Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-04 / 130. szám
1065. június 4. TOLNA MEG!El NÉPÜJSAG Ahol a szépség „születik" A magá»építkezők anyagellátása A rr /vumó rf T rn»»A.r(A*I V\OrV» An Pr>l_ A A fi n.o n « n4-n._ Un A finom krémek diszkrét illata kiszökik az utóira néző ajtó elé. Kívül a cégtábla az üzletben pedig a kellemes, üde, leheletkönnyű illat árulkodik: kozmetikai szalonban vagyunk. Itt, — a hatalmas tükrök előtt, a csillogó üvegcsék, különböző kenőcsöket rejtő, kisebb-nagyobb méretű, tejfehér tégelyek birodalmában, itt, a szépség „születik”, a szépséget gondozzák, ápolják. Rendszeresen ellátogatni ide, egy-egy arcápolásra, kezelésre, ma már nem pomádéskodás, nem flancolás és luxus. Úgy kezd hozzátartozni az egészséges ápoltság. hoz, mint a frissen mosott, gondosan kezelt haj, a mindennapos tisztálkodás, a vakítóan fehérre mosott blúz, csinos ruha, csipkés fehérnemű. Óriási a fejlődés — Úgy húsz évvel ezelőtt kezdtek beletanulni a lányok, asszonyok abba, hogy fodnászhoz járjanak. Lassan indult az egész, de ma már nagyon kevés azoknak a száma, akiknek nincs fodrásznőjük. S így formálódik napjainkban is a lehetőség, az ízlés: egyre többen keresnek fel bennünket kozmetikusokat. Nagyemyei Emőnét, a szekszárdi kozmetikai szalon vezetőjét a vendégek Veronkának szólítják. Még nincs tíz éve, hogy Tolna megyében mindössze csak hárman mondhatták magukénak ezt a mesterséget. Ahány vendég volt, győzték hárman is. Óriási a fejlődés! Most már Tamásiban, Bonyhádon, Pakson, Tolnán, természetesen Dombóváron is működik állandó üzlet. Néhány helyre, mint például Nagydorog- ra, Bátaszékre, pedig a hét bizonyos napjain látogat el egy-egy kozmetikus. Ma már tizenketten vannak, és a hat ipari tanuló is sokat segít. Igaz, még előfordul, hogy inkább bejönnek ide Szekszárdra a lányok, meg az asszonyok, még onnan is, ahol pedig már működik kozmetikai szalon. Bejönnek „nehogy lássa a falu népe ezt a cifrálkodást”, de ezek az emberek túljutottak az első lépésen. Érzik, hogy szükségük van rá, csak még kísért a múlt, félik a falu száját.” „Magára bízom az arcomat" — Nagyon fontos a bizalom. Az, hogy a vendég megbízzon a kezelési módom eredményében, meg az, hogy ne veszítse el a türelmét, a kitartását. Eredménnyel, a rendszeres, kéthetenkénti kezelés jár. Annak, aki ilyen időközönként eljön ide arcápolásra, s otthon is betartja a higiénia szabályait, annak örök fiatal, szép arcbőre lesz. — Melyek az archigiénia szabályai? — Roppant egyszerű, s mégis mily sokan vétenek ellene! Tiszta kézzel nyúljunk csak az archoz. Rendszeresen mosakodjunk és a megfelelő arcvizeket, krémeket használjuk. — Hogyan sikerül megnyerni a vendégek bizalmát? — Ó, én mindent tudok a rendszeresen idelátogató vendégről. Mindent, — ismerem a vendég életkorát, lakását, családi körülményeit, gyerekeinek számát, foglalkozását, azt, hogy ideges természetű, vagy milyen gyógyszert szed, milyen ételeket fogyaszt. szóval mindent, mindent, csak éppen a kedves vendég nevét a legritkább esetben. No és a bizalomhoz természetesen kell, hogy valaki ilyen kedvesen tudjon mosolyogni, ilyen jól ismerje szakmáját, mint Ve- ronka. A legnagyobb „bűn" — Mi tulajdonképpen a kozmetikus feladata? — Természetesen az egészséges bőr ápolása, a kozmetikai szépséghibák kijavítása. — Mivel véthetünk a legjobban arcbőrünk ellen? — Amikor valaki elkezdi saját szakállára, egyéni elképzelései szerint ápolni az arcbőrét. Ez sokaknál egyet jelent a nyomkodással. Különösen a fiatalabb korosztály nem bírja megállni, hogy ne „mahináljon” az arcán valamit. Arra persze már nem gondolnak, hogy valóságos nyílt seb keletkezik ilyenkor az arcon, hogy elfertőzhetik a bőrt, s hogy milyen sokat árthat egy félig kinyomott pattanás. Kétségtelenül ez a pattanásnyomkodás a legveszélyesebb. Itt van az üzletben Jámbor Mária is. Marica még ipari tanuló. Érettségi után kezdte a kozmetikai szakma elsajátítását, s a hároméves iskola utolsó félévében — és éppen így társai is — kezdhetett a mitesszerek nyomkodásához. Ezt iskolában nem lehet megtanulni, nagy tapasztalat szükséges hozzá; „Csodaszeres" üzlet titkai Még egy-kót villámgyors kérdés, hogy néhány pillanatra beleshessünk ennek a „csodaszeres” üzletnek az életébe: — A legfiatalabb vendég? — Tizenhárom éves kislány. — Nem korai? — Nem. Az arcápolást a pubertás korban kell elkezdeni. — A legidősebb látogató? — Hetvenéves. — Férfiak átlépik-e a küszöböt? — Természetes, persze az igazsághoz tartozik, hogy csupán né- hányan. Van egy tizennégy éves kisfiúnk is. Vidékről jár be. Jön vele az egész rokonság. — A vendégek többsége a fiatalok közül, vagy a középkorúak- ból — mivel a nők sohasem öregszenek meg! — tevődik ki? — Az arány feles. A fiatalok inkább festést, kikészítést kémek és alkalomszerűen jönnek. A középkorúak a kitartóbbak, rendszeresebb vendégek, ők arcápolásra járnak leginkább. — Mikor van nagy forgalom? (Túri Mária felvétele) — Ünnepek előtt, különösen szilveszterkor, farsang időszakában, tavasz végén, nyár elején. Sok az idényjellegű munka az üdülések, a külföldi utazások időszakában. — Ártalmas-e a bőrnek az egyszeri, az alkalmankénti kezelés? — Nem. Eredménnyel a rendszeres kezelés jár, de semmi olyant nem csinálunk, amivel a pillanatnyi szépség érdekében ártanánk a bőr rugalmasságának. Méry Éva Az ország városaiban és falvaiban a második ötéves terv 194 ezer lakás-, illetve családi ház magánerőből történő építését irányozta elő. Az utolsó tervév első felének vége felé a magánépítkezőket nyilván érdekli miként teljesíthetik egyéni terveiket, és mi az oka az itt-ott adódó problémáiknak? Ezekre a kérdésekre kértünk választ a Belkereskedelmi Minisztérium TÜZÉP-főigazgatóságán Quittner László főosztályvezetőtől. — Miként történik az elosztás az ország TÜZÉP-telepein, hogy kielégítsék a keresletet? A TÜZÉP-telepek építőanyagforgalma 1954 óta megnyolcszoro. zódott, így jelentősen megnövekedett a főigazgatóság feladata is. Intézkedéseink az építőanyagot elsősorban a családiház-építtetők részére biztosítják. Elrendelte a főigazgatóság: a telepek a faanya. gokból mennyit adhatnak ki, hogy a nélkülözhetetlen tatarozás-karbantartás céljaira is jusson. Biztonságot jelent az építtetőknek, hogy várható szükségletük fedezésére anyagbiztosítási szerződést köthetnek a TÜZÉP- vállalattal. Ez olyan szerződés, amelyre minden körülmények között biztosítjuk az árualapot. — Mi az oka, hogy egyes helyeken mégis az aránytalan elosztásra panaszkodnak? — Néhány telepünkön sajnos pusztán az igénylések, és nem a várható árualapra kötötték a szerződéseket. Ahol nemcsak a keresletet vették figyelembe, hanem számoltak a rendelkezésre álló árumennyiséggel is, és ütemesen kötötték a szerződéseket, ott nincs semmi baj, a szerződések szerint biztosított az építőanyag. A hibákat igyekszünk most korrigálni. Az árualap nem fedezi ugyan minden cikkben a keresletet, mégis mondhatjuk, hogy jól indult az év. — Mit árulnak el a számok az első negyedév eredményeiről? — A lakosság építőanyag-ellátásánál az első negyedévi tervet 130 százalékra teljesítették a TÜZÉP-telepek. Más szóval ez azt jelenti, hogy 130 mülió forinttal több ez az összeg, mint amennyit az elmúlt év hasonló időszakában forgalmaztak. Míg tavaly az első negyedévben például 97 ezer tonna cementet vásárolt a lakosság, az idén 104 ezer tonnát kapott. Mészből a tavalyi 50 ezer tonnával szemben az idén 58 ezret, palából a múlt évi 440 ezer négyzetméter helyett 512 ezer négyzetmétert adtunk el. Fűrészáruból azonban a tavalyi első negyedévi 28 ezer köbméterrel szemben az idén csak 23 ezer köbmétert juttathattunk a magánépítőknek. Az évi kilátások biztatóak. Míg a múlt évben 842 millió téglát értékesítettek az országban a TÜZÉP-telepek, az idén 980 millió áll rendelkezésre. A múlt évi 428 ezer tonna cementtel szemben ebben az évben 455 ezer tonna jut a lakosságnak. Cserépből a tavalyi 123 millióval szemben az idén 126 milliót kapnak a magánépít- tetők. — Milyen problémákat okozott az árvíz a magánépítkezők anyagellátásában? — Az árvízre nem számítottunk, a károk felmérése után kitűnt, hogy mintegy 26 millió forint értékű építőanyagot kell biz. tosítanunk az árvízkárosultaknak: hét és félmillió téglát, 600 ezer cserepet, 