Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-23 / 146. szám
1965. június 23. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Forinttemető H nagydorogi zöldborsó ürügyén A párttitkár fásultsága lepett meg legjobban, öt a főagronó- mus hívta át a másik irodából, és a tsz-elnök arra bíztatta, hogy bizonyítson. A párttitkár meggondoltan és csak igen szőrmentén volt hajlandó bizonyítani. A vitapartnerek tehát nem jutottak se előre, se hátra. A megbeszélés tárgyát a zöldborsó képezte. Bokányi József, a MÉK főosztályvezetője azzal a szándékkal érkezett hétfőn délelőtt Nagydorogra, hogy meggyőzze a közös gazdaság vezetőit arról, hogy szedessék le a zöldborsót és ne engedjék a már megtermett árut veszendőbe menni. A területen megtartott becslés szerint az 50 holdas tábláról még körülbelül 250—300 mázsa zöldborsót lehetne leszedni és eladni. A fiatal főmezőgazdász fáradtan és ingerülten egyre csak azt ismételgette. „Lehetne? Mi is tudjuk. De hogyan? Azt mondja meg, Bokányi elvtárs, hogyan? Kihirdettük a szomszédos községekben. A brigádvezetőknek ki lett adva, hogy szervezzék az embereket. Hiába. Nincs jelentkező, hiányzik a munkaerő. Kevés’. Az elnök, a főkönyvelő és a főmezőgazdász azt hangoztatja, hogy a kereset nem izgatja az embereket. Az elnök különben betegszabadságon lenne, de bejött körülnézni és így bele kellett kapcsolódnia a vitába. Kijelenti: ő még a télen megmondta, hogy a zöldborsóval bajok lesznek. Nem hallgattak rá, a szerződést meg kellett kötni és most tessék. Hát az iskolások? Erre mindannyian csak legyintenek. Voltak segíteni, de annak nem vette a tsz semmi hasznát. Harminc fős osztály egész nap mindössze néhány kiló zöldborsót szedett. Szóval nem lehet tenni semmit. „Nem”. MondjáK a nagydorogi tsz-vezetők és tanácstalanságuk lehangoló. Időközben megérkeztek a banki emberek, a figyelem nyomban másra terelődött, a főkönyvelő és a főmezőgazdász a banki emberekkel határszemlére indult, ök ketten szemmel láthatóan már sokat erőlködtek és belefáradtak. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a zöldborsótermés sorsa egy csupán a többi gond közül és valójában már nem kelt bennük különösebb izgalmat. Ügy vélik, ameny- nyi erejükből tellett, annyit megtettek, ennél többet, ha megfeszülnek, akkor sem tehetnek. De hát ennyivel el lehetne intézni? A tárgyalás menetét átgondolva, egyre jobban megerősödik az emberben az az érzés, hogy a zöldborsó ebben az esetben tulajdonképpen nem lényeg, inkább következmény. Rossz összetevők sokasága, együttes jelentkezésének a következménye. Rájön az ember arra, hogy itt, nagydorogi méretekben ugyan, de tulajdonképpen mégis a decemberi párthatározat megvalósulása forog kockán, mert a termés egy részét elpusztulni hagyni, bárhogy nézzük, nem más, mint pazarlás, pocsékolás. S ilyen szempontból a nagydorogi zöldborsó jelentősége túlnő a község határán. Nemcsak megyei, hanem országos ügy. Azzá kell tenni, mint ahogyan azzá kell tenni a pazarlásnak, a pocsékolásnak minden formáját. Miféle feje tetejére állított bölcsesség vetni, de nem aratni? Törvényként, Íratlan szabályként ez még akkor sem fogadható el, ha egy mázsa termésről van szó. S nem fogadható el sehol sem. Egyébként Nagydorog kínálkozó alkalom annak a kérdésnek a feltevésére, amelynek a decemberi párthatározatból eredően így kell hangzania: a kellő felelősség és összefogás megnyilvánul-e akkor, amikor több tízezer, vagy százezer forintos értékek megmentéséről van szó? Az elemi károk jelentkezése esetén igen, megnyilvánul. De amikor a hanyagság és a szervezetlenség jelentkezik, akkor sajnos nem nyilvánul meg minden esetben. Sajnos, vannak területek, ilyen a mezőgazdaság is, ahol időnként már eleve a veszteséglistán könyvelnek el tonnákat, vagonokat, tíz-, vagy százezer forintokat. Mintha ennek valóban így kellene lennie. Pedig a társadalom érdekeit szem előtt tartva mindenképpen tarthatatlan az ilyen és az ehhez hasonló állapot. Természet- ellenes és a szocialista gazdálkodási rendszerrel összeférhetetlen. A nagydorogiak is bizonyára háborognak amikor pazarlásról és pocsékolásról olvasnak, vagy hallanak. A pazarlás és a pocsékolás azonban a felháborodástól nem szűnik meg, attól arcnál inkább, ha ki-kj a saját munkaterületén tud és akar rendet teremteni. Többször hallja az ember: ez a mi népi demokráciánk mindent kibír. Nem bír ki mindent. Azt sem bírja ki, hogy bárhol is gyakorlat legyen a megtermelt javak veszendőbe hagyása. Ha százszor gazdagabb lenne ez az ország, akkor sem engedhetné meg magának, hogy az egyik községben ötven, a másikban húsz, tizenöt, vagy harminc holdon a kész termés elpusztuljon. Bokányi József a zöldborsóvitában azzal érvelt, hogy a szövetkezeti tagokat kétszeresen éri kár. Elesnek a megfogható tízezrektől, sőt még kötbért is kell majd fizetniük, a szerződéses kötelezettségek teljesítésének elmulasztása miatt. A MÉK főosztályvezetője jól érvelt, de amit elmondott, az csak kis része a veszteségnek, mert ahol a nagydorogihoz hasonló helyzet kialakulását megengedik, ott a népgazdaság is károsodik, ott akarva, nem akarva, nehezítik a lakosság ellátását, élet- körülményét és az exportkötelezettségek teljesítését. A kép tehát így teljes s így reális. Ennek szem előtt tartásával, célszerű feltenni a másik kérdést, azt, hogy vajon mekkora port vert fel a nagydorogi ügy községi és járási szinten. Még pontosabban, az ilyen ügy mekkora port verjen fel? Sajnos, a jelek szerint ott még nem tartunk, ahol tartani kellene. A hivatalos, községi és járási közvéleményt nem zaklatja fel annyira ez a kérdés, ahogyan kellene, ügy nem, hogy a törődés, a segítés ilyen esetekben valóban konkrét tettekben realizálódjon. Abban például, hogy két napra, ha másként nem megy a fél járás fogjon össze a 300 mázsa termés megmentésére. Lehet, hogy ez a megállapítás illuzórikusnak tűnik, naivnak hangzik, ám ennek talán megszokás a magyarázata, valamint az a körülmény, hogy a felelősség ma még gyakran homályba vész. A nagydorogi szövetkezeti gazdák és vezetők felelősségét nem akarja elvitatni senki. Ám a megszokás kicsit úgy tartja, az aranyból is csöpög, vannak nehézségek, és ha kint marad néhány mázsa termény, arról senki nem tehet. A felelősség pedig azért vész homályba, mert sok minden valóban megmagyarázható. S a magyarázkodásból kiindulva van egy alapállás, amelyen sem községi, sem járási szinten nem található olyan néven nevezhető személy, aki úgy izguljon a borsó, vagy más termény sorsa miatt, hogy minden követ megmozgasson, ha másért nem, hát a várható felelősségre vonás miatt. Szóval jobban ki kellene egészíteni a tsz- tago-k és vezetők felelősségét a község, valamint a járás felelősségével. A nagydorogi közös gazdaságban a vezetők helyzete valóban nehéz. Az időjárás szoros munkacsúcsokat teremtett. Az elnök szerint a tagok és a vezetők kapcsolatában is sok a hiba. Esetenként a szövetkezeti gazdák éppen akkor kerülnek szembe a vezetéssel, amikor jól felfogott érdekük lenne a vezetőséget támogatni, segíteni. Van rá példa, hogy a nap- lopókat és a tolvajokat megvédik. amikor a vezetőség jogos felelősségre vonást javasol. Rosz- szul teszik. A jelenlegi helyzet azonban egyelőre adva van, ami az üzemen belül nehezíti az ösz- szefogást és egy-egy termelési akció sikeres lebonyolítását. A szóban forgó zöldborsót tehát valóban képtelenek külső segítség nélkül leszedni és eladni. De ezt látni és tudni kellett volna azoknak is, akik a járástól Naaydoro- gon megfordulnak. Illetőleg ha tudták és látták, akkor miért nem segítettek ? Egyébként az lett volna az igazi segítség, ha a helyzetre való tekintettel a községi tanács is igyekszik kézbe venni a dolgokat. Vagy ha kellő előrelátással esetleg egy mozgó repülőbrigád létrehozásával a MÉK is közreműködik. Hangsúlyozni kell. Ebben az egész ügyben főleg szemléletről van szó. Magyarán arról, hogy a forinttemetőket ideje felszámolni. Szekulity Péter Küszöbön az aratás Hogy minél kisebb legyen a szemveszteség Bániczki György, a györkönyi Szabadság Tsz főagronó- musa másfél hónappal ezelőtt került e fontos posztra. Mint gazdasági irányító, új ember. Mégis komoly helyzeti előnnyel foghatott munkájához. Jól ismeri a termelőszövetkezet adottságait. Öt éven keresztül mint pártmunkás dolgozott Györ- könyben. Amikor az időszerű mezőgazdasági munkák helyzetéről érdeklődtünk, az agronómus pontos és kimerítő tájékoztatást adott. — Milyen eredményekről számolna be a főagronómus a tagság szorgalmának bizonyítására? — Nálunk jól bevált a tavalyi gyakorlat, a területek családi művelésre való felosztása. Az idén is ezt a módszert alkalmazzuk, s igen jónak tartjuk. Tagjaink nem várnak egymásra, néha megelőznek bennünket. így történt ez a paprika és a dohány kapálásánál is, amikor nem várták meg, hogy a fogatosok elvégezzék a sorközi művelést, ügy vélekednek, nincs idő a késlekedésre. A paprika és a dohány gyomtalanítását kézi kapálással végezték el. — Mennyi aratni valója van a tsz-nek, s. hogyan szervezik meg az aratást? — A Szabadság Tsz-nek az idén 980 hold aratnivalója van, s ehhez két kombájnt kapunk a Nagydorogi Gépállomástól. Számításaink szerint 180 hold lesz az a terület, melyet kézierővel kell learatni. Most szervezzük az aratópáro- kat, körülbelül 40 aratópárra lesz szükség. Számítva arra, hogy az idén magasabb lesz a gabona nedvességtartalma, felkészülünk a gabona szárítására, s több tárolóhelyet biz- # tnsítunk. Hőnyi Sándor .magtárosunk irányítása mellett — f aki 14. éve dolgozik ebben a munkakörben — megkezdtük a gabona tárolására alkalmas épületek, padlások fertőtlenítését. meszelését. Körültekintően készülünk a gabona betakarítására, hogy minél kisebb szemveszteséggel történjék meg. Sajnos az árvíz sok gabonát, terményt tesz tönkre. Legalább azokon a területeken vigyázzunk minden szem ’ gabonára, ahol az árvíz nem okozott terméskiesést, — mondta Bániczki György, a györkönyi Szabadság Tsz főagronómusa P M. SOROZÁSON A sorozóbizottság elnöke kezébe veszi a következő lapot, hangosan olvassa a nevet: — Pod- ráczky Tamás. Középtermetű szőke fiatalem— Gratulálunk! Hová jelentkezett? — Egyetemre. Vegyészmérnök szeretnék lenni. A sorozó százados még néhány bér lép ki a várakozók közül. az kérdést tesz fel hogy felmérje a asztalhoz jön — Hol érettségizett? — Dombóváron. — Eredmény? — Kitűnő. ÁS Iván vfcrdö (Fotó; TÚRI) sorköteles politikai tájékozottságát. Podráczky Tamás pontosan, jól válaszol minden kérdésre. Az orvosi vizsgálaton már átesett, alkalmasnak találták. Az adatok egyeztetése után megszületik a sorozóbizottság döntése: — önt katonai szolgálatra alkalmasnak találtuk. Behívására az általam elmondottak szerint kerülhet sor, — mondja a sorozóbizottság elnöke, aztán a következő kartont veszi kézbe. Zömmel tizennyolc-tizenkilenc éves fiatalokat soroztak Szekszár- don, az új honvédelmi törvény értelmében, azokat, akik az érettségi bizonyítvány megszerzése után egyetemre vagy főiskolára jelentkeztek. Az elmúlt napokban a szekszárdi és a szekszárdi járás továbbtanuló fiataljai álltak a sorozóbizottság elé. Kedden a dombóvári és a tamási járásból jöttek el a felsőfokú tanintézetbe jelentkezett fiatalok. Katonád rendben folyik itt minden, mintegy ízelítőül az elkövetkezendő időre. A Fegyveres Erők Klubjának nagytermében előadásokat hallgatnak a fiatalok. Szó kerül itt mindenről ami a sorköteleseket érinti. Néphadseregünk tisztjei ismertetik a jelenlegi nemzetközi helyzetet, elmondják milyen lehetőségeik vannak a bevonulóknak a néphadseregben, ismertetik a legfontosabb feladatokat. A klubhelyiségben folyik az orvosi vizsgálat, mellette hosszú asztalnál a sorozóbizottság. A bizottság elnöke elmondta: a fiatalok nagyon tisztelettudóan, dicséretet érdemlően viselkedtek. Nem fordult elő egyetlen olyan eset sem. hogy valamelyik sorköteles részegen jött volna el a sorozásra. Egy-két kivétellel alkatilag is olyan fejlettek hogy alkalmasak katonai szolgálatra. Valószínűleg közülük kerülnek majd ki azok a katonák, akiket tizenegy hónapra hívnak be szolgálatra, ha egyetemi vagy főiskolai előfelvételi nyertek. így nem kell megszakítaniok tanulmányaikat és megfelelő katonai kiképzésben részesülnek. (kánya)