. Odahívta a brigádvezetőt és bemutatta Dobi elvtársnak. Ugyanezt tette a munkahely ottlevő gazdáival is. A jelek szerint eszébe sem jutott attól tartani, hogy ezzel saját érdemei kisebbednek. Mint ahogy nem is kisebbedhetnek, hiszen más kategória a szerénység és megint más a tehetség. Az egyik jellembe vágó kérdés, a másik, tehát az érdem, a tehetség gyümölcse. A valóban tehetséges embertől, plÉáne ha párttag «az illető, mindig idegen a kérkedés, az önmutogatás, az érdemek beteges „összegyűjtése”. A munkásmozgalom története ilyen szempontból számtalan klasszikus példával. szolgál. Legjobbjainkat mindig és minden helyzetben a szerénység, a mér- iéktartás és az egyszerűség jellemezte. Ennek az ellenkezője a dolgozóktól idegen. Számtalanszor megfigyelhetjük, hogy a munka- fegyelem megromlása ott kezdődik leghamarább, ahol az adott munkahely, üzem vezetője képtelen disztingválni és képes minden eredményt saját géniuszának tulajdonítani. Ilyenkor rendszerint az emberek azt mondják: ha minden rajta múlik, ha minden neki köszönhető, akkor boldoguljon egyedül. S legyen valaki bármilyen szervezőtehetség, vagy lángész, a köz javára csak társak, beosztottak segítségével bír eredményt felmutatni, tervet teljesíteni, túlteljesíteni. Ezt a nagyon lényeges tételt felejti el az a tsz-vezető, aki a munkák helyzetéről nemrég így nyilatkozott: „Elvetettem 600 hold kukoricát, csepergő időben is dolgoztam valamennyi géppel.” Egy másik vezető szájából hallottuk: „Én havonta rendszeresen 20 forint munkaegység-előleget fizetek.” Megmosolyogni való ez a fölényes és lekezelő biztonság és az a bravúr, amivel egy ember arra is képes, amire más senki, tehát arra, hogy megsokszorozza önmagát. Nem jóslás, számos példa bizonyítja, ilyen esetben tiszavirág-életűek az eredmények. S ha már itt tartunk, akkor ki kell térni egy lényeges körülményre. Az üzemi szervezeten belül a vezetés helye, szerepe és jelentősége elvitathatatlan. Kiseb. bíteni tehát nem lehet, és nem is szabad. Sőt, gyakran több közös gazdaságban éppen hangsúlyozni kell, a vezetés jelentőségét és fontosságát. Anarchia, züllés, elszegényedés származik abból, ha a vezetés képtelen rendet tartani. De ez már ismét egy más kérdés. Illetőleg, még pontosabban, a fegyelmet és a rendet könnyebb biztosítani, jó emberi tulajdonsággal. S a baj rendszerint ott kezdődik, ahol az üzemben a vezető nemcsak a kommunista erkölcs normáiról feledkezik meg, hanem arról a tudományosan megalapozott tételről is, amely a termelőhelyet, a munkaszervezetet és a vezetést elválaszthatatlan kategóriaként emlegeti. A szerénytelenség nemcsak ^ szavakban, cselekedetekben is megnyilvánul. Láttunk már ilyet. Találkoztunk mezőgazdasági üzemben olyan vezetővel, aki egy-egy magasabb rangú vendég ottjártakor valósággal odaállt a dolgozó elé, nehogy észrevegyék azt az embert, aki a kiváló eredmény elérésének egyik első számú és nagyon fontos tényezője. A járási tanácsok mezőgazdasági osztályán mindenütt tudnak néhány nevet mondani. A szimp- tómák teljesen azonosaik. így: a járásnál nem áll szóba senkivel, a megyénél sem tárgyal akárkivel, számára a minisztériumnál kezdődik a partner. A termelésben, a termelékenységben elért kiváló eredmények jogos büszkeséggel tölthetik el az üzemek vezetőit, de súlyos hiba, ha az érdemeket, az eredményeket egy munkásközösségben néhány ember magának vindikálja, és ennek következményeként — ahogy mondani szokás — fejébe száll a dicsőség. Példák bizonyítják, hogy ilyenkor megtorpanás, sőt gyakran az óhatatlan bukás következik. A Bonyhádi Járási Pártbizottság titkárával amikor erről a kérdésről beszélgettünk, megemlítette az egyik hosszú ideig jól működő közös gazdaság elnökét. Ennél az elnöknél is akkor kezdődött a lejtőre jutás, amikor a járást kezdte semmibe venni és ezzel egyidejűleg lebecsülte a tagok, a segítőtársak szerepét. Sok más példa is arra int, hogy érdemes idejében gondolkodni. Időnként egy-egy kellően át nem gondolt népszerűsítési kampány is többet árt, mint használ. Találóan mondta a faddi Lenin Tsz elnöke, hogy az önfuttatást segítik elő a felsőbb szervek is akkor, amikor különböző érdemekre való hivatkozással egyeseknek sok mindent elnéznek és sok dolog felett szemet húnynak. Az ilyen dolgok csak erősítik a szerénytelenség külső jegyeit: a csalhatatlanság érzetét, önön személyük túlbecsülését, a törvény- félettiséget és nem utolsó sorban a nélkülözhetetlenséget. Dehát miért szükséges mindezeket szóvá tenni? Azért, mert a túlzások nyesegetése politikai munka, állandó tennivaló. Azért, mert egyéni és népgazdasági érdek a megelőzés, az értékes emberek megóvása a káros túlzásoktól, az önveszejtő jellemgyengeségektől. Sajnos, még ma is előfordul, hogy néha lovat adunk olyan ember alá is, aki már éppen elég lovat kapott. Az elvtelen népszerűsítési kampánynak elrettentő példája volt a közelmúltban a Falurádió egyik műsorszáma. Megszólalt a mözsi termelőszövetkezeti elnök kislánya és elmondta, mit tenne ő, ha elnök lenne? Ez a látszólag elmés ötlet ellenérzést vált ki a tagokból, akik felnőtt emberek, másrészt felfúj egy már úgyis túl „kövér” nimbuszt. Nem valószínű, hogy erre a túlhajtásra a szóban forgó, kiválóan dolgozó elnöknek szüksége lenne. C ok a jó és követésre méltó pozitív példa. A döbröközl közös gazdaság vezetői szinte kínosan ügyelnek arra, hogy minden lehető alkalommal hangoztassák az eredmények elérése során a tagok érdemeit. Nem kisebbek ők ettől, inkább nagyobbak. Annál is inkább, mert a dolgozók sehol sem szeretik a kérkedő, fontoskodó vezetőt, elfordulnak tőle. Előbb-utóbb ezt teszik. S aki egyedül marad, az a saját posztján nyugodtan hajótöröttnek tekintheti magát. Szekulity Péter A kisipari szövetkezeti szocialista brigádvezetők országos tanácskozása Budapesten, a MEDOSZ-szék- házban csütörtökön és pénteken tartották meg a kisipari szövetkezetekben működő szocialista brigádok vezetőinek második országos tanácskozását. Erdős József, az OKISZ elnöke számolt be a szövetkezetekben folyó szocialista brigádmozgalom fejlődéséről, eddigi eredményeiről és a jövőbeni feladatokról. Elmondta többek közt, hogy a szövetkezeti ipar teljesítette — sőt számos területen túl is teljesítette — múlt évi tervét, és ez nagymértékben a szövetkezeti dolgozók szocialista munkaversenyének, mindenekelőtt a szocialista brigádok jó munkájának köszönhető. — Míg az első, két évvel ezelőtt megtartott országos tanácskozáson még sokan kételkedtek abban, hogy megvannak-e a feltételek a ktsz-ekben is a szocialista brigádmozgalom elterjedésének, ma már beigazolódott, hogy a szövetkezetekben éppúgy szükség van a