Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
1085. május 9. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAÖ s Szeretjük a kányát A Szénbányászati Tröszt nagymányoki vájáriskolájára az 1965—1966-os iskolaévben 60 nyolcadikat végzett új. elsőéves növendéket várnak. A jelentkezők száma eddig 14. Miért ilyen kevés? A bányászok megbecsülése mindenki előtt közismert. S mégis sokan választják a bizonytalant, pályáznak olyan helyekre, ahol két, esetleg háromszoros a túljelentkezés, amíg más területeken — mint például a bányaipari-tanulóiskolákban — nem tudják felvenni a szükséges létszámot. Miért idegenkednek a szülők, a gyerekek ettől a szakmától? Hogyan vélekednek erről azok, akik már „kóstolgatják a bánya ízét”, ismerkednek rejtelmes feketeségével? * Másodévesek. A kis osztályteremben zsúfoltan elhelyezett asztalok mögött szoronganak. Figyelmes, gondolkozó arccal hajolnak a füzetek fölé. A falakon tablók, körül üvegvitrinekben szemléltető eszközök. — Ki a következő? Olyan jelentkezőt kérek, aki még nem volt — s a tanár biztatására a táblához lép egy nyúlánk fiú. A többiek így megkönnyebbüléssel veszik tudomásul az új példát. A fehér kréta nyomán alakul a példa a fekete lapon. Elmélet és gyakorlat. A kettőt kötik itt össze, szépen, fokozatosan marad el az első, a második javára a három év tanulóidő alatt. — Az elsősök élete itt zajlik az osztálytermekben. Ok még négy napot töltenek tanulással, s csak kettőt a bányában — Pinezits Imre igazgató sorolja a tanulók elfoglaltságát. — A másodikosok már csak két, a harmadikosok pedig csupán egy napot jönnek az iskolába. — Hol jobb? Itt a padokban, vagy odalent a föld mélyén? Zengi rá a kórus, hogy a bányában, de egyenként is lehet kérdezgetni őket, a válasz a fizikai munka javára billenti a mércét, meg a felelet súlyát. Az iparitanuló-iskola Nagy- mányokon van. Néhány hete, amióta bezárták a bányát, a tanulókat a műszakkezdés előtt autón szállítják Szászvárra. * Fekete szénpor csúcsosodik heggyé. Olyanná, amilyet kis iskolás gyerekek rajzolnak színes ceruzával a füzetlapokra, amelyeknek csak fél lábbal lehet megállni a tetején. Az épületekre, falakra is letelepedett a szén pora; Meredek kaptató vezet a bejáratig, s a fák ser- kedő zöldje ellensúlyozza a feketeséget. Szászvár — a bánya. Itt lent a mélyben eltűnik a romantika. A sokak által megénekelt csillogó fekete szén, itt az úr, s nem adja magát könyLabdarúgó-mérkőzés az Otthon udvarán. Első éves vájártanulók leszállás közben. Moll-íves biztosítást készítenek elő a harmadévesek. nyen. Minden vödömyi megszerzése kemény munkát kíván. Hosszú folyosók szilárd biztosítással borítva, vizet nyelő szivattyúk, dübörgő gépek világa. A szénnel telt hasú csille megcsikordul a kanyarban. Gyöngyöző homlokú ember ka- nyarintja, amúgy jó magyarosan cifrázva a szót. — így van ez. Erről lehet megismerni a fiatal bányászt. Azt hiszi a munkán is könnyít, ha dühöng, meg káromkodik. — Kovács József, és társai, akik már 36 éve járják a föld alatti utakat megtanulták, hogy a bányát türelemmel és munkával lehet legyőzni. — A hatodik félévben már teljesítménybérben dolgoznak a tanulmányi eredménytől függően a vájártanulók. Mennyit kerestetek a múlt hónapokban? — kérdezi Vastag József fő- mester — Ügy 1200—1300 között .általában — válaszolják mind a hárman: Gáspár Ferenc, Bacsó István és Bonbek Alajos. — Nálunk ugyanis az első félévben egységesen 160 forint ösztöndíjat kapnak a tanulók. Az ötödik félévre ez az összeg felfuthat 410 forintig. — Nehéz munka ez, — mondja valamelyik —, de könnyű elvégezni annak, aki szereti. S csak az marad itt, aki szereti. — Ki bánta meg, hogy vájártanulónak adta magát? Nincs jelentkező. Ennek a csöndnek az alátámasztását szolgálja a statisztika is. A jelenlegi harmadikosok közül mindössze hatan morzsolódtak le a tanulmányi évek alatt. S mind a hátuknál alapos indok szolgált erre a lépésre: egészségügyi okok, családi körülmények alakulása szólt közbe. Fejlődési lehetőség? Telekdi Sándor, Odor Ferenc és Seres József három hónappal előbb kapta kezébe a szakmunkásbizonyítványt. Március végén volt a verseny, amikor megszerezték maguknak a Szakma kiváló tanulója címet És most? Mint vájárok dolgoznak a föld alatt, s közben készülnek a felvételire, a bányaipari technikumba. Oda csak azt veszik fel, aki már kitanulta a szakmát. * Műszak után a gondosan rendben tartott nagymányoki Otthonban találnak a vájártanulók valóságos otthonra. Kilencven bányásznövendék lakik itt. — A kedd és a péntek a sport napjai minden héten — tájékoztat bennünket Varga Jenő, az otthon vezetője. — Ilyenkor rendezzük meg a különböző bajnokságokat: a kétfordulós osztályok közötti labdarúgó- és kézilabda-mérkőzéseket Télen a sport-,,sztár” a sakk. De kedvelik a gyerekek a súlyemelést, célbadobást, pingpong-játszmákat is. Van televízió, közel ezer kötetes könyvtár, s eljárnak a faluba filmet nézni, meg időnként vetítenek az otthonban is. * — Hol jobb? Az iskolában, az otthonban, vagy odalent a bányában? — Szeretjük a bányát. Aki megismeri, azt magához húzza, köti örökre. Mcry Éva Foto: Bakó Jenő Bányai&meretóra a másodikban.