1500 tonna cementet, és 1000 tonna meszet. Ameny- nyiben más oldalról nem sikerül árualapot biztosítani az árvízkárokat szenvedett területekre, a rendelkezésre álló árualapok átcsoportosításával leszünk kénytelenek megoldani az árvízkárosultak problémáját. — Mit tesznek a faanyaghiány enyhítéséért, és az igények jobb kielégítéséért? — A Belkereskedelmi Minisztérium — árucsere-kapcsolatai útján — Lengyelországból az idén 10 ezer köbméter fűrészárut, a Szovjetunióból pedig, ugyancsak árucsere formájában, jelentős mennyiségű fenyő gömb- rudat importál. Ez a két árubehozatal enyhíti majd faanyag- hiányunkat. Ezenkívül komoly hiányt pótol a TÜZÉP-főigazga» tóságon nemrég létrehozott árufeltáró brigád munkája is. E brigád feladata, hogy az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium februárban megjelent utasításának megfelelően — miszerint valamennyi építőipari vállalat ajánlja fel felesleges építőanyagát magánépítkezések céljára — végigjárja az országot, és felkutatja a felesleges építőanyagokat. Ezek az intézkedések enyhítik a hiányokat és reméljük, hogy az anyagellátás javításával együtt a szervezési hibákat is sikerül majd helyrehoznunk — mondotta befejezésül Quittner Lászió. V. A. Húsz év emlékeiből A díszszemle Úgy felkapta Tolna hírét a széljárás, mint katángot a nyári fuvallat. Veres Péter, mint hadügyminiszter jött le díszszemlére. Jövetelét anekdotaözön előzte meg, sőt egy itt-ott felbukkanó karikatúra is. Sarkantyús csizmában, subában, juhászkalappal Péter bácsi. „Megyek a díszszemlére’’ felirattal. Hivatalosak voltunk mi is, az akkori megyeiek, ahogy hívtak bennünket, főispán, alispán és sorra a céhbeliek, végén a szabadművelődés. mint gyanús „szabad”-személy, olyan minden lében kanál, seholsincs kisasszony, akit az udvarlója is elhagyott, nyakába varrva az egész polgári kultúra csődjét. Mindegy no, büszkék voltunk a meghívóra, elvégre is nem mindennap ebédelhet együtt az ember miniszterrel. Igyekeztünk is a honvédlaktanyába és meg is érkeztünk hetediknek, mint a gonoszok. Ott már nagy volt az izgalom. Rézkürtös tűzoltóruhában, előre tolt figyelő a vasút felöli kanyarban, a nyakába a távcsövei, vasutaszubbonyban, katonasapkával. Én leginkább a távcsövön gondolkoztam és nem tudtam elgondolni, hogy miért fityeg a nyakában, amikor, az állomásig szabad szemmel is elláthat. Szóvá is tettem és valaki azt mondta rá, szolgálati jelvény. Az már más, nyugodtam bele. A kaszárnya udvarán folyt az izgalmas felvonulás. Amilyen vegyes az egyenruha, olyan vegyes volt a fegyverzet is. öreg puskáktól, kimustrált Manvlicherig mindenféle fegyver. De ezen belül volt valami fényesen csillogó elszántság, az izzó szemekben. És amikor végre a jelzett időben elkezdődött a díszszemle, az egyszerre dobbanó lábak zajában, a kemény kezek fegyverre csapásában mindenki érezte, hogy itt valami új, valami friss van fesledezőben. hogy eltemetődött végképp a múlt. Fenséges pillanat, amikor a szedett-ve- dett uniformisokban elvonult az utolsó honvéd is. Megszületett a néphadsereg Szekszárdon is, Tolna megyei fiatalokból és öregekből. Kecskelábú asztalok a kaszárnya nagytermében. Kerek csajka, bádogcsajka, zománcos és alumínium, a lehetőség szerint párosítva. Bádog pohár, füles krigli, kinek mi jutott. Kanalat a vendégsereg maga hozott magával. így volt a meghívón is. De az aznap felszolgált kenyér, foszlós, puha házisütésü fehér kenyér volt. A katona édesanyák és feleségek sütése, A szabad föld első terméséből. Díszebéd. Egy tál étel, marhapörkölt burgonyával és két deci kadarka. Szokatlan helyzet. Díszebéd, miniszteri pohárköszöntővel. Nem öt köszöntik, hanem ő köszönti a majdan megszülető népi hadsereg jövendő legénységét, tisztikarát. Feltűnő befejezése a pohárköszöntőnek az a része, amelyben megindokolja, hogy miért lett ő hadügyminiszter és miért van még szükség rátok — bajtársak. Búcsúzik, és búcsúztat, hogy megszülethessen az új, a jobb, a szebb. Nem fukarkodik az elismerésben sem. És amikor összekoccannak a bádog poharak és kulacsok, mélységes hit hatja át az egész gyülekezetei — megvédjük szabadságunkat. TÓTH NÁNDOR
