Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

2 TOLNA MEGYEI NEFÜJSAG tm, május Sä, Újabb tanácskozások a dominikai helyzetről Washington — Santo Domingo (MTI). Az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszterei;- illetve nagykövetei pénteken a késő esti órákban Washingtonban zárt ajtók mögött nem hivatalos tanácskozást tartottak — jelentik, nyugati hírügynökségek. Rusk amerikai külügyminiszter, az ér­tekezlethez közelálló körök sze­rint. újabb javaslatot terjesztett a résztvevők elé. ami a domini­kai válság valamiféle „politikai megoldására” lenne hivatott. így például indítványozta, hogy az AÁSZ állítson fel politikai ta­nácskozó bizottságot a dominikai kérdés rendezésére, s egy másik, három főből álló AÁSZ-bizottság is utazzék Santo Domingoba. Jo­se Mora főtitkár munkájának elősegítésére. Az UPI jelentése szerint a konferencia résztvevői általában hűvösen fogadták az amerikai indítványt, ami egyéb­ként később valószínűleg a hiva­talos AÁSZ-ülés napirendjére ke­rül. Az amerikai küldöttség egyet­len támogatója Vasco Leitao da Cunha brazil külügyminiszter volt. Nyíltan ki is jelentette: a hivatalos tanácskozáson mindent megtesz. hogy meggyőzze az AÁSZ-tagállamok küldötteit, hagyják jóvá az amerikai külügy­minisztérium tervét. Rusk pénteken este interjút adott az NBC amerikai televíziós állomás munkatársának. A ri­porter egyebek között megkérdez­te tőle: ..Hol van a választóvonal? Ha beavatkozunk a Karib-térség- be. hogy megakadályozzunk egy potenciális kommunista hatalom- átvételt, vajon így csalekedménk-e majd Afrikában, vagy a világ más részein is?” — Mire Rusk kifejtette, hogy „bár az Egyesült Államok aktív Dél-Vietnamban' és nagyszabású segélyprogramo­kat hajt végre a világ más ré­szein. általános politikája nem a beavatkozás". Hozzá is fűzte: „Nem mondhatnám, hogy nem­zetközi méretekben kellene álta­lánosítani a Dominikai Köztársa­ságban történt események ta­pasztalatait.” Ezután kifejtette, hogy miután a „kommunista ve­szély” Dominikában megszűnt, az Egyesült Államok hajlandó kivonni katonáit, mihelyt az AÁSZ-erők főparacsnoka ezt „ka­tonailag biztonságosnak ítéli”, Castro beszéde Fidel Castro kubai miniszter- elnök pénteken, a batista dikta­túra erői fölött aratott győzelem nyolcadik évfordulója alkalmá­ból Oriente tartományban beszé­det mondott. Kijelentette: — Amikor az imperialistáik azt mondják készek Latin-Amerika bármelyik országában az inter­vencióra, akkor felébresztik az amerikai népek lelkiisimereté.t, a forradalmi szellemet, felkészítik az embereket az intervenciósok elleni harcra. Nyilván egyetlen latin-amerikai országban sincs olyan forradalmár, vagy akár­csak egyenes ember, aki ne hin­né, hogy egyszer szembe kell néz­nie ezzel a veszéllyel. Amikor az emberekben megszűnik a féle­lem. akkor semmi sem tarthatja őket vissza, még 20 millió jenki tengerészgyalogos sem. Ismét amerikai hadosztályokat akarnak küldeni Dél*Vietnamba Á TASZSZ tudósítója arra hívja fel a figyelmet, hogy a Fe­hér Házban lezajlott pénteki meg­beszélés az amerikai agresszió to­vábbi kiszélesítését eredményez­heti Vietnamban. Johnson, Rusk, McNamara. továbbá a kongresz- szus demokrata és köztársasági csoportjának 17 vezetője vett részt az értekezleten, amelyen felvetették, hogy nyolc újabb amerikai hadosztályt kellene Dél- Vietnamba küldeni, Taylor tábor­nok, aki vasárnap érkezik meg Saigonból, lapjelentések szerint követelni fogja a VDK tér ültető ellen intézett bombatámadások fokozását. Taylor eddigi washing­toni megbeszéléseinek tapaszta­lata azt mutatja, hogy ezek a ta­nácskozások mindig a délkelet­ázsiai háborús tűzvész fokozását hozták magukkal — írja a TASZSZ washingtoni tudósítója, A- Pentagon 'Víefniml pártéidé- kénél hatalmas flottaerőket von össze. Ez a flotta ma már nem elégszik meg az „őrszolgálattal”, és a piciny halászhajók elleni had­viseléssel, hanem a dél-vietnami partvidéket is ágyúzza. A Balti­more Sun jelentése szerint a viet­nami part mentén legalább 12 gyorsjáratú sórhajó tevékenyke­dik a Camberra cirkáló mellett. E hajók legénysége és tisztikara — az anyahajókon lévő repülőgépek személyzetével együtt — húszezer főt tesz ki. Ha tekintetbe vesszük, hogy Dél-Vietnam területén 48 ezer katona tartózkodik, kiderül, hogy ma már 70 ezer amerikai katona és tengerész vesz részt a vietnami partizánok és a VDK elleni hadviselésben, tjabb kalóztámadások A Midway és az Oriskany nevű amerikai anyahajókról felszálló repülőgépek pénteken késő este két alkalommal is kalóztámadást intéztek Észak-Vietnam ellen. A Reuter és az AP jelentése szerint a gépek hidakat és egy uszályt romboltak le, Hanoitól 110—160 kilométerre délre. A légikalózok három tonna bombát oldottak ki. Ugyancsak nyugati hírügynök­ségek jelentése szerint a dél­vietnami szabadságharcosok szom­baton délelőtt tíz támadást haj­tottak végre Dél-Vietnam északi tartományaiban, több előretolt ka­tonai őrhely és körzeti parancs­nokság ellen. Legalább 40 dél­vietnami katona került a veszte­séglistára, egy amerikai „tanács­adó” is életét vesztette. Közlemény Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla szovjetunióból! látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) Az eszmecseréken érintették az európai kérdéseket is. A két fél egységesen vallja, hogy a második világháború maradványainak tel­jes felszámolása, a német kérdés békés rendezése, s Nyugat-Berlin helyzetének ezzel együtt történő normalizálása döntő módon szol­gálná az európai béke megszilár­dítását. A jelenlegi nemzetközi helyzet értékeléséből, a Varsói Szerződés tagállamai közös politikai vona­lából kiindulva a felek szüksé­gesnek látják a szocialista orszá­gok védelmi képességének továb­bi erősítését és együttműködésük­nek a Varsói Szerződés keretei­ben történő továbbfejlesztését. A Magyar Szocialista Munkás­párt és a Szovjetunió Kommunis­ta Pártja vezetőinek eszmecseré­jét a teljes megértés, szívélyes­ség és őszinte, testvéri barátság jellemezte. Kádár János, Apró Antal és Biszku Béla kitüntetése Moszkva (MTI). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége az 1941—1945-ös Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem 20. évfordulója alkalmából alapított emlékéremmel tüntette ki az anti­fasiszta harcban való tevékeny részvételükért Kádár Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárát, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökét, Apró Antalt, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagját, a Mi­nisztertanács elnökhelyettesét és Biszku Bélát, a Politikai Bizottság tagját, a Központi Bizottság titká­rát. Az emlékérmeket Anasztasz Mi- kojan, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke nyúj­totta át Kádár Jánosnak, Apró Antalnak és Biszku Bélának, Kádár János, Biszku Béla és Apró Antal hazautazott Moszkvából BUKFENC A saigoni bábkormány egyik katonája tőrrel támad egy elfo­gott dél . ietnami parasztra. Horst Faas amerikai fotoriporter felvétele. Harsogott a domb. Gyerekek visitoztak, kacagtak, szaladgáltak, bukfenceztek. Távolról kolomp és csengő hangját hozta a szél. Kovács Pétert hatalmába kerí­tette a vágy. Meg kellene próbál­ni! — gondolta magában, miköz­ben únott, lassú léptekkel ment a zoldellő fűben, amely bokáig ért helyenként Lehajolt, felvett egy fűszálat, a szájába tette és rágni kezdte. Megállt, és miközben a füvet rágta, a gyerekeket figyelte, akik éppen kicsi rakás nagyot kívánt játszottak. Az alsók ordítottak a felsők vihogtak. Mintha a pince mélyéről jött volna a hang: — Megfulladok, szálljatok le. Jaj, megfulladok! Csengett a nevetés fent és hal­kult az orditozás lent. Egyszer­esek szétugrott a gyerekrakás. A két alsó gyűrötten, fáradtan feJ- tápászkodott, de a következő pil­lanatban már elkiáltották magu­kat: Kicsi rakás, nagyot kíván! — és rávetették magukat a mellet­tük állókra. Lehuppantak a föld­re, a többiek meg rájuk. Volt, aki nekiszaladt, hogy feljusson a gyerekrakás tetejére. És minden elölről kezdődött: az alsó ordítá­sa is, a felsők csengő nevetése is. Csak az volt a különbség, hogy most azok voltak alul, akik előbb felül nevettek. Apró szél kerekedett. A gyere­kek megúnták ezt a játékot és újat kezdtek: Adj király katonát. Felálltaik, összekapcsolták a kezü­ket, a másik rész pedig kiabálni kezdett: Adj király katonát! Hul­lámzott a kiáltás, mert nem egy­szerre mondták. De hullámzott a felelet is: Nem adok. Ha nem adsz, szakítok! Szakíts ha bírsz! — és megfeszültek a zsenge iz­mok. A rohamozok nekilódultad. Egy áttört, kettő fennakadt. Ott himbálóztak egy ideig a többiek karján, aztán minden kezdődött Moszkva (MTI). Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első tit­kára, és Biszku Béla, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bi­zottság titkára május 29-én haza­utazott Moszkvából. Apró Antal az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja egy nappal előbb uta­zott el a szovjet fővárosból. A vendégek búcsúztatására a Kijev-pályaudvaron megjelentek: G. I. Brezsnyev, az SZKP KB. el­ső titkára, A. N. Koszigin, az SZKP KB. Elnökségének tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, N. V. Podgomij, az SZKP KB elnökségének tagja, a Kez­előről. Roham, fennakadás, sza­kítás, gyűrűző nevetés, hullámzó követelés és válasz. Kovács az órájára nézett. Még öt percet adott ennek a játék­nak. Gyerekkorából tudja: tíz, tizenöt perc coy-egy játék élet­ideje, utána meghal és újjászüle­tik új formában. Nem tévedett. A gyerekek megúnták ezt a já­tékot is. Először csák egy vált ki közülük — bukfencezett. Később egy másik csatlakozott melléje. Az is bukfencezett. Az első szep­lős volt, pulykatojás arca mosoly­gott, amikor odaszólt a melléje csatlakozónak: — Gyere, versenyezzünk! És versenyeztek. A szeplős gyorsan mozgott, a másik lom­hán, mint a kövér gyerekek. Hal­iam lehetett az erőlködését, amint felemeli a lábát és megpróbálja átdobni testét a fején. — Győztem! Győztem! A gyerekek felfigyeltek a győ­zelmi kiáltásra és mintha pa­rancsra tennék bukfencezni kezd­tek. Megmozdult a domboldal. A zöld fűben, csak hentergő, zsibon­gó gyerekeket lehetett látni. Meg kellene próbálni! — gon­dolta magában Kovács. Már majdnem lehajolt, amikor oda­szólt neki egv gyerek. Pufók ké­pe volt, a haját csikóra vágták és hiányzott az első két foga. — Jöjjön maga is bácsi! Kovács nem válaszolt. — Jöjjön maga is bácsi! — is­mételte meg a pufók. Az ismételésre a többi gyerek is felegyenesedett. Most vettek csak tudomást arról, hogy valaki ott áll a közelükben és őket fi­gyeli. Kórusban kiabáltak: — Jöjjön maga is bácsi! Kovács mindjobban érezte a vágyat: meg kellene próbálni, de ezt nem mondta a gyerekeknek, erről nem szólt egy szót sem, ehelyett inkább elindult. Lassan húzta a lábát, borzolta a füvet, hoev íitv lobban érezhesse a ta­vasz illatát. Rágyújtott. ponti Bizottság titkára, K. T. Ma» zurov, az SZKP KB. elnökségé­nek tagja, a Szovjetunió minisz­tertanácsának első elnökhelyette­se, M. A. Leszecsko és P. F. Lo- mako, az SZKP Központi Bizott­ságának tagjai, a minisztertanács elnökhelyettesei, A. A. Gromiko és B. P. Bescsev az SZKP Köz­ponti Bizottságának tagjai, mi­niszterek, L. N. Tolkunov, az SZKP. Központi Bizottsága kül­ügyi osztályának helyettes veze­tője és mások. A búcsúztatásnál jelen, volt Szipka József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja. Ma­gyarország moszkvai nagykövete. Mélyen leszívta a füstöt. Már messzire elhagyta a gyerekeket, amikor leült. Szélvédett hely volt. Szippantott és karikákat engedett. Szórakozottan számolta a kariká­kat és dühös volt, ha egy nem sikerült. — Kicsi rakás nagyot kíván! — hallotta a gyerekek kiabálását Utána hamarosan egy éles hang jutott el hozzá: — Bukfencezzünk versenyt! Meg kellene próbálni! — pisz­kálta a gondolat ismét. És most már egyre erősebben. Nem olyan öreg ő, hogy ne tudna már buk­fencezni. Hogy tudott ő valaha bukfencezni. Lehagyta volna ő akkoriban ezt az egész gyerek­sereget. Eldobta a cigarettát. Ültéből a két kezét a földre tette. Meg kellene próbálni! — köve­telte a belső hang, amitől ő las­san négykézlábra állt. Közelről érezte a zöld fű fanyar illatát. A fenekét felemelte, a feje előre- bdllent, majd lábujjhegyre állt. a nyakát behajtotta és meglódította magát. Az első kísérlet nem si­került. Ismét megemelte a fené­két, ismét meglódította magát. Egy ideig mint a görbe gyertya úgy állt a levegőben, aztán hirte­len átcsuklott. — Megy ez még! — állapította meg és kimondhatatlanul boldog volt. — Na, gyerünk, versenyez­hetünk, ha akarjátok! — mondta magának miközben fel akart áll­ni. Ekkor rettenetes fájdalom nyi­lallott a derekába. Megrándult a dereka. Lassan feltápászkodott és sán­títva elindult hazafelé. Arca min­den lépésnél eltorzult. A gyere­kek mellett vitt el az útja. A gye­rekek kiabáltak neki: — Bácsi, jöjjön velünk bukfen­cezni! Most már nem törődött az invi­tálással. Egyre csak azon járt az esze: mit mond majd holnap az orvosnak. SZÁLAI JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom