Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-16 / 140. szám
1065. június 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG &élhoinúíy „NŐNEK” AZ EMELETEK Ú gy vélem, legjobb, ha mindjárt rátérünk a lényegre. A védőnő kitünően pingpongozik, országos negyedik lett a középiskolai bajnokságon három évvel ezelőtt. Most egy labdát sem üthet le, mert nincs asztal. Illetve várj, de nem tudják hová tenni. A másik lány, a KISZ-titkár rendkívül csinos. Az ember nem is érti, hogyan képes egy fiatalember arra, hogy ököllel belevágjon ebbe a bájos arcba. Különösen akkor, ha a lánynak van igaza, és nem szerelmi háromszög, nem bosszú az ütés indítóoka. ' A dolgok összefüggnek, és egyszerű beszélgetéssel tisztázhatók, levezethetők egymásból. Úgy, hogy mégis csak jobb az elején kezdeni. Az újságíró bemegy a tolnané- medi tanácshoz. Az adminisztrátori szobában félhomály van, majdnem sötétség, mert zivatar készül, fekete az ég és nem gyújtanak villanyt. A csinos arcú lány azt mondja, jobb így, legalább nem csinálnak semmit. Úgyis ez jellemző erre a falura. De a két lánynál idősebb nő, aki máskülönben a helyi nőtanács vezetője, azért a félhomályban is dolgozgat, ír valamit, nagy könyvekben keresgél. — Mik történtek itt mostanában? — teszi fel a sablonos kérdést az újságíró, a megfogalmazásban kisssé eltérve a szokványtól. — -Lehet szenzáció is. — Itt nem történik semmi — felel a védőnő. Ellenérv: — Mindig történik valami, különösen falun. — Nem. Az utcára se mennek ki. — Fölemeli a szőke fejét, az arca komoly, majdnem szomorú. A KISZ-titkár lány viszont mindig mosolyog. A legkomolyabb témánál is mosolyra áll a szája. Most is, hogy ezt mond- ja: — Kultúrotthon-probléma van. Nem tudnak hova menni az emberek. Építeni meg nem lehet kultúrottnont, mert öt évig kellene rá gyűjteni a pénzt, és ehhez nem járulnak hozzá az öregek. — Itt az öregek, vagy mégin- kább, a vének tanácsa dönt? — Nincs- ilyen. De fiatalság sincs. Mindenki elmegy a faluból. — Az öregek mire akarják költeni a községfejlesztési' pénzt? — Most járdaépítésre, mert például a Hidegvölgyből a saját lábán .kell kijönni a szülés előtt álló nőnek a mentőautóhoz a kö- vesútra, amikor sár van. — Azelőtt mit építettek a faluban? — Törpevízművet. Kellett, igen rossz volt a víz. Tavaly meg villamosították az újtelepet. A kettőre ráment hat év. — Szóval csak maguk képviselik a fiatalságot Tolnanémedin? — Majdnem. Az egyik tanácsülésen az ifjúság helyzetéről lett volna szó. öten voltunk ott fiatalok: két tanítónőj a KISZ-tit- kár, a védőnő és Komáromi Anna, a kendergyár bérelszámolója. Igaz. hogy a tsz-elnök el sem jött a tanácsülésre. Pedig a szövetkezetnek is kellene a fiatalság. — Nem lesz itt fiatal sohasem. Maguk a szülők nem akarják. Úgy beszélnek, hogy menj tanulni fiam, ne légy tsz-tag. Ha Pesten koplalsz is, menj el innen. Ezt mondják. — Igen, szerintem akkor sem jönnének haza a/fiatalok. ha többet fizetne a tsz, mert lenézik a mezőgazdasági munkát. A fiúk és a fiatal férfiak 80 százaléka kőműves. Főleg Pesten dolgoznak, a 43-as vállalatnál. — Tehát kihal a falu? — Ki. Alighanem. — Hány gyerek születik évente? — A múlt hónapban hat volt, de éves átlagban csak 12—16 születik. Kiszámítottuk, hogy öt év múlva 200 gyerek sem lesz az iskolában. Most 360 jár. De ne szóljunk egy szót sem, Kis- székelyen jövőre csak egy első- osztálvos gyerek lesz. — Mennyi a házasságkötések száma Tolnanémedin? — Évenként? Talán 5—6. — Nem lehetne ezzel a módszerrel hazahozni a férfiakat? A lányok összefognának, kivetnék a hálójukat és ha megtörténik az esküvő, nem engednék el a férjeket a faluból. — Nem jó. Aki itt házasodik, az is inkább elviszi az asszonyt. — Hm. Nem is volt még olyan, hogy Budapestről visszajött volna valaki? — De igen, kettő-három. Vagy négy. A Szabó István megmondta, hogy mielőtt bevonult katonának, itthon többet keresett két év alatt kőművesek mellett, mint később a fővárosban öt év alatt. Szabó József is bevallotta, aki most jött haza: Pesten egy biciklit nem tudott megkeresni. Nem maradt pénze. Tizenkilenc éves, kőműves. Mondom, mindenki kőműves. — Presszó sincs a faluban? Vagy cukrászda. — Dehogy! Csak kocsma. Az is inkább kricsmi, vacak hely. Egyszer bementünk, mert nem akartunk már az utcán sétálni, any- n.yira untuk. Egy óráié ha bent voltunk, vicceket meséltünk. Később hallottam, azt beszélték, hogy délután kettőtől este kilencig ivott a KISZ-titkár lány. kiabálva rendelte a borokat. Mindent tudok, amit a hátam mögött mondanak. De azt már nem mondják, hogy ez a kis taknvos ne dirigáljon. Egv hónap múlva már 18 éves leszek és tanulok is, most végzem az első gimnáziumot. — Lassanként tekintélyes lesz. — Az. De újévkor megvertek Leütött egy fiú. Egészségügyi zárlat volt és ez a srác el, akarta vinni a lemezjátszót. Mondtam, nem lehet, erre mindennek elmondott. Pofonvágtam, ő meg ököllel visszaütött. Persze össze- csuklottam. Legközelebb én is ököllel kezdem. — Gondolja, hogy ez a megoldás? — Nem tudom. Néhány fiú összetéveszti a bátorságot a szemtelenséggel. Különben már javult a helyzet. Szellemi vetélkedőket rendeztünk és csiszolódott a társaság. — De nem lehet csinálni semmit. Olyan borzasztó ez! A középiskolában is mindig csináltunk valamit, meg Szegeden is, a képzőben. Már fáj a fejem az olvasástól. Csak olvasok. Legalább pingpongozni lehetne. Vagy bármit. Középiskolás koromban országos negyedik voltam, tagja vagyok a Dombóvári Vasutas Sportkörnek és Tolnanémedin kézbe sem vehetem az ütőt. Nincs asztal. Kiselejtezték, mert nincs hol felállítani. — Még egy kérdést mindegyikükhöz: Itt akarnak-e maradni ebben a faluban, vagy elmennek.' — Én majd elmegyek Dombóvárra, ha lehet. Kizárólag a spo. ■ miatt. Különben maradnék, mer: szeretek itt. — Akad-e még valaki Tolnanémedin, aki jól tud asztaliteniszezni? — Igen, egy fiú. Itt is dolgozik kőműves. — Mást is lehetne tanítani. Mondjuk, ha az asztalt kitennék egy folyosóra. — Gondolkoztam már ezen Most felállítjuk az iskolában. — A KISZ-titkár is készül valahova a közeljövőben? — Nem, itthon akarok maradni Lehet, hogy örökre. De szólóban. — Hogyhogy? — Nem akarok férjhez menni. — Miért? — Csak. Szóval itt maradok. Nem szeletem a városi életet. A bátyáim is helyeslik ezt. Négy bátyán van, kettő kőműves. Féltenek a várostól. Az a helyzet, hogy mindig mosolygok és a férfiak félreértik. Próbáltam már leszokni róla, nem sikerült.. Most is mosolyog, de az újságíró tudja, hogy komolyan beszél. Gemenczi József I , Közel félezer fiafal vesz részt nyári építőtáborban a dombóvári járásból A jelentkezéseik már megtörténtek, az első csoportok valószínűleg már június végén elutaznak a nyári építőtáborba. A dombóvári járásból 190 lány jelentkezett a kanacsi táborba, ahol a gyümölcsszedésben segítenek majd az állami gazdaságnak. A balatonszabadi építőtáborba 50 fiú jelentkezett, 43 a Gőgös Ignác gimnáziumból 7 pedig az Apáczai Csere János gimnáziumból. A tervek szerint az idén nem lesz ifjúsági munikatábor Dalman- don. A eímerezést most is a fiatalok végzik, közel 250-en jelentkeztek, de ezt a munkát úgy oldják meg, hogy a diákokat mindennap gépkocsival viszik Dombóvárról a munkahelyre. Jól sikerült a „kis VIT” Kurdon . Az elmúlt hét végén jól sikerült „kis VIT”-et rendezett a kurdi KISZ-alapszervezet. Délelőtt a környező községek fiataljaival közösen ifjúsági gyűlést rendeztek, ahol Király Ernő. a KISZ megyebizottság titkára tartott beszámolót az idén megrendezésre kerülő Algériai Világifjúsági Találkozóról. Az ifjúsági gyűlés után az úttörők adtak kultúrműsort, szerepelt a kurdiak büszkesége az úttörőzenekar is. Délután a sportolók vetélkedtek, volt kézilabda-mérkőzés, atlétikai verseny, MHS modellező-bemutató is. Este jól sikerült ifjúsági bállal zárták a „kis VIT”-et, amelynek bevételét felajánlották a VIT- alapra. Ami a kitüntetés mögött van... Az ünnepélyes tanévzáró előtti napon 114 oklevelet írt alá Pethő Ede, a bonyhádi 11, számú általános iskola igazgatója. Az okleveleket az évzárón adták át a kitűnő rendű tanulóknak■ Az oklevelek ezúttal ismét egy eredményes tanév lezárásának hű dokumentumai, fémjelzői. így beszél a tanév mérlegéről az igazgató: — Az idei tanév a felszabadulás 20. évfordulójának jegyében telt él. Fő célunk volt a tanulmányi átlag és a nevelt- ségi színvonal emelése. Az osztályozó értekezletek eredményei bizonyítják, hogy ezeket a célokat sikerült megvalósítanunk, egyrészt a nevelőtestület jó munkájával, másrészt a tanulók igyekezetével. Az iskola, átlagos tanulmányi eredm ’nye 3,7 tehát majdnem elé: i a jó átlagot. Az óralátogatások, a felmérések azt mutatják, hogy ez az eredmény reális, 78fi osztályozott tanulóból 114 a kitűnő rendű. Az előző tanév átlag-osztályzata 3,52 volt. A tanítás szigorúan a tanterv követelményeinek megfelelően folyt, de azt is hozzá kell tennem, hogy berendezésekben, szertári felszerelésben, szemléltető eszközökben úgyszólván mindenünk megvan, ami a korszerű tanítás feltételeihez szükséges, A technikai felszerelés azonban mii sem ért volna a nevelőtestület jó munkája nélkül, az osztályzatokban elsősorban az ő igyekezetük, tudásuk tükröződik. — 1961-ben jött össze ez a testület — mondja az igazgató — amikor birtokba vehettük ezt a korszerű, szép, új iskolát — és négy év alatt olyanná kovácsolódott, amely pedagógiai politikai szinten egyaránt megállja a helyét. Az iskolában folyó munkát a szaktárgyak osztályzatain kívül sok más eredmény is dicséri; a kulturális versenyeken ai úttörő- és a sportéletben elért sikerek. Csak néhányat említsünk meg: Az iskola úttörőcsapata c ' kulturális szemlén három arany-, két ezüst- és egy bronzérmei nyert, A felszabadulási irodalmi pályázaton első és harmadik díj . . Oklevél a tisztasági versenyben... A fiúk is, a lányok is első helyen végeztek a járást négytusaversenyben. Második hely a megyei labdarúgótornán ... A vöröskeresztes csapa-t harmadik helye a járási versenyben .... A szaktárgyak versenyében az iskola egyik tanulója megyei első orosz nyelvből. Az év végi mérleghez kell sorolni a Vili. osztályosok pálya- választását is. — Nyolcvan tanulónk közül egy-kettő marad csak otthon a háztartásban, a többi tovább tanul középiskolában, vagy ipari pályára megy. Külön öröm a számunkra az — mondja az igazgató —, hogy a tavalyi egy helyett az idén négy tanulónknak sikerült bejutni szak*ech- nikumba, Pécsre, illetve Székesfehérvárra. Tanulóink negyven százaléka helyezkedik el iparban, illetve jut be ipari- tanuló-iskolába. Itt, Bonyhádon elsősorban a vasipar, és a cipőipar a vonzó, lényegében biztosítjuk a cipőgyári utánpótlást. Azt is elmondja Peihö elv- társ, hogy a nyolcadikosok „szárnyra bocsátását” egész éves munka előzte meg. beszélgetés a tanulókkal, szülőkkel, hogy kinek-kinek milyen pályát javasolnak, képzettségének, érdeklődési körének megfelelően. Voltak ugyan szülök, akik vonakodtak az ajánlott pályától, mást szántak gyermeküknek, de végül belátták; az a legjobb, ha olyat választ a gyerek, amelyhez kedve, és tudása is van. A szünidő már merkezdődett. de a gyere ze c mégsem szakadnak el az iskolától. 110 gyereket vár a balatoni úttörőtábor, a többi pedig Óbányán, az úttörőcsapat turistaházában tölt kellemes napokat. Az iskola munkájának elismerését a Munka Erdgjnrend fejezi ki, amellyel a pedagógus- nap alkalmából Pethő Ede igazgatót kitüntették. — A kitüntetést én kaptam ugyan, de az egész tantestületnek szól — mondja az igazgató. — Nemcsak az én munkám jutalma, hanem az egész kollektíváé, tehát az érdemeket rájuk hárítom át elsősorban, Az 1961-ben felépült új iskola nemcsak impozáns külseje miatt büszkesége Bon y- hádnak, hanem a benne folyó nevelőmunka miatt is, amelynek legfőbb elismerése az igazgató kormánykiiüntetésr 31.
