Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-03 / 129. szám

1865. június 3. TOLNA MEGYEI NEPOJSAG M Nagy szorgalommal végzik a növényápolást a szövetkezetekben A hűvös tavasz miatt a kapás­növények fejlődése kissé elma­radt. A mezőgazdasági üzemek­ben mindenütt azon vannak, hogy gyors és gondos növény- ápolással serkentsék a kukorica, a napraforgó és más növények fejlődését. Több termelőszövetke­zetben megnéztük a növényápolás helyzetét, és azt tapasztaltuk, hogy nagy szorgalommal és egyes helyeken a korszerű agrotechnika segítségével is igyekeznek minél előbb gyom- talanítani a táblákat. A györkönyi Uj Élet Termelő- szövetkezet tagjainak átlagos életkora majdnem eléri a hatvan évet, ezért vegyszeres gyomirtást is alkalmaznak a kukoricában. A tsz-einök azt mondja, így késede. lem nélkül megbirkóznak a mun­kával. „Erős az összetartás és megcsinálják, amit kell.” Az ösz- szes kukorica 170 hold, ebből öt­ven hold Hungazinos. A kapálni- valót aszerint osztották ki, hogy kinek mekkora a háztáji földje. Ez alól természetesen kivételek a betegek és az öregek. Semmi nézeteltérés, huzavona nem volt a munka elosztásában. Igaz, más ügyekben sem fordul elő; a szö­vetkezet fegvelmi bizottságának még nem akadt dolga soha. Meg­alakult 1959-ben, de még nem volt rá szükség. Persze a jó ke­reset is ösztönzi a tagokat. Az el­múlt évben egy-egy tízórás munkanapra átlagosan 85 forint kereset jutott. A szövetkezet ve­zetői szerint a tagok egyöntetűsé- eg és szorgalma az, ami áthidal­ja legnagyobb gondjukat: a fia­talok hiányát. Bálaszéken a Búzakalász Tsz- ben egyáltalán nem kapálnak az idén kukoricát. Mind a 730 holdat vegyszeres gyomirtással kezelték, részben Ilungazinnal, részben Dikonirt- tal. A szorgalom itt is nagy, nem is azért mellőzik a kukoricakapá­lást, mintha nem tudnák elvé­gezni. De így sokkal több cukor­répát tudnak művelni, jóval több erő jut egyéb kapásnövények termesztésére. Cukorrépából 208 holdat vetett a szövetkezet és eb­ből 180 holdon befejezték a sara. bolás és egyelés után a mély­kapálást is. Gyönyörű ez az első vetésű répa; a levele lassanként teljesen elborítja a földet. A bel­víz miatt később kellett vetni 28 holdat és már azt is megsarabol- ták a tagok. Sok napraforgót ter­meszt a szövetkezet, 150 holdat. Kétszer megkapálták géppel és most a ritkítás folyik. Ennek a munkának csaknem felét elvé­gezték, a föld az egész területen tiszta. A 76 hold burgonyának az első töltögetése megtörtént, sőt 59 holdat már másodszor töltöget­tek géppel. Ez az 59 hold kézi gazoló kapálást is kapott. A bátaszéki Búzakalász Tsz-ben közösen kapálnak mindent. Évek óta nem osztják ki tagokra a munkát. Munkacsapatonként mennek ki az emberek a határba és nagy egyetértésben, a közös munka örömével dolgoznak. Általában 140 asszony kapál átlagosan, de a mostani szor­galomra jellemző, hogy 170­en is voltak már néhány al­kalommal. Egy munkában szintén együtt dolgozott a harci Petőfi Tsz Ko­vács brigádja is. Közösen mentek ki a napraforgóföldre, együtt ka­páltak és ez esemény lett a fa­luban. Tulajdonképpen jóleső ér­zéssel beszéltek róla a többi ta­gok is, akik más brigádba tartoz­nak. Kint jártunk, amikor éppen befejeződött a munka és meggyő­ződtünk róla, hogy rendkívül jó­kedvűen végezték az emberek a napraforgó-kapálást, sokam össze­melegedtek azok közül is, akik egyébként nem voltak eddig kü­lönösebben jó barátok. De az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Petőfi Tsz minden tagja igen nagy szorgalommal dol­gozik most a földeken. Pilisi Pálné például kiment ka­pálni, annak ellenére, hogy fáj az egyik keze és az orvos két hétig eltiltotta a munkától. Idős Bakó Józsefnének a földszom­szédja, Pesti Mihályné segített az utolsó sorokban. Pestiné előbb végzett és nem pihent, hanem átment Bakónéhoz. Mondta is az idős asszony, miért nem ül le? Dehogy ülök, válaszolta, magának is elkelne a pihenés. Miklós Gyula főagronómus úgy tájékoztatott bennünket, hogy náluk vegyszeres gyomirtás nincs, legfeljebb ha megszorítja őket az idő, esetleg dikonirtoznak 30 hold kukoricát. Rábírnak egyelőre a munkára, tulajdonképpen nem is úgy osztották ki a kapálnivalót, hanem önkéntes alapon vállalták a tagok, a családok, ki ameny- nyit akart. A kukorica gépi ka­pálását május 19-én megkezdték a harci Petőfi Tsz-ben és tegnap­előtt láttak hozzá a kézi kapálás­hoz, akik már befejezték akkor a napraforgókapálást. Kultivátor- rai háromszor-négyszer végigjár­ják az idén a kukoricákat, hogy ezzel is serkentsék az eléggé ké­sei kukoricákat. A traktorosok, akik lcultivá- toroznak, erősen nyújtott mű­szakban dolgoznak és naponta 30—38 holdat megjárnak. Sok traktorosa van a szövetkezet­nek, de mindenki talál munkát. (ff. j ) Ötszázezer forint értékű társadalmi munkával vesz részt a lakos­ság a györkönyi törpevízmű építésében. A vízmű, amely a község Ivóvízellátását biztosítja, a tervek szerint egy év múlva készül el. Jelenleg a csőhálózat építésén dolgozik a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. (Túri M. felvétele.) Töltögetik a burgonyát a faddi Lenin Tsz-ben. Á Hőgyészi Állami Gazdaság dolgozói felemelték tiltakozó szavukat A Hőgyészi Állami Gazdaságot őrületének a központi iroda és nűhelyek dolgozói röpgyűléseken oglalkoztak az Amerikai Egye­dit Államok Vietnam ellen el- cövetett agressziójával. A röpgyű- ésen részt vevő dolgozók fel­kelték tiltakozó szavukat, s az agresszió beszüntetését követelték, amit aláírásukkal is megerősítet­tek. Az állami gazdaságban nyolc­száz dolgozó írta alá a tiltako­zást, amelyet a Szakszervezetek Országos Tanácsén keresztül az Egyesült Államok követségé- i hez továbbítottak. Bezárulnak az iskolakapuk A fizükaszertár eldugott zu­gában a polcok, állványok árnyékában ülnek a hosszú asztal, mellett. Felmérő dolgozatot javí­tanak. A szekszárdi általános is­kolásokét, matematikából. Tóth Szilvia. Mártonfai Mária, Molnár Ilona és Balogh Lajos a szekszár­di gimnázium harmadik osztályos tanulód jó maitematikusok, nem­hiába bízta rájuk Létay Menyhért osztályfőnök a dolgozatok javítá­sét. Két óráról kérte el őket, az oroszról és a magyarról. A je­gyeket már lezárták, de úgy sem számít, mert mind a négyen ötösre állnak mindkét tantárgy- bóL — Még nem biztos a magyar­ból az ötös —. szól közbe bizony­talanul Balogh Lajos. — Ebből a tárgyból nem állok valami fé­nyesen. Nincs okuk a szégyenkezésre. Valamennyien kitűnő tanulók. Nagyon szeretnek tanulni, de egy-két nappal a tanítás befeje­zése előtt, már ők is szívesebben bliccelnek el egy-egy orosz, vagy magyar órát. Fontoskodva, ko­moly arccal hajolnak a dolgoza­tok fölé és a piros ceruzák időn­ként vastagon fognak. Besüt az oly rég óta várt ta­vaszi napsugár az ablakon. Az udvarból már az utolsó testne­velési óra vakáció ízű hangfoszlá­nyai szűrődnek a szertárba. A négy kis „tanár” arcán szinte le­olvasható a vágy, de jó volna odakinn! A nyári szünetet várja már minden tanuló, utolsó taní­tási napok már nem az igaziak. Jól tudják ezt a pedagógusok is, ebben az időszakban már ők sem olyan szigorúak. A szombati nappal ismét ki­ürülnek a tantermek, bezárulnak az iskolák kapui, a sok diák megkezdi évi „rendes szabadsá­gát”. Kirándulások rokonláto­gatások, strand, külföldi utazás, Balaton, önkéntes munkatábor, szórakozás és számos tanulónak komoly munka kezdődik. Vajon Szilviának, Marikának Icának és Lajosnak már kész a terve a szünidő hasznos eltöltésére? — Nekünk még a szombati nappal nem ér véget az iskola — meséli a szőke hajú Mártonfai Marika. — Igaz nem az iskola padjaiban töltjük el a következő heteket, hanem mindhárman a tejüzembe megyünk kéthetes gyakorlati munkára. — Azt hiszem megint lesz izomláz! — vág közbe Molnár Ilona — Előttem van a sok tejes­kanna, amit naponta kell emel­getni. Jó sport, nem mondom! — Azért nem olyan nehéz ez a munka sem, — folytatja a be­szélgetést Tóth Szilvia. — A tej­föl poharazása, a túró csomago­lása nem is olyan ördöngős do­log. Csak a takarítást ne kellene nekünk csinálni! A lányok nem félnek a mun­kától, a politechnikai órákon megszokták már. Igaz jobb volna, ha a tejüzem helyett mindjárt a Csörgető partjára mehetnének, de a gyakorlati foglalkozás nekik is sokat jelent. Jó ha a fiataljaink megismerkednek a fizikai munká­val, tapasztalják milyen az üzemi munka és főleg megbecsülik ez­által. — Én még nem tudom, hogy lesz-e a mi csoportunkban gya­korlati foglalkozás, — mondja Balogh Lajos, aki a politechnikai foglalkozásokon az esztergályos szakmát igyekszik elsajátítani. — Ha nem, akkor ez alatt az idő alatt matematikázom. Műszaki egyetemre szeretnék menni jövő­re és ha a felvételin jól akarok szerepelni, akkor már most az érettségi előtt is gyötörni kell ma­gam. Lgjos matematikózik a szünidő első részében, majd utána ön­kéntes építőtáborba megy Bala- tonszabadiba. Itt épül a balatoni műút, amelybe a szekszárdi Garay gimnazistáik is besegíte­nek. A nyári vakáció két hónap. A munkán kivül bőven jut idő a szórakozásra is. Ebből is kiveszi részét a négy diák. Tóth Szilvia szülei beleegyezésével a két heti gyakorlati munkát Balatonszép- lakon tölti. Nyolc barátnő beszélt meg itt randevút és egy mama felügyelete mellett két hetet töl­tenek június végén a nyaralóban. — Most még lehet akár hó­esés is, csak két hét múlva legyen szép jdő, — mondja huncutkásan Ica. — Irtózatosan drukkolunk, mert ha az idő nem kedvez, oda a balatoni üdülés. A Balatonnal még korántsem fejeződött be a négy gimnazista nyári szórakozása. Tóth Szilvia és Mártonfai Mária az iskolai ter­mészetjáró-szakosztály >agja. Elő­reláthatólag augusztus közepén a csehszlovák, és a lengyel Tátrá­ba utaznak 8—10 napos időtar­tamra. Molnár Ilona Paksra ké­szül két-három hétre a sógorá­hoz, ahol a szünidőt a Dunán kajakozással tölti, Balogh Lajos szülei kéthetes szakszervezeti üdülésre utaznak a Balatonra és Lajost is magukkal viszik. — Rengeteget szeretnénk tán­colni is, mert erről itt Szekszár- don sajnos le kellett mondani* — panaszkodik Molnár Ica. Ne­künk gimnazistáknak sehova nem szabad menni. A diákok részére pedig nincs semmi táncos hely a Télikertben berendezett Ifjúsági Klubon kívül. Az igaz, hogy nyáron a közép- iskolásoknak nem biztosítottak semmiféle szórakozóhelyet, ahol táncolhatnának, zenét hallgat­hatnának. Mit csináljanak ezek a fiatalok? Az nem bűn ha tán­colni szeretnek. Éppen ezért va­lami módot kellene találni az áldatlan állapot megoldására. Több száz középiskolai tanuló int búcsút az iskolának szeptember elejéig. Idejük és kedvük is sok­kal nagyobb lesz a szórakozáshoz mint a tanítás ideje alatt. Gon­doskodjunk róluk is! FERTŐI MIKLÓS

Next

/
Oldalképek
Tartalom