Tolna Megyei Népújság, 1965. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1965-05-20 / 117. szám

& TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 1965. május 20. A statisztikát javítsuk, vagy a tv-t nézzük ? A jövő a klubéleté (Hozzászólás) Boda Ferenc cikke nagyon idő­szerű művelődéspolitikai problé­mákat vetett fel, annál is inkább, mert a technika mind rohamo­sabb fejlődése egyre jobban érez­teti hatását e területen is. Való igaz, hogy ehhez alkalmazkod­nunk kell. Az is igaz, hogy vi­tatkozni lehet és kell az egyes megállapításokon. Ez egy .átme­neti folyamat, most van kialaku­lóban, s így sok mindent nem lehet egyértelműen így, vagy úgy leszögezni, s ha valaki ehhez hozzászól, már eleve fennáll a veszélye annak, hogy véleménye nem mindenben állja majd ki az idő próbáját. De az tény, hogy beszélni, vitatkozni kell a témá­ról, mert csak így alakulhatnak ki a reális nézetek, ennek nyo­mán pedig a helyes gyakorlat. | Én úgy szólok a témához, mint aki csak egy év óta vagyok művelődésiotthon-igazgató, túl nagy gyakorlatom tehát nincs e téren. A helyi művelődési életben azonban már régebb óta részt veszek, e falut vallhattam maga­ménak egész életemben, így a he­lyi viszonyokat jól ismerem, ezért úgy gondolom, egy-két gondolat­tal, helyi tapasztalattal én is hoz­zájárulhatok a vita sikeréhez. Mindenekelőtt szeretném el­mondani, hogy Bölcskén új mű­velődési otthon épült néhány év­vel ezelőtt, így a helyi példa bi­zonyos mértékig válasz a cikk ezzel kapcsolatos megállapításai­ra. Úgy érzem, mintha a cikk írója egy kicsit lebecsülné a mű­velődési otthonok szerepét, leg­alábbis perspektívájában nézve. Bár megemlíti, hogy kell a jövő­ben is művelődési otthon, de in­kább azt hangsúlyozza, hogyan csökken az irántuk mú tatkozó igény. A bölcskei gyakorlat azt mutatja, hogy korszerű művelő­dési otthon nélkül nem lehet itieg egy falu, ennek kell lenni a mű­velődési centrumnak. Amikor megépült a mi művelődési ott­honunk, a nagytermet átadtuk a MOKÉP-nek, vagyis mozihelyi­ség lett belőle. Ez aztán azzal járt, hogy mi kiszorultunk a nagyte­remből, kicsit úgy nézett ki, hogy volt modern művelődési ottho­nunk, de mégse volt, ezért aztán mindjobban felmerült egy másik nagyterem biztosításának szük­ségessége, szinte létkérdésnek mutatkozott, hogy ismét komoly költséggel a szomszédos épület­ben megfelelő nagytermet léte­sítsünk. A munkálatok most foly­nak. Enélkül el sem lehet kép­zelni élénk művelődési életet egy faluban. A mi tanácsunk a la­kosság támogatásával sokat köl- tött ilyen célra, de ez nem volt kidobott pénz, ma, a televízió időszakában is megmutatkozik a szükségessége, sőt, szerintem perspektívájában nézve is így lesz. | Az viszont vitathatatlan, hogy módosul a művelődési ott­honok szerepe elsősorban a tele­vízió terjedésével párhuzamosan, bizonyos tekintetben más igények mutatkoznak iránta, mint amit a jelenlegi hivatalos feladatköre magában foglal. A színjátszás, táncos összejövetel náluk tovább­ra is nagyon népszerű, és az ilyen jellegű igényeket már eleve nem lehet megfelelő szinten kielégí­teni korszerű művelődési otthon nélkül. E tekintetben tehát ná­lunk nem változik a szerepkör. De már más a helyzet az isme­retterjesztő, s más jellegű elő­adásoknál. Csak nagy néha sike­rül olyan kuriózum-témát bizto­sítanunk, hogy az komoly közön­séget vonzzon. Az emberek az ilyen jellegű témákat inkább meghallgatják a rádióban, meg­nézik a tévében, vagy könyvet olvasnak róla. (Itt jegyzem meg, hogy erősen fellendülőben van Bölcskén a könyvkölcsönzés, az emberek sok könyvet visznek ha­za, s olvasnak eL) Jellemző, hogy Bölcske gyümölcstermelő jellegű község, de még ilyen témákra is alig tudtunk néhány embert ösz- szetoborozni. Viszont az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy mi nem is tudunk, legfeljebb csak nagy ritkán, olyan nívós előadást ismereteket biztosítani, mint amilyet a tévé, vagy a rádió biz­tosít. Ezt a tényt feltétlenül fi­gyelembe kell venni a jövőben az ilyen irányú tervezéseinknél. | Ugyanakkor — szerintem — nagy jövője van a klubélet­nek, mondhatnám, hogy ezé a jövő á művelődési otthon kere­tein belül. Az emberek szívesen mennek egy kellően berendezett klubba, s találkoznak, beszélget­nek ott a legkülönfélébb témák­ról. Sőt, sokan még egyes tévé- közvetítéseket is szívesebben néz­nek meg a klubban, mint ott­hon, noha van készülékük, mert ott mindjárt meg is beszélhetik azt ismerőseikkel, megvan az em­berekben egy természetes vágy is a társaság, társasélet után. A gondot tehát faluhelyen is mind­inkább a jó klubélet előfeltételei­nek a megteremtésére kell fordí­tani. Ez egyben — úgy érzem — válasz arra a sokat vitatott prob­lémára is, hogy a tévé rossz hatással van a közösségi életre, otthonülőkké teszi az embereket. Nincs rossz hatással, sőt, ezzel párhuzamosan fejlődhet a közös­ségi élet is, ha ennek biztosít­juk a feltételeit. Bánrévi Ernő, a bölcskei művelődési otthon igazgatója Vegyi kaszálás A füvet gyakran nem azért ka­szálják, hogy szénához jussanak, hanem egyszerűen azért, nehogy túlságosan magasra nőjjön. így van ez például a repülőtereken, a labdarúgópályákon, a műutak mentén. Nyugat-Németországban az egyik cég forgalomba hozta az MN—30 nevű preparátumot, amely feleslegessé teszi a kaszá­lást. E készítmény oldatával be­permetezett fű nem nő tovább, de nem is pusztul el. A prepará­tum hatása több hónapig tart. Maga a készítmény állatok és em­berek számára ártalmatlan. • • DT WTA: HOBSTt KiAU$‘$CWCC( 19. Ennyi elegendő is, mert ezzel Wolff SS-tábornok zöld utat kap amerikai és angol bizalmi embe­reivel való további tárgyalásai­hoz. Asconában rövidesen ok­mányt írnak alá, amely kimond­ja, hogy az olaszországi német csapatok megadják magukat Alexander vezértábornagynak. Sem az amerikaiak, sem az ango­lok nem tartják szükségesnek a szovjet kormányt a titkos meg­egyezésről tájékoztatni. Ennek el­lenére Moszkvában nagyon ha­mar értesültek az Asconában tör­téntekről. A szovjet kormány erélyesen tiltakozott a szövetségesi kötele­zettsége megszegése ellen, nyu­gati partnereinél és ragaszko­dott a teheráni és jaltai egyezmé­nyek betartásához. A fasiszták kénytelenek voltak a Szovjetunió előtt is feltétel nélkül kapitulálni! Washingtonnak és Londonnak engednie kellett. Nem hagyhatták figyelmen kívül a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét és a töme­gek hangulatát az Egyesült Álla­mokban, valamint Angliában. Nem értettek egyet a Hitler-ellenes koalíció megszegésével. Dulles legnagyobb fájdalmára, nem fo­gadhatta többé Wolff SS-bandi- táit. A külön folyó és a Szovjet­unió ellen irányuló megbeszélé­sek Svédországban is abbamarad­tak, ahol Ribbentrop emberei fá­radoztak a Nyugattal való meg­egyezésen. Himmler 1945. április 24. éjsza­káján még egyszer találkozott gróf Folke Bemadotte-val, ezúttal Lübeckben. A gróftól megtudta, hogy Eisenhowernek nincs szán­dékában különbékét, vagy egy­oldalú fegyverszünetet kötni a fa­sisztákkal. „Himmler úr, önök-j nek a Vörös Hadsereg előtt is le kell tenniük a fegyvert” -— mon­dotta. Himmler először kétségbe­esett, azután gyorsan magához tért és megint kérkedni kezdett: „Átveszem egy zászlóalj parancs­nokságát a keleti fronton, és harcba indulok”. Néhány nappal a kapituláció után, elharapott egy elrejtett mé­regampullát és gyáván a halálba menekült. A „hősi halált” nem az ő számára találták ki. A monopoluraknak és a fasisz­táknak, további kísérleteik elle­nére sem volt szerencséjük utolsó aljas cselszövésükkel. A Hitler- ellenes koalíció hadseregei eldön­tötték a hitleri Németország sor­sát! HALÁLMENETEK 1945. április első napjaiban az SS oranienburgi gazdasági főhi­vatalának írnokai szinte már az idegösszeoml.ás szélén álltak, túl voltak terhelve, alig tudták az anyagot feldolgozni. Az ő felada­tuk volt a sok fogolyszállítmány és áthelyezés statisztikai feldol­gozása, továbbá gondosan regiszt­rálni, hányán haltak meg há­nyán maradtak életben. Ezenkí­vül rájuk hárult még a számos koncentrációs tábor mindennap változó létszámának figyelemmel kísérése, de mindenekelőtt pon­tosan kiszámítani az anyagi vesz­teséget, amelyet az SS azáltal szenvedett, hogy a menetelő fog­lyok nem állhatták a konszernek rendelkezésére. Oranienburgban ugyanis minden egyes fogoly után pontos jövedelmezőségi számítást végeztek. Az alábbi dokumentumot a buchenwaldi koncentrációs tábor­ban találták. A számítás alapjául az szolgált, hogy a foglyok maxi­mum 9 hónapot bírnak ki. JÖVEDELMEZŐSÉGI SZÁMÍTÁS Napi átlagos kölcsöndíj 6,— RM Táplálékra levonandó 0,70 RM Kilenc havi élettartam = 270x5.30 RM = 1431,— RM A HULLÁK RACIONÁLIS FELDOI/GOZÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ NYERESÉG: 1. Fogarany 2. Ruházat 3. Értéktárgyak 4. Készpénz Elégetést költség címén levonandó 2,— RM Átlag nettó nyereség 200, RM össznyereség kilenc hónap után 1631,— RM Pluszként hozzászámítható még a csontok és a hamu értékesíté­séből származó nyereség. A statisztikai adatok azonban már régen nem egyeztek, mert teljes volt a zűrzavar. A végén azután abba is hagyták az értel­metlen számításokat, és kimuta­tásokat, a bizonyítékok nagy ré­szét megsemmisítették. A fasisz­ták legfőbb gondja volt rettenetes bűneik nyomainak eltüntetése. Ebben is alaposak akartak lenni. Thierack náci igazságügymi­niszter rendeletet adott ki „a foglyok szabadon bocsátásáról”. Ebben a következőket olvashat­juk: „ ... hogy ne kerüljenek az ellenség kezébe, nevezett eleme­ket át kell adni likvidálásra a rendőrségnek, vagy ha erre nin­csen mód, agyonlövéssel megsem­misíteni. Az ártalmatlanná tétel nyomai gondosan eltüntetendők.” A „foglyok szabadon bocsátásá­nak’' Címén barbár jelenetekre kerül sor. Sorozatosan lövik agyon, illetve ütlegelik halálra a politikai foglyokat, de a bűnök nyomait nem sikerült mindenütt eltüntetni. A Vörös Hadsereg 1944 júliu­sában szabadította fel a hírhedt lublini koncentrációs tábort. A sok csatában megedződött kato­náknak életük legszömyűbb él­ményében volt részük. Dante le­írásai a pokolról és az inkvizí­ció középkori kínzókamráinak szörnyűségei, elhalványulnak a lublini valóság mellett. A fasisz­ták gyalázatos bűncselekményei nyilvánvalókká válnak, a világ­közvéleményt tájékoztatják. A német monopóliumok képvi­selőit, akik majdnem valamennyi koncentrációs táborban termelő­üzemeket tartanak fenn, legalább annyira megdöbbentik a külföldi sajtóorgánumok és rádióadók közleményei, mint a nácikat. Himmler parancsot ad: „egyetlen fogoly sem kerülhet élve az el­lenség kezébe”s Nagyszabású evakuáció kezdő­dik. A koncentrációs táborokat keleten és nyugaton kiürítik, a betegeket és félig éhenhaltakat nagyrészt megölik. A foglyokat kemény fagyban nyitott teher­kocsikba vagonírozzák, vagy egy­szerűen útnak indítják őket. Megkezdődik a hatalmas halál­menetek ideje. Nem sokan élik túl. A front zaja már világosan ki­vehető a világ legnagyobb halál- gyárában, az auschwitzi koncent­rációs táborban. Az SS kapkodva hoz intézkedéseket a tábor kiürí­tésére. A foglyok egy részét út­nak indítják a gross-roseni kon­centrációs tábor felé. Egy januári éjszakán, mínusz 20 fokos hideg­ben indulnak. Az első 55 kilo­méter hosszú útszakaszt pihenő nélkül kell megtenni. Sokan es­nek össze a kimerültségtől, vagy maradnak le. De megfagyni sincs idejük, mert az SS-legények szi­gorú parancsot kaptak minden összeeső, vagy lemaradó helyszíni agyonlövésére. Szüntelenül és kí­méletlenül hangzanak fel a lö­vések. Az 55 kilométernyi szaka­szon 600, különböző nemzetiségű foglyot gyilkolnak meg. A menet tovább vonszolja magát. A második útszakasz végén le­vő loslaui pályaudvaron az agyongyötört, félig megfagyott foglyokat nyitott szenesvagonok- ba zsúfolták. 28 órán át tartott az út a gross-roseni pályaudvarig. Miután a Vörös Hadsereg min­dent elsöprően nyomult előre, a menetet továbbirányították Buchenwald felé. Az út teli volt hullákkal. A ravensbrückeni koncentráci­ós tábor egyike volt a fasiszták szervezett gyilkosságai, de egyút­tal az antifasiszta foglyok hősi küzdelmei színhelyének is. Az ott fogva tartott asszonyok és lá­nyok a fegyverkezési ipar számá­ra végeztek rabszolgamunkát. Szervezett akciók segítségével ál­landóan szabotáltak. Közeledett a félszabadulás órája. Az SS-orvosok parancsot adtak valamennyi beteglista el­égetésére. A foglyoknak az ér­tékkamrákban össze kellett cso­magolniuk az SS számára az el­rabolt ékszereket és egyéb érték­tárgyakat. Himmler parancsot adott, hogy a Vörös Hadsereg közeledésével, 25 000 foglyával, asszonyokkal és gyermekekkel együtt, a levegőbe kell röpíteni a ravensbrücki koncentrációs tá­bort. A parancs végrehajtása azonban lehetetlennek bizonyult. Ütlegelve, 20 ezer áldozatot ker­getek a környező erdőkbe, de 3000-en visszamaradtak, mert az SS-vadállatoknak egyszerűen már nem volt idejük arra, hogy vé­gezzenek velük. Az erdőbe ker­getett asszonyok halálmenetét Mecklenburg félé akarták irányí­tani, de nem került rá sor, mert a 20 000 nő egyszerűen megta­gadta a parancsot és ellenakció­val fenyegette meg az SS-t. A szovjet csapatok közelsége arra késztette az SS-legényeket, hogy minél hamarabb elpárologjanak. Néhányat közülük visszatartottak és agyonvertek A tábor pa ránc snok, Sühnen ra­vasz tervet agyait M. Odette Churchill, az angol miniszterelnök egyik lánya, Franciaországban eL lenállóként a fasiszták kezei közé került és Ravensbrückbe hurcol­ták. Suhren általa akarta saját életét megmenteni; Betuszkolta kocsijába és magával vitte, meg­fenyegette, hogy megöli, ha neki akár a haja szála is meggorbül. * A buchenwaldi kon centrác jós tábor foglyai április 11-én fel­szabadították önmagukat. Bátor tettük nem spontán reakció volt, hanem sok éves politikai és ka­tonai előkészítő munka eredmé­nye, amit a tábor illegális nem­zetközi bizottsága végzett állandó életveszély közepette. (Folytatjuk) c .A ÍÍA í/t f) 4L i * « _■ É rtékes nyeremények! Trabant személygépkocsi! ____1 Külföldi utazások! Köny vsorsj egyek kaphatók az Álla- | mi Könyvterjesztő; Vállalat BOLTJAIBAN!: Húzás június 13-án. (154’ | i/ídfC rW/f/Fl/l íu ha konyvsors i gye vásárol! Könyv. ..."v 5,1 és tárgynyeremények!

Next

/
Oldalképek
Tartalom