Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

1 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. április 11. A gyógyvizek városa Máris nagy a forgalom az Erzséhet-híd budai hídfeljárójánál megnyílt új, korszerű ivócsarnokban. (MTI foto — Fényes Tamás felvétele.) Fürdővárosnak nevezik Buda­pestet, de joggal megilletné a fürdővilágváros elnevezés is, hi­szen gyógyvizekben talán a leg­gazdagabb város a földkereksé­gen. Langyos és melegvíz forrá­sai naponta 14 helyen 70 millió liter vizet adnak a fürdőknek, uszodáknak és ivókutaknak. A több mint 100 hévforrásból és 400 keserűvízforrásból fakadó nagymennyiségű vízhozam gyó­gyító hatása világhírűvé tette fő­városunkat. Budapest fürdőkultúrája — fel­jegyzések szerint — már a ró­maiak korában kezdődött, amikor a hódító császári csapatok a ked­vező dunai átkelés, és az itt ala­pított Aquincum város védelmé­re védőtábort létesítettek. A fennmaradt romok tanúsítják, hogy a fürdőzést kedvelő ró­maiak katonai és polgári fürdő­ket építettek a kellemes és gyógy­hatású források tövében. Több mint kétezer éves fürdőkultúránkat a rómaiak után letelepedő hon­foglaló őseink, majd a legelső magyar királyok fejlesztették to­vább. A fürdőélet' azonban a tö­rök hódoltság idején érte el virág­korát. A több évszázada épült tö­rökkupolás műemlékeket ma is féltve őrzik az idő pusztításától. Ezek a gyógyfürdők és a későb­biek a leglátogatottabbak, de az utánuk épült újabb, korszerű me­dencéket is rendszeresen keresik fel a gyógyulni, felfrissülni vágyó budapestiek, vidékiek, valamint külföldi országokból minden év­szakban érkező vendégek. Lágymányostól Pünkösdfürdőig terjed tíz kilométer hosszúságban, két nagyobb csoportban a gyógy­fürdő övezet. A gellérthegyi cso­port: a rádiumos Gellért-. Rudas-, Imre-fürdő, a Rózsadomb-József- hegyi csoport: az artézi kutas Lukács-, Császár-, margitszigeti, Szabadság, és a kénhidrogén-tar- talmú termálvizes városligeti Széchenyi. Első állomásunk a Szabadság­iad budai hídfőjénél épült Gel­lért-fürdő, amelynek vize és iszapja évszázadok óta gyógyítja a mozgásszervi betegségeket. Kö­zépkori feljegyzések szerint Sá­rosfürdőnek nevezték a forrást, amelynek vízével és iszapjával a gellérthegyi sziklabarlangban élt remete gyógyította a betegek fájó tagjait. A mai modern fürdő, és szálloda 1918-ban nyílt meg. A háborús károktól sokat szenvedett szállórész már teljesen újjáépült. A hatalmas márvány, mozaikos fürdőcsarnokból nvílnak a női és férfigőzfürdő osztályok nagy me­dencéikkel. a termálfürdők, az iszapkezelő osztályok, a télen is működő pezsgőfürdő, a fedett úszócsarnok. Itt a baleseti, vagy mozgásszervi betegségek utókeze­léseként megfelelő mozgásgyakor­latokat is végezhetnek a betegek. Nyáron hullámstrand, termálvizes meleg medence; napozóteraszok, és pázsitos park várja a pihenni, szórakozni vágyókat. A budai Duna-parton felfelé folytatva utunkat az újjáépült Er- zsébet-híd lábához érünk. A XVI. században épült Rudas-fürdő az egyik legrégebbi, — török-kora­beli — fürdőnk. Kupoláját nyolc oszlop tartja. 16 rádiumtartalmú forrás táplálja a fürdő medencé­jét, a Juventus kádfürdőket. Vizük a korai elöregedést előzi meg a testi-szellemi kifáradást szün­teti, de mozgásszervi betegségek, vérkeringési zavarok gyógyítására is kiválóan alkalmas. A termál­vizes ivócsamok gyógyvizét is ha­sonló panaszok ellen fogyasztják. A Margit-híd mellett a világ­hírű Lukács-fürdő, közvetlen szomszédságában pedig a Császár­fürdő helyezkedik el. A nyáron lombos park most kihalt, de a Lukács-fürdő belül változatlanul forgalmas. A részben török kora­beli épület biedermeier hangula­tot áraszt, de berendezése kor­szerű. Termálgőz és kádfürdői mellett különlegessége a fürdőnek saját forrású természetes iszap­tava, amelyben a mozgásszervi betegségekre találnak gyógyulást az orvosi ellenőrzés mellett be­utaltak. A Császárfürdő ásványi kincsekben gazdag forrása a gyógymedencéket, az uszodákat, langyos fürdőket táplálja, sőt, gépeket Is hajt. Ez a hely már a XVI. század elején csodálatos ke­leti paradicsoma volt Musztafa basának. Malmokat hajtó tavá­nak maradványai még ma is lát­hatók a kőfal mögött. A szemközti Margitsziget festői környezetben elhelyezkedő Palatí­nus-strandja 80 ezer négyzetméter területével a legnagyobb fővárosi strandfürdők közé sorolható. Vízellátását a szi­geti hévforrások és hidegvízkutak biztosítják. Hatalmas úszómeden­céje, hullámmedencéje, termál­vizes meleg gyógymedencéje, gye­pes és teraszos napozóival, sétá­nyaival, játszóhelyeivel nyáron kedvelt pihenőhelye a főváros la­kosságának. A pesti Duna-parton az Arpád- híd tövében terül el a Dagály ut­cai Szabadság-strand, amelynek meszes ásványvize ízületi beteg­ségeket gyógyít. A budapesti dol­gozóknak e kedvelt strandját egy- egy szép nyári vasárnap 25—30 ezer ember is felkeresi. Meleg medencéinek egy részében télen is fürödhetnek. A modern reneszánsz stílusú Széchenyi-fürdő Pesten, a Város­ligetben 1913-ban épült, strandja pedig 1927-ben. Gőz-, kád- és iszaposztályai a Gellért-fürdőhöz hasonlóak. Két gyógyvizes me- ■eg medencéje közül az egyik a " ’ "féké, másik a gyermekeké. Varga Aranka 30. Clark nem félt semmiféle el­lenőrzéstől, hiszen a kötvénye valódi volt. Valamennyi írásával együtt John Fine-tól kapta, aki viszont Moszkvából szerezte egyik titkos ügynökétől. Ez az ügynök titokban felvásárolta a kölcsön- kötvényeket, és a nyerőszámokat eladta gazdájának, az amerikai kémszervezetneik. Ezután senkinek nem okozhat gondot, honnan van „Belograj le­szerelt törzsőrmesternek” annyi pénze. Mindenki tudja, hogy nagy összeget nyert. Huszonötezret En­nek a nyereségnek a leple alatt akár százezret is elkölthet. Miért ne? Clarknak sok pénzre van szüksége. Ezrek kellenek csak ahhoz, hogy megvendégelje azo­kat. akikkel meg akar barátkozni, akiket be akar szervezni. Sok ezer kell azoknak a részére is, akik majd szükség esetén a levegőbe röpítik az alagutakat és a hida­kat A gépkocsi Clarknak nem séta­autózáshoz, hanem titkos célokra kellett. A Kárpátokban minden irányban gyönyörű utak vezetnek. Három-négy óra alatt eljuthat Kárpátalja legtávolabbi vidékeire is. Kirándulás ü ríj gyén elmehet a hegyekbe, valamelyik tisztáson felállíthatja leadóállomását, és továbbíthatja gazdáihoz a legfon­tosabb adatokat. * A szénraktár melletti mellékvá­gányon, a fűtőház egyik sarkában állt az a mozdony, amelynek egy óra múlva külföldre kellett von­tatnia egy lánctalpas traktorok­kal megrakott szerelvényt. A mozdonyt nemrégen javították, minden réz- és nikkelalkatrész ragyogott rajta. A mozdonyt vi­rágzó orgonaágak díszítették, a vezető fülkéjében is nagy csokor orgona illatozott. Ezekben a napokban Jávor vá­rosát elborította a virágzó orgona. A buján virágzó ágak áthajoltak a kerítéseken, édes illatukkal el­hódították a járókelőket. Akár­merre ment az ember, mindenütt találkozott az orgona fehér, sötét- lila és halványlila virágaival. Or­gona ékesítette a fiúk gomblyu­kát, a lányok haját, a sofőr szél­védőjét, a kerékpáros kormányát. Orgonacsokrok illatoztak a fod­rászüzletek kirakatában, a pro­fesszorok Íróasztalán és a lakato­sok munkapadjain. Magától érte­tődik, hogy ilyenkor egy orgona­virággal díszített mozdony senki­nek sem tűnik fel. Clark új, de már olajfoltos ke­zes-lábasban, szája szögletében cigarettával, hetykén tarkójára tolt sapkával, csillogó szemmel, jókedvűen közeledett a mozdony­hoz. Alumínium cigarettatárcájá­val megkopogtatta a lépcső kor­látját. A mozdonyvezető-fülkében meg­jelent Vaszilij Gojda mozdony- vezető göndör haja. napbarnított arca. — Ah, a leszerelt gárdista! Gyere be. Clark felmászott a mozdony meredek lépcsőjén, kezet nyújtott a vezetőnek. — Szóval te előzetes bejelentés nélkül is fogadod az egyszerű la­katosokat. Látszik, hogy nem vagy bürokrata. Jó egészséget. Petro! — Nem vagyok ugyan Petro — felelt a mozdonyvezető —. de azért egészséges vagyok. Eddig Vaszilijnak hívtak. Elfelejtetted? Clark persze szándékosan ne­vezte Vaszilij Gojdát Petrónak, általában semmit sem tett meg­gondolatlanul. nála minden előre ki volt számítva. Clark néhán'v órával ezelőtt vá­ratlanul megtudta. hogv az a fia­talember. akivel a vasúti étterem­ben mef,isrr''°r-'''oH~oi híres ember Jávorban. Vasaim Gojda még egészein fiatal fiú volt. amikor beállt a partizánok közé. Főkép­pen az nyugtalanította Clarkot, hogy Vaszilij Gojda abban a csa­patban harcolt a Kárpátokért, amelyben Belograj is szolgált. A kárpáti harcokban természetesen Vaszilij Gojda könnyein találkoz­hatott Iván Belograj jal. De ha ez meg is történt, az akkori zavaros időkben aligha volt alkalmuk em­lékezetükbe vésni egymás arcát így tehát — gondolta Clark — fö­lösleges elbújni Gojda elől, ellen­kezőleg, bátran kell fellépni vele szemben, s ez annál is könnyebb, mert Gojda alig múlt el húsz esz­tendős. — Gojda elvtárs, hiszen mi régi ismerősök vagyunk — mondta Clark mosolygó szemmel. — Em­lékszel rá, hol találkoztunk? — Azonnal megismertelek, az ember nem felejthet el egy ilyen harcos gárdistát. Az étteremben találkoztunk, még ittunk is egy­más egészségére. — Nem, mi sokkal régebben is találkoztunk. — Hol, mikor? — Elfelejtetted volna? Pedig azt hittem, hogy arra egész éle­tedben emlékezni fogsz. Én téged rögtön megismertelek. Nagyon megváltoztál, megnőttél, megférfi- asodtál. És én? ... Nézz meg job­ban és emlékezz, Gojda elvtárs. Clark kétszer megfordult maga körül, s minden oldalról 'megmu­tatta magát. — Emlékszel már? — kérdezte, és erősen megszorította Gojda karját. — A Jablonkal hágó... a jaszini erődítmények... Az Ár­pád-vonal megrohamozása ... Ró­zsakoszorú ... Iván Belograj őr­mester ... Ugye? A szemedről lá­tom, hogy kezdesz emlékezni. Lá­tod, banátom? Az az Iván Belo­graj áll most előtted, aki veled együtt indult rohamra a jaszini betonerődítmények ellen. Igen, igen. Ezt még ott a pályaudvaron el akartam neked mondani, de te megpucoltál. — Iván? ... Belograj? .., „— Harcoltam én vele, vagy nem? — tette fel magának a kér­dést Vaszilij Gojda, és gyorsan el is döntötte, — Nem, nem har­coltam.” Clark kivett a zsebéből egy iratcsomót és gondosan kisimítot­ta. — Ismered ezeket az aláíráso­kat? A hadtest parancsnoka Gasz- tilovics tábornok, a hadtest ve­zérkarának főnöke, Suba ezredes! Az ezredparancsnok, a Szovjet­unió hőse. Ugrjumov! Vaszilij Gojda Clark előtt ko­moly, nehezen leküzdhető aka­dályt jelentett. De Clark nem hát­rált meg. Terve, hogy Vaszilij Gojdát céljaira felhasználja, na­gyon kockázatos, de semmivel sem kockázatosabb, mint minden egyéb, amit Clark megtett. Ha a Gojda elleni támadás sikerrel jár, az jelentősen lerövidíti a célhoz vezető utat. Lehet, hogy Gojda végül is megérti, kivel barátkozott össze, milyen szolgálatot tett az ellenségnek, de akkor már késő lesz, Clarknak akkor már hűlt helye lesz, Vaszilij Gojda huszonkét esz­tendeje ellenére nagyon jó ember­ismerő volt. Ha valakiben meg­bízott, akkor abban egy cseppet sem kételkedett, de nem könnyen és nem mindenkiben bízott. Lel­kes, forrószívű fiatalember volt, de mindig tudta, hogy kit, miért szeret, mi fűzi őt ehhez vagy ahhoz a barátjához. A kárpátaljai partizánok nem adtak volna neki fontos megbíza­tásokat, ha nem bizonyította vol­na be számtalanszor, hogy bátor, óvatos és okos legény. Életét koc­káztatva teljesítette a partizán- csapat fontos megbízatásait. Hol hegyipásztor, hol szünidőre utazó diák, hol pedig vándorcigány ké­pében jutott he Mukacsevóba, Uzsgorodba, Jávorba. Mindig ép bőrrel és kimerítő adatokkal tért vissza a partizán-vezérkarhoz, el­mondotta, hol és milyen SS-ezre- deket helyeztek el; hány szerel­vény katonaságot szállítottak a keleti frontra, a németeket szol­gáló polgármesterek milyen új rendeletekkel sújtották Kárpátal­ja lakóit; milyen javakat gyűj­töttek össze a jávori raktárakban Németország számára. Fiatal kora és gyermekes mosolya segítette Gojdát az adatszerzésben. Vaszilij Gojda csaknem három esztendőn keresztül teljesített felderítő szolgálatot az ellenség területén, és mindig beváltotta parancsnokságának hozzá fűzött reményeit. Ha nem lett volna jó emberismerő, ha nem érezte vol­na ösztönösen, kiben bízhat és kiben nem, ha nem tudta volna felismerni a hazugság apró jeleit, akkor nem végezhetett volna olyan hosszú ideig illegális mun­kát. Szerencsére, Clarknak sejtelme sem volt Gojda életének erről a szakaszáról. Iván Belograj bratyizó hangja és tolakodása nem tetszett Vaszi­lij Gojdának. A dicsérő oklevele­ket lobogtatva, mindenáron front- barátnak akarja magát kiadni.. ? Mi kell ennek az embernek? Bi­zonyára ugyanígy kötött barátsá­got azzal a törzsőrmesterrel is, akivel együtt ivott a vasúti ét­teremben. Gojda jól emlékezett annak a beszélgetésnek minden részletére, amelyet a szomszéd asztalnál ülve. akaratlanul is vé­gighallgatott. Most különös értel­met nyert előtte a törzsőrmester megjegyzése: „Mindössze egy érá­ja ismerlek, Iván, mégis úgy ked­vellek, mintha egész életünkben barátok lettünk volna.” — Belograj!... Eszembe ju­tott! ..; — kiáltott Gojda — te megsebesültél Jaszinban, amikor az erődöt rohamoztuk. Igaz? — Úgy látszik, elfelejtetted! — mosolyodéit leereszkedően Clark —. nem Jaszinban, hanem Rahov- nál sebesültem meg. Jaszinban még annyi rágyújtanivalót adtam a németeknek, amennyit csak bír­tam. — Úgy van. Most már emlék­szem. Egy tankon kórházba akar­tak küldeni, te pedig ellenkeztél; „Az én sebem semmiség, hagyja­nak engem a fronton.” Ugye. így történt? Clark sóikkal ravaszabb volt an­nál, semhogy belekapaszkodott volna abba a „mentőövbe”, me­lyet Gojda dobott neki. — Nem tudom, mit kiabáltam, azt sem tudom, hogyan szállítot­tak Rahovba. A kórházban tértem magamhoz. — Clark még egyszer tetőtől talpig végignézett Gojdán. — De te hogy megnőttél! Mint a jegenye! De most már valld be, hogy én is nagyon megváltoztam, igaz? — Nem tudom, alig emlékszem arra. milyen voltál akkor. — Olyan voltam Petro, hogy a lányok nem tudták rólam levenni a szemüket. — Gyújts rá! — Gojda egy cso­mag finom cigarettát nyújtott Clark felé. — Nem szeretem én az ilyen finom cigarettákat, mahorkát szí­vok — mondta Clark, és rágyúj­tott egy vastag cigarettára. — Na, milyen a masina? — kérdezte kisvártatva, és gyöngéden meg­simogatta a kazán forró burkola­tát. ■ A fiatal mozdonyvezető szeme — amint erre Clark számított — felcsillant. — Nagyszerű, kitűnően megja­vították. — Annyit vontathatod, Petro, a vonatokat- Magyarországra, Cseh­szlovákiába, Romániába és a Kár­pátokba. hogy még meg is unod. — Mondtam már neked, nem Petro vagyok, hanem Vaszilij — mondta türelmesen, minden sér­tődöttség nélkül Gojda. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom