Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-22 / 94. szám

1$6S. április 22. CiSísiiiíí TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG TANÉVNYITÓ— üres tanteremben fl tamási gimnázium h01^tcJ1­most talán ilyen feliratú tábla lenne stílszerű: „Az építkezés ideje alatt a tanítás zavartalanul folyik.” A tanulók száma már évekkel ezelőtt kinőtte az iskolát, olyannyira, hogy két osztályt ál­landóan vándoroltatni kell. Most végre négy tanteremmel, fizikai, kémiai előadóval, előkészítővel, és majd tornateremmel bővül az is­kola. A tanári kar most azon drukkol, elkészül-e az új szárny az új tanév kezdetére. Minderre azt lehet mondani, ezek a gondok a fejlődés nehézségei. Pontosab­ban a tizennyolc éves fejlődés ne­hézségei. Amikor a mostani nehézségek­ről beszélünk, felelevenedik csak­nem két évtized sok gondja, ba­ja, és az emlékezés visszakanyaro­dik a kezdet kezdetére, hogyan is .jött létre Tamásiban a gimná­zium. A kezdet éve 1947... Heinrich Rudolf, a székesfehér­vári Ybl Miklós gimnázium ta­nára megkapta kinevezését a ta­mási gimnázium élére. De az is­kola szeptemberben, a tanév kez­detén még csak papíron létezett. Illetve, a téli gazdasági iskola épületében egy, teljesen üres, csupasz falú tanteremből állt. Ta­nulók egyelőre sehol... De ott volt a polgári iskolában az 1947-ben végzett tanulók név­sora. Néhányan közülük már más iskolákban tanultak tovább. Ok­tóber elején mégis meg lehetett tartani az iskola- és évnyitót. A? üres tanterembe bevonult a kéttagú tanári kar, és tizenkilenc tanuló. Nyolc lány és tizenegy íiú. — Kedves gyerekek — kezdte az igazgató. — a mai nappal megkezdjük az új tanévet. Saj­nos, elég mostoha körülmények között, de remélem, közös erővel sok mindent meg tudunk oldani. Amint látjátok, pillanatnyilag még nincs hova leülni. Nincs táb­la, amelyre írni tudnánk. A községházáról, az elemi iskolából kapunk kölcsönbe néhány bútor­darabot. Egyelőre még arra sincs pénzünk, hogy fuvarost fogadjunk, valahogyan saját magunknak kell Ideszállítani. Gondot okoz egye­lőre az is, hogy tankönyveink sincsenek, csak a tanár magyará­zatára támaszkodhattok. A meg­nyitó után tehát az első óra, sőt, a második is költözködés lesz. Vállaljátok? — Vállaljuk! A tanterem első bútordarabja a községházáról kapott irdatlan asztal-monstrum volt. A tizenegy fiú elfért — szűkén ugyan — az egyik oldalán. A nyolc lány­nak egyelőre csak lóca jutott, szintúgy lóca helyettesítette a ta­nári szoba könyv- és iratszekré­nyét is. A táblának, amelyet az elemi iskola adott, egy lécdarab­bal meg kellett erősíteni a lábát, de az volt a legfőbb, hogy írni lehetett rá. Másnap már rendes órarend sze­rint kezdődhetett a tanítás. Ma­gyar, francia, biológia, matemati­ka... A lányoknak a térdükre fek­tetett füzetbe kellett írni, de a következő nap már segítettek ma­gukon. Valamennyi rajztáblát ho­zott magával. így lényegesen könnyebben ment az írás... I Az órák végét ,ne™ csenf je­'-----------------=—lezte, hanem e gyik tanuló, aki tulajdonosa volt egy öreg zsebórának. Egy ízben a tanár az óra vége felé megkérdez­te, mennyi az idő? Gyuszi, az óra­tulajdonos habozás nélkül felelt: „öt perc múlva tízperc”. A tanrendben testnevelési óra is szerepelt. Elméletben. Gyakor­latban