Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-18 / 142. szám
iTfiS, JßriftK TS. TOEWS MT«TFT VTÜPÜJSAÖ 5 Asszonymunka Megszállták a felsőnánai Zöld Mező kukoricatábláját. Egyik felén lovas fogatok ekéznek, a másik oldalon traktor halad a sorok közt. Az ekék után a kézikapások serénykednek — egész asszonysereg. — Végre, néhánynapos jó idő köszöntött be — mondják —, legalább igazában hozzá lehet látni a munkához. Csak legalább egy hétig tartson ki így, hogy legalább győzzük elvégezni. „Legalább győzzük elvégezni” — ez a megállapítás nemcsak óhaj, hanem az az igyekezet is benne van, hogy mielőbb elvégezni a munkát, mert ebből lesz a jövedelem, a pénz. A kapálás a Zöld Mezőben — mint a többi szövetkezetben is, — az asszonyokra vár. De ugyanakkor rájuk vár a háztartás ezernyi dolga, a takarítás, a főzés, a gyerekek, az aprójószág. Hogyan győzik mindezt? — Elég nehezen — válaszol Jakab Gergelyné —, de azért ellátunk mindent. Még az a jó, hogy az iskolában vége van a tanításnak, így az apró gyerekeket rábízhatjuk a nagyobbakra. Sokan voltak, akik kihozták a földre, most már ráhagyják az iskolásokra. Övoda, napközi van Ugyan, de hiányzik a bölcsőde. Ott mégis, jobb körülmények közt lehetnének. Elég nagy gond a főzés is... — Mikor, mit főznek? — Ami éppen jön, ami hamar megvan. Este, amikor hazamegyünk. Délben szárazát eszünk, amit éppen hozunk magunkkal. Bár a szalonnát ilyenASSZON V kor az asszonyi nép nem nagyon bírja. Vasárnap aztán rápótoljuk az egész hetet; egész nap sütünk-főzünk. — Ha ilyen gond a főzés, miért nem vesznek a boltban félkész-, vagy konzervételeket? Vagy talán nem lehet kapni? — De igen. Csak nem nagyon szoktuk meg. Esetenként májkrémet, vagdalt húst veszünk vagy paradicsomos lecsót. Azt hamar megkészíthetjük. Azt mondják, lehet kapni olyan tasak-levest, de azt még nem ettem. Most itt a zöldborsó szezonja, nemsokára jön a zöldbab, mindegyikből hamar lehet főzni. Ott van a kertben, érte se kell menni. Mert az is időbe telik, amíg a boltba elmegy az ember. — Reggel korán kelünk, ellátjuk a jószágot, kijövünk dolgozni, este, ha hazamegyünk, megint első a jószág, utána a főzés. Este nyolc-kilenc óránál előbb nem kerülünk ágyba — mondja Forrai Mózesné. — Mondtam már az embernek — teszi hozzá tréfálkozva —, hogy ilyenkor tarthatna két asszonyt. Az egyik a kinti munkát végezné, a másik meg ellátná a háztartást... — Készételt? Nemigen vásárlunk, van otthon miből főzni. Nevelünk baromfit... — Legalább sok van? — Á, nem. Hatvan csibe, egynéhány tyúk... Igaz, talán köny- nyebb lenne a főzés, ha a boltban lehetne venni hozzávalót... — Nem lehet kapni? — De igen. Csak nem szoktunk hozzá. Még a kenyérrel is A kereskedelmi központok bolthálózatának helyzetéről tárgyal a megyei tanács Tolna megye Tanácsa június 24-én, Szekszárdon a régii megyeháza nagytermében tartja következő ülését. A délelőtt 9 órakor kezdődő ülésen a végrehajtó bizottság munkájáról valamint a lejárt határidejű tanácshatároza- lok végrehajtásáról Szabópál Antal a megyei párt végrehajtó bízó; tség tagja, a megyei tanács vb. elnöke terjeszt elő jelentést. Dr. Vígh Dezső, a megyei tanács vb elnökhelyettese a Tolna megyei kereskedelmi központok bolthálózatának jelenlegi helyzetéről valamint a fejlesztés lehetőségeiről tart referátumot. Ezt követően Sajgó Ferenc, a Dombóvári járási Tanács végrehajtó bizottságának elnöke a dombóvári járási tanács mezőgazdasági irányító munkájáról, a mezőgazda- sági állandó bizottságok tevékenységének tapasztalatairól és az ezzel kapcsolatos tennivalókról számol be a megyei tanács előtt. úgy vagyunk, hogy sokan inkább házilag sütjük. Aki közel lakik a pékhez, otthon bedagasztja, aztán elviszi megsüt- tetni. De aki messzebb lakik, az inkább megsüti otthon, minthogy egyszer elmenjen bejelenteni, aztán elvigye a tésztát, és végül hazavigye a kenyeret. — Így szoktuk meg — válaszol Nagy Albertné. — Nálunk a két gyerekre — egyik kilencéves, a másik tizenkettő —, már rá lehet bízni a baromfit. A gyerekeknek készítünk ennivalót. mi meg hozunk magunkkal. Itt van a falu nem messze, de nem megyünk be ebédelni sem, hogy minden percet kihasználjunk. Ilyenkor az első a munka. Amikor nincs semmi tennivaló a határban, vagy nem szorít úgy, akkor rápótoljuk. — Mi nem szorulunk nagyon a boltra — mondja Iffland Hen- rikné —, ahol tehén, baromfi van, ott nem gond a főzés. Ha később megyünk haza, akkor olyan ételt készítünk, ami gyorsan megfő, ha korábban, akkor több idő jut a főzésre is. Ha ott van a szalonna, a sonka, a kolbász, a tojás, a tej, a kertben a zöldségféle, akkor nem nagy gond a főzés. Mi otthon szívesebben megesszük, amit mi magunk készítünk, mint amit a boltban készen lehet kapni. És nem különösen nagy gond a háztartás ellátása, mert már akkora lányom van, hogy mindenben tud segíteni. — Mint most, a kapálásban is... — Há igen. Ilyenkor a munka az első, mert csak ebből van a jövedelem. Érdekes dolog összehasonlítani az elmondottakat. Egyikmásik asszony időnként vásárol kész-, vagy félkész ételt már amit a boltban lehet kapni, a másik kimondottan csak a közösből kapottból, a háztájiban megtermeltből gazdaasz- szonykodik. így szokták meg, mert — mint mondják —, a kinti munka az első, hiszen abból lesz a jövedelem. Ezért nem is igen foglalkoztatja őket az, hogy a háztartásban, a konyhán mit lehetne olcsóbban, gyorsabban csinálni, főzni. Még az az I elv uralkodik; „az a jó, amit én | magam főzök”. Bí. Húsz év emlékeiből Le>fe4Uó>C4ÍMlt, C44U4Í^Ú^4Xtt(lí Vannak akik a völgy ségi járást o Vogezekhez, vannak akik kedélyes domborzatát Tirolhoz hasonlítják. Ezeknek is, azoknak is igaza van, mert ha a Mórágyi kőfejtő alá hasalva Mőcsény felé nézek akkor az előbbieknek, ha pedig a grábóci zárdaudvarról gyönyörködöm Szálka felé, akkor az utóbbi állítás viszi el a pálmát. 1946. tavaszán azonban nem a természetjárásból fakadó esztétikai gyönyörűségek hajlottak Iá erre az útra, hanem a „muszáj”. Féltem Alejnik major szemrehányó tekintetétől, akinek hetenként referáltam kulturális állapotunkról. Tisztában volt azzal ő is, hogy adataimat a vándormadarak röptéből szerzem és mégis szinte konvencionálisán elém rakott egy cigarettásdobozt, hogy kedvemre füstölhessek. így hajtotta a lelkiismeretemet. Három napra terveztem az utat, aminek első részlegében tolatómozdony segített át a mórágyi alagúton, onnan pedig Alexi atya savanyú vinkója mellé a zárda vendégszobájába. A vendéglátásban mindkettőnknek nagy gyönyörűsége telt egyébként. Ö a meséimnek, én pedig az Ujházy-tyúk- levesben lelt utolérhetetlen galuskáknak örültem. Miután kellő tájékozódást szereztem a zárda évszázados műkincseiben, megbeszéltük a múltat és jövendőt, egy kerítésléccel felszerelve gyalog vágtam neki a második napnak úgy félig toronyiránt Börzsönyön keresztül. Itt ért utói Lázó bácsi szamaraskordéja. Egy ideig előz- gettük egymást, miután azonban kitapasztalta, hogy jószándékú ember vagyok. felinvitált a fogatra. Rövidesen kisült, hogy Lázó bácsi is kulturális ügyekben utazik. mert iskolahelyreállitási tevékenységében a városból akar némi térképeket beszerezni szépszámú unokát oktató Müller Emília tanító néni részére. Bonyhá- don kulturális lekvárba pottyan- tam, ahol sercegett, fortyogott mindén, de már a sűrűsödés stádiumában. A kérdések kérdése, hogy légyen-e a megyétől különálló szabadművelődési körzet, vagy ne légyen és „Lón”. Báta- székkel, mint öszvérmegoldással. Mivel ösztönösen úgy éreztem, hogy az idő engem fog igazolni, kedves székely vendéglátóim meleg ölelése, felsegített egy Majos- ra induló tejeskocsira. Innen már csak egy bakugrás lenne Nagy- mányok, ahonnan majd szénfuvarozók fognak egy kis kerülővel hazaszállítani, ha ki nem esik a kerékszeg. De kiesett, még pedig éjnek idején sűrűn szemerkélő esőben Kakasdon. Így esett meg azután, fekete klott vadonatúj ágyneműben virradtam meg másnapra, olyan kedves székely környezetben, ami életem végéig felejthetetlenné vált. Sajnos az események torlódásában házigazdám neve kitörlődött az emlékezetemből, de írásom nyomán ha jelentkezne, most is boldog lennék. „Mi uram itt akarunk élni, itt akarunk halni, ezt mondja meg Szekszárdon a nagyuraknak”, meg azt is, hogy nem vagyunk „pingponglabdák”. Húsz év nagy idő, a ve je fiatal volt és szintén ezt a hitet vallotta. A szép számú gyerek azóta otthonra talált, az apák és anyák sírja pedig köti az unokákat. Másnap soron kívül jelentkeztem Alejniknál, hogy beszámoljak impressziómról. „Kharasó, kharasó” bólogatott, amikor sorra véve mindent, elmondottam, hogy a nagymányoki bányászok voltak a legfürgébbek az egész vonalon. Szabados Laci már rendezi kövület-gyűjteményét, Pápát/ Guszti meg olyan kedvvel oktatja a bányászcsemetéket, mintha soha sem lett volna könny és háború. A szokványtól eltérően az ajtó helyett a kapuig kísért. Kezet fogtunk, majd hirtelen egy valami henger alakú fémdobozt nyomva a kezembe elköszönt. „A babának professzor, a babának”. Ez volt az utolsó referátumom. Nevetett, majd búcsút intett. Én pedig rá egy hétre hosz- szú útra vállalkoztam már Ozo- rára. TÓTH NÁNDOR 10 000 póz Befejezésül egy reklámfotó. Csinos női láb a kész papucsban, valamint az ARTEX külkereskedelmi vállalat címkéjével ellátott dobozok. (Foto: Bakó Jenő.) Az NSZK megrendelésére 10 000 pár női műanyag papucs készül Bonyhádon a Tolna megyei Árutermelő Cipész Ktsz-ben. Mayer Mátyás fára foglalja a papucsot. A talpragasztáshoz speciális német ragasztót használnak. Maga a préselés öt-hat atmoszféra nyomással hidraulikus gépen történik. A gép mellett Csordás Sándor.
