Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-04 / 130. szám
1965. június 4. YOLNA MEGYEI NEPÜJSÄS a Á hatszázezres hiányból már négyszázezret pótoltak Kilenc teljes nap és negyvenöt óra — naponként egy-két óra — esett ki a termelésből két hónap alatt. Az esős időjárás nagyon sújtotta a Kölesdi Téglagyár kollektíváját. Kétszázezer tégla legyártásával elmaradtak a tervtől. A hátraléknak hatszázezernek kellene lenni, ugyanis a présgép ötezer téglát gyárt óránként... HOGYAN CSÖKKENT a hatszázezer hiány kétszázezerre? Erről beszélgettünk Kővári István elvtárssal, a gyár vezetőjével. — Magunk sem hittük, hogy ilyen rossz évünk lesz. A múlt évet rosszul fejeztük be, és lekötött minden időnket, erőnket a károk pótlása. Szorítottak bennünket, még novemberben is téglát kellett gyártani, s természetes, hogy mind szétfagyott. A nem kellően átgondolt utasítás nyomán gyártott tégla szétesett a szárítóplaccon. Az idén, a szezon kezdése előtt hetekig a takarítással foglalkozott mindenki, többletköltséget okozva, és a múlt évi rossz munka így most az idei jóra is kihatással van. A gyár területén azonban már nyoma sincs a nagy kárnak, — majd félmillió tégla ment tönkre, és borította el a szárítóplaccot. Visszatért a gyárhoz, a munkások és vezetők tevékenysége nyomán, a megszokott rend és fegyelem. Ez az alapja egyébként annak, hogy a lemaradás a gyárban nem katasztrofális. Az idén, a szezon kezdésekor KÉT BRIGÁD ALAKULT.. a kemencénél, s a nyersgyártásnál, s elhatározták a szocialista munkabrigád címért való versenyzést. Kidolgozták a feltételeket, szigorú követelményeket állítottak maguk elé. .; S a két hónap eredménye a teljesítést igaKedvező lehetőségek a hízómarha-exportra Szerződéssel biztosított az idei hizéfelvásárlási terv A lakosság húsellátása mindig a termelés és a felvásárlás függvénye. A Tolna megyei Állatforgalmi Vállalat igazgatójától, Tárnok Lajostól az iránt érdeklődtünk, hogyan alakul az idei felvásárlás, a felvásárlási tervhez hogyan viszonyulnak a szerződéskötések, — Először a sertésfelvásárlásról beszélek. A mai nappal szerződéssel biztosított az évi terv, tehát ebben nem lesz különösebb fennakadás. Külön meg kell említenem, milyen jól alakultak az idén a háztáji szerződéskötéseik. Már most 25 százalékkal több sertéshizlalásra szerződtek a szövetkezetek tagjai háztáji gazdaságukból, mint tavaly egész évben. Az eredmények ilyen alakulása igazolja, hogy érdemes ezekre is alapozni, és igen jó kiegészítése ez a közösből származó jövedelemnek. — Meg kell említenem azt is, hogy az előző évhez képest eléggé számottevően, 5 kilóval emelkedett a hízók átlagsúlya. Sok ezer hízónál ez már igen komoly hústöbblet. — Hogyan haladnak a szállítások? — Az idén, az első havi nehézségeken túl, egyenletesen. Felvásárlóink minden héten megkeresik a szövetkezeteket, milyen mennyiséget tudnak szállítani, és ennek alapján érkezik a diszpozíció. Most már egyre inkább elérjük — az előző évektől eltérően, — hogy a termelőszövetkezetek érdekei összhangba kerüljenek a vállalat érdekeivel. Csak szeptembertől lesz némi megszorítás, ami annyit jelent, hogy igyekszünk tehermentesíteni a decemberi előirányzatot. Igyekszünk elérni azt, hogy a szövetkezetek a decemII humor a legkelendőbb Vidám könyvek a slágerei az idei könyvhétnek. Komlós János: Csak az első száz év nehéz, Király Dezső: Ez van c. köteteit vásárolják legtöbben a könyvsátorban. A fiatalok kíváncsiak önmagukra, mert az első napon szétkapkodták Berkesi András: Húszévesek c. regényét. Irwin Shaw Oroszlánkölykei a felnőtt vásárlók kedvence, és a legfiatalabb korosztálytól az izgalomkedvelő felnőttekig sokan viszik Cooper műveit. A nyitás óta hatezer forintos forgalmat bonyolítottak le. bérré szerződött tételeket előbb leadják, mert erre a hónapra esik az éves mennyiség 18—20 százaléka, és nem annyira a szállítás, az átvétel, mint az elhelyezés nehéz a feldolgozó üzemek telítettsége miatt, — Hogyan alakul az idén a vágómarha-felvásárlás? — Ez idő szerint úgy áll, hogy megközelítjük az éves tervet. A tsz-ekben és a háztáji gazdaságokban megszaporodott, felgyülemlett selejtjószágot ezidelg át tudtuk venni és a továbbiakban is átvesszük. Igen komoly lehetőségeink vannak az exporthizlalásra, amely népgazdasági érdek is. Tolna megyében a marhahizlalás olyan fokon áll, hogy a meghizlalt, felvásárolt mennyiség 70—75 százalékát exportálni lehet. Erre az idén is megvan minden lehetőség, így komoly mennyiséget várunk a termelőszövetkezetektől, de a háztáji gazdaságokból is. — Milyen lehetőségeket nyújt a vállalat vemhesüsző-akciója? — Ez főleg a háztáji gazdaságok fejlesztésére irányul. Nagy jelentősége egyrészt abban van, hogy komoly állami dotációval adjuk, másrészt pedig a tejpénz jó bevételt ad. Ezt az akciót úgy szervezzük, hogy lehetőleg most kerüljenek ki a vemhes üszők, ne később, az ősz folyamán, amikor a kiadás esetleg nehézséget okoz. Pillanatnyilag van fedezetünk arra, hogy termelőszövetkezeteknek és háztáji gazdaságoknak is a kellő mennyiségben adjunk vemhes üszőketi — Ehhez kapcsolódva említést kell tennem arról a lehetőségről, hogy a tsz-ek süldőkocára is szerződhetnek. Vagyis, a tsz az idén egyszer lefialtatja a kocát, a leválasztás után meghizlalja, és a jövő év első negyedében leadja hízósertésáron. A szaporulat értékesítésére a tsz vagy szerződést köt a vállalattal, vagy szabadon rendelkezik vele. Ez az akció azért előnyös, mert a szaporulat többletként jelentkezik, tehát lényegében ugyanazért a sertésért kétszer kap pénzt a szövetkezet. — Még talán annyit, hogy szeretnék eloszlatni egy tévhitet; mégpedig azt, hogy a vállalat nem vásárol fel borjút. Emiatt a tévhit miatt néhány helyen valósággal elkótyavetyélték a felesleges szaporulatot. Tehát ott, ahol a szaporulatot nem tudják felnevelni, vagy ahol a szaporulat az állatlétszámot meghaladja, a vállalat átveszi a borjút is. BI. zolja. A nyersgyártási tervet az esőzés miatt nem tudták teljesíteni, de a selejt a tervezett alatt van, és az osztályos tégla is több mint a múlt évi tényleges volt. A kétszázezres tervelmaradás pótlására a gyár vezetősége meg. beszélte a munkásokkal a teendőket. Terveznek egy-két vasárnap délelőtti munkát — most még vita folyik a vasárnapi munka bérezéséről —, munka- szervezési intézkedésekkel biztosítják a prés folyamatos kiszolgálását, üzemelését Sajnos azonban a munkásokon és vezetőkön kívül álló okok is akadályozzák a munkát. Jelenleg például nem tudnak elegendő csilletolót alkalmazni. Kölesden, ebben a nagy községben nincs olyan munkaerő, aki jelentkezne munkára a téglagyárba. A csdlletolóhiány miatt sokszor le kell állni a présgéppel. Mert az a néhány fiú, aki most e munkát végzi, bármennyire is igyekszik, nem győzi a tégla eJhordását. Vidéki toborzással próbálkoznak most a gyáriak, talán így tudják biztosítani a munkaerőt a csilletoláshoz is. A kölesdi gyárban, a sok éves hagyományokhoz híven, idén is JÓL AKARJAK AZ ÉVET ZÁRNI. A két szocialista címért versenyző brigád vállalásának teljesítése, eddigi munkája a biztosíték a mostani kétszázezres lemaradás pótlására, az éves terv részletes teljesítésére. .lő»« 4v-'y ‘ * mÍMÜ1 * %ÍT'; *í 1 BH&». s * % j& * , • - s4 A Hőgyészi Erdőgazdaság tamási körzetében egy asszonybrigád ápolja a facsemetéket. Fürge kezek tisztogatják az egyéves tölgy* ültetvényt a gyomtól. Tiltakoznak a városgazdálkodás dolgozói Tegnap reggel a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat dolgozói tiltakozó gyűlést tartottak az amerikai imperialisták dél-vietnami agressziója miatt. A gyűlés résztvevői elítélik az agressziós cselekményeket és követelik a terror- bombázások megszüntetését. „Bízunk abban, hogy a világ népiéinek tiltakozása meghátrálásra készteti az imperialistákat. Az erkölcsi és anyagi támogatás a vietnami nép győzelmes harcát segíti” — írják tiltakozó táviratukban a vállalat dolgozói. Szemerédi Miklós katedrája Ha falutól, várostól távol lakó, kültelki emberrel hoz össze a véletlen, szinte mindig megkérdem: „Nem unatkozik, nem unal. más ilyen távol lenni a világ zajától?” Ki így, ki úgy válaszol. Szemerédi Miklós például így: — Nem értem rá unatkozni. Azt már nem tőle, másoktól tudom, hogy mindez nem az újságírónak időzített szólam. 1927-ben kezdte meg a tanítást a tamási szőlőhegyen, a henyevölgyi iskolában. Több, mint három évtizedet tanított ott, majd, mint igazgató, nyugdíjba ment, de azóta is ott lakik az iskolánál, ami azt jelenti, hogy a legközelebbi lakóházat is csak vagy sár, vagy portenger megmászása után tudja elérni. Öt nem fogta el egyszer sem az unalom ebben a környezetben, sőt, most sem unatkozik, hogy nem kell mindennap felállnia a katedrára. Azaz, várjunk csak ezzel az utóbbi megállapítással. A tamási szőlőhegy a század- forduló tájékán népesült be, főként a környék kiöregedett cseléd jedbőh — Majd mindenki az Eszter- házy-birtokról került ide — emlékszik a régmúlt időkre a nyugdíjas igazgató — hiszen e vidéken minden az Eszterházyaké volt, még a levegő is. Elképzelhető, hogy nemcsak a gyermekek voltak írástudatlanok, hanem a felnőttekből is hiányzott az elemi ismeret. A közéjük szakadt tanítónak nem volt nehéz belátnia, hogy túl kell néznie az iskola szűk keretein, az egész szőlőhegyet kell művelnie, gyá- molítania, hiszen a felnőttek is úgy várják a szellemi segítséget, mint az alföldi szik az esőt, a nyári nap hevében. Szinte kiáltotta a szőlőhegy az ifjú értelmiségihez: „Segíts, benned van minden reményünk. Segíts, hogy embemyi emberré válhassunk!” így aztán a fiatal tanító, a hivatásának élő ember, már eleve úgy kezdte munkáját, hogy saját katedrájának tekintette az egész szőlőhegyet. Minden napra megvolt a maga munkája a tanteremben, de legalább ilyen gondot fordított az azon kívüli munkára. Észrevette, hogy a környék lakosságán sokat segíthet azzal, ha támogatja őket a szőlőhegyi föld jobb hasznosításában. Mert dolgoztak az emberek látástól vakulásiig, csak nem ésszel, s így nem sok eredménnyel. Maga is művelhette kis szőlőjét, s közben ezernyi szaktanáccsal látta el a környékbelieket. Megalakította a gazdakört, hogy annak keretein belül meg- kedveltesse a könyvet, rávegye az embereket a sok ósdi módszer elhagyására. Aztán szorgalmazta a hitelszövetkezetet, ami ugyancsak némi támogatást sejtetett a néhány, holdon verejtékezek részére is. Mivel a környéken rengeteg az erdő, igyekezett meghonosítani a méhészetet. A szőlő- termelőket igyekezett hegyközségbe tömöríteni. Az iskola nemcsak betűvetés központja volt, mert „a mi tanítónk” (az idősebbek ma is így beszélnek Szemerédi Miklósról) hivatásának érezte azt is, hogy gazdaságszervező szakember legyen, segítse az ember közvetlen megélhetését. Hogy közben hányszor kellett végigtapcsnia a sarat, nyelnie a port, azt maga sem tudja. Mert mindez azt kívánta tőle, hogy ideiének nagy részét ne családi otthonában töltse, hanem járja a szőlőhegyet, ott éljen az emberek közt, kicsit lakója legyen minden háznak. Most nem kell mindennap felállnia a katedrára. De ez csak a szoros értelemben vett iskolai katedrára vonatkozik. A nyugdíjazása nem szólította el a nagy katedrától. Megmaradt továbbra is a „mi tanítónknak”, ugyanúgy szolgálja a szőlőhegyet, mint fiatalabb. éveiben. — Ma négykor keltem — vallotta be látogatásunkkor. Méhészkedik a saját kis háztájijában, de emellett példája, szervező munkája, szaktanács- adása még a szőlőhegyen túl is érezteti hatását. Ugyanígy van a kis szőlőcskéjével is. Már kitüntetést is szerzett borával. Téli estéken pedig fáradhatatlanul jár előadásokat tartani, nyáron ő1 kezeli a p>eronoszpóra-állomást, ha kell a metszésnél ad tanácsokat, ha kell, a borkezelésnél. Hatvanhét éves, de annyit fáradozik, mintha kezdő lenne, s most próbálná megalapozni a jövőjét. Pedig ő már megtette a magáét. Gyermekei is felnőttek, révbe jutottak, anyagilag sem lenne kénytelen a sok fáradozással, hiszen tisztes nyugdíjat élvez feleségével. Dohát.. . — Nem lehet eleget dolgozni, tenni az emberekért, egy emberöltő kevés ehhez — vallja hitvallásként. Bőd a Ferenc Foto: Túri M,