csupán a futball jelentette, egyik fiú agyonfoltozott futball- labdája. Azért tavasszal, a cen­tenáriumi, járási atlétikai verse­nyen már érmeket szereztek a gimnázium fiútanulói. Az asztali- tenisz- és a sakkversenybe már a lányok is „beszálltak”. A ping­pongasztalt három összetolt asztal helyettesítette. * A lánykollégiumban befejező­dött az ebéd. A televízióval, rádió­val, lemezjátszóval felszerelt, szőttesekkel díszített barátságos klubteremben a kollégiumi diák­tanács tagjaival beszélgetünk. Tóth Ilona, a nemrég megválasz­tott titkár a diák-önkormányzat- ról beszél. A kollégium rendez­vényeiről, az irodalmi délutánok­ról, zenei rendezvényekről, a ze­nei „Ki mit tud?” versenyekről, & arról, hogyan irányítja a kol­légium mindennapi életét a diák­tanács. Hogyan is volt a kezdet kezde­tén? Az iskola valamennyi tanulója szót kapott olyan fontos kérdés­ben is, mint a téli tüzelőbeszer­zés. Mire a tél beköszöntött, az iskola feljebb költözött, a máso­dik emeletre, egy kisebb terem­be, amely eredetileg a gazdasági iskola egyik hálóterme volt. Egyik nap az igazgató ezzel lé­pett be az osztályba: — Gyerekek, sikerült vásárol­nunk nyolc méter fát. Felfűré- szeltetem géppel, de a felvágásra napszámost kellene fogadni. Amennyiben ezt a munkát vál­lalnátok, újabb két métert ve­hetnénk. A „diáktanács” határozata egy­hangú volt: — Vállaljuk! A fiúk tehát néhány délutánon fejszével, baltával jártak iskolá­ba. Ma erre azt mondjuk; társa­dalmi munka. Ezek a délutáni favágások arra is jók voltak, hogy közösen elké­szítsék a francia házi feladatot. Hogy ne legyen egy „kaptafára” a gyengébbek néhány hibát is közbeiktattak. De ilyen kegyes csalást a nehéz munka után meg lehetett engedni. diák ma már orvos, mérnök, tanár, geológus, jogász, van akit külföldre sodort az idők vihara. Jövőre már a 15 éves érettségi találkozó hozza őket össze. De a találkozókon kí­vül is összetartja őket az a köte­lék, amely 1947-ben, az üres tan­teremben megtartott évnyitón kö­tötte őket össze. BI. fl hajdani tizenkilenc 1 MIM «SS»**«» pértek «Ibätimx­ták, kPa? »rssá **#$?** mmimm&tík a munka ünnepét. «fess Ués&wém H férni kitért mm11 mén h « ó»*** ««< » >'*»*» &***>»' & * «**« uwfejMUta » —•— * »<***, öS? ^ Ät íu ni#»«« íü «« ét. co*s*s* *#«**«* 7 fxx te* ****** **£>«**<«*w m * «fa*.«***»*»*. *<«4 * w**«**»»­..****»» «-«*, ««rt * &«*«* *»***«**<> « «* m- **to*m. .. Hétakstatt k>i>ttsőtzuk ist Hasvar tizeit mmßmm ffmn* J945. május elsejét az egység jegyében ünnepelte Szekszárd város lakossága. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front plakátját mutatja be ké­pünk, amely az első szabad május elsejének részletes programját közöl­te: reggel 6 órakor zenés ébresztő, 8 órakor istentisztelet a templomokban, 9 órakor felvonulás a Rákóczi és a Széchenyi utcán a Garay térre, ahol az orosz katonák sírját megkoszorúzzák. Ezt követi a magyar hősök em­lékművének megkoszorúzása:. A koszorúzás után az orosz hősi emlékmű- nél nagygyűlés, amelyen felszólal a főispánon és a polgármesteren kívül valamennyi demokratikus párt képviselője is. A fennmaradt tudósítások színes, szép, valóban ünnepi felvonulásról adnak hírt az utókornak. a felszabadító . * i Vörös Hadsereg! . • •^ > •T •> '• * < 1945. februárjában ünnepelték hazánkban első Ízben szabadon a Vörös Hadsereg napját. Ezen a napon szer e a felszabadított országrészen em­lékműveket avattak a győztes sereg, a harcokban elesett szovjet hősök emlékének. Ekkor avatták fel Paksm is a Duna partján színpompás ünnepség keretében a szovjet hősök emlékművét. A Vörös Hadsereg, amely felszabadítóként lépett Magyarország föld­jére 1945. tavaszán még hazánk terül tén mért csapást csapásra a pusz­títva, rombolva visszavonuló fasiszt seregekre. De a harcok közepette is segítséget nyújtott a romok eltakarításához, az új élet kibontakoz­tatásához, az éhínség szélére jutott lakosság élelmezéséhez. A tábori konyhák nem egyszer a magyar lakosság részére főztek ételt. A tör­ténelem legnagyobb megpróbáltatása idején leltünk igaz barátra 1944-1945- ben. A képen látható MKP falragasz ezért üdvözölte 1945. tavaszán a fel­szabadító Vörös Hadsereget, s ezért értett egyet az üdvözlettel a dolgozó, újjáépítést végző, országot építő magyar nép. mimifssTT»y»n»»im»tn HTTTTTtFSHtfttTSM Várjuk a minisztert Tizenegy órakor jelez­te érkezését. Az óvodá­soktól az iskolásokig ott szoronganak a megye­ház vedlett, kopott épü­lete előtt a pártok ki­küldöttjei és az érdeklő­dők, jó pár százan. A kisebbek délután egykor már hazavonulnak. Há­romkor olyan üres a tér, mint a Nemzeti Bank trezorja, illetve mit is beszélek, mert van ott pénz bőven, több is mint kellene, de az egész készlet aligha ér egy vak garast. Nyakig va­gyunk az inflációban és mi délután négykor a legelszántabbak, a tan­felügyelőség vezetője Bé­réi Károly, a bonyhádi szabadművelődési kör­zet vezetője Kovácsi Pál és jómagam meg két ka­ján újságíró Baktat Feri és Szilágyi Dezső várja a minisztert. Étien, szom- jan a tűző napon, mind kevesebb és kevesebb reménnyel. Várjuk a mi­nisztert, Keresztury De­zsőt. A Babits estre érkez­nének és magukkal hoz­zák özv. Babitsnét Tö­rök Sophiet aki az urá­ról tart majd emlékezést ahogy az ékes, fele kék, fele fehér keresztcsíkos plakát hirdeti már több mint egy hete a város­ban. A plakátszerzés papírosa egy külön re­gény, valamint a hideg­büfé két tyúkja is, ami­nek egyikét Miszlai Pis­ta Gerjenből, a másikat Várdombról kerítette. Biciklin ment el érte. A hidegbüfé egyéb kelléke a gimnázium gondja. A tyúkokat levágták már, a hidegbüfé szend­vicsei elkészültek. Prant- ner József demizsonját a kadarkával hárman őrzik a kultúrházban, ahonnan ötpercenként jönnek a futárok, még mindig nem érkeztek? Mi lesz a finom cseme­gékkel? Várjuk a minisztert. Reggel hétkor indulnak Budapestről. Ennyit tu­dok. Talán szekéren? Evődik Baktai Feri. Már a nap is lemenő­ben. Illyés Gyula és Ascher Oszkár az estély többi szereplője is azt ígérte, hogy pontos lesz és sehol senki. Végre úgy öt óra felé pöfögve, dohogva elő­kanyarodik egy zöldre mázolt szardiniás doboz, amiben állítólag Ford szerkezet köhécsel. A csüggeteg fogadó­bizottság összeáll. Mivel az autó csak a Szabad­ság szállóig bírta, oda­nyargaltunk. Az újság­írók csipkelődnek. Nán­di bácsi a díszkíséret. Körülfogjuk a leállt autót és kirázódik belőle szépen sorban az estély egész szereplőgárdája, legutoljára Babitsné és fogadott lánya Ildikó egy sziámi macskával. Topognak, nyújtogat­ják, hajlítgatják meg