Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-10 / 85. szám
*965. április 10. TOLNA MEGYÉI NÉPÚJSÁG 3 A tagok véleménye Mit kell másképpen csinálni a faddi Lenin Tsz-ben ? Tizenkét férfi válogatja a burgonyát az egyik major mellett, a kertészetnél. Javarészt idős emberek. A szövetkezet Kossuth üzemegységéhez tartoznak, s velük van egy brigádvezető is. Amikor mondom, hogy a véleményüket szeretném hallani, vonakodás nélkül elmondják, ami panaszuk és javaslatuk van. Sokan vannak ahhoz, hogy mindenkinek a nevét külön-külön leírjuk és a beszélgetés sem olyan mintha nyilatkoznának, hanem egy-egy megjegyzés, közbeszólás, magyarázat erejéig szólnak a témához. Ezért inkább összefoglalásképpen célszerű megírni. Azzal kezdik, ami elsősorban egyéni érdekük, és nem a közö- Bé: a háztájival Silány föld, amit ők, ennek az üzemegységnek a gyalogmunkásai, növénytermesztési dolgozói előreláthatólag kapnak majd. Még nem történt meg a háztáji földek kiosztása, de az előző években is jóval gyengébb területen adták ki nekik a háztájit, mint például azoknak, akik „közelebb állnak a tűzhöz.” A vezetők, az irodai dolgozók, a traktorosok, a mesteremberek, szóval általában akik „a központban” vannak, a lehető legjobb határrészeken kapták eddig az egy-egy holdat: Dombori környékén. A szóban forgó tagok viszont az úgynevezett külső fö}- dön gazdálkodhatnak, olyan területen am; homokos, jóformán csak fele annyi kukoricát terem, mint a „lapja föld”. Itt-ott húsz- harminc év óta nem kapott trágyát ez a vidék, és messze van, sokszor elmennek hét-nyolc kilométerre is. Persze ezen a külső földön is akad jobb terület, de már elvetették közösen. Azzal érvelnek az emberek, hogy végeredményben nemcsak az ő érdekük lenne a megfelelő háztáji föld kiadása, hiszen ha több kukoricát termeszthetnek, akkor több jószágot tudnak hizlalni, és jut eladásra is. Kérdezem tőlük, szóvá tették-e már ezeket a gondokat. A válasz: persze, hogy mondták, de újabban mondani sem lehet, mert nincs közgyűlés, csak küldött- gyűlés. Nem hívják össze az egész tagságot, csak zárszámadáskor és a tervtárgyalásra. A kettő között pedig olyan gyűlések vannak, ahol „bóbiskolnak, vagy bólogatnak” a küldöttek. Másrészt meg „lekenyerezés is van a világon”. A háztáji föld osztásakor odasúgja egyik-másik ember, hogy neki hol legyen a területe, és majd megisszák az áldomást. Ez mindig volt, és lesz is mindig, — így vélekednek a faddi emberek. Mosolyognak is hozzá, mintha természetesnek tartanák a dolgot. Végül abban állapodunk meg ezzel a témával kapcsolatban, hogy azért az egész tagság szava dönt, és igazságosan kell rendezni a háztáji ügyet. A másik panasz, hogy kevés szalmát kaptak csépié* óta, több kellene az idén. Közben kiderül, hogy az is szóvá teszi ezt, aki nem kért szalmát. Tehát a kérdés meglehetősen egyoldalú. A munkaelosztással kapcsolatban ismét az a vélemény hangzik el: kivételezések vannak. Petz József brigádvezető úgy vélekedik, könnyen lehet ellenőrizni ezt a dolgot, hiszen ha megtörténik, csak munkacsapaton belül történhet, és ott valóban egyenlőségnek kell lenni. Közbevetik, hogy meg is szokták mondani a véleményüket kereken, ha valamit látnak. Tehát egyre inkább érvényesül a szövetkezeti demokrácia. Végül eljutunk ahhoz a témához, ami a legfontosabb, és valóban mindenkinek érdeke, hogy előbb-utóbb megoldást találjanak a rendezéséhez. Kevés a trágya. Azt mondják, tízévenként tudnák trágyázni a faddi Lenin Tsz földjeit, ha minden területet sorba vennének. Ez a tény hallatlanul gyenge talajerő-utánpótlásra vall, és az okát nem nehéz megtalálni. Egyrészt kevesebb a jószág ebben a községben, mint azelőtt, másrészt pedig aránytalanul oszlik meg a trágyafed- használás. Például a kertészet rengeteg trágyát igényel, „megeszi az istállótrágyát”. Nagyon sok tagnak nincs háztáji tehene, Tavaly például mindössze 97 tehenet őrzött Molnár József, a háztáji tehenek pásztora. A szövetkezet megalakulása előtt viszont 7—800 szarvasmarha is járt a legelőre, nem beszélve egyéb falkákról. Boncolgatjuk a kérdést; az emberek szerint több férőhely kellene, új istállók. Takarmányt tudnak termeszteni annyit, hogy nagyobb legyen a közös szarvasmarha-állomány. De mi a magyarázata annak, hogy a háztájiban kevés a tehén ? Hiszen tavaly — a tagok elmondása szerint — igen jól ellátta a szövetkezet takarmánnyal a háztájit. Talán innen kellene kiindulni a jószáglétszám növelésében. De ez közös ügy, ha a háztájiról van is szó, ezért az egész község ügyévé kellene tenni. Máskülönben újabb évtizedek is eltelnek talán, mire a „Fölső Magyalos” nevű dűlő, amely állítólag 30 éve nem kapott istállótrágyát, kaphat. Természetesen ; nemcsak a Fölső Magyalosról van szó. A faddi határban sok a homokos terület, ami egyébként is szegényebb humusztartalomban, mint sok más talaj. Tavalyhoz képest módosult a növénytermesztésben egyes kapások területi aránya, például 90 hold dohány helyett most 50 hold lesz, és cukorrépát is termesztenek 100 holdon, holott tavaly egyáltalán nem vetettek cukorrépát. A tagok úgy vélik, helyes ez, hiszen bár kitűnő jövedelmük volt dohányból, meg kell próbálni a cukorrépatermesz- tést is, hiszen a cukorrépa ugyancsak nagy haszonnal termeszthető. — Vietnami Demokratikus Köztársaság, s az agresszor az Egyesült Államok, — Hol járt a közelmúltban Péter János külügyminiszter? — Franciaország fővárosában, Párizsban. Iskolásnak tűnhetnek ezek a kérdések, de hadd tegyük hozzá, hogy nem sokkal korábban egyetemi felvétel előtt álló fiataloktól kérdeztük meg ugyanezeket, s a traktorosok jobban feleltek. Az is az igazsághoz tartozik azonban, hogy ebben a kis kollektívában néhány ember még visz- szahúzódó volt. Egymondatos válaszokat adott, mintha bizonytalan lenne abban, mi is tartozik egy-egy kérdéshez. Érdekelt bennünket: kinek milyen a kapcsolata a szépirodalommal? Saját könyvtára ma még csak egy embernek van: Zim- bauer Lászlónak, aki a Golgotát, a Csendes Dont, a Parasztokat kedvenc olvasmányaként említette. A többiek kicsit úgy nézték hogy lám: akadt egy, aki megmenti a „mundér becsületét”. Szakkönyve ellenben mindegyikőjüknek van. Kedves szórakozásuk közé tartozik a film, a televízió. Részletesen időztek a televízió mezőgazdasági szakfilmsorozatánál. Elemükben érezték magukat, s nem hiányzott a kritika sem. Akár szaktanácsadóként is közreműködhetnének, mert éles szemmel, jó megfigyelőképességgel vették észre és je• gyezték meg még a legkisebb technikai, műszaki botlást is. Elmondták, hogy az egyik adásban egy SZ—100-as traktor köny- nyű munkagépet vontatott. S mindjárt kérdezték - is: vajon megéri ez, célszerű az ilyen kihasználás? A vizsgálódás és az elemzés legnagyobb próbakövének szántuk: hogyan látják a hazánkban bekövetkezett nagy politikai, gazdasági átalakulást, fejlődést? Saját helyzetükből kiindulva milyennek ítélik a körülöttük végbement és végbemenő változásokat, miként értelmezik ők ezt a mondatot: Hazánkban minden hatalom a dolgozó népé? Rövid időre elhallgattak. Kissé leegyszerűsítve kellett utalnunk arra. mire is gondolunk. Elmondtuk a következőt: Egyszer egy értekezleten az előadó nemes hévvel bizonygatta, hogy miénk ez az ország, magunknak építjük, a dolgozók a hatalom birtokosai. Valaki epésen közbeszólt, s félhangosan megjegyezte: — Maga ott könnyen beszél, magának változott a világ. De én azelőtt is dolgoztam, most is me- lós vagyok. Erre a brigádban mozgolódás támadt, megélénkültek. Egymás után, mondták el a véleményüket, s néha egyszerre ketten is beszéltek. Szekulity Péter — Szolnoki István GEMENCZI JÓZSEF Már májusra készülnek A Tolnai Ifjúsági Ház előcsarnokában táhla hirdeti az áprilisi programot. Többféle, a lehetőségeikhez képest színes, érdekes rendezvények. Sok gondot már nem okoz egyik sem, mivel kicsik a termek, s így közönséget szervezni nem kell. Ahány an fémek, jönnek maguktól is így a vezetőség már a májusi programot állítja össze: A munka ünnepét, május elsején szabadtéri rendezvényen ünnepük. Közreműködnek majd: az iskolák énekkarai meg az úttörőzenekar is. Május 24-től következő szombatokon tartják meg a négy témával foglalkozó előadássorozatot a cigány lakosság részére. Az ismeretterjesztő előadássorozat alkalmából szó esik majd egészségügyi dolgokról, lakáskultúráról és az öltözködésről, jogi és erkölcsi kérdésekről és a népzene fejlődéséről. A könyvtárral közösen rendezik meg az író—olvasó találkozót, — amelyre elfogadta a meghívást Csoóri Sándor költő és Gyurkó László író is — május végén. A találkozón az ifjúsági ház színjátszó aktívái irodalmi műsorral lépnek fel A szekszárdi mérőműszergyárban Az asztalon látható rugótest, hidroplasztikus marókészülék és gyorsosztó marókészülék már itt a gyárban készült. Vándor Tamás szerszámműhely-művezető és Ambusits László szerszámkészítő a tervrajz alapján megbeszéli a további feladatokat. Szorgos munka közben találtuk a minőségi ellenőröket is. Stadlei Április elején adták át az új üzemi konyhát és ebédlőt, melynek kapacitása megfelel a gyár egy-két éven belül feltöltődo munkáslétszámának. Foto: Bakó Jenő