szocialista brigádokra, mint a gyáriparban. A szövetkezeti mozgalomban az utóbbi években ezrek és ezrek igényelték, hogy szocialista módon akarnak dolgozni, tanulni, élni. Az OKISZ elnöke a továbbiakban részletesen elemezte a szocialista brigádmozgalom helyzetét, a szövetkezeti vezetőszervek tevékenységét a verseny érdekében, beszélt azokról a gátló tényezőkről, amelyek még most is akadályozzák a mozgalom további elterjedését. A mozgalom csak akkor lehet eredményes — mondotta —, ha nemcsak a brigádok tanulnak meg szocialista módon dolgozni, hanem a vezetők is elsajátítják a szocialista vezetési módszereket. A brigádok tevékenységénél különösen kihangsúlyozta azt, hogy ezek a kollektívák ne képezzenek zárt közösséget, ne különüljenek el a többi dolgozóktól — aminek jelét számos szövetkezetnél lehet tapasztalni —, hanem tekintsék a jelenleg még kívülállókat a szocialista brigádok leendő tagjainak. A beszámoló után az OKISZ elnöke kitüntetéseket adott át a legkiválóbb szocialista brigádvezetőknek. Többek megkapták a Munka Érdemrend ezüst-, illetve bronzfokozatát, valamint a „Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója jelvényt. A Munka Érdemrend ezüstfokozatát Magyar János, a Dombóvári Faipari Ktsz „Gaga- rin” szocialista brigádjának vezetője kapta meg. A szövetkezeti iparban brigádja volt az első, amely — hat évvel ezelőtt — versenybe indul a megtisztelő címért, és azóta már többször elnyerték a címet. A „Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója” jelvényt adományozta az OKISZ elnöke a Tolna megyei küldöttek közül Németh Tibornak, a Dombóvári Vasipari Ktsz autószerelő szocialista brigádja vezetőjének, Reizer Adámnak, a Bonyhádi Ruházati és Szolgáltató Ktsz bőrdíszműves szocialista brigádvezetőjének, valamint Samu Lajosnak, a KISZÖV szövetkezetpolitikái csoportvezetőjének. A beszámolót vita követte, este az OKISZ művészeti együttese adott magasszínvonalú műsort a tanácskozás résztvevőinek tiszteletére. Tegnap délben, az OKISZ elnöke foglalta össze a vitát, majd ezután került sor a tanácskozás bezárására, EPITOK napja ELŐTT Csaknem ötezer építőmunkás ünnepel holnap megyénkben, ezen a júniusi vasárnapon, az építők ünneplése, az ország figyelmének előterébe hozza a tervezőket, kőműveseket, az ország építőit. Ilyenkor sok helyütt számvetést csinálnak. Az ünnepen arról beszélünk legfőképp, hogy az építéssel foglalkozó tervezők, munkások, műszakiak, adminisztratív dolgozók egésze, milyen előrelépést tett... Vasárnap nyitják meg Tolnán, az Építők Művelődési Otthonában Az építőipar húsz éve című kiállítást. Ez a szerény kiállítás is példázza a fejlődés nagyságát, az emberek változását Bemutatja egyre szebb, korszerűbb létesítményeinket Választ ad arra Is, hogyan kell tovább építeni a nép országát. Valamikor megyénkben alig találkozhattunk olyan objektummal, amelyen építőmunkások serénykedtek, csak a jövőbe vetett hitünk mondatta velünk. Tolna megyeiekkel, hogy a fejlődés meggyorsul. S immár nyolc éve, egyre nagyobb jelentőséget kap megyénkben az építőipar. A mérnökök, munkások alkotásával mindenütt találkozunk. A nyolc év alatt több mint félmilliárd forint értékű munkát adtak át az építők. Ugyanennyi most is munka alatt van. Tucatnyi falusi kulturális központ, iskola, gazdasági épület, több ezer lakás dicséri az építők munkáját. Talán szükségtelen felsorolni a létesítményeket, hisz mindennap találkozik velük a megye lakossága. A néhány legjellemzőbbet említjük csak meg: A Sárközi Állami Gazdaságban 600 férőhelyes tehénfarm épült Tucatnyi tsz-ben csibegyár, több mint félszáz 50 és 100 férőhelyes istálló, Tamásiban, Dom- bóvárott, Szekszárdon korszerű kenyérgyár épült. Bonyhádon kórház, Szekszárdon új iskola, Pakson gimnázium... Gazdagodott megyénk húsz év alatt. Az elmúlt egy év alatt is gyarapodtak eredményeink. Ezekre emlékeznek ma az építőmunkások. .. Az építőipar idei terve nem magasabb, mint a múlt évi. Megyei, párt- és állami vezetők úgy .határoztak, hogy az építőiparnak 1965. lesz a megerősödés, a felkészülés éve. Létrejött szekszárdi székhellyel a régóta óhajtott állami építőipari vállalat. A kisipari termelőszövetkezeteket átszervezték, hogy gyorsabbá, olcsóbbá, központivá váljék ezáltal a munka. A tanácsi építőipari vállalat, amely immár tizennégy éve rendületlenül funkcionál, és a legtöbb megyei létesítményt ennek munkásai alkották, alkalmassá válik a következő évben generálmunkára. Az építőipar vezetősége, szak- és segédmunkásgárdája alkalmas nagy feladataink megoldására. Az Idén már bizonyítottak. Az első negyedéves tervet szinte minden vonatkozásban teljesítették a kivitelező vállalatok. Sok év után először mondhatjuk el idén, hogy az építőipar munkája a kívánt formában kezd alakulni. Mert, bár a sikerek számottevőek, nem ünneprontás, ha szólunk a Jövőről, a teendőkről és az építőmunka hibáiról is. Ismeretes mindenki előtt az építkezések kivitelezési idejének hosszúsága. Gyakori, hogy a létesítmény terve rossz, a kivitelezők mégjobban elrontják és azután már csak a pótmunka, a többletköltség segít a bajon. S közben a létesítmény később kapcsolódik az ország életébe, később ad terméket, később segíti elő újabb létesítmények építési lehetőségét. Számottevő eredménnyel járt, hogy a tanácsi vállalatnál a szocialista címért versenyző brigádok „védjegyzik” munkájukat Feltétlenül eredményre vezet az a mozgalom is, hogy „órarend”-szerűvé teszik a munkát. A szekszárdi építkezésen, a laktanya melletti bérházcsoportnál, már sikerült a munkát egyenletessé tenni... Hiába azonban a jó szervezés, ha az egyenletességet felborítja a rendszertelen anyagellátás. S elsősorban szólni kell az alapanyagipar dolgozóinak felelősségéről, nem utolsó sorban a szerelvénygyártó vállalatok kifogásolható munkájáról. Mindig is az volt a követelmény, hogy csak jó minőségű szerelvényt használjanak fel az építkezésre, és hányszor kellett építés után kicserélni a rossz alkatrészt jóra — például a szekszárdi irodaház parkettáját. Ezekről is kell ma beszélni. Az ünnepi beszédekben nyilván figyelmeztetés hangzik el a teendőkre. Beszélni kell róla. És tenni. Dolgozni, egyenletesen, ez a feladat. Tudjuk, az építőiparban egyik napról a másikra, nem lehet gyökeres változást elérni. A hibák kijavításának jó útját járják a vállalatok. Következetesen kell végrehajtani a tavasszal készített intézkedési terveket, a végrehajtást ellenőrizni kell, mert csak így várható az építőipar tevékenységében további javulás. Az ország, a megye lakossága az építőkre emlékezik. Elismeréssel szólunk az eddigi munkáról, az eredmények pedig figyelmeztetnek a kötelességekre.
