Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-23 / 95. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜ.TSAQ 1965. április 23. [KIHT HULLOTTAK. A BOMBÁK. S Trr A p/ruce VéGÉJBEH tala'l , KOZOTT EGY td/S CSOPOPT ! PEPt. \BO/ZrSKA ds TOPOK PISTA, AKt ■! HADtO*&AA0EfiJ OoíGOZotT. Amerikai űokumeiiiumriport az FBI-ről AZ r |ɧ í. Ilii Ki k p m ARC NÉLKÜL Egy hónappal azután, hogy a kongresszus megkezdte 1908. évi nyári szabadságát, Bonaparte az igazságügyminisztériumba sietett és létrehozta pontosan azt a nyomozó hatalmat, melyet a kongresszus elutasított. Elnevezte Bu- reauof Investigation-nek és ez a név fenn is maradt 1935. július 1-ig, amikor kongresszusi határozattal elnyerte mai nevét. Amikor a kongresszus 1908. őszén ismét összeült, viharosan tiltakozott a Bureau létesítése ellen. Roosevelt azonban ekkor azzal vádolta a kongresszust, hogy védelmébe veszi a bűnözőket és megjegyzése, hogy netán a kongresszus egyes tagjai is kapcsolatba állnak a sötétség erőivel, óriási visszhangot keltett a közvéleményben és kellemetlen helyzetbe juttatta a kongresszust. A már létrejött Iroda megszüntetése azt bizonyította volna a közvélemény előtt, hogy a vádak megfelelnek a valóságnak és ezért a kongresz- szusnak nem volt bátorsága ilyen határozatot hozni. 200 LETARTÓZTATOTT — 199 SZABADON BOCSÁTOTT Az Iroda kezdetben különféle, más ügynökségek hatáskörébe nem tartozó vizsgálatokkal foglalkozott: az állami rezervátumokban elkövetett bűntényeket és kihágásokat vizsgálta, továbbá a csődbejelentéseket és csalásokat és trösztök, valamint monopóliumok ellen járt el. A kongresszus azonban 1910-ben megszavazta az úgynevezett Mann-féle törvényt, melynek nyomán, az Irodának sikerült felkeltenie a közvélemény érdeklődését. A törvény, amely tiltotta, hogy nőket erkölcstelen magatartásuk miatt a szövetségi államok határain túlra szállítsák, új teret nyitott a nyomozók törekvéseinek és értékes segítséget nyújtott az Iroda bürokratikus megszilárdításához. Az Iroda élén ekkor Stanley W. Finch állt. Nyomban felfogta, hogy a Mann-törvény kitűnő alkalom nagyobb költségvetést és több nyomozót követelni a kongresszustól. Érdekes megjegyezni, hogy ebben ugyanúgy járt el, mint Edgar G. Hoover, diktatúrája hosszú évei alatt. Először ki kell találni — a veszélyt. Aztán a veszélynek olyan nagynak és rettenetesnek kell lennie, hogy az egész nemzet megremegjen és megmentőt keressen. És ki mentheti meg? Természetesen —■ az Iroda. Az Iroda nyomozói a lányok, asszonyok és anyák becsületét és erényeit védelmezve, olyan műveletekbe bocsátkoztak, melyekről még álmodni sem lehetett, amikor a Mann-törvényt megszavazták. A törvényt ugyanis oly pontatlanul fogalmazták, hogy azok is áldozatul eshettek, akik csupán egyénileg kívántak szórakozni, de — átlépték valamelyik szövetségi állam határát. Az igazságtalanságok hallatára óriási volt a tiltakozás. Az FBI effajta tevékenysége le is csillapodott, de a „harc a rossz szellem” ellen igen nagy hasznot hajtott az Irodának, mert kiszélesedve, meglehetős szervezetté dagadt és kiharcolta a jogot, hogy az amerikai élet széles területein folytathasson vizsgálatokat; az erkölcs szent védelmében rémhíreket kezdett gyűjteni és dossziékat vezetett, amelyek embereket tehettek tönkre. Egyszóval fölkészült