Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-24 / 147. szám
í96S. június 24, TOI,NA MEGTEI NEPÜJSÄO 3 Küszöbön az aratás Bányászok, pedagógusok, kocsisok és állatgondozók is jelentkeztek Mucsfán Szűkülnek a gabonák, megjött a nyárias, meleg idő, Péter-Pálkor lehet aratni. A gépeket mindenütt kijavították, felkészítették a nagy munkára. De a gép nem győzi az idén, s nem is tud megbirkózni sok területen a dőlt kalászosokkal. Aratni kell kézzel is. Megnézzük néhány termelőszövetkezetben, hogyan készülnek a nehéz aratásra, megtesz- nek-e mindent azért, hogy a drága termés, a kenyér idejében tető alá kerüljön a mezőről. Mucsfán, az Üj Élet Tsz-ben sokan jelentkeztek a kézi aratásra. A növénytermesztésben ugyan csak 10 férfi dolgozik, aki még bírja a kaszát, de ők akarnak is aratni valamennyien, és rajtuk kívül beáll a sorba a szövetkezet 19 kocsisa közül 15, továbbá négy állatgondozó, és jelentkezett ezideig 6 bányász. Ott laknak a faluban, kiveszik a szabadságukat erre az időre. Sőt, két pedagógus is ajánlkozott, hogy elmennének az aratógépekre farosnak. Az állatgondozókat név szerint is megemlítjük, hiszen ők dolgoznak majd legtöbbet az aratás idején: hajnalban és kora reggel ellátják a jószágot, napközben aratnak és délután ismét a majoriján folytatják a munkát. Ez a négy férfi Flaskán Lőrinc, Szikra Illés, Krámer János és Varga Imre. Ók családonként aratnak, a többi kézi arató pedig csapatokban. A szövetkezet elnöke, Bottyán Sándor azt mondja, körülbelül hat hold aratni való jutna egy-egy kaszásra, ha csak a szövetkezeti tagokat számítják. De nagyon bíznak abban, hogy valóban tudnak jönni a bányászok, és akkor nem lesz baj. Mindenre fel kell készülniük a mucsfaiaknak, hiszen még lehet zivatar nem egyszer és több gabona is megdőlhet. Kombájnnal előreláthatólag nem aratnak az idén a mucsfai Üj Élet Tsz-ben, mert csak B—62-es gépet kapnának, de az nem kell nekik. Ügy beszél az elnök, Hogy az előző években több bajuk volt a Balatonnal, mint hasznuk, sokszor elromlott a gép, amit kaptak, háromszor is körülkaszálták kézzel. Az elv, hogy ha nem kapnak SZK-kom- bájnt, nem kell semmi, nem éppen dicsérendő meggondolás, bár azért meg lehet érteni, hogy nem kapkodnak ezen a dombos vidéken a B—62-esért. Az idén azonban jobb a gépek felkészítése és a műszaki kiszolgálás is jobbnak ígérkezik. Sőt, figyelembe véve a kitűnően bevált módszert, hogy ha csoportosan üzemeltetik az egyforma típusú kombájnokat, feltétlenül nagyobb a teljesítmény, ennek alapján a bonyhádi járásban is eredményesen használhatják az idén a B—62-es kombájnokat. Egyelőre nem sok a dőlt gabona a mucsfai határban, a 670 hódból 70 hold. Ez őszi árpa. A kenyérgabonát csak kisebb foltokban fektette le a zivatar. Lehetőség van arra, hogy két aratógéppel összesen 400 holdat levágjanak. Nagyon helyes a mucsfai szövetkezet aratási tervében az, hogy az aratás megkezdése után egy héttel már munkába kezd a cséplőcsapat. Egy géppel fognak csépelni. Az erők felmérése, elosztása alapján nem telik két cséplőcsapatra. Ebben a „bandában” is csak négy fiatal, illetve középkorú férfi lesz: két etető és két zsákos. A cséplőcsapat legtöbb tagja asz- szony, lány és a szalmakazalon dolgozik még néhány férfi. A terv szerint ilyen munkabeosztással augusztus végéig be tudják takarítani Mucsfán a tavalyinál jobbnak ígérkező termést, számításba véve az elkövetkező időben néhány esős napot is. ff- }■ Vietnami kormányküldöttség érkezett Budapestre Szerdán délelőtt — Szófiából I jövet — Budapestre érkezett a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormányküldöttsége. A delegációt Le Thanh Nghi miniszterelnök-helyettes, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja vezeti. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnölche- lyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Szalai Béla külkereskedelmi miniszter-helyettes. Marjai József, a Külügyminisztérium csoportfőnöke, toI vábbá a Külügyminisztérium és a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a kormány elnöke, szerdán fogadta Le Thanh Nghi-t, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagját, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettesét, a vietnami kormányküldöttség vezetőjét, valamint Hoang Bao Son-t, a Vietnami Demokratikus Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. A csekkszámlán túl Szendrőiék két házat kérnek Azt mondja a szakszervezeti bizottság titkára: fiatal az üzem. S valóban. Rövid gondolkodás és számolgatás után kisüti, hogy az átlagos életkor 28—29 év, s ő, aki negyven esztendős, már az öregek közé számít. Ha szabályos „ipari riportot” próbáltam volna készíteni, most azt kellene írnom, hogy a Tolna megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalaton meg is látszik az ifjú kor. A forró júniusi napon azonban más ügyben jártam ott. Emberség, segítőkészség, áldozatvállalás után kutattam. Azt kerestem, mit tesznek az üzembeliek azért, hogy mihamarabb begyógyuljanak Tolna megyében és az országban a szokatlanul nagyméretű áradás okozta sebek. — Szendrőiék a legilletékesebbek a válaszra. Az ő Elektro szo- szialista brigádjuk volt az első a wíllalásban ... Keresik a brigádot, de bizony nem találják. Amolyan állandóan mozgó alakulat, hol itt, hol ott tűnik fel, ahol éppen szükség van a munkájukra. Szendrői Géza a brigádvezető Tolnán járt, villany- motorokat szállított. így aztán ejpk mozaikokból tudjuk összeállítani, miért legilletékesebbek éppen az elektrósok. — Az újságok, a rádió és a televízió, hírt adtak arról, milyen kezdeményezések indultak az árvízkárok felszámolására, a károsultak segélyezésére. Nálunk is gondolkoztak az emberek — mondja a szakszervezeti bizottság titkára. Az első javaslatok így hangzottak: Kerekedjen fel az üzem, menjenek ki a palánki téglagyárba, s segítsenek ott a gyártásnál. Ezt elvetették, mert úgy gondolták, nem sokat segíthetnének ezen a módon. A második indítvány az árvízműszak indítása mellett szólt. Ez közismert. Az ilyen xnúszakért járó munkabért az üzem befizeti az országos segélyalapra. Szendrői Géza is ezt az utóbbit vitte tarsolyában a szombati brigádértekezletre. Nem kellet sokat beszélnie. A brigádtagok megértették, hogy kétszer segít, aki gyorsan segít. Lendvai József brigádtag azonban elgondolkozott. Úgy vélekedett, hogy az egy műszakkal kevésre jutnak. Elő is állt a javaslattal: — Jó lenne, ha egy vasárnap kimennénk, s nem pénzt adnánk, hanem munkát végeznénk. Véleményem szerint az így nyert támogatás nagyobb lenne, mintha a műszakbért ajánlanánk fel. Rövid volt a megbeszélés, mindenki egyetértett. A részleteket így dolgozták ki: Tolna megyében bárhol, ahol a szükség kívánja, hajlandók dolgozni a helyreállításnál. Két házat kérnek, s ennek azon a napon minden villanyszerelési munkáját elvégzik. A hír persze nem ült el a Gépjavítónál. Szerda reggel Bánhegyi Vendel, az üzem első szocialista brigádjának vezetője kereste fel a szakszervezeti bizottság elnökét. Tájékozódni akart arról, hogyan segíthetnek ők is valamit. Munkájuk természete olyan, hogy leginkább segédmunkával működhetnének közre a helyreállításban. S így inkább a pénzre gondolnak. Arra, hogy árvízműszakot tartanak, s a megkeresett nénzt befizetik a 10 200-as csekkszámlára. (sz. i.) Villáminterjú A SZEZONRÓL minőségi ember. Később be is bizonyosodott. Nemcsak szeme van neki, hanem tudása is. A tudása oly nagy, hogy neki nem kellenek „jó emberek” ahhoz, hogy megmaradjon, az elnöki székben. Neki nincs szüksége azokra a cimborákra, akiknek az a dolguk, hogy a közgyűlésen a rossz elnököt ne engedjék leszavazni. A mi elnökünk a hasznos tagokra támaszkodik, a szókimondó, nyílt emberekre és ezt azért tudja megtenni, mert nagy a tudása, biztos a dolgában. Nemrég az öntözőbrigád fél napig kínlódott az indulással. Nem boldogultak, ügy tudom, a szórófejek beállításával volt valami baj, nem ismerték ki magukat a legújabb típussal. Déltájt éri hozzájuk az elnök és látta, hogy a brigád izzad, káromkodik. de nem halad. Az elnök néhány másodpercig gondolkodott majd ide nyúlt, oda nyúlt, igazított itt, igazított ott, és a szivaty- tyú megindult, a szórófejek pedig szépen működtek. Hartmann, a munkacsapat-vezető zavarában és szégyenében elkáromkodta magát. — Maga szerelő elnök elvtárs? — kérdezte — Nem — mondta az elnök és szépen, nyugodtan megmagyarázta a brigádnak, hogy mi az a lapátkerék, hányféle fifikája van a szórófejtípusoknak, meg, hogy mi a rendeltetése a lábszelepeknek. Szóval tartott nekik egy kerek kiselőadást. Hartmann azóta már mondogatja, hogy könyveket fog beszerezni, mert egy ekkora öntözőtelepen mindig előadhatja magát valami és miért nézze az ember a szivattyút úgy mint a borjú az új kaput, ha egyszer érthet is ahhoz a szivattyúhoz, vagy ahhoz a szórófejhez. Hartmannak tökéletesen igaza van. Különben másnap reggel az istállóban éppen az foglalkoztatott bennünket, hogy a régebbi, tízforintos elnök éjjel-nappal a határt járta, ott volt az, szegény feje mindenütt, biztatta a népet rendületlenül, lármázott is éppen eleget, de az öntözőberendezésnél legfeljebb ilyen esetben annyit tudott volna mondani a Hartmannak, hogy jó ember, masa az iparos, csinálja meg és induljanak. Bóna komám megjegyezte: Lám, ez a különbség a mennyiség és a minőséf! között. Mond ilyeneket a Bóna. Mi pedig azóta az elnök elvtársat egymás között minőségi elnöknek hívjuk. Valóban az. Nemrég megparancsolta, hogy aki a határt járja, annál lenni kell négy-öt kénrúdnak. A főkönyvelőnél is, az üzemgazdásznál is és természetesen nála is ott a kénrúd. Nem restell leszállni a hin tóról, meggyújtani a kénrudat és beledugni a hörcsöglyukba. Valamelyik nap — ezt még elmondom — az egyik traktoros rosszul lett. Odaért az elnök, hazaküldte és amíg nem érkezett ki a váltótárs ő kaszált a géppel. Ahhoz is ért, ugyanúgy, mint a traktoros. A Kékhegyben ő mutatta meg a traktorosoknak, hogyan kell megfelelő szögbe állítani a dóserokat a földgyalukat akkor, amikor eltüntették a buckákat és a dombokat. Három év múlva olyan szőlőskert lesz 300 holdon a Kékhegyben, mint a világ. Már most is járnak ide hozzánk tapasztalat- cserére. Mondogatják, hiába, a szakértelem az szakértelem. Ez igaz. De csak másodsorban igaz, mert a mi elnökünk akkor nyert, amikor széjjelválasztotta a konkolyt a tiszta búzától. A tudás, a szakértelem csak utána érvényesülhetett Különben már én is fejőgépekkel dolgozom. Egyébként ne hidd. hogy amit elmondtam az túlzás. Nem túlozok el semmit. Miért is tenném. S miért tenném éppen veled, a bátyámmal szemben / SZEKULITY PÉTER Valamikor húsz évvel ezelőtt ] csak egy vékony réteg élvezhette a nyár örömeit, az üdültetést, a pihenést, az országjárást, s a különféle egyéb pihentető programot. Kasza Aurél elvtársat, a MEDOSZ megbízott titkárát most arra kértük, nyilatkozzon röviden a mezőgazdasági dolgozók idei üdültetési szezonjáról. — Az állami mezőgazdasági üzemekben a főidény télre esik. Ezt figyelembe véve vannak-e nyári beutalók, Kasza elvtárs? — Az már rég, évekkel ezelőtt megdőlt, hogy a mezőgazdasági dolgozók kizárólag télen üdülhetnek. Figyelembe kell venni természetesen a beosztásokat. A kombájnvezetőnek gabonabetakarítás idején más a dolga, viszont májusban, vagy augusztus végén már minden további nélkül igénybe veheti a beutalót. Az állattenyésztésben dolgozó emberek pedig a szabadságok ütemezése szerint mennek el pihenni, üdülni. A második félévre szóló szezon éppen ezekben a napokban kezdődött meg. — A beutalókat az állami mezőgazdasági üzemek dolgozói a MEDOSZ-tól kapják. Hová és hányán mennek az új szezonban? — A második félévre az egyik turnusban 251 beutalót juttatunk szakszervezetünk tagjainak, és részben családtagjainak. Ebből 81 magaslati, 88 balatoni, 14 egyéb és 68 gyógybeutaló. Tizennégy • napra szól, és mindössze 196 forintba kerül. A 196 forintba benne foglaltatik a teljes ellátás. Az SZMT 64 gyermekbeutalót is biztosított a MEDOSZ-tagok gyermekei részére. A 7—14 éves korú fiúk és lányok két hétig ezzel a beutalóval 84 forintért pihenhetnek. De van még számos formája az üdültetési lehetőségeknek, akcióknak amelyeket végsősoron mi bonyolítunk le. A dolognak az a lényege, hogy a mező- gazdasági üzemek dolgozói közül ebben az esztendőben is sokan töltik az ország legszebb tájain gyakran családostól együtt a szakszervezet segítségével a pihenőjüket, — mondotta Kasza Aurél elvtárs. ír. —