Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-11 / 86. szám
ü TOLNA MFC VEI NÉPÜJSAG 19S3. április 11. IHol rejtőzik Martin Csuda dolgok vannak itt Amerikában. Az embernek időnként még a lélegzete is eláll. A háziasszonyom gyereke például a napokban hazahozott egy kosarat. Leült melléje, elővette a tilinkót és egy kígyó emelkedett ki a kosárból. Én is nagyon megijedtem, hát még a háziasszony. Ö mindjárt elájult. Pedig a kígyó nem is volt igazi. De hát ez most a legújabb divat. Mindenki kígyóbűvölövé képezi ki magát. Okos találmány a különleges lámpa is. Megyek haza, látom, hogy az ablakom ki van világítva. „Az angyalát!” — gondoltam —. Emlékszem, amikor elmentem eloltottam a villanyt. Bemegyek a szobába. Hát nem ég a villany. Lemegyek az utcára — ég a villany. Felmegyek — nem ég a villany. Lemegyek — ég a villany. Az angyalát! Ennek aztán utána kell nézni! Utána is néztem. Kiderült, hogy az amerikai boltokban mostanában olyan villanyégőket is árusítanak, amelyek' a bezárt lakásban csekély áramfogyasztással olyan illúziót keltenek, mintha világosság lenne. Es én ennek dőltem be. Meg kell mondanom őszintén, hogy a betörők már nem veszik be a trükköt. De esküszöm velem sem toltak ki többet úgy, mint legutóbb. Elém tettek egy négyszögletes kis dobozt. Azt mondták: tegyek a szélére egy dollárt. Vonakodtam, de végül rátettem. És mit gondol szerkesztő úr mi történt? A dobozból kinyúlt egy kis kéz és berántotta az én egy dolláromat. Az angyalát! Hál ez még a feleségemnél is ügyesebb. Gondoltam veszek egy ilyet az asszonynak, hadd ismerjen magára. Vettem, de vesztemre. Mondtam neki: tegyen rá pénzt. Ö azt mondta nincs. Nekem meg csak ötven dollárosom volt. Nagylelkű voltam. Rátettem. A kéz bevonta, mire az asszony eltette az ötvenest is, meg a dobozt is. Erre is én fizettem rá. Bementem az egyik vendéglőbe. Itt is meglepetésben volt részem. Adtak kanalat, kést, meg egy valamit. Nem tudtam, hogy azt a valamit, hogyan kell használni. A pincér megmutatta miközben megnyugtatott, hogy ez nem pokolgép, hanem egy villa, a legújabb típusú villa. Ennek a villának nincsenek fogai, hanem a fogak helyét kis kör foglalja el, amelyből 12 kis karmantyú áll ki. Ezzel aztán sokkal biztosabban lehet tartani a sülteket. De nemcsak a vendéglőben ért ilyen meglepetés. Meglepetés ért a cukrászdában is. Bementem egy cukrászdába, leültem, kértem egy szelet tortát. Egyszercsak megakadt a torkomon a falat. A szomszéd asztalnál két ember dünnyög a sakktábla fölé hajolva. Lépnek, tisztet cserélnek. Az egyik fogja a feketét, a másik a fehéret és uramisten rágni kezdi. Régin, rágja és elfogy. Mint a kannibálok úgy elfogyasztották a tiszteket. Az angyalát! Furcsa ízlésük van! — gondoltam, amikor a pirusérnő látva megilletődésemet odajött hozzám és azt mondta: „Látom, hogy ön Vitéz Hári nagyon elcsodálkozott. Nincs ebben semmi különös. Ma már Amerika-szerte gyártják ezeket az ehető sakkfigurákat, de olyan jót mint nálunk sehol sem gyártanak!” Ezt még csak megemésztettem valahogy, de az már nem fém a bögyömbe, hogy itt Amerikában minden színésznőt csak úgy lélegeznek. És megtehetik. Ha. nálunk ezt tennék a színésznő mindjárt megkérdezné: „Mikor itta meg a lábvizemet?” Itt nem kérdik, mert természetesnek tartják. Az egyik hollywoodi üzletembernek az az ötlete támadt, hogy a filmcsillagok fürdővizét üvegekbe tölti és jó pénzért eladja. A literszámra kapható bájos folyadék meglehetősen drága, de a vevő biztos lehet benne, hogy nem csapják be holmi silány felvizezett áruval, esetleg hamisítvánnyal, hanem pénzért valóban egy filmcsillag fürdővizét kapja, ezért a kereskedő minden üveggel garancia- szelvényt is ad. Hogy a kedves vásárlókat állandóan friss áruval láthassa el külön alkalmazottakat tart, akiknek feladata naponta összegyűjteni a hírességek által használt fürdővizet. Állandóan kapható Caroll Baker, Anita Ekberg, Virna Lisi, Doris Day és még sok más színésznő fürdővize. Állítólag a tavaszi újdonság a filmszínészek fürdővize lesz, amellyel a hölgyvásárlóknak akar kedveskedni a kereskedő. Egy tény: a férfiak már ihatnak, letegezhetik a színésznőket. A nők is hamarosan egyenjogúak lesznek e téren is. Ök meg letegezhetik majd a filmszínészeket. Persze, csak a híreseket. Részt vettem egy ilyen ivókúrán. Nem, nem kóstoltam meg, csak érdeklődtem. Az egyik szakértő elmondta: kitűnő itóka. ö már úgy ismeri minden fürdővíz zamatát, mint a tenyerét. Anita Ekberg fürdővize olyan, mint a jól beérett bor. A zamatéból kitűnik, hogy a művésznő sokáig ül a kádban. Alaposan beérleli. Caroll Baker lágyzamatú, kissé síkos, Virna Lisi fürdővize keményebb zamatú, Doris Day fürdővizének pedig olyan az íze, mint amilyen az öreg tyúkból készült húslevesé. Es itt, ezen az ivószertartáson jöttem rá, miért van annyi antialkoholista Amerikában? Na, hallja, ha nálunk is filmszínésznők fürdővizét és nem az Almuskát, a Birslevet, <73 Öszibaracklevet adnák bor helyett, akkor nálunk is bizonyára inkább olyan helyre mennének, ahol a fürdővizet nemcsak pohárból, hanem akár közvetlenül a kádból is ihatnak. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: ■A kérdés egy idő óta ismét élénken foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt, a lapokat, a Német Szövetségi Köztársaság és számos miás ország rendőrségét. Fritz Bauer, a, frankfurti törvényszék ügyésze 50 000 márka jutalmat ajánlott fel annak, aki a Nürnbergben távollétében habiéira ítélt Martin Bormann nyo- ♦mára vezeti a hatóságokat. ▼ Bormann neve a harmincas -évek elején válik ismertté a nácik magas köreiben. Ö volt az, aki Berchtesgaden — Hitler bajorországi nyaralója — közelében kiválasztott egy alkalmas helyet a Führer rezidenciája számára, ahol aztán rövid idő alatt feliépült a Berghof, Hitler hírhedt hegyi sasfészke. Bormann rendkívül büszke volt ötletére, amelyet a Führer méltóképpen értékelt. Mindazonáltal Hitler személyes vagyonának színtelen intézőjéből aligha lett volna a fasiszta Németország második leghatalmasabb embere, ha nem érti olyan jól a módját, hogyan kell urával bánni. A FÜHRER BIZALMASA Hosszú ideig az alacsony, mo- Pgorva, mészárosképű Bormann ►Rudolf Hessnek, a Führer helyettesének és legbensőbb bizal- tmasának volt — a helyettese. ► Amikor 1941 májusában Hess ^Angliába szökik, Hitler őt bízza ► meg az ügy kivizsgálásával, s ►ugyanakkor kinevezi az NSDAP J(a náci párt) pártapparátusának ►főnökévé. Ez a beosztás lehetővé ítette számára, hogy állandóan a ♦Führer körül ólálkodjon. Hamar ♦ kiismerve Hitler jellemét. Bor♦ mann tudta, mit kell tennie, b hogy végleg bizalmába férkőz- «zön. Leginkább arra vigyázott, ♦hogy soha semmiféle ellenvetést ♦vagy bíráló megjegyzést ne fűz♦ zön Hitler elképzeléseihez, utasításaihoz. Ellenkezőleg, a leg♦ képtelenebb agyrémeit is helyeselő felkiáltásokkal, teatrális gesz- ♦tikulálással és patétikus szónok- álatokkal fogadta, igyekezvén b megerősíteni őt abban a meg- ♦győződésében, hogy csalhatatlan, Jsőt éppenséggel az isteni gondviselés megtestesítője. Nem kell ♦külön hangsúlyozni, mennyire ♦imponált ezzel a diktátornak. ♦ Rövid idő alatt pótolhatatlanná {vált Hitler számára, aki 1943- ♦ban személyi titkárává, majd helyettesévé nevezte ki. A törtető b Bormann így fokozatosan nem- ♦csak a náci párt apparátusának ♦gyeplőit kaparintotta meg, ha- ♦nem a birodalmi kancellária és : *a hadsereg ügyeinek intézését is. Igyekezett állandóan a Füh- {rer közelében tartózkodni, el- ♦elkapni megjegyzéseit és vélemé- ♦nyeit, amelyeket rögtön papírra ♦vetett és parancs formájában fazonnal Hitler elé terjesztett, 7 hogy írja alá. A Führer jobb ♦ keze, a náci birodalom „szürke ♦eminenciása” jóváhagyása nélkül ♦ senki sem juthatott be Hitlerhez. ▼„Bormann sülve-főve együtt volt b Hitlerrel és fokozatosan befolyássá alá vonta, hogy végül is Hitler egész életét uralta” — mondta róla Göring. S valóban, Bormann mindenki mást kiintrikiált a Führer közvetlen környezetéből, és annyira megerősítette pozícióját, hogy adott pillanatban ♦már nem is lehetett tudni: Hitlertől vagy Bormanntól szárma- {zik-e egyik vagy másiik újabb szi- ♦gorú intézkedés. Egyike volt bazoknak a náci elithez tartozó ♦utolsó mohikánoknak, akik a : ♦végsőkig kitartottak eszelős vezérük mellett, s akik a háború ♦utolsó napjaiban a birodalmi b kancellária „luxus-bunkerében” ♦húzódtak meg. Itt Goebbels-szel Jegyütt házassági tanú Hitler és ♦Éva Braun gyászos hangulatú es- fküvőjén, s neve ugyancsak ta- ♦ núsító aláírásként ott szerepel ♦Hitler hírhedt „politikai végren- Jdeletén”, amelyben utódjául Gő- ♦ring helyett Dönitz tengernagyot Jnevezi ki. { SZÖKÉS A VÉSZKIJÁRATON ...1945. április 30-án a napok (óta tartó szovjet tüzérségi tűz minden addiginál hevesebben re-- megteti meg a kancellári bunker vastag betonfalait. Négy emelet mélységben, mintegy húsz méterre a föld alatt, a náci patkányok különféleképpen várják a vég bekövetkezését. Egyesek a francia konyak hatására emelkedett hangulatban táncolnak a titkárnőkkel, telefonos kisasszonyokkal, mások már holtrészegen fetrengenek. Hitler és újdonsült felesége temetői csendben fogyasztják el utolsó ebédjüket, aztán visszavonulnak lakosztályukba. Fél négykor lövés dörren, és a Hitler dolgozószobájába berohanó Bormann és Goebbels szeme elé tárul a holtan fekvő „ifjú pár”. Hitlert komornyikja, Heinz Linge néhány SS-tiszttel egy szőnyegbe csavarja és a vészkijáraton keresztül kiviszi a birodalmi kancellária kertjébe. Mögöttük Bormann kifulladva ér fel Éva Braun holttestével karjában a négy emeletnyi magasságban levő páncélajtóhoz. Bormann meg sem várja, hogy egy bombatölcsérben elégjen a benzinnel leöntött Führer teteme, visszalopódzik a bunkerbe. Néhány óra múlva ugyanazon a vészkijáraton megpróbál kereket oldani... 1945. május elsejéről másodikára virradólag, az éjszaka leple alatt Bormann többedmagával kilopózik a birodalmi kancellária bunkerének vészkijáratán. Vele vannak: Erich Kempka és dr. Ludwig Stumpfegger, Hitler személyi sofőrje, illetve kezelőorvosa, Werner Naumann államtitkár. a néhány órával korábban öngyilkossá lett Goebbels helyettese, Arthur Achsmann, a „Hitler-ifjúság” birodalmi vezetője, és még néhány barna kényúr. A díszes társaság Bormann vezetésével a kancellária kertjén keresztül a Spree-folyót átszelő Weidendamm-híd felé menekül. Rohamlövegek és Tigris-páncélosok fedezetében érnek a tűz alatt tartott hídfőhöz. Pontosan tizennégy hónappal később. 1946. július 3-án a nürnbergi perben tanúként kihallgatott Kempka többek között ezt vallotta: „Az élen egy Tigrispáncélos haladt, ennek az oldala mellett lehajolva, a középtájon szaladt Bormann. A Tigris egyszercsak telitalálatot kapott s a levegőbe repült. Azon az oldalon, ahol Bormann haladt, hatalmas lángnyelv csapott ki. Még azt a mozdulatát is láttam Bormannak, amikor a robbanás és a láng- nyelv hatására széttárta karját, majd összerogyott.” „HALÄLÄNAK bizonyítékai NEM MEGGYŐZŐEK” Hitler gépkocsivezetőjének vallomása nem győzte meg a nürnbergi bíróságot, s a náci főbűnösök perén rá is mutattak: Bormann „halálának bizonyítékai nem meggyőzőek”. Ezért távol- létében halálra ítélték azt, akit a Tribüné de Génévé című svájci lap találóan nevezett „a nácik között a legnácibb”-nak. A lap egyik februári számában Kempka vallomásával kapcsolatban megjegyzi: „Lehetséges, hogy Kempka, Bormann megmenekülésével számolva; megpróbálta fedezni felettesét.” Ez annál is valószínűbb, mint hogy Haumann, aki azon az éjszakán közvetlenül Bormann mellett haladt, életben maradt, és tavaly a frankfurti ügyészségen kijelentette, hogy Bormann „megmenekülhetett”. Kempka egyébként nem áll egyedül azok között, akik Bormann halálhírét próbálták elhinteni. Az utóbbi időben a Német Szövetségi Köztársaságban több Latin-Amerikából jött „szemtanú” jelentkezett azzal, hogy Asuncionban, Paraguay fővárosában látta Bormannt és beszélt vele. Valamennyien azzal a gyanút keltő állítással hozakodtak elő, hogy a 64. éves Bormann rákos, és napjai megvannak számlálva. A már idézett Tribüné de Génévé szerint „bizonyos dr. Otto Biss Asuncionból azt állította, hogy segíteni akarva Hitler helyettesén, halálig kezelte és még a halotti igazolványát is ő írta alá.” A német nevű orvos azt is kijelentette, hogy Bormannt az asuncioni temetőben hántolták el. A frankfurti ügyészség kezdeményezése nyomán indított vizsgálat — amely számos akadályba ütközött — megállapította, hogy Bormann állítólagos sírjában egy Hormoncilla nevű délamerikai polgár nyugszik ... Fritz Bauer ügyésznek meggyőződése, hogy BORMANN MENGELÉVEL EGYÜTT PARAGUAYBAN ÉL Március közepén a brazíliai Santos kikötőben az Interpol letartóztatott egy Alfred '£renker nevű férfit, aki Carlos Rodriguez névre szóló hamis útlevéllel fel akart szállni egy induló hajóra. Kihallgatása során beismerte, hogy azonos Dieter Sonnenberg, volt SS-tiszttel. Miután elmesélte^ hogyan szökött a háború befejezése után Brazíliába. Sonnenberg más náci háborús bűnösökről is beszélt. Kijelentette, hogy Martin Bormann plasztikai műtéttel teljesen megváltoztatta arckifejezését, és álnéven Brazíliában rejtőzködik, Akár Paraguayban, akár Brazíliában várja a náci háborús bűnök elévülését, amelynek határidejét a bonni parlament a nemzetközi közvélemény nyomására 1965. május 8-áról 1969. december 31-ére tolta ki, egy kérdés nyitva marad: hogyan jutott Bormann a délamerikai kontinens rengetegébe? L. Bezimenszkij szovjet publicista a Bormannról szóló többkötetnyi dokumentum és adat gondos áttanulmányozása után megközelítő hitelességgel felvázolta Hitler helyettesének útját a Weidendamm-hídtól latin-amerikai rej tekéig. ;.. A Tigris-páncélos felrobbanása miatti kábulatából magához tért Bormann a Laerter állomás felé veszi útját. Civilben van, nem ismernek rá, sikeresen kijut a városból. Flensburgba akarna eljutni, ahol a Dönitz- kormány székel, melynek Hitler végrendelete szerint ő is tagja. Mégis dél felé indul, átjut Ausztriába. ahol a nácik úgynevezett ,,alpesi erődítményében” kivárja, hogy a Dönitz-kormány sorsa eldőljön. A déltiroli Volkenstein falucskában találkozik feleségével aki tíz gyermekükkel már korábban odaérkezett. Azért is jött erre, mert így alkalma nyílik meglátogatni egy barlangot Zell- am-See mellett, ahova szárnysegédje, von Hummel ötmillió dollár értékű aranypénz-kollekciót rejtett el Kapcsolatba lép egy SS-csoporttal, amely a nácik Olaszországba mentésével foglalkozik. Segítségükkel 1947 augusztusának egyik sötét éjszakáján Nauders környékén átlépi az osztrák—olasz határt. Itáliában „jóbarátok” várják. Alois Hudal érsek, aki Adolf-Martint, Bormann csuhát öltött fiát is istápol- ta, azt tanácsolja neki, hogy menjen Spanyolországba Skorzeny- hez, vagy Argentínába Eichmann- hoz. Bormann Dél-Amerikát választja, ahol egy ideig nyoma vész. Eichmann letartóztatását és kivégzését követően a Német Szövetségi Köztársaságban egyre inkább kételkedni kezdenek az állítólagos „szemtanúk” vallomásaiban, miszerint Bormann már nem élne. Fritz Bauer frankfurti főügyész tavaly nyomozást indított Bormann felkutatására. Ha kézre kerül, nyolc kötetnyi, 1300 oldalnyi dosszié vár rá a frankfurti törvényszéken. Bodor Gy. Tamás (A bukaresti Ifjúmunkás című lapból.)
