Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-13 / 111. szám

1965. május 13. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Hz egyenlőségről, a szövetkezeti tagok igazságérzetéről Beszélgetés Pfundtner Sándorral az Országos Termelőszövetkezeti Tanács tagjával a közös gazdaságokat érintő kérdésekről Amint erről korábban olvasóin­kat tájékoztattuk, a kormány ki­nevezte az Országos Termelőszö­vetkezeti Tanács tagjait. Az Or­szágos Termelőszövetkezeti Ta­nácsban Pfundtner Sándor, a tol­nai Aranykalász Termelőszövet­kezet elnöke is helyet foglal, öt kerestük fel és arra kértük, vá­laszoljon munkatársunk néhány kérdésére. Nemrég jelent meg az FM hi­vatalos lapjában az Országos .^ Termelőszövetkezeti Tanácstag­jainak a névsora. Az lenne Pfundtner elvtárs az első kér­désünk, hogy a kinevezést kö­vetően volt-e már valamilyen megbeszélésük? — A közelmúltban az Orszá­gos Termelőszövetkezeti Tanács, amely mint ismeretes, elsősorban javaslatokkal, tanácsokkal segíti a hivatalos szerveket, valamint a # közös gazdaságokat, szóval a ta- *nács megtartotta első ülését. Ott voltam én is. Losonczi Pál föld­művelésügyi miniszter elnökölt és még mielőtt kitérnék arra, hogy mivel foglalkoztunk, el szeretném mondani az Országos Termelő­szövetkezeti Tanács valamennyi tagja a közös gazdaságok igen jó ismerője. Úgy gondolom, ez már eleve megszabja mindannyiunk munkáját és működését. — Losonczi elvtárs egyébként vázolta is a feladatokat. Az Or­szágos Termelőszövetkezeti Ta­nács első ülése igen élénk volt. Az ott felszólaló termelőszövetke­zeti vezetők elsősorban azzal fog­lalkoztak, ami a termelőszövetke­zeti tagok egy részét igen közel­ről érinti. Azzal, hogy milyen módon lehetne az orvosi ellátás, a nyugdíj, a szociális helyzet te­kintetében előbbre jutni. Itt ter­mészetesen ezekben a kérdések­ben a népgazdaság erőforrásai a mérvadóak, de szerintem már az is nagy jelentőségű, hogy az előbb említett kérdésekkel az illetékes szervek komolyan fog­lalkoznak. — Elmondaná Pfundtner elv­társ, hogy közelebbről nézve a dolgot, mire gondol? Ezen be­lül pedig, hogy véleménye sze­rint hol lehetne némi rugal­massággal gyorsabban változta­tásokat eszközölni? — Szívesein beszélek ezekről, mert olyan kérdésekről van szó, amelyek engem is foglalkoztatnak. Úgy vélem, a termelőszövetkeze­tek vezetői hozzám hasonlóan vé­lekednek. Mire gondolok? Arra az általam károsnak ítélt egyenlős- dlre, amely a jól dolgozó tsz-ta- gok igazságérzetét joggal sérti. Talán részletezném. Ismeretes, hogy amikor a termelőszövetke­zetben megbetegszik valaki és emiatt hosszabb ideig munkakép­telen, akkor a tagot szociális se­gély Illeti meg. De csak egy hó­nap eltelte után. Nálunk a követ­kező történt: Megbetegedett Guld Antal, a termelőszövetkezet ko- vácsmestere. Egy hónapig nem kapott semmit. Egy hónap letelte után fél munkaegységet írtunk a javára ez 15 munkaegység ha­vonta. — Guld Antal szorgalmas, dol­gos ember, de betegsége ideje alatt, az egy hónap letelte után csak 15 munkaegységet kaphatott. Vele egy időben megbetegedett egy másik tsz-tag is, aki akkor sem dolgozott sokat, amikor egész­séges volt. Ám őrá is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint amilyenek érvényesek Guld An­talra. Ez pedig azt jelenti, hogy ennek az utóbbi személynek szin­te jól jött a betegség, mert amíg egészséges volt, addig nagy ke­servesen havonta összehozott 10 —15 munkaegységet, amikor pe­dig lebetegedett, hivatalból meg­kapta a napi 0.5-es jóváírást. Gondolom, eléggé érzékeltethettem ezen a példán keresztül, hogy mi minősül igazságtalanságnak. Cél­szerű lenne kidolgozni egy igaz­ságosabb, a munkateljesítményt is figyelembe vevő módszert, ezen a téren is. — Nem árulok el titkot akkor sem, ha elmondom, hogy sokan, nélkülözhetetlen mesteremberek, szakmával rendelkező dolgozók, azért vonakodnak a tsz-be tag­ként belépni, mert elesnek az ipari biztosítástól. Szóval, ez is olyan kérdés, ami engem úgy .js foglalkoztat, mint országos terme­lőszövetkezeti tanácstagot. — Ha röviden is, de utalnék egy látszólag kényesnek látszó kérdésre. Ismét a mi termelő­szövetkezetünket hozom fel pél­dának. Harminc vezetőségi tag irányítja a gazdaságot, a veze­tőségi tagok többsége előrelátó, kiváló ember. Mindegyik érzi a felelősséget, ám sokszor az egész tsz érdekeit szem előtt tartó hasz­nos, jó intézkedéseket azért ne­héz megvalósítani, mert a jó el­gondolásokat néhány egyéni szem­léletű tsz-tag — mindegyik fez­ben van olyan ember, aki csak a saját érdekeit tartja szem előtt — „megtorpedózza”. Szerintem az ilyen dolgokat csak úgy lehetne elkerülni, ha valamivel nagyobb hatáskörrel rendelkeznének a termelőszövetkezetekben a vá­lasztott vezetők. Ez is olyan kér­dés, amin lehet is, kell is gondol­kozni. Érdekes dolgokat mondott el eddig is Pfundtner elvtárs. Ezekhez azonban természete­sen kizárólag átgondoltan, nagy körültekintéssel lehet csak hoz­zányúlni. Viszont, ha már itt tartunk; milyen kérdések fog­lalkoztatják a termelés vonat­kozásában? — Az Országos Termelőszövet­kezeti Tanács ülésén Losonczi Pál elvtárs újólag hangsúlyozta, az olcsón és sokat termelni elv jelentőségét. Ezen nincs vita. Ez­zel egyet kell érteni. De azon már érdemes elgondolkozni, hogy az olcsóbb és a több termelésnek jelenleg már mutatkoznak azok a gátjai, amelyek éppen a fejlő­dés következtében véleményem szerint megszüntethetök. Más szó­val, eljutottunk ma már odáig, hogy ezeknek a felszámolásáról beszélni kezdjünk. Nem óhajtok mindent részletezni, csupán egyet­len. szerintem igen jelentős té­telt említek meg. A závodi 20 százalék Közismert tény, hogy megyénkben mezőgazdasági szak­munkásképző iskola működik Lengyelen. Az ország minden ré­széből tanulnak itt fiatalok baromfi­tenyésztést és -gon­dozást, méhészetet, zöldségtermesztést más hasonló ismere­teket. A lengyelt kas­télyépületben l ehet. találni Vas megyei és Szabolcs-Szatmár megyei fiúkat, időről időre, de sajnos Tol­na megyei lányokat, fiúkat mindig keve­set. Egyáltalán nem élnek kellőképpen megyénkben ezzel a kitűnő lehetőséggel. A ténynek meg­vannak az okai is természetesen. A leg­főbb ok nem az, hogy kevés fiatal marad meg a mezőgazda­ságban az általános iskola elvégzése után, hanem a legfőbb ok: ha végeznek a Len­gyelen tanuló fiata­lok, nagyon sok eset­ben nem szakmun­kásként bánnak ve­lük. Még jó, ha egyál­talán képzettségük­nek megfelelő mun­kát kapnak. De eb­ben az esetben is megtörténik nem is egyszer, hogy a képe­sítéssel járó plusz javadalmazást nem adják meg a terme­lőszövetkezetek. Fel­nőttekkel is előfor­dult ilyen eset, nem­csak „gyerekekkel", ami persze nem vi­gasz számukra, ha­nem a helytelen fel­fogást bizonyítja. Akad persze más eset is. éppen ellen­kező. Rendkívül ör­vendetes például. hogy Závodcm nem is 10 százalékkal, ha­nem 20 százalékkal adnak több fizetést, jövedelmet azoknak a fiataloknak, akik szakmun kás-képesí- tést szereznek, és azt hasznosítják a szövet­kezetben. Szinte csa­logatják haza a fia­talokat a závodi kö­zös gazdaságba. Aki hazamegy dolgozni, vagy az általános is­kola után otthon ma­rad és rendszerein dolgozik, háztáji föl­det kap még akkor is, ha közös háztar­tásban él a szüleivel. Ezen a závodi 20 százalékon érdemes elgondolkozni min­denütt, különösen azokban a szövetke­zetekben, ahol. úgy mondják, egyáltalán nincsenek fiatalok. (g j ) Több sertést hizlalnak Gyula jón A gyulaji Uj Barázda Terme­lőszövetkezet megyénk leg­nagyobb közös gazdaságai közé tartozik. Évről évre több sertést hizlal, lassanként sertéshízlaló nagyüzemmé fejlődik. A tavalyi esztendőben 1700 hízott sertést ér­tékesített, az idén pedig 2200-at akar meghíziaLni, eladni. Uj hizlalda építését kezdték1 meg a közelmúltban, amely 600 férőhelyes lesz, s ha felépül,1 mennyiségben és minőségiben egyaránt gyarapodik az Uj Ba-j rázda Tsz sertéshízlalása. Úgy számítják, körülbelül 2600-ra nő-! vélhetik az állatok létszámát, és mivel megszüntetik a zsúfoltsá- got, rövidebb Idő alatt tudnak majd megfelelő súlyú hízót elő- , állítani. Az építkezés 1 300 000 fo­rintba kerül, állami, hosszú le-1 járatú hitelből fedezik. Az új hizlaldát még az idén át akarják adni rendeltetésének. Megkezdték a burgonya töltőgetését Ozorán Befejezéshez közeledik tizenkét és félezer hold burgonya ülteté­se Tolna megye termelőszövet­kezeteiben és háztáji földjein. Ugyanakkor a korai vetésű elő- csiráztatott burgonya már el- bokrosodott a sok csapadék ha­tására, és többfelé hozzáfogtak fedtöiitögetéséhez. Az ozorai Egyetértés Tsz-ben szerdán megkezdték tíz hold szé­pen fejlett korai burgonya töl- tögetéaét. Ezzel párhuzamosan még folytatták a burgonyaültetést amelyből a tervezett 220 hold­hoz képest mintegy 150 holdon tették főidbe eddig a gumókat. Nagy ütemben végeztéik a kuko­rica vetését, melyből 400 holdnyi van hátra, a gyakori esők miatt. Ezért a tamási Uj Élet Tsz is segítségükre sietett az ozoraiak­nak gépeivel, s a saját gépekkel együtt hat vetőgép, tíz tárcsa és két disztíller folytatta a vetést és az előkészítő talajmunkát szer­dán. udvaron kivénhedt hajótestet pil­lant meg. Nem használható már semmire az öreg, félig elkorhadt tákolmány, de megbecsülik „obsi­tos” létére is. Amennyire isme­rem a paksiakat, legalább ennyire megbecsülik az öreg hajósokat is. Ez pedig nagyon figyelemre méltó, mert Pakson alig akad család, amelyből ne került volna ki hajós. Már maga a közbeszéd is arra vall, hogy különös becs­ben tartják a kiöregedett hajó­sokat: „X rendes ember, tisztes hajós volt világéletében”, „X-től kérj tanácsot, ő sokat tud, hiszen a fél világot bejárta vizen”, „Jó lenne egy-két öreg hajóst is be­választani ...” Odébb a konzervgyár telepét jelzik a magas üveg- és hordó- hegyek. A gyár már túl van a bakfiskoron, ki is nőtte mháját, pontosabban a régi területét, meg azt is, amivel időközönként bő­víteni tudták. Közben életképes­nek bizonyult, termékei népsze­rűek nyugaton, keleten egyaránt, igy tovább kell bővíteni. Nemrég közölték, hogy vagy 100 millióba kerül a rekonstrukciója. A gyár feletti domb teljesen beépült: új utcasorok tarkítják az egykori mezőgazdasági területet. Az új háztulajdonosok nagy ré­sze munkás. Mivel közülük igen sok a konzervgyárban keresi ke­nyerét, sokan így nevezik a köz­ségnek ezt a negyedét: „konzerv­gyári újtelep”. A házsor váratlanul eltűnik, meredek bevágás következik. Csak közelebb érve lehet észre­venni, hogy itt is komoly léte­sítmény van. Erre vall a hosszú terméskőfal, s az előtt« levő nagy forgalom. Teherautók jftn- nek-mennek, üres hordókat rak­nak le róluk és sűrített jókedv­vel telteket pakolnak fel helyet­tük. Itt megy a domb gyomrába az Állami Borpincészet öblös, újon­nan épített pincéje, amelyben tá­rolják a környéken felvásárolt borokat. Akkora hordók sorakoz­nak benne, hogy az ember el­törpül mellettük. Amikor tisztít­ják, kiveszik az ajtaját, s valaki bemegy, hogy elvégezze a nagy- takarítást ... A domb tövében nyújtózik a gimnázium új épülete. Tavaly kezdték benne a tanítást. Az üz- letnegyedben — igy nevezik a központi részt — zsongás, mint a méhkasok körül: az emberek rohannak egyik boltból a másik­ba, mintha éppen ingyencukrot osztanának. A hivatalokban, üzemekben vezetőt nem találni. Most min­denki a tanácsnál értekezik. A község távlati fejlesztésén dol­goznak, s ehhez minden szerv­nek, társadalmi rétegnek kikérik a véleményét. Azon fáradoznak, hogyan tudnák tovább fiatalítani a jó öreg Duna mentén a jó öreg Paksot. Boda Ferenc — Nézze, mi ebben a nagy gaz­daságban az állatállomány takar­mányellátásának 80 százalékát tápokkal biztosítjuk. Ez azt je­lenti, hogy havonta 9—10 vagon takarmánytápot etetünk fel. De mit jelent még? Rengeteg szállí­tási költséget. A takarmánytápot ugyanis a paksi keverőüzemből szállítjuk Tolnára, s ez az út 44 kilométer oda-vissza. Nem nehéz kiszámítani, hogy a cseretermény . és a táp szállítása mibe kerül és mennyivel drágítja meg az állat- tenyésztést. — Véleményem szerint megol­dást itt is lehet találni. Arra gondolok, hogy most már foglal­kozni kellen« azzal, hogy a mi­énkhez hasonló nagy termelószö- j vetkezetek saját szakember és munkaerő beállításával oldják meg a takarmánytápok elkészí­tését Itt Tolnán is van egy ma­lom, amelyben a takarmánykeve­rést meg lehetne csinálni. Úgy tudom, több állami gazdaságban helyben készítik a takarmánytá­pokat. Amikor erről beszélek, ak- j kor több olyan termelőszövetke­zetre gondolok, amelyik a miénk­hez hasonló „cipőben jár”. — i fejezte he nyilatkozatát Pfundt­ner Sándor, az Országos Termelő­szövetkezeti Tanács tagja, a tol­nai Aranykalász Tsz elnöke. Sz. P. i Dombóvár egyik legnépszerűbb „boltja" a község központjá­ban lévő kis fagylaltárusitó-pavilon. Nyáron gyakran állnak sor­ban előtte a dombóváriak és az erre járó vidékiek, de még ilyen­kor, amikor hűvösebb az idő, is előfordul, hogy sorba kell állni. Persze, csak pár másodpercig, mert a kiszolgálás gyors. És nem­csak ízléses külső, a gyors kiszolgálás és a nagy adag a titka a sikernek, hanem a jó minőségű, ízletes fagylalt is. A földműves­szövetkezet tavaly vásárolta a százhúszezer forintos olasz krém- fagylalt-gépet, amely tudomásunk szerint az első ilyen gép a me­gyében. Adagolása félautomatikus. Az eladó nem nyúl a pénzhez, azt a vendég teszi a zárt perselybe. Nem kell tehát az eladónak a pénzt — és ugyanazzal a kézzel a fagylalttölcsért is megfognia.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom