Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1965-06-18 / 142. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG *553. JChiBs 51 A gátak állják az ostromot (Folytatás az 1. oldalról) — Egyelőre nem. Hadd pihen­jenek. Jönnek még nehezebb na­pok is ránk, akkor még szükség lesz az erőre.. .­A védelem tehát még tartalé­kolni is tud. Jóleső érzés hallani tzt. Ugyanitt történt. Szakái Imre szakasztechnikus arra utasította az egyik brigádvezetőt, hogy menjenek ki a kétezer-hétszázas szelvényre, de minden ember ka­szát is vigyen magával. — Kaszát a gátra? — vetettem közbe. — Igen, — mondta —, mert ott ezivárgás van és le kell terhelni homkzsákokkal a gát oldalát. Mi­előtt rámegyünk, lekaszáljuk a füvet. A gát fűtermését ugyanis még a tavasszal eladtuk a terme­lőszövetkezetnek. Hossz volt az idő, nem tudták lekaszálni. Hát nem akarjuk becsapni őket. A homokzsákterítés ugyanis tönkre tenné a szénát. És ez a szervezettség, minden irányú gondoskodás tapasztalható az egész vonalon. Itt áll néhány teherautó készenlétben. Hozzájuk nyúlni tilos, nem szabad föld, vagy homokzsák szállítására sem felhasználni őket. Azért vannak készenlétben, hogy ha bekövetke­zik a szakadás, az embereket vi­gyék biztonságos helyre... — Hetvenezer homokzsákot raktunk le ezen a hét és fél kilo­méteres szakaszon — mondja a védelemvezető. Van, ahol már nyolc-tíz sor van egymás fölött. Ha nem elég, még többet terítünk. És ha ez sem, jön a Pátria-le­mez . : . Egy brigád Pörbolynél Ahogy ráfordulunk a gépkocsi­val a bajai Útra, az őr megkérde­zi, hova megyünk. Csak akkor en­ged tovább, amikor megtudja, hogy nem Bajára indultunk, mert oda már csak Dunaföldváron, a hídon keresztül lehet eljutni. Pörböly felől egyre több vonta­tóval, teherautóval találkozunk. Mentik az állatokat, a takarmányt, a ruhát, az élelmet. És az embe­reket. Ha átszakadna a gát, itt csak pár óra állna rendelkezésre. Nem szabad megvárni. De a gát áll. Ahogy odaérünk, egy brigád éppen homokzsákokat tölt. Víz­ügyi emberek? — Nem kérem, mi itt az erdő- gazdaságban dolgozunk — mond­ja Ékes Ede brigádvezető. — De most valamennyien itt vagyunk a gáton, — Nagy a veszély? — Nagy lenne, ha nem vigyáz­nánk. De itt vagyunk. Azért, hogy ne engedjük átszakadni. Az éj­jel két szivárgást is elkaptunk, homokzsákokkal lokalizáltuk. — Idevalósiak valamennyien? — Igen. Én például bátaszéki vagyok. Épp most kaptam az üze­netet, hogy este hétig ki kell köl­'izködnünk, de nem mehetek haza. Majd az otthoniak elintézik. A brigádvezetőnek itt a helye a gáton. Az egyik brigádtagot, Ko­vács Imrét elengedtem pár órára. Pörbölyi, néki is hurcolkodnia kell. Délután visszajön, ha bizton­ságba helyezte a családját. Mi ki­tartunk itt. amíg elvonul az ár. Vagy amíg át nem szakad a gát. De nein engedjük .., <J) A gáton innen Áznak az emberek, kétszeresen áznak a gátak. Óriási a felelős­ség a gátakon. Tudják ezt a gá­takon dolgozók és éjjel-nappal, szinte megállás nélkül dolgoznak, hogy gát mögötti búzatáblák, házak megmeneküljenek a pusz­tító, szennyes ártól. Gátszakadás csehszlovák területen A Duna ausztriai vízgyűjtő- területén az utóbbi 24 órában 10—20 milliméter csapadék hul­lott, s még csütörtökön délután is esett az eső. Magyar területen is számos helyről jelentettek csapadékot. Így sok helyen a sár nehezíti az árvédelem mun­káját, a nagy földmunkagépek mozgatását és az anyagszállítá­sokat. A Duna legfelső, ausztriai szakaszán csütörtökre — egy nap alatt — 6—40 centiméterrel apadt a folyó, csak Bécsnél emelkedett a víz átmenetileg öt centiméterrel. Csehszlovákiából az a sajná­latos hír érkezett, hogy csü­törtökön délelőtt 10 óra 50 perc­kor Csicsov község térségében, Komarno felett mintegy 25 kilo­méterre, átszakadt a Duna gát­ja. A töltésen mintegy 50 mé­ter széles kaput nyitott az ár és nagy erővel ömlik be a víz a csehszlovák területre. A ma­gyar árvízvédelem segítséget nyújt a csehszlovák vízügyi szolgálatnak és az elöntött terü­letről távozó lakosságnak. A gátszakadás következtében négy óra alatt a medvei hídnál 26, Győrnél pedig 7 centiméterrel apadt a Duna. A magyar felső Duna-szaka- szon most lelassult az áradás. események sorokban Joszip Bros Tito jugoszláv köz- társasági elnök, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének főtitkára a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a szovjet miniszter- tanácsnak és az SZKP KB elnök­ségének meghívására június 18- án feleségével egyUtt hivatalos lá­togatás céljából a Szovjetunióba utazik. A kubai belügyminisztérium létrejöttének negyedik évforduló­ja alkalmából Fidel Castro mi­niszterelnök beszédet mondott. Hangsúlyozta, milyen óriási je­lentőségű ez a minisztérium az el­lenforradalom elleni harcban, A miniszterelnök elítélte az Egyesült Államok dominikai agresszióját. Az úgynevezett amerikaközi fegyveres erők megteremtése azt jelenti — mondotta — hogy az imperializmus a latin-amerikaia­kat próbálja ágyutöltelékként felhasználni a latin-amerikai né­pek elleni harcban. • A koreai katonai fegyverszüneti bizottság szerdai panmindzsoni ülésén a koreai—kínai fél köve­telte, hogy haladéktalanul adják vissza azokat a koreai halászhajó­kat és felszereléseket, amelyeket amerikai hadihajók foglaltak el június 9-én a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság területi vizein. A koreai—kínai fél tilta­kozott amiatt is, hogy június 14- én két amerikai repülőgép beha­tolt a KNDK légiterébe. m Több mint hároméves előké­szület után egy 32 kilogrammos, kétlépcsős meteorológiai rakétát lőttek ki 37 000 méter magasság­ba Lengyelországban a Koszalin közelében lévő Ustki körzetéből. Eddig hasonló meteorológiai ra­kétakísérleteket a Szovjetunión és az Egyesült Államokon kívül csak Franciaország, Japán és Olaszország végzett. Erlander svéd miniszterelnök és kísérete befejezte a Szovjetunió­ban tett körútját és csütörtökön visszaérkezett Moszkvába. Útban Szimferopolból Moszkvába, a re­pülőgépen a miniszterelnök vála­szolt a szovjet újságírók kérdé­seire. Elmondotta, a Szovjetunió­ban igen gyorsütemű a fejlődés és az ország életét erőteljes ak­tivitás jellemzi, különösen tapasz­talható ez az építkezés területén. Befejezésül Erlander hangsúlyoz­ta, hogy a svéd nép és kormánya hőn óhajtja a Szovjetunióval Való kereskedelmi és kulturális kap­csolatok fejlesztését, a kölcsönös megértés erősödését. A Magyar Szocialista Munkás­párt pártmunkás-küldöttsége, amely Óvári Miklósnak, aa MSZMP Központi Bizottsága pót­tagjának, a KB osztályvezető-he­lyettesének vezetésével Csehszlo­vákia Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának meghívására ellátogatott Csehszlovákiába, csü­törtökön visszaérkezett Budapest­re. A küldöttség fogadtatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Kurucz Imre, a Központi Bizott­ság osztályvezető-helyettese. Je­len volt Josef Netnecek, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének ta­nácsosa. De Gaulle csütörtökön folytat­ta 23. vidéki körútját a Párizs­tól délkeletre levő városokban. A köztársasági elnök naponta négy-öt beszédet mond, amelyek­ben ugyanazt a kettős témát fej­tegeti: Franciaországra döntő sze­rep vár egy független európai po­litika kialakításában és ehhez belső szilárdságra,, a jelenlegi rendszer fenntartására van szük­ség. Autóból nézve is látni a - ven. szélyt, de látni a nyugalmat is. Bátaszéken még nincs nagy for­galom. Az árvízveszély itt még csak úgy látszik, hogy az általá­nos iskola előtt katona áll őrt. Itt szállásolták el a katonákat, akik részt vesznek az árvízvéde­lemben. Bátaszék után épül az új védűgál. Nehéz gépek tapossák, gyalulják. Nézik az emberek ezt a gátat és felsóhajtanak: „Csak ne le­gyen szükség erre a gátra’’. Az új védőgát mögött mezők: krump­li, kukorica, gabonatáblák. És a mezőn emberek, gépek. Kapál­nak, kaszálnak. Bíznak a gáton ónállókban. Bíznak abban, hogy az ember meg tudja akadályozni a természet pusztítását. Szénásszekerek ballagnak, döm­perek, teherautók, vontatók sza­ladnak földdel megrakottan. Bátán, a Duna holt ága elöntöt­te az Alszeget. Térdig vízben áll­nak a házak. Csónakkal járnak az utcákban. Nincs pánik, üteme­sen, de állandóan dolgoznak az emberek, összefogva mentik a legszükségesebb holmit a maga­sabban épült házakba ismerősök­höz, idegenekhez. Az Alszeg há­zai vízben állnak, de a nagy Du­na. az élő Duna gatja még állja az ostromot. Bár óvatosságból a gát mögötti, alacsonyabb terü­letekről is költöznek. A gátakon azt mondják — nem tör át a víz. És ebben nemcsak ők bíznak — az elköltözők is. Alsónyék, Pörböly felé egymást érik a teherautók, vontatók lo­vas kocsik. gyalogosok, kerékpá­rosok. Az eső zuhog és az embe­rek hajtják az állatokat. Egy né­niké tehenet vezet, két asszony malacokat hajt, a teherautókon szalmazsák, néhány bútordarab. PörbÖlyről, a környező puszták­ról költöznek az emberek: Vár­dombra, Mórágyra, a magasabb tér Hetekre. A töltés Pörbolynél is állja még a rohamot. A töltés mögött búzatáblák ringnak, üresednek a házak A látvány nem örömteli. De hiába, fel kell készülni, mert lehet... Igen, de « reményt «U utolsó pillanatig sem szabad el­veszíteni. A gáton immár nyolcvanhato­dik napja birkóznak az árral Becsülettel, nagy, nagy felelős­séggel. És a gáton dolgozók most is azt mondják: nem tör át. Alsónyéken keressük a pörbö- lyieket. Azt mondják: lehet, hogy nekik is menniök kell. Várdombon a tanácsházzal szemben a karám. A karámban sok sertés. — Eddig száznyolcvan ember van nálunk — magyarázzák a tanácson. — összesen hatszáz sze­mélyre számítunk. Az elsőket az iskolábai} helyeztük el. Az iskola udvarán áznak a pa­dok, a padok helyén most szal­mazsákok. A tornácon ebédjegyet osztanak. Tíz napra. Holnap a műszergyár konyhájáról már hoz­zák a meleg ebédet. — Nagyon jól fogadtak ben­nünket.' — mondják az emberek, akik Orbó-pusziáról jöttek és akik most itt fekszenek a szalmazsáko­kon. Nekünk is, meg az állatok­nak is adtak helyet. — Mikor kapták az értesítést, hogy el kell jönni? — Szerdán este. Akkor aztán gyerünk pakolni. A magunkét is. a tsz-ét is. A tsz csirkéit éjjel felhordtuk a padlásra. Néhány ember azért otthon maradt. Eteti az állatokat, meg vigyáz a pusz­tára De reméljük nem történik semmi különös. Nagyon bízunk azokban, akik a gáton vannak. Azt mondják: Várdombon töb­ben kiürítettek már egy-egy szo­bát.. hogy hajlékot adjanak azok­nak. akik kénytelenek voltak ott­hagyni házukat Egy-egy család­nál már vannak is ilyenek. Si­mon Ferencnél például Hurton Istvánok Pövpölyről. — Mindanntrian szívesen segí­tünk — mondia Simon Ferenc tsz-brigádvezető. — A tsz-ben a mi állatainkat is összezsúfoltuk, karámot építettünk a sertések­nek... Mi biztonságban vagyunk, de ez a biztonság nem lehet csak a mienk... A hadihelyzet alakulása DÉL-VIETNAM19611 Térképpárunk a dél-vietnami füg­getlenségi háború kibontakozását mu­tatja be lKl-től napjainkig. Már felü­letes összehasonlítás alapján is szem­beötlő azoknak a — térképünkön fe­kete színnel ábrázolt — területeknek nagyobbodása, amelyeket a Nemzeti Felszabadítás! Front hadserege állan­dó eUenőrzése alatt tart. A Mekong- folyö deltavidékét, a főváros Saigon környékét, és ettől északra két-három nagyobb város, illetve katonai tábor körzetét leszámítva az egész ország területének nyolctizede a Dél-Vietna­mi Nemzeti Felszabadftási Front had­seregének felügyelete alatt áll. Dél- Vietnam 14 milliő lakosából 10 mil­lió él a felszabadult területeken. Mindezek alapján jogos a kétely az Egyesült Államok felelős vezetőinek azon állításait illetően, amely szerint az amerikai katonák a dél-vietnami lakosság megvédése érdekében tar­tózkodnak Dél-Vletnamban. Ugyanak­kor kételkedni kell Johnson elnök és katonai tanácsadói ítélőképességében Is, amikor a helyzet ismeretének bir­tokában elzárkóznak az egyetlen meg­oldási lehetőségtől: a tárgyalásoktól. Jelmagyarázat mindkét térképhez: I. A Nemzeti Felszabadítást Front hadserege által állandóan ellenőrzött területek. 8. Változó ellenőrzés alatt állő területek. J. Az Amerikai Egyesült Államok csapatainak, Illetve a dél-vletnaml bábkormány egységeinek felügyelete alatt áUó területek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom