Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1965-05-30 / 126. szám
2 TOLNA MEGYEI NEFÜJSAG tm, május Sä, Újabb tanácskozások a dominikai helyzetről Washington — Santo Domingo (MTI). Az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszterei;- illetve nagykövetei pénteken a késő esti órákban Washingtonban zárt ajtók mögött nem hivatalos tanácskozást tartottak — jelentik, nyugati hírügynökségek. Rusk amerikai külügyminiszter, az értekezlethez közelálló körök szerint. újabb javaslatot terjesztett a résztvevők elé. ami a dominikai válság valamiféle „politikai megoldására” lenne hivatott. így például indítványozta, hogy az AÁSZ állítson fel politikai tanácskozó bizottságot a dominikai kérdés rendezésére, s egy másik, három főből álló AÁSZ-bizottság is utazzék Santo Domingoba. Jose Mora főtitkár munkájának elősegítésére. Az UPI jelentése szerint a konferencia résztvevői általában hűvösen fogadták az amerikai indítványt, ami egyébként később valószínűleg a hivatalos AÁSZ-ülés napirendjére kerül. Az amerikai küldöttség egyetlen támogatója Vasco Leitao da Cunha brazil külügyminiszter volt. Nyíltan ki is jelentette: a hivatalos tanácskozáson mindent megtesz. hogy meggyőzze az AÁSZ-tagállamok küldötteit, hagyják jóvá az amerikai külügyminisztérium tervét. Rusk pénteken este interjút adott az NBC amerikai televíziós állomás munkatársának. A riporter egyebek között megkérdezte tőle: ..Hol van a választóvonal? Ha beavatkozunk a Karib-térség- be. hogy megakadályozzunk egy potenciális kommunista hatalom- átvételt, vajon így csalekedménk-e majd Afrikában, vagy a világ más részein is?” — Mire Rusk kifejtette, hogy „bár az Egyesült Államok aktív Dél-Vietnamban' és nagyszabású segélyprogramokat hajt végre a világ más részein. általános politikája nem a beavatkozás". Hozzá is fűzte: „Nem mondhatnám, hogy nemzetközi méretekben kellene általánosítani a Dominikai Köztársaságban történt események tapasztalatait.” Ezután kifejtette, hogy miután a „kommunista veszély” Dominikában megszűnt, az Egyesült Államok hajlandó kivonni katonáit, mihelyt az AÁSZ-erők főparacsnoka ezt „katonailag biztonságosnak ítéli”, Castro beszéde Fidel Castro kubai miniszter- elnök pénteken, a batista diktatúra erői fölött aratott győzelem nyolcadik évfordulója alkalmából Oriente tartományban beszédet mondott. Kijelentette: — Amikor az imperialistáik azt mondják készek Latin-Amerika bármelyik országában az intervencióra, akkor felébresztik az amerikai népek lelkiisimereté.t, a forradalmi szellemet, felkészítik az embereket az intervenciósok elleni harcra. Nyilván egyetlen latin-amerikai országban sincs olyan forradalmár, vagy akárcsak egyenes ember, aki ne hinné, hogy egyszer szembe kell néznie ezzel a veszéllyel. Amikor az emberekben megszűnik a félelem. akkor semmi sem tarthatja őket vissza, még 20 millió jenki tengerészgyalogos sem. Ismét amerikai hadosztályokat akarnak küldeni Dél*Vietnamba Á TASZSZ tudósítója arra hívja fel a figyelmet, hogy a Fehér Házban lezajlott pénteki megbeszélés az amerikai agresszió további kiszélesítését eredményezheti Vietnamban. Johnson, Rusk, McNamara. továbbá a kongresz- szus demokrata és köztársasági csoportjának 17 vezetője vett részt az értekezleten, amelyen felvetették, hogy nyolc újabb amerikai hadosztályt kellene Dél- Vietnamba küldeni, Taylor tábornok, aki vasárnap érkezik meg Saigonból, lapjelentések szerint követelni fogja a VDK tér ültető ellen intézett bombatámadások fokozását. Taylor eddigi washingtoni megbeszéléseinek tapasztalata azt mutatja, hogy ezek a tanácskozások mindig a délkeletázsiai háborús tűzvész fokozását hozták magukkal — írja a TASZSZ washingtoni tudósítója, A- Pentagon 'Víefniml pártéidé- kénél hatalmas flottaerőket von össze. Ez a flotta ma már nem elégszik meg az „őrszolgálattal”, és a piciny halászhajók elleni hadviseléssel, hanem a dél-vietnami partvidéket is ágyúzza. A Baltimore Sun jelentése szerint a vietnami part mentén legalább 12 gyorsjáratú sórhajó tevékenykedik a Camberra cirkáló mellett. E hajók legénysége és tisztikara — az anyahajókon lévő repülőgépek személyzetével együtt — húszezer főt tesz ki. Ha tekintetbe vesszük, hogy Dél-Vietnam területén 48 ezer katona tartózkodik, kiderül, hogy ma már 70 ezer amerikai katona és tengerész vesz részt a vietnami partizánok és a VDK elleni hadviselésben, tjabb kalóztámadások A Midway és az Oriskany nevű amerikai anyahajókról felszálló repülőgépek pénteken késő este két alkalommal is kalóztámadást intéztek Észak-Vietnam ellen. A Reuter és az AP jelentése szerint a gépek hidakat és egy uszályt romboltak le, Hanoitól 110—160 kilométerre délre. A légikalózok három tonna bombát oldottak ki. Ugyancsak nyugati hírügynökségek jelentése szerint a délvietnami szabadságharcosok szombaton délelőtt tíz támadást hajtottak végre Dél-Vietnam északi tartományaiban, több előretolt katonai őrhely és körzeti parancsnokság ellen. Legalább 40 délvietnami katona került a veszteséglistára, egy amerikai „tanácsadó” is életét vesztette. Közlemény Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla szovjetunióból! látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) Az eszmecseréken érintették az európai kérdéseket is. A két fél egységesen vallja, hogy a második világháború maradványainak teljes felszámolása, a német kérdés békés rendezése, s Nyugat-Berlin helyzetének ezzel együtt történő normalizálása döntő módon szolgálná az európai béke megszilárdítását. A jelenlegi nemzetközi helyzet értékeléséből, a Varsói Szerződés tagállamai közös politikai vonalából kiindulva a felek szükségesnek látják a szocialista országok védelmi képességének további erősítését és együttműködésüknek a Varsói Szerződés kereteiben történő továbbfejlesztését. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetőinek eszmecseréjét a teljes megértés, szívélyesség és őszinte, testvéri barátság jellemezte. Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla kitüntetése Moszkva (MTI). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége az 1941—1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából alapított emlékéremmel tüntette ki az antifasiszta harcban való tevékeny részvételükért Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét, Apró Antalt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a Minisztertanács elnökhelyettesét és Biszku Bélát, a Politikai Bizottság tagját, a Központi Bizottság titkárát. Az emlékérmeket Anasztasz Mi- kojan, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke nyújtotta át Kádár Jánosnak, Apró Antalnak és Biszku Bélának, Kádár János, Biszku Béla és Apró Antal hazautazott Moszkvából BUKFENC A saigoni bábkormány egyik katonája tőrrel támad egy elfogott dél . ietnami parasztra. Horst Faas amerikai fotoriporter felvétele. Harsogott a domb. Gyerekek visitoztak, kacagtak, szaladgáltak, bukfenceztek. Távolról kolomp és csengő hangját hozta a szél. Kovács Pétert hatalmába kerítette a vágy. Meg kellene próbálni! — gondolta magában, miközben únott, lassú léptekkel ment a zoldellő fűben, amely bokáig ért helyenként Lehajolt, felvett egy fűszálat, a szájába tette és rágni kezdte. Megállt, és miközben a füvet rágta, a gyerekeket figyelte, akik éppen kicsi rakás nagyot kívánt játszottak. Az alsók ordítottak a felsők vihogtak. Mintha a pince mélyéről jött volna a hang: — Megfulladok, szálljatok le. Jaj, megfulladok! Csengett a nevetés fent és halkult az orditozás lent. Egyszeresek szétugrott a gyerekrakás. A két alsó gyűrötten, fáradtan feJ- tápászkodott, de a következő pillanatban már elkiáltották magukat: Kicsi rakás, nagyot kíván! — és rávetették magukat a mellettük állókra. Lehuppantak a földre, a többiek meg rájuk. Volt, aki nekiszaladt, hogy feljusson a gyerekrakás tetejére. És minden elölről kezdődött: az alsó ordítása is, a felsők csengő nevetése is. Csak az volt a különbség, hogy most azok voltak alul, akik előbb felül nevettek. Apró szél kerekedett. A gyerekek megúnták ezt a játékot és újat kezdtek: Adj király katonát. Felálltaik, összekapcsolták a kezüket, a másik rész pedig kiabálni kezdett: Adj király katonát! Hullámzott a kiáltás, mert nem egyszerre mondták. De hullámzott a felelet is: Nem adok. Ha nem adsz, szakítok! Szakíts ha bírsz! — és megfeszültek a zsenge izmok. A rohamozok nekilódultad. Egy áttört, kettő fennakadt. Ott himbálóztak egy ideig a többiek karján, aztán minden kezdődött Moszkva (MTI). Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, és Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára május 29-én hazautazott Moszkvából. Apró Antal az MSZMP Politikai Bizottságának tagja egy nappal előbb utazott el a szovjet fővárosból. A vendégek búcsúztatására a Kijev-pályaudvaron megjelentek: G. I. Brezsnyev, az SZKP KB. első titkára, A. N. Koszigin, az SZKP KB. Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. V. Podgomij, az SZKP KB elnökségének tagja, a Kezelőről. Roham, fennakadás, szakítás, gyűrűző nevetés, hullámzó követelés és válasz. Kovács az órájára nézett. Még öt percet adott ennek a játéknak. Gyerekkorából tudja: tíz, tizenöt perc coy-egy játék életideje, utána meghal és újjászületik új formában. Nem tévedett. A gyerekek megúnták ezt a játékot is. Először csák egy vált ki közülük — bukfencezett. Később egy másik csatlakozott melléje. Az is bukfencezett. Az első szeplős volt, pulykatojás arca mosolygott, amikor odaszólt a melléje csatlakozónak: — Gyere, versenyezzünk! És versenyeztek. A szeplős gyorsan mozgott, a másik lomhán, mint a kövér gyerekek. Haliam lehetett az erőlködését, amint felemeli a lábát és megpróbálja átdobni testét a fején. — Győztem! Győztem! A gyerekek felfigyeltek a győzelmi kiáltásra és mintha parancsra tennék bukfencezni kezdtek. Megmozdult a domboldal. A zöld fűben, csak hentergő, zsibongó gyerekeket lehetett látni. Meg kellene próbálni! — gondolta magában Kovács. Már majdnem lehajolt, amikor odaszólt neki egv gyerek. Pufók képe volt, a haját csikóra vágták és hiányzott az első két foga. — Jöjjön maga is bácsi! Kovács nem válaszolt. — Jöjjön maga is bácsi! — ismételte meg a pufók. Az ismételésre a többi gyerek is felegyenesedett. Most vettek csak tudomást arról, hogy valaki ott áll a közelükben és őket figyeli. Kórusban kiabáltak: — Jöjjön maga is bácsi! Kovács mindjobban érezte a vágyat: meg kellene próbálni, de ezt nem mondta a gyerekeknek, erről nem szólt egy szót sem, ehelyett inkább elindult. Lassan húzta a lábát, borzolta a füvet, hoev íitv lobban érezhesse a tavasz illatát. Rágyújtott. ponti Bizottság titkára, K. T. Ma» zurov, az SZKP KB. elnökségének tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának első elnökhelyettese, M. A. Leszecsko és P. F. Lo- mako, az SZKP Központi Bizottságának tagjai, a minisztertanács elnökhelyettesei, A. A. Gromiko és B. P. Bescsev az SZKP Központi Bizottságának tagjai, miniszterek, L. N. Tolkunov, az SZKP. Központi Bizottsága külügyi osztályának helyettes vezetője és mások. A búcsúztatásnál jelen, volt Szipka József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Magyarország moszkvai nagykövete. Mélyen leszívta a füstöt. Már messzire elhagyta a gyerekeket, amikor leült. Szélvédett hely volt. Szippantott és karikákat engedett. Szórakozottan számolta a karikákat és dühös volt, ha egy nem sikerült. — Kicsi rakás nagyot kíván! — hallotta a gyerekek kiabálását Utána hamarosan egy éles hang jutott el hozzá: — Bukfencezzünk versenyt! Meg kellene próbálni! — piszkálta a gondolat ismét. És most már egyre erősebben. Nem olyan öreg ő, hogy ne tudna már bukfencezni. Hogy tudott ő valaha bukfencezni. Lehagyta volna ő akkoriban ezt az egész gyereksereget. Eldobta a cigarettát. Ültéből a két kezét a földre tette. Meg kellene próbálni! — követelte a belső hang, amitől ő lassan négykézlábra állt. Közelről érezte a zöld fű fanyar illatát. A fenekét felemelte, a feje előre- bdllent, majd lábujjhegyre állt. a nyakát behajtotta és meglódította magát. Az első kísérlet nem sikerült. Ismét megemelte a fenékét, ismét meglódította magát. Egy ideig mint a görbe gyertya úgy állt a levegőben, aztán hirtelen átcsuklott. — Megy ez még! — állapította meg és kimondhatatlanul boldog volt. — Na, gyerünk, versenyezhetünk, ha akarjátok! — mondta magának miközben fel akart állni. Ekkor rettenetes fájdalom nyilallott a derekába. Megrándult a dereka. Lassan feltápászkodott és sántítva elindult hazafelé. Arca minden lépésnél eltorzult. A gyerekek mellett vitt el az útja. A gyerekek kiabáltak neki: — Bácsi, jöjjön velünk bukfencezni! Most már nem törődött az invitálással. Egyre csak azon járt az esze: mit mond majd holnap az orvosnak. SZÁLAI JÁNOS
