Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-09 / 108. szám

Vf

6

Tamási „Rakéta" a pályán

Műterem-látogatáson Würtz Ad ám grafikusművésznél

A pártatlan műértő véleménye képzőművészeti főiskolán, Poór kezdődik. Rézkarcok, önálló nagy

mindig érdekes. Nemrég hazánk- Bertalan és Hincz Gyula tanítvá- grafikák tervei elmondva még

bán járt egy neves amerikai mű- nyai között. képzelőerőt kívánnak, megalkottörténész, aki otthonos biztonság- ,

__ . ... _ , va azonban már önmagukért beg

al nyilatkozott a magyar képző- bóí^fp^máz^ haSf tóiakafösz' szélnek’ bennünket szugerálnak. művészet néhány képviselőjéről, ’ „S“}1 .aJak,f* °®,'" Ki a kedvenc? Ki a példakép?

rangos helyre illesztve a világ f ®AtH, írnmnn?v-S-, e?y a válasz nehezen körvonalazható,

képzőművészeinek sorában Der- • x.7*s„j-° P° EÍíy hiszen az ismertekben benne fogkovits-ot Szőnyit, Bernáth-ot, h . t Ju, anya&1 fedezete- i^^tnak az etruszk névtelen kőCsontváryt. A ma alkotó képző- faragók, Giotto, Rembrandt, Chaművészeink közül elsősorban a m gallé. Picasso... az Aranyszamár,

grafikusművészeket illette dicsé- .. \ ‘ ,us^trf asa jeen~ a Mann-novellák, a Csehov-színrettel, Hincz Gyula, Szász Endre, * naj=y nyilvánosságot. m0vek a Proust-regénymonstruWürtz Ádám munkáit nemzetközi -«.i0- mok, a Maugham-i finom megélvonalba helyezve, róluk tömő- t f^. enntkez?Sl felületű figyelések, a fojtott érzelmű Heren pedig így fogalmazva: „kor- köcsöggel. Szám- m“ygway_’hősök ..

szerű izgalmas alkotások” talan konyy keíso címlapján all:

szerű, iz0aimas alkotások . „Illusztrálta Würtz Ádám”. A A kör tartozékai: 1957: MunA körök képzeletben megvont kiadások Példányszámainak szór- kácsy-díja, 1959: VIT-díja, a

fonalatok Az eSn IX milliós számokra rúg. egy- lipcsei könyvművészeti kiállítás

pasztell színekben p«v tálkán egy fínomszálú kapcsolatot az díja, számtalan könyvillusztrácio, áll Lá«v hallású donlbok apró olvasó-szemlélővel. A szép köny- szereplések minden jelentős képki villanó^ háztetőkkel meleg fo- vek be“57-«10 rajzait megalkotni zőművészeti kiállításon. Műterem- SzTsban, “asfffií ™ is « Würtz Ádám szá- lakás az új Rákospatak-parti moahogy az otthonról, a szőkébb a mellle' tt minden- dern városrészben,

hazáról beszél az ember. Csen- 3 A harmadik kör. Tulajdonképdesen húzódik meg a képekkel . . . . ,^?bak’ ako1 kez" pen körök... földrajziak, hoszsűrűn teleaggatott falon, a szom- , ’.Ano vesz at ,a szúsági és szélességi körök. Kiszédok a művészi kifejezés fór- s7erk«zto kiséromondatavai: Romániában

roneóbb vállalkozásairól szólnak ”°,vasd el Adám. s csinálj hozzá almasoK idenaza. Komamaoan, ám a szerénykedő mégis inkább valami íó dolSot” Csehszlovákiában, Indiában. Kijelent összefoglalást. Második kör. Akadálytalanul nában, Ausztriában, SvédorszagTipikus dunántúli táj, a köze- zuhog a napfény a műteremla- bán, Franciaországban, Olaszor- lebbi színhely Tamási környéké- kás üvegfalán. Sárgán villan egy szágban ... Berlinben, Athénben, nek szelid dombjai. Ez a vidék Gaugain-reprodukción, belekúszá- T

az indító állomás. A kép aláíró- lódik egy absztrakt festmény Lond°nban. Sao Pauloban. sának a következők kínálkoznak: lüktető vonalaiba, sziporkázva Moszkvában. Utazások ugyan1945. A felszabadult élet új megtörik a régi ikonokon, rási- ezeken a tájakon; szervezkedői Tamásiban is min- múl egy faragott faszobor évden eszközzel agitálnak. Palkó- százados vonalaira, megpendíti a

A többség azonban elmondhavits István párttitkárnak, hasz- bambuszfüggöny húrjait, szögle- tatlan: rézkarcokban, grafikáknos segítőtársa egy ifjú ember, tesen fogja körül a tulipános gan, festményekben sűrűsödik a Meglepő biztonsággal rajzol ka- menyasszonyi ládát és dióbarnán lényeg A tamási „Rakéta” el- rikatúrákat, mozgósító plakáto- olvad bele a körbefutó zsúfolt ' „ ... .

kát, buzdító feliratokat. Üzletek könyvespolcok lakkjába. mdult a palyan’ . koordinacios

kirakataiban jelenik meg nap- A meghitt sarok heverőjén nyi- P°nt°k meghatározásától óvako- nap után a kommunista párt kéz- tott könyv, vázlatok a készülő il- dik, inkább a cél, az akarás tisz- zel rajzolt híradója, a „Rakéta”, lusztnációkhoz. Az alacsony asz- tázott.

Az első párthelyiség a mai bútor- tálkán, dohányzókészlet, üveg, ,

üzletben volt, ahol a sima falakat gyümölcsöstál. A keresztbe vetett Ismeretek es ismeretek halmo- a munkás-paraszt szövetség szim- lábakon mozgékony ujjak simí- zódása, élmények szövevénye, lá- bólumával díszíti fel ugyanez a tanak végig, átfutnak a laza kö- tomások szűrése.. a tamási fufiatalember, aki inkább csak tésű, lila pulóveren egy pillanat- ralvás szimfonikus zenekarra ösztönösen sejti meg a freskó- ra megállapodnak a gömbölyű , y szmuonmus zenekarra

készítés technikai követelménye- állón, aztán beletúrnak a közé- komponál... it. A fiatalembert Würtz Ádám- pen ritkuló hajszálakba. A kenak kívj.ak' ... , „ - rek arc megállapodottság, a für1946. A tehetsegek felkarolása . - tekintet törés nélküli fia- már közvetlenül a felszabadulás keszo tekultet tores nelKuil na után fontos programpont. A Der- íróság.

kovits Akadémia népikollégista Az adatszerű kérdezősködés, az

SSÄiÄ: -*»

mási fiatalemberrel legközelebb döcögnek. Oldódás csak a mun- itt találkozunk, majd pedig a káról való beszélgetés közben

Végh Miklós

H. Bart a Lajos

VÁRNAI ZSENI:

Végtelen a csillagok világa

Csak ásnak, ásnak tudós emberek, s előkerülnek évezredes csontok: királysírok, múmi ák, fegyverek, aranybálványok, kőbalták és szobrok.

Mi mindent tudtak már a régiek! arról regél a föld megőrző mélye, elporladtak az alkotó szívek, de él a Mű s kápráztat a tökélye.

Barlangi rajzok... megfeszül az ijj, repül a nyíl vad őseink kezéből... s mily különös, művészi munka hív ámulni az időtlen messzeségből.

Kitől tanultak... volt-e mesterük? és hányán jöttek, s jönnek még utánunk, ha földerítik ősi rejtekük...

Az alkotóknak számtalan a számuk.

Csak ásnak, ásnak tudós emberek* a föld szivéig ér a szomjúságuk.

Mi volt? S ha korunk múlttá dermedett,

Mi jön? Mily korszak születik utánunk?!

S mi marad meg belőlünk? — kérdezem, ha új évezred léptei dübögnek?

Mily új csodákat szül az értelem, s lesznek-e akkor költemények... könnyek?!

A múltba nézek, s a jövőt álmodom, mert mérhetetlen lelkem szomjúsága... és éjszaka az eget bámulom:

Mily végtelen a csillagok világa!

ÁPRILY LAJOS:

Költő

„Költő vagy” — szól, s komolyan néz rám — hatéves szemm el — leányunokám. „Láttam: vers vol t a gépeden ma. Nem...” Eltűnődöm minősí tésemen.

Költő? Poéta? ... Költő Dante volt,

Petőfi és egy sor jövő-herold, kik jártak fenn az ember-csúcsokon s lelkűk titánokév al volt rokon.

S eszembe jut egy régi ismerős, borzolt hajú, ifjú vidéki hős, ki, ha kimondta hangzatos nevét, mindig hozzátett még egy szót: Poél.

Az öntudattal ejte tt szó hatott: mosolyogtatott és mulattatott. _

A titulusa nem nekem való,

Ember voltam, re megő, daloló.

Bakterház előtt

Kovács Veronika Jinóleummetszete.j

A bak tér és felesége, az öregasszony, a ház előtt ült és beszélgetett. Ezt tették harminc éve mindig, ha sütött a nap, és néztek előre. Előttük a föld, az ég, meg a fénylő sínek.

A férfi töpörödött, vézna, a felesége_szűk, piros szemű.^-'c A bak terTiad rágja zsebéből órát vett elő, megnézte, visszatette a helyére, és bement a kis házba.

A házikó berendezése szerény volt. Tiszta, mint a patika. Elégedetten nézett körül, egymás mellett sorakozott a kék vászonzubbony, a tányérsapka és a piros zászló; fényesre markolt fanyélen.

Lehúzta foltos ingét, és a szürkét, a tisztát öltötte fel. Ahogy húzta fölfelé, és hátul begyűrte a nadrágjába, a hátán megérezte a régi forradást; ötcentis volt és mély. Megsimította, aztán még- egyszer, és úgy öltözött fel. Amikor kiment, arra gondolt; még sohasem mesélte a forradást.

Az öregasszony, amikor a bak- ter kijött, hosszan nézte. Azt fürkészte, hogy áll rajta a ruha, és a zubbony alját kicsit megrántotta.

— Mennyire jár az idő? — kérdezte aztán.

— Tíz perc még — mondta a bakter, és leült.

Távol parasztszekér mozgott a földes úton, messziről olyan volt, mint egy gyerekkocsi. Azt nézte. Kísérte a szemével, másra akart gondolni, mint amire gondolt, de még a sebhely a hátán, csak az járt a fejében. Azután így szólt:

— Na, nem akarod, hogy meséljek valamit?

— Ha akarod — mondta az öregasszony, és behunyt szemmel élvezte, hogy süti a nap. — Azt mondtad, hogy már nincs, aztán ennyi van?

— Egy van még — mondta a bakter —, egyetlen egy, azt nem meséltem soha.

— Soha? — kérdezte az öregasszony, és mert a bakter hallgatott, hozzátette: — Eddig miért nem mondtad?

— Nem kérdezted — válaszolta halkan —, pedig vártam, hogy egyszer megkérdezed.

Furán nézett az öregasszony, nem tudta, tréfál-e az embere, vagy komolyan beszél. Nagy hangon szólt, tréfának vette a beszédét:

— Honnan tudtam volna, mit kell kérdezni?

— Honnan? — mondta a bakter, és forgatta kezében a piros zászlót —, amikor még fiatalok voltunk, és mindennap átöleltél, és mindennap érezted, hogy seb van a hátamon... de sohasem kérdezted, miért, mitől. Legalább egyszer, ha kérdezted volna.

— Ne haragudj — mondta az öregasszony — azt hittem, hogy így születtél.

— Nem haragszom, csak vártam, hogy egyszer megkérdezed.

— Hát most megkérdeztem — mondta alig hallhatóan az öregasszony.

— Most már más — sóhajtott a bakter. és letette maga mellé a zászlót —. magadtól kellett volna.

Hallgattak. Fájt az öj-egaszszonynak, hogy a bakteri megbántotta. Másról kezdett kérdezni:

— Nem jön még a vonat?

A bakter nem nézett az órára, mint máskor, csak maga elé:

— Késik valamennyit.

Megint csend lett. Az öregaszszony fészkelődött, azt akarta, hogy közelebb kerüljön a bak- terhoz, és ha félve is, kezét rátegye a bakter térdére.

A férfi nem ellenkezett, szívében békesség volt. Érezte ezt az öregasszony is, és kis idő után ki is mondta:

— Jó, hogy késik, addig elmesélheted.

Nem nézett az öregasszonyra, de halkan kezdte.

— Tudod, emlékezhetsz — mondta —, egyszer, egy időre nagyon messze mentem tőled. Egy hónapban ha egyszer láttalak... Hát akkor..; akkor.;. amikor alagutat építettünk a vonatnak, amelyik külföldre megy*

— A kő? Rád szakadt? — kérdezte hirtelen az öregasszony, és egészen sápadt lett.

— Nem — mondta a bakter —t csak majdnem.

— Nem ügyeltetek — mondta most már enyhültebben az öregasszony, mert arra gondolt, akár- hogy is volt, a bakter mégis itt van.

— Nem, nem, egészen más volt ez ... Forróság volt, olyan melegről, többről én nem tudok, és szállt a kőpor. mint nyáron itt, ha autó megy, és ettük, és köptük a port.

Az öregasszony összecsapta a kezét;