Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-20 / 144. szám
Í965. június 20. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s Emberek a gáton Aggódva figyeli az egész ország azt a hatalmas küzdelmet, ami a megáradt Duna gátjain folyik. Meddig állják még a gátak az óriási víztömeg fokozódó nyomását? Mikor kezd már apadni a Duna? És szinte óránként hangzik el a rádióban a jelentés: Eddig sikerült megfékezni a pusztító áradatot. Az aggodalomba bizalom is vegyül. Ha eddig sikerült útját állni az árvíznek, sikerülnie kell a következő napokban is. Sikerülnie kell, mert ott vannak a korszerű, nagy teljesítm ényű gépek, ezertonna-számra a védelmi anyagok és ami a legfontosabb: Ott vannak az emberek. Kubikosok és mérnökök, sofőrök és katonák, tsz-parasztok és munkások. Olyan emberek, akik ezekben a napokban erejüket megfeszítve küzdenek az elemekkel. Akik a gáton vannak, szinte kivétel nélkül erejük legjavát adják a védekezéshez. Ki többet, ki mégtöbbet. És ez utóbbiak is megtalálhatók végig, a több száz kilométeres védelmi vonalon. Ezernyi portré kívánkozna most ide, a hősök arcképei. És hogy most csak néhányat tudunk bemutatni közülük, annak egyedül a helyszűke az oka. A szekszárdi órajavító Müyen a jó időmérő? — Aranyszabály az óratulajdonosoknak ft Civilben” személyzetis, most a hátai szakasz egyik „parancsnoka“ Böröcz Gyulával, a bátai gát- . őr járáshoz beosztott technikussal két hete ismerkedtem meg. Éppen azt közölték^ vele, hogy nem sikerült a felmentés, hétfőre be keil vonulnia. Csak egy napot töltött a honvédségnél, éppen az állomáshelyre indult volna beosztottjaival, amikor megkapta a parancsot: A főhadnagy elvtárs azonnal leszerel, indul vissza a gátra. Most ott kell védenie a hazát. Böröcz Gyula, aki különben a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság személyzetise, azóta ismét éjjel-nappal itt van a gáton. Hogy mikor alszik, azt talán senki sem tudná megmondani. Itt van éjjel, itt van nappal. Most éppen Pfaff Jánosnak, az egyik szocialista brigád vezetőjének ad utasításokat, de a következő pillanatban már az AKÖV itt lévő negyven teherautójának irányítójával, Bukovics Józseffel tárgyal. Félórája kapott egy táviratot, de csak most van egy perce, elolvasni. Arca kicsit elkomorodik, de a következő percben már ismét a végtelenbe nyúló töltésen a szeme. Hazulról jött a távirat, az ál] benne, hogy a gyereket megoperálták, nagyon megviselte, levél megy... — Akkor kellett bevinni a kórházba, amikor eljöttem. A vontatóvezető Ha lehet különbséget tenni a gépjárművezetők között — hisz mindenki pontosan és lelkiismeretesen végzi a feladatát, — akkor a Lajos érdemelné meg a legjobban — mondják a gátőrháznál. A hét elején negyven órát dolgozott egyhuzamban. Most meg, tegnap már majdnem erőszakkal kellett hazaküldeni, miután már húsz órája volt szolgálatban. Nem telt bele három óra és már megint itt volt a gépével. Munkát kért. Azt mondta, ő nem tud nyugodtan aludni, amikor itt a víz... Mások, a gyorsabban, könnyebben mozgó teherautókkal nyolcat- tizet fordulnak egy nap. ö — Utosával — megcsinálja a tizenöt fordulót is. Amikor szóba került, hogy az egyik szivárgáshoz nagyon veszélyes úton kell vinni homokzsákokat, önként jelentkezett. A töltés már felázott, azon nem lehetett közlekedni, de egy — talajvízzel már elborított — földút vezetett a helyszínre. Aki nem elég óvatos, vagy nem ismeri az utat, könnyen felborulhat a géppel. Schlenger Lajos vállalta a veszélyt. — Most itt áll a vontatójával, éppen rakodnak. — Nem félt? — Hát kérem, gyakran járok én erre, hiszen a termelőszövetkezet földje is erre van, ismerem az utat. Persze, amikor ennyi a víz, nem megyünk ezen az úton, de most muszáj volt. És sikerült baj nélkül. Ha nem megyek, gyalog kall az embereknek cipelni az egykilométeres úton a homokzsákokat. Mi lett volna, ha későn érnek oda? A vezetőülés előtt egy kis tartón fénykép. A kislányáé. — Azt mondta, amikor eljöttem, hogy apu, nem kéne levenni a képet? Besározódik. De a kép tiszta maradt. — Miért csinálja? — Hát lehet ezt kérdezni? — Háza, földje van a veszélyeztetett területen? — Házam van, de az biztonságos helyen. Inkább a földemet féltem. Mert sok földem van nekem itten. Háromezer hold. A szövetkezet földje... A kubikos Messziről, Ajkáról, a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság első szocialista építésvezetőségéről jött ide a Szalai kubikosbrigád. „Békeidőben” gátakat, halastavakat építenek. Most a megáradt Duna megfékezésén dolgoznak. Ékes Ferenccel, a tizenhárom tagú brigád bizalmijával beszélgetünk. — Szombat este kaptuk az utasítást, hogy Tolnába vezényelnek bennünket. Még az este összehoztam a brigádot és megbeszéltük, hogy a legnagyobb rendnek, fegyelemnek kell lenni itt. Hétfőn reggel már Kölesden voltunk. Ott vetettek be bennünket először. — Már az első nap kaptunk egy nagy szakadást és pár óra múlva elzártuk. Derékig vízben állva hordtuk, raktuk a homokzsákokat. A két széléről, fokozatosan zártuk el a tízméteres szaI kadást. Sikerült. Aztán ide jöttünk... A brigád itt is — ha ugyan lehet sorrendet felállítani — az elsők között van. Tegnap tizennyolc órai munka után mentek vacsorázni, majd aludni. Már lefeküdtek valamennyien, amikor kapták a riasztást: Azonnal a két- ezer-hatszázötvenes szelvényre kell menni, ott — a mentett oldalon — megmozdult a talaj. Percek alatt talpon voltak és utána hajnali háromig dolgoztak. Amíg megjött a váltás, a friss erő. — Miért csinálják? — A mi falunkat, SZentpéterurt nem fenyegeti a víz". De valahogy úgy vagyunk, ez is a mi falunk, ez is a mi földünk... J. J. több órát javítottak meg kilenc év alatt a Szekszárdi Vasipari Vállalat műhelyében. Ha valamennyit, alkatrészeikkel egymás mellé kiraknánk ... — Melyik volt a legérdekesebb? — Talán egy Patek — meséli Hradek Károly, az órásrészleg vezetője. — Nemrégiben javítottunk egyet. Becslésem szerint, húszezer forintot ért. Javíttatója talán nem tudta, vagy annyira megbízott bennünk, hogy elismer, vényt sem kért róla. Ugyanis, az egyik legdrágább márka karórában a svájci Patek Philippe aranyóra, 14—30 ezer forint közit van az ára. Nagyon pontos, precíziós karóra. Megtudjuk azt is, hogy aranyórákat csak az javíthat, akinek a budapesti pénzügyőri parancsnokság arra engedélyt adott. Egy pecsétes könyvben külön nyilvántartást vezetnek az aranyórajavításról a szelcszárdi vállalatnál. — A mi zsebünkhöz képest, milyet ajánlana? — Ez is kitűnő óra! — mutat egy lapos. Smith angol gyártmányú karórát a mester. — Nálunk ritka, 1350 forintot ér. De a mindennapi életben legeslegjob- ban bevált a szovjet gyártmányú Pobjeda karóra, a Central típusú; a hőmérséklet ezt sem befolyásolja, úgy beszabályozható, hogy havonta csupán egy perces lehet az eltérése pluszban, vagy mínuszban. A legjobb olcsó szovjet karóra pedig a mostanában megjelent, 290 forint árú Junoszt, ez tulajdonképpen 15 köves Anker óra, egyszerű tokban. — És az ébresztőórák közül? — Ugyancsak a szovjet ébresztőórák váltak be a legjobban, csak a zárrugótörésük gyakori. De ezen lehet segíteni, ha mi átalakítjuk, nagyon jók. Az öíkö- ves „Dór” szovjet vekker azonban ilyen gondot sem okoz. — Hát a svájci órák? — Sajnos, ezek néhány évi raktározás után kerülnek hozzánk, olajozásuk beszárad, ezért fordul elő, hogy az új svájci órák akadozva járnak, megállnak; tisztításra, olajozásra van szükségük. Például most vett egyik javítta- tónk 2800 forintért egy „Etema” órát, s már késik. A svájci karórákban — még a legdrágábbakban is — gyakori a rugótörés, ez a szovjet gyártmányúaknái a legritkábban fordul elő. Ennek az a magyarázata, hogy Svájcban külön órarugógyár van. ezért érdekük, hogy minél többször rugót cseréljenek. Tanácsülés Györkönyben A pénteken este tartott községi tanácsülésen két napirendi pontot tárgyaltak. Bolvári János körzeti rendőrmegbízott a közrendről, közbiztonságról és a társadalmi tulajdon védelméről tartott tájékoztatót. A tanácsülés második napirendi pontját Iker Sándor tanácstag úttörővezető ismertette. A beszámoló a györkönyi iskolások nyári foglalkoztatásának megszervezéséről, a nyári táborozásról szólt. A györkönyi általános iskola felső tagozatos tanulói közül százan jelentkeztek mezőgazdasági munkára. Harminc iskolás a Birítói Állami Gazdaság szőlészetében dolgozik, hetven a helyi termelőszövetkezetbe besegítő családtagként jelentkezett munkára. Az iskolások keresményük egy részét nyári táborozásra költik, mely szerint tíz napot töltenek a txdatanszabadi úttörőtáborban. S egy aranyszabály, egy megszívlelendő jótanács az óratulajdonosoknak: — Nagyon fontos, hogy a karórát évenként, vagy másfél évenként kitisztítsák. Az óra ugyanis, nyolchavonként változtatja ponosságát, mivel a benne levő olaj megsúrűsödik. Porosodik, s beszárad, ezért elveszti kenőképességét — akárcsak a gépkocsi — elkopnak csapjai. így eleinte kisebb, később nagyobb késéssel jár, mert megszorul. Figyelemre méltó észrevétel az, hogy a jó és precíziós órát a simaság, az egyszerű külső jellemzi. Sokan külföldről kapnak, vagy vesznek 15—21 kövesnek titulált cifra „antimagnetic” karórákat. Ilyen a naptáros óra is. Ezek csak gyerekjátékok a szakember szemében, javítani nem érdemesek, használat után eldobhatok. A zsúfolt, sokféle szöveg az óra hátlapján csunán a járatlanok el- vakítására való ..; — Laikus körökben elterjedt az a téves nézet, hogy az órások kiszedik a rubinköveket. Ezek ér. teke darabonként 1—3,50 forint, ennyiért nem érdemes, s nem is lehet egyben kivenni. Az órásmesterséa bizalmi foglalkozás. Mondhatni lelkiismereti kérdés. Hradek Károlyhoz is behoztak a műhelybe egy órát javítani. Látta, hogy csak a hajszálrugót kell kiigazítani. Ezt rugótörésnek véve, száz forintot nyugodtan felszámíthatna érte egy ravasz javító, ö díjtalanul megigazította a csavart. — Egy csavarhúzást csak nem számolok fel! — mondja —, hiszen többe kerül a papírmunka. A vállalatnál mindent — a felhasznált anyagot és munkaidőt — könyvelnek. Az óra gazdája hálából egy könyvvel lepte meg. Talán ez a legszebb dicséret a 32 éves Hradek Károly számára, amióta öt-hat évvel ezelőtt a „Kiváló dolgozó” oklevelet is megkapta. Eredetileg autószerelő akart lenni, de lábtörése miatt ülő foglalkozást kellett választania. Tizennyolc évvel ezelőtt kezdte szakmáját s most már nem cserélné el mással. Az óná- kon kívül gépkocsimúszereket: k ilométerórá kát, au tóblokkol ókat, kapcsolóórákat, s fotofényméröket is javít. Kitűnő szakmai érzékét jellemzi, hogy sajátmagától mesterévé vált a fényképezőgépek „tatarozásának” is, s a megyében a gépkocsik garanciális órajavítását végzi. Most éppen vagy ötszáz óra várja „gyógyító” kezét. Munkájában fiatalok segítenek, ipari tanulók dolgoznak mellette. A jó tanító képességeit tanítványainak eredményei tükrözik; egyik ipari tanulója, a pincehelyi Baky József piros bizonyítvánnyal szabadult fel. Van egy kislány tanítványa is: Handa An_ na, Szabó László pedig most szabadul, s utána szakmunkásként dolgozik tovább az üzemben. Az úi szakmunkást beveszik a Széchenyi utcai műszerészit) űhely szocialista brigádjába is. A naplóját büszkén mutatja meg a mester. A naplóba távoli ország küldöttei is beírták elismerő soraikat. A fentebb említett ajándék-könyvben pedig ez a tintás bejegyzés olvasható: „Ha a világon mindenki ilyen volna!” Hradek Károlyról szól... Ball abás László
