Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-19 / 143. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1965. június 19. A biológia forradalma a kapukon dörömböl... Az enzimek szerepe a betegségek felismerésében — Straub F. Bruno A modern biokémia egyik központi témája, az enzimológiai alapkutatás mögött mintegy másfél évtizedes múlt áll hazánkban. A további programban az eddigi sikeres elméleti munkásság folytatásával most mór a gyakorlati alkalmazás előtt is megnyílt a távlat. Erről nyilatkozott dr. Straub F. Bruno akadémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia Biokémiai Intézetének és a Budapesti Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetének igazgatója — munkatársunk kérdéseire. — Az avatatlanok az enzimkutatás fogalmához valamiféle egyetemes orvostudományi csodát társítanak; indokolt-e ez a várakozás? — A közvélemény szerint orvosi kérdésekben a valóság és az ábránd sajátos ötvözete nyilvánul meg, amelyben az arányok, emberileg teljesen érthetően, gyakran nem a lehetőségeket, hanem a vágyakat fejezik ki. Ez az enzimekre vonatkoztatva úgy értelmezendő, hogy szerepük a szervezetben valóban egyetemes, de a jelenben aligha serkentik valamilyen orvosi csoda bekövetkezését. Alapvető jelentőségű serkentő hatásukat az élő szervezetben fejtik ki, részt vesznek valamennyi élettani folyamat előidézésében, lezajlásában, megszüntetésében. Az enzimkutatás ezért igen széles területre terjed ki, ennék megfelelően különböző törvényszerűségek megállapításához is sok kutatási területen ad támpontot. Az ugyancsak kétségtelen, hogy az enzimek szerkezetének és szerepének teljes felderítése a biológia tudományában a forradalom szenzációját jelenti majd. S ez a forradalom már á kapukon dörömböl. — Hol tart a kutatás, milyen eredményeket mutathatnak fel akadémikus nyilatkozata az Ön vezetése alatt álló intézetek? — A két intézet kutatási köre kiegészíti egymást. Az akadémiai intézetben enzimkémiai, fehérje- analitikai vizsgálatokat folytatunk, a kristályos szerkezet titkainak felderítésén munkálkodunk. Dr. Straub F. Bruno akadémikus munka közben. (MTI-foto — Mező S. felv.) Az egyetemi intézetben az enzimek dinamikus változásainak törvényszerűségeit igyekszünk megismerni, legújabb kísérleteink pedig már annak megállapítását tűzik célul, hogy az enzimek keletkezése miként szabályozható. Jelenleg algákban és baktériumokban kutatjuk a szabályozás módozatait, remélhetően hamarosan a növénykísérletekre is rátérhetünk. Dr. Straub F. Bruno, a nemzetközi hírű tudós-biokémikus Szent- Györgyi Albert tanítványaként Szegeden, majd később David Keilin professzor mellett Cam- bridge-ben Rockeféller-ösztöndíjasként végezte tanulmányait. A most ötvenegy éves professzor negyed évszázaddal ezelőtt, fiatalon aratta első tudományos sikereit: három enzim felfedezésével, az izmok összehúzódósában részes fehérjék, az úgynevezett aktin meghatározásával, továbbá oxidációs fermentek elkülönítésével. Elismert, népszerű kiválósága a magyar tudományos életnek: a Magyar Tudományos Akadémia biológiai osztályának titkára, a Magyar Atomenergia Bizottság Izotóp Alkalmazási Szakbizottságának elnöke. Tudományos munkássága két ízben nyert elismerést Kossuth-díjjal. Biokémiai tankönyve a Magyar Tudományos Akadémia kiadójának publikálásában magyar, német, cseh és orosz nyelven is megjelent. Az Egyesült Államok Biokémiai Társasága tiszteletbeli tagjává választatta. Magyarországot sorozatosan képviselte hivatalos küldöttként a Pugwash-értekezleteken. — dr. Straub akadémikustól végezetül az enzimkutatás távlatai iránt érdeklődtünk. — A kutatókat — mondotta — két „o”-betűvel kezdődő szó, az objektivitás és az optimizmus összekeverése , örökkön kísérti. Mégis az a nézetem, hogy tárgyilagos vagyok, amikor hiszek az enzimeknek nem is nagyon távoli gyakorlati hasznosításában. Mai ismereteink szerint azonban az enzimek nem elsősorban gyógyszerként lesznek hasznosíthatók, mert a sejtfal — kisebb méretű molekulákat nem számítva — áthatolhatatlan az enzimek számára. De az egészséges és a beteg szervezet enzim-rendszereinek megismerésével, ennek alapján az enzimek mennyiségének főleg a vérben történő megállapításából, úgynevezett enzimmeghatározással lehetővé válik különböző betegségek felismerése. K. Gy. Ártalmas-e a véradás? A VÉRADÓNAPOK előkészítése során gyakran vetődik fel a kérdés; nem ártalmas-e a véradás, nem okoz-e maradandó elváltozásokat az ember szervezetében. Sokszor halljuk a kifogást: nem adok vért, hiszen nekem is alig van! Ezek a nézetek elsősorban az élettani ismeretek hiányán alapulnak. Aki azt mondja, hogy „abból a kevés, bői, ami nekem van, nem adhatok, mert legyengülök”, azt hiszi, hogy az embernek mindössze 1—2 liter vére van. Pedig'a valóság nem ez. A felnőtt ember •5 liter keringő, és fél—háromnegyed liter tartalék vérrel rendelkezik. Éppen ezért, a vérvétel során lebocsátott 3,2 dl. vér nem jelent a szervezet számára megterhelést, hiszen ezt a mennyiséget a szervezet finom és bonyolult szabályozó mechanizmusok segítségével a rendelkezésre álló folyadék, fehérje és sejttartalékból azonnal pótolja, és így az egészségi állapotot jelentő egyensúly nem bomlik meg. A keringő vérmennyiség, vérkép, vérnyomás nem mutat jellemző, vagy kóros elváltozást a véradás után. A folyadék, fehérje, valamint vérsej Martalék órákon, illetőleg napokon belül feltöltődik. Mi ennek a gyors pótlásnak a magyarázata? Az, hogy a vér nem állandó, változatlan szövetfélesége szervezetünknek, hanem élettani körülmények között is állandóan pusztul és újra képződik. A modem vizsgálóeljárások, elsősorban a rádió-izotópok segítségével könnyen és pontosan megállapítható, mennyi vére van egy embernek, ebből mennyi az úgynevezett sejtes elem, és menynyi a vér folyékony része, a vér- plasma. Ugyanakkor az egyes vér. sejtek és fehérjék élettartama is meghatározható. így állapította meg a kutató orvostudomány, hogy a vörösvérsejtek élettartama 100—120 nap. Finom szabályozó berendezések révén a szerna. ■ i ........—aaBB v ezet a kiöregedett vörösvérsej- teket kiszűri a vérkeringésből, alkatrészeire bontja, és ezeket az alkotórészeket ismét felhasználja. így naponta a vörösvérsejtek kb. 1%-a pusztul el, helyükbe pedig ugyanannyi újonnan képződött sejt lép. Eszerint vérsejtjeink 1%-a naponta kicserélődik, 100—120 naponként pedig szervezetünk összes vörösvérsejtje helyébe új sejtek lépnek. Ez any- nyit jelent, hogy azokból a vörös- vérsejtekből, amelyek pl. januárban vérünkben keringtek, a nyári hónapokra már egy sem marad. Hasonlóképpen épül le és képződik újra vérünk minden sejtes eleme és fehérjéje, azzal a különbséggel. hogy ezeknél a cserélődés folyamata sokkal gyorsabb, mint a vörösvérsejteknél. AZ El,MONDOTTAK szerint szervezetünk be van állítva arra, hogy állandóan megújítsa, cserélje saját vérét. így a véradás után nem új feladatot kell teljesítenie, hanem mindösz- sze arról van szó, hogy az amúgy is meglevő vérképzés üteme átmenetileg valamivel meggyorsul. A véradás által támasztott átmeneti vérképzési többlet tehát semmiképpen sem különös, vagy kóros feladat a szervezet számára, és ezért káros sem lehet. Az előbb ismertetett tények a kutató és megfigyelő orvostudomány eredményeire épülnek. Helyességüket a gyakorlati tapasztalat is alátámasztja, hiszen a több mirt egy évtizedes hazai és a több évtizedes külföldi észlelések kétséget kizáróan igazolják, hogy az egészséges szervezet számára a véradás teljesein ártalmatlan; Az elmondottakból következik, hogy a véradás szervezetünk számára semmiféle megterhelést nem jelent, ugyanakkor az általunk adott vér embertársa rnk ezreinek gyógyulását, igen sokszor életének megmentését teszi lehetővé.-> ■ A hurok menszouil Gyalog mentek tovább az erdőig. Az ösvényen Olga megbotlott. Faber még idejekorán a karjai közé kapta, egyébként elvágódott volna. — Nyugodtan megcsókolhatsz !— mondta a lány. — Mindent a maga idejében — válaszolta Faber. Elengedte karjai közül a leányt s fejével az erdő széle felé mutatott. Több rendőr állt ott, néhány ember ásott. Faber bemutatkozott a rangidős rendőrnek. — Szóval a düsseldorfi rendőr- főnökségről érkezett. Úgy látszik nincs elég hullájuk, ezért velünk is kerestetnek egyet — mondta a vidéki rendőrörmester mosolyogva. — Mi az eredmény? — Eddig még semmi. Pedig több helyen is megpróbáltuk. Ha kíváncsi a véleményemre, annyit mondhatok, hogy akár ítéletnapig is áshatunk, akkor sem találunk holttestet. Faber bosszúsan mondta: — Meg kell bizonyosodnunk arról, hogy Papén dél leben nem történt gyilkosság. Ezt én is megmondhatom. Harminc esztendeje nem történt komolyabb bűntény ebben a faluban; Faber a nézők felé pillantott. Olga is ott állt az emberek között. Mintegy ötvenen gyűltek össze, mert az ilyen akciónak mindig van közönsége. Peter Kürten is köztük volt. Reggel beteget jelentett a vegytisztító üzemben, felvette világos- szürke ruháját s Papendellebe utazott, hogy szemtanúja legyen a holttest kihantolásának; Mert 6 tudta, hogy — ha jó helyen ásnak — előkerül a holttest. Egy szőke nő holtteste. A düsseldorfi főpályaudvaron látta meg. Megszólította, a nő nem utasította vissza közeledését. Rábeszélte egy rövid kirándulásra, Papendellebe. Megebédeltek egy kerti vendéglőben, azután kart karba öltve az erdő felé sétáltak. Ott átkarolta, mintha meg akarná csókolni... A holttestet a bokrok közé rejtette, s letakarta lehullott levelekkel. Másnap egy kis tábori ásóval újra az erdőbe ment, s elásta áldozatát. Azóta várta, mikor találják meg a holttestet, mikor keltenek pánikot az újságok az újabb gyilkossággal — de nem történt semmi. A meggyilkolt nőt nem kereste senki, a gyilkosságot nem fedezték fel. Peter Kürten azonban azt akarta, hogy az újságok írjanak róla. Ezért most, amikor azt látta, hogy a papendellei rendőrök nem jó helyen keresik a holttestet, elhatározta, hogy újabb levelet küld a Generalanzeigernek, és pontosabban megjelöli a holttest helyét... * A rendőrség teljes készültséggel vonult ki Düsseldorf Lieren- feld nevű különvárosába, ahol ezen a napon búcsút, népünnepélyt tartottak. A flehei búcsún történt kettős gyilkosság és több más támadás arra késztette a rendőrséget, hogy külön gondot fordítson az ilyen tömegünnepségekre. Negyven polgári ruhás rendőr keveredett a körhinták, céllövő bódék mutatványos sátrak között hömpölygő tömeg közé; Az időjárás javult, az eső elállt, kellemes nyárvégi este volt. Anna és Margaret, két fiatal leány a hullámvasutat, a szórakozópark nagy attrakcióját nézték, amelynek pénztára előtt sorban álltak az emberek, fiatalok és idősebbek egyaránt. — Nézd csak már megint mögöttünk van — figyelmeztette Margaret a barátnőjét. — Az a kék zubbonyos öreg úr? — kérdezte Anna és óvatosan hátrafordult. Nem is olyan öreg. Legfeljebb harmincéves lehet. — Nem láttam a keresztlevelét, de nekem túl öreg. Voltaképpen mit akarhat tőlünk? — Azt hiszem, ezt nem nehéz kitalálni..; A kék munkaruhás férfi egészen közel furakodott a két leányhoz. — Engedjék meg hölgyeim, hogy meghívjam önöket egy menetre — szólította meg a lányokat kellemes, behízelgő, dallamos hangján a hullámvasútra mutatva. — Hány óra van? — kérdezte Anna a barátnőjét, anélkül, hogy a megszólításra reagált volna. — Tizenegy múlt néhány perccel. (Folytatjuk;) Földgáztüzelésű mészégető kemence A Hejőcsabai Cement- és Mészmű bővítése során új rendszer® ötaknás földgáztüzelésű mészkemencét építenek. Kapacitása évente 110 000 tonna első osztályú égetett mész lesz. Az impozáns, mintegy 50 méter magas épületet a negyedik negyedévben adják át rendeltetésének. .. . (MTI foto — Birgés Árpád felvétele)
