Tolna Megyei Népújság, 1965. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-02 / 128. szám
lßi|5. június 8. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁÖ ' 3 ÉLÉNK A PÁRTÉLET — látogatott a párthoz A KÖZSÉG ÉLETÉBEN nincs olyan kezdeményezés, esemény, ami ne kapcsolódna a györei párt- szervezet munkájához. A jegyzőkönyvek tanúsága, a munkatervben kitűzött feladatok egybehangzóak a párttagok által elmondottakkal. — A pártszervezet idejében felfigyel a község lakosságát érintő dolgokra, figyeli a község hangulatát. Vigyázunk arra, hogy a pártonkívüliek elsősorban a párttagoktól kapjanak helytálló értesüléseket — mondta Kiss Jánosáé. A munkatervben és a jegyzőkönyvekben való tallózás megerősítette azt, amit Kiss elvtársnő elmondott. A györei pártszervezet vezetői valóban az időszerűségnek megfelelően igyekeznek politizálni. A tsz-zárszámadás előkészítését annak idején párttaggyűlésen tárgyalták. Foglalkoztak az ifjúság nevelésével, az MHS- és a falusi sportkör életének jobbátételével, a kultúrotthon munkájával, a község egészségügyi helyzetével. Két esetben a pártoktatás tapasztala- t°it, majd a tanács munkáját tet- mérlegre. Márciusban befejez- i.;í a pártoktatást. A befejező foglalkozást ünnepélyessé tették. Akik rendszeresen részt vettek a pártoktatáson, azokat Kovács Sándor párttitkár, a pártszervezet nevében egy-egy kötet könyvvel jutalmazta. . A sportkör munkájával a tavaszi évad kezdete előtt foglalkoztak, Bodonyi Béla pártvezetőségi tag előterjesztése alapján. Bodonyi elvtárs, a sportkör elnöke, és mint kommunista foelalkozik a fiatalokkal. A sportoló fiatalok közül többen (labdarúgó-szakosztály működik a községben) párt-, illetve KISZ-oktatáson vettek részt, Győrében az idén társadalmi munkával öltöző épül a sportpályán. Az építésnél — éppen úgy, mint a pártház építésénél tették, — a falu apraja-nagyja felajánlotta segítségét. A község egészségügyéről a községi orvos tartott tájékoztatást a párttaggyűlés résztvevői előtt. Dr. Újvárosi Pál körzeti orvos szívesen vette, amikor a taggyűlésre meghívták. Alapos tájékoztatót adott, s elmondta tapasztalatait, mely szerint Győrében javult az egészségügy, s ennek következtében csökkent a megbetegedések aránya. Kifejtette azt is, hogy a környezeti tisztaság és a személyi higiénia mennyire befolyásolja az egészségügyi helyzet kedvező alakulását. Állandó FELADATA a györei pártszervezetnek a pártszervezet erősítése, a tag- és tagjelöltfelvétel. Most már 25 tagot és két tagjelöltet számlál a pártszervezet. A legutóbbi párttaggyűlésen Kiss Jánosnét, Szalonnás Gézát és Link Annát felvették párttagnak, Lukács Gyula munkásőrt tagjelöltnek. Élénkség jellemzi a györei pártéletet. A pártvezetőség azon dolgozik, hogy a párttagok, a lehetőségekhez mérten tájékozottak legyenek és választ tudjanak adni a lakosság kérdéseire. Amikor a vietnami helyzettel kapcsolatban a faluban háborús hírek keltek szárnyra, a párttagok megfelelő érveket tudtak felsorakoztatni, a vietnami nép hősiességéről, helytállásáról, a szocialista országok erejének bizonyítására, amely képes az Egyesült Államok agreszKészülődés az építők napi ünnepségekre Most már véglegessé vált az idei építők napi ünnepségek programja. A sok éves hagyományokhoz híven június első vasárnapján emlékeznek meg az építőkről, és ekkor tartják ünnepüket az építőipari vállalatok munkásai. A Tolna megyei ünnepségek a tolnai építőmunkás művelődési otthonban lesznek. Tolna községben vasárnap reggel zenés ébresztő vezeti be az építők napi ünnepséget. Utána a délelőtt során térzene lesz, majd megnyitják az Építőipar 20 éves fejlődése című kiállítást az építők művelődési otthonában. Ezután megkoszorúzzák áz építők mártírjainak emléktábláját, tizenöt órakor pedig ünnepi gyűlés lesz a művelődési otthon udvarán. Műsoros, táncos est következik ezután. Az Állami Építőipari Vállalat pécsi, komlói és szekszárdi dolgozói részére a szekszárdi Csörge- tónál rendez júniálist. A nagyszabású ünnepségen a vállalat több száz fizikai és műszaki dolgozója találkozik, akik a munkahelyek távolsága miatt, csak igen ritkán tudnak összejönni baráti beszélgetésre, a munkával kapcsolatos tapasztalatdserére. A tolnai ünnepségen megjutalmazzák az építő vállalatok legjobb brigádjait, munkásait. sziós cselekedeteinek megfékezésére. Győrében a pártház (1963-ban épült), nemcsak a legimpozánsabb, de a leglátogatottabb középület, A pártházban tartják a pártoktatást, a taggyűlést, a tanácsüléseket és a társadalmi szervek rendezvényeit. A fiatalok is a pártházban kaptak helyet. Itt tartják a klubesteket, a szombat- vasárnapi táncos összejöveteleket. Az iskolások a pártházban nézik meg az iskolai tv műsorát. MEGSZOKOTTÁ VÁLIK Győrében, hogy a pártház falusi központ. A családi ünnepségek, névadók és KISZ-esküvők megrendezése is a pártházba tevődött át. Legutóbb Bati Erzsiké és Potyon- di József tartotta KlSZ-esküvő- jét a pártházban. Ekkor is, mint minden más alkalommal, a pártház megtelt részvevőkkel. A gyö- reiek szeretik a pártházat, szívesen látogatják és magukénak vallják. P. M. A Vöröskereszt hírei A bonyhádi és a tamási járásban tartott kiszállásos véradást a Vöröskereszt és a Tolna megyei vérellátó' alközpont az elmúlt napokban. Kisdorogon a lakosság 5,6 százaléka adott vért. A községben az elmúlt években többen estek át műtéten, vagy részesültek kórházi kezelésben. Ez is közrejátszott abban, hogy a község lakossága jelentkezett térítésmentes véradásra. Závodon a községi tanács vb-tagjai és a tanácstagok adtak nagy segítséget a véradás előkészítésében, de mint véradók is példát mutattak. A bányászok közül nyolcán jelentkeztek véradásra, s ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a véradónap várakozáson felüli eredményt hozott. Győrében és Mázán a párttagok, a vöröskeresztes aktivisták a tanácstagok és a körzeti orvos munkáját illeti dicséret a véradás jó előkészítéséért, valamint az elért eredményekért. Váralján és Iz- ményben már nem hozott olyan eredményeket a véradás, mint az előbbi községekben. A tamási járás két községében: Szakályban és Regölyben volt térítésmentes véradás. Szakályban a lakosság megértette a véradás jelentőségét. Regölyben viszont, bár nagyobb lélekszámú község, mint Szakály, jóval kisebb volt az eredmény. A jelentkezési lapot száz ember aláírta, viszont a megjelenés ennél jóval kisebb volt. Négy arany-, 11 eziistés 14 bronzérem az idei Helikoni Ünnepségeken Május 27—30-ig, hetedik alkalommal került sor a Kulturális Szemle középiskolás Helikoni Ünnepségeinek megrendezésére. Az idei diáktalálkozón már megjelentek a Dunántúl iparitanulóintézeteinek tanulói is. A keszthelyi középiskolás KlSZ-szerveze- teink e nyolc évvel ezelőtti kezdeményezése az egész Dunántúlra kiterjedő kulturális mozgalommá vált, majd kiindulópontja lett az egész országot átfogó diáktalálkozók, kulturális vetélkedők rendszerének. A Helikoni Ünnepségeken megyénk középiskolái is képviseltették magukat és az elmúlt négy nap alatti vetélkedőkön, versenyeken szép eredményeket értek el. Az ünnepségeken a Szekszárdi Garay János, a Tolnai Földvári Mihály, a Paksi Vak Bottyán, a Dombóvári Gőgös Ignác Gimnáziumok, valamint a Bonyhádi Köz- gazdasági Technikum tanulói vettek részt, négy arany-, 11 ezüstös 14 bronzérmet hoztak haza. A négy aranyérem közül kettőt a népitánc-csoportok nyertek, mégpedig a Dombóvári Gőgös Ignác és a Paksi Vak Bottyán Gimnázium csoportjai. Az első 20 népitáne-csoport bemutatóját a szabadtéri színpadon rendezték csütörtökön délután és itt nyerték el az aranyérmet a paksiak. A második csoport bemutatóira pénteken került sor, ugyancsak a szabadtéri színpadon Keszthelyen, ahol a dombóváriak táncosai szerepeltek a legjobban. A harmadik aranyérem tulajdonosa Erdélyi Gábor, a szekszárdi gimnázium negyedik osztályos tanulója önálló verspályázaton nyert költeményével. Csütörtökön a Helikoni Könyvtár hangversenytermében bonyolították le a zongorahangversenyt, ahol 40 tanuló közül Lányi Péter szerzett aranyérmet. Az ezüstérmesek közül Solymár Imre, a Bonyhádi Közgazdasági Technikum tanulója önálló versével, Ványi György ugyancsak a Bonyhádi Közgazdasági Technikumból novellájával, Töttős Pál és Tóth Szilvia, a szekszárdi gimnázium tanulói irodalmi riportjukkal, Lukács Pál, Molnár Ilona szekszárdi gimnazisták néprajzi pályázatukkal, Albert Endre szekszárdi gimnazista és két bonyhádi közgazdasági technikumi tanuló helytörténeti feldolgozásukkal járultak hozzá a sikerhez. Ezüstérmet nyert a Szekszárdi Garay János Gimr ;zium énekkara szombaton a Balatoni Múzeum oszlopcsarnokában tartott hangversenyen. Szabó Mária szekszárdi gimnazista a zongorahangversenyen szerepelt sikerrel, ezüstéremmel jutalmaztál!. A verspályázaton négyen, a néprajzpályázaton hárman, valamint a versmondásban ketten kapták a III. fokozatot. A Dombóvári Gőgös Ignác Gimnázium irodalmi színpada a „Kérdőjelek között” című felszabadulási emlékműsorát mutatta be, bronzéremmel jutalmazták őket. Az énekszólisták hangversenyén Budai Ágnes és Elter Gábor kapott bronzérmet, Pirgi Ágnes tolnai, valamint Majoros Gábor dombóvári gimnazista a hangszerszólisták között érte el a bronzfokozatot. A körülbelül 200 Helikon Ünnepségen részt vett Tolna megyei tanuló ebben az évben is jó eredményekkel teli „tarsollyal” tért vissza Keszthelyről. Két év múlva ismét találkoznak majd. Ez alatt még tökéletesebben, még odaadóbban készülhetnek fel a diáktalálkozókra, kulturális vetélkedőkre. F. M. Országos zöldségtermesztési értekezlet A Földművelésügyi Minisztérium állami gazdaságok főigaz- ! gatóságának kertészeti főosztálya | kedden zöldségtermesztési érte- : kezletet rendezett a Somogy me- 1 gyei Balatonújhelyi Állami Gazdaságban. j Az értekezlet résztvevőit Mészáros István, a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet tudományos munkatársa tájékoztatta a zöldségtermesztésben alkalmazott új gépekről, többek között a trak- i torra szerelt emelővilláról amely egyszerre 8 megrakott ládát tud továbbítani és az amerikai gyártmányú tárcsás c soros zlyával ellátott babvető gépről. Ennek napi teljesítménye másfél—két hold. A talajművelő gépek közül igen jó eredménnyel használják Balatonúj helyen a jugoszláv gyártmányú kombinált talajművelőt, amelyen egyszerre három szerkezet működik: rugósfogú talajlazító, egyengető és henger. Teljesítménye óránként 1 hold. (MTI) Minden szebb volt a magasból Most nem siet az utcán, ráér, megáll minden ismerősével néhány szóra, a kirakatokat is megmegnézi, ha pedig valamelyik ré. gi ismerőse egy kávéra invitálja, elfogadja, jut ideje beülni a presszóba. Amikor legelőször találkoztam vele, vagy tíz évvel ezelőtt, s a bemutatkozás szokványos pillanatai után közöltem, hogy készülő riportomhoz szükséges lenne az ő információja is, a pokolba kívánt, vagy valami ehhez hasonló helyre. Czifranics István akkor éppen a szekszárdi 20 tantermes iskola építését vezette. Abban az időben nem volt ilyen nagyméretű építkezés sem Szek- szárdon, sem a környéken, és hát meg kell hagyni, valóban nem igen akadt ideje az újságíróval órákon keresztül társalogni. Akkor ezernyi gond nyomta a vállát. A nyugdíjas építésszel most nyugodtan, meghitten beszélgethetünk, és emelgetjük a söröspoharat. A 20 tantermes iskola azóta már régen elkészült. Néhány méterre tőlünk az ifjúság ropja a táncot: átszellemülten tvisztelnek, tangóznak, meg keringőznek, egyik-másik ujján már karikagyűrű is látható, s ha végigkérdeznénk őket, minden bizonnyal sokan válaszolnának így: „Én is jártam a Babitsba”. Vagy. is a szekszárdi 20 tantermes iskolába. Persze, már kezdik elfelejteni. Czifranics Istvánnak is már csak az emlékeiben él, de ott is megfakulva, mert ez csak egy volt a sok közül. Négy évtizeden keresztül ezt csinálta, s most a képzeletében feltáruló emlékkép nem egy iskola, egy híd, egy bérház, egy üzemépület, hanem töménytelen tégla, beton- gerenda, malter, deszka és tetőcserép halmaza. Négy évtizeden keresztül épített, nem csoda hát, hogy a sok élmény ilyen összevissza halmazzá folyik egybe. Amikor érzékeltetni akarja, hogy e nagy halmaz mögött milyen lényeg rejlik, kénytelen ilyen hasonlattal élni: — Ha azt a téglamennyiséget, amelyhez nekem életem során, mint építésvezetőnek közvetlen közöm volt, pénzre átszámítanánk, s nem többet, csak egy fillért számítanánk egy téglára, nyugodtan „megvehetném” magának ajándékba a világ legdrágább autóját, sőt, még más esetben is lehetnék ilyen bőkezű ajándékozó.., Az első és legnagyobb munkája külföldön volt, méghozzá a török fővárosban, Ankarában: bérházak építését irányította, A véletlen úgy hozta, hogy a legutolsó nagy munkája is külföldi volt, ez pedig Jugoszláviában, Szkopje környékén. Itt vegyiüzemet épített egy magyar vállalat több ország kooperációjával, s a vállalat Czifranics Istvánt bízta meg az építésvezetői munkakör ellátásával. A gyár méreteire jellemző, hogy a legmodernebb berendezéssel látták el, ahol a mai technikai színvonalnak megfelelően lehet automatizálni, de még így is sok ezer főt foglalkoztat. Ha próbálja rendezni az összevissza emlékképet, a nagy halmazból sok létesítmény bontakozik ki. A negyvenes évek végén, vagyis a háború utáni újjáépítés időszakában sokezres tömeg gyűlt össze a kölesdi faluvégen. Még a tizedik faluból is sok arcot lehetett felismerni a tömegben. Az újjáépített Sió-hidat ekkor adták át rendeltetésének. A híd építését Czifranics István irányította, s az ünnepélyen fogadta a gratulációkat, másnap pedig kezdte a következő építést. Szekszárdon az ő irányításával épült több bérház, és egyéb középület. Más vidéki városokban, de még a fővárosban is számos olyan komoly létesítmény található, ami az ő -unknvezetői tevékenységéhez fűződik. Mindössze három hónapja nyugdíjas, s ez az idő túl kevés volt ahhoz, hogy elszakadjon a négy évtizedes munkától, de túl sok ahhoz, hogy béklyóba fogja az unalom, s valósággal beteggé tegye. Az az ember, aki szenvedéllyel végezte munkáját egy egész életen át, máról-holnapra arra ébredt, hogy nyugdíjas, nem kell rohannia a munkahelyre, nem kell idegeskednie, szerveznie, intézkednie egész nap, nem kelj vállalnia a felelősséget milliós érték felhasználásáért, hanem pihenhet, még csak a napi megélhetés sem jelent különösebb gondot, mert tisztes nyugdíjat kap. Maga sem hitte, hogy ilyen nehéz lesz pihenni a négy évtized múltán, csak vágyakozott utána, ahogy közeledett a hatvanadik év, úgy el-elképzelgette, hogy milyen jó lesz majd gondtalanul tölteni az öregkori napokat: Vágyta a pihenést, s amikor elérkezett a nyugdíjazási idő, kicsit vonakodva fogadta el még „ráadásnak” a jugoszláviai kikül detést. Az egyik énje azt mondta, hogy pihenni kellene, a másik azonban tovább doppingolta, mert hiszen ez minden addiginál nagyobb, felelősségteljesebb megbízatás volt, így aztán végül elvállalta, abban a reményben, hogy utána még édesebb lesz a pihenés. É6 most itt van, beteg, nem tud nyugodni. Ha' társaságban van. s bármiről esik szó, feltétlenül a paneleknél, vagy a vakolóhabarcsnál köt ki. Neki mindenről valami ilyesmi jut eszébe. Sokszor szeretné elhessegetni az ilyen gondolatokat, de hiába, nem megy. A négy évtized erre állította be minden idegkapcsolatát. — Idő kérdése, s talán sikerül majd beleélnem magam az új életmódba — vigasztalódik. Hiába, nem könnyű a toronymagas építőállványokról vissza- '•■"i a földre. Minden szebb volt a magasból. Boda Ferenc