a következő „veszély” fogadására. Az első világháború pedig már küszöbön állt. A háború kezdeti szakaszában, még sokkal, mielőtt Amerika köz- 1 vétlenül beavatkozott volna, né- jmet ügynökök kezdtek széles kö- lrű szabotázs- és felforgató tevékenységbe. Legnagyobb sikerüket 1916. július 30-án hajnalban érték el, amikor hatalmas detonáció kíséretében, levegőbe repült a New York-i kikötő Black Tom- szigetén tárolt, körülbelül egymillió kilogramm dinamit. A robbanás légnyomása még Jersey Cityben is betörte az ablakokat. Három férfi és egy gyermek életét vesztette, s a sziget a szövetségeseknek szánt lőszer tárolása szempontjából hasznavehetetlenné vált. Az amerikai közvélemény vegyes érzelmei gyűlöletet és félelmet tükröztek, az emberek mindenfelé állítólagos német szabotőrök után kezdtek szaglászni. Ebben a légkörben fogott új vállalkozásba az FBI. Amikor Amerika belépett a háborúba, az Iroda szinte egyik napról a másokra, 300-ról 400-ra emelte nyomozóinak számát és legfőbb feladatául tűzte ki azok letartóztatását, akik vonakodtak sorozás elé állni. E tevékenységében az Irodát egy önkéntes szervezet is támogatta. 1917. mái'Ciusában, amikor Amerika háborúba lépése már csak napok kérdése volt, az Iroda akkori főnöke, A. Bruce Bielaski levelet kapott bizonyos A. M. Briggstől, egy chicagói reklámcég főnökétől. Briggs javasolta, szervezzenek önkéntes polgári szervezetet az Iroda megsegítésére. Bielaski, nem törődve a veszéllyel, mellyel a hatalom átruházása egy magánszervezetre jár, magáévá tette a tervet, és Briggs Chicago központi részében nyomban megszervezte az Amerikai Védelmi Ligát (American Protec- tive League). Az elgondolás a futótűz sebességével terjedt és a Ligának három hónap múlva már majdnem 100 000 tagja volt. Az FBI és önkéntesei nyomban rávetették magukat a „szökevények” összefogdosására. Bielaski, akinek nyomozói szétszórva működtek, elhatározta, hogy az önkéntesek segítségével, tömeges vadászatot szervez az USA nagyvárosaiban. Az akciót 1918. szeptember 3-án reggel hét órakor kellett kezdeni. New York-ban a reggeli lapok figyelmeztettek a „háló kifeszítésére”, amely majd foglyul ejti a szökevényeket és tanácsolták a férfi lakosságnak, hordja magánál sorozási iapjait, vagy ha túl fiatalok, születési bizonyítványukat. A vadászok az adott, sorsdöntő órában akcióba léptek, de rövidesen nyilvánvaló lett, hogy a lapok figyelmeztetései vagy elkéstek, vagy az illetékesek mulasztották el elolvasni azokat, mert zavaros jelenetekre és tiltakozásokra került sor, amilyenekre Amerika történetében még nem volt példa. Különböző rétegekhez tartozó embereket tartóztattak le minden indok nélkül és tereltek össze rögtönzött fogdákba. Sohasem sikerült pontosan megállapítani, mennyi embert érintett az Iroda durva eljárása. Hivatalos adatok leplezték le később, hogy New York-ban 60187 személyt fogtak el, Chicagóban pedig az első napon 27 000-et. Mi lett az emberi jogok ilyen durva megsértésének eredménye: Washingtonban az igazságügyminisztérium egyik indiszkrét tisztviselője elmondotta a riportereknek, hogy az Iroda statisztikai szolgálata az eredményeket értékelve, a következőket állapította meg: 200 letartóztatott férfi közül 199-et fogtak el — tévedésből. Mielőtt még nyilvánosságra került volna a „hibáknak” ez a fantasztikus mérete, az eljárás máris éles vitát idézett elő a szenátusban és az igazságügyminiszter kénytelen volt kijelenteni, miszerint a támadások „törvény- ellenesek” voltak és az Iroda „kifejezett instrukcióimmal ellentétesen”. járt el. Amennyiben Gregory igazságügyminiszter zárójelentése őszinte volt, — az Iroda magához ragadta az ügyek vitelét, saját szakállára cselekedett, tekintet nélkül névleges elöljárójának kívánságaira. Ez igen jelentős fejlemény és az események hamarosan bebizonyítják, hogy hasonlók és még rosszabbak több ízben is előfordultak. HOOVER IMÁDJA AZ EGYENRUHÁT A háborús válságok időszakában volt ez, amikor a szenvedélyek uralkodtak és amikor az amerikaiakban könnyű volt fölébreszteni a boszorkányüldözés lázát, a katonaszökevények, vagy merénylők puszta említésével. Ekkor csatlakozott az Irodához John Hoover, akinek neve rövidesen azonossá vált a ma oly jól ismert Irodával. Hoover 1895. január 1-én született, Washingtonban. Apja Dic- kerson Maylor Hoover, kisebb állami tisztviselő volt, anyja Annié Marie Scheitlin, Svájc első amerikai főkonzuljának unoka- huga volt. Kemény kézzel irányította háztartását és kisfiát és minden engedetlenséget katonás szigorral büntetett. Ez a jellemvonás tökéletesen érvényesül fiánál. Amikor Hoover a washingtoni központi középiskola katonaiskolájába került, ott kezdetben rá sem hederitettek. Ez azonban nem riasztotta vissza. Négy évvel később már parancsnokol és tekintélye teljes tudatában üvöltözte az utasításokat. Úgy imádta az egyenruhát, hogy még a vasárnapi iskolában is abban tanított. Miután elvégezte a középiskolát, 1913-ban havi 30 dolláros fizetéssel helyezkedett el a kongresszusi könyvtárban, ahol katalógusokat készített és az indexek bonyolult rendszerét tanulmányozta (ami később nagy hasznára vált, midőn megszerezte az ujjlenyomatok hatalmas katalógusát). Esténként előadásokat hallgatott a jogi karon, ahol 1916-ban diplomát szerzett, majd állást kapott az igazságügyminisztériumban. Hoover ez idő tájt magányos és visszavonult volt, de szorgalma felkeltette feljebbvalóinak figyelmét és így az Iroda külföldieket ellenőrző osztályának vezetője lett. Ez volt az első, de rendkívül jelentős ugrása, hiszen a háború hatására valóságos idegen- ellenes láz kerítette hatalmába az amerikaiakat. A német tengeralattjárók, a csendes-óceáni part közvetlen közelében torpe- dózták az amerikai hajókat és a tengeralattjárók sikere vad és alaptalan rémhíreknek adott tápot, melyek szerint a parton elhelyezkedett német kémek rádión tájékoztatják a tengeralattjárókat a hajók megmozdulásairól. E pánik kellős közepén, 1918 októberében szavazta meg a kongresszus a külföldiekről szóló törvényt. Ennek értelmében egyetlen anarchista, a rendszer erőszakos megdöntésének lehetőségében bízó. vagy politikai gyilkosságokat pártoló külföldi sem léphet az ország területére. Ugyanez a törvény azonban azt is elrendelte, hogy minden külföldit, akiről megállapítást nyert, hogy az USA-ba történt érkezésekor, vagy később csatlakozott az említettek valamelyikéhez, őrizetbe lehet venni és deportálni lehet. Ez a törvény a tömeges igazságtalanság eszköze lett. Mihelyt Amerika belépett a háborúba, megkezdődtek a megtorlásoki Az első áldozatok a szocialisták voltak; (Folytatjuk)
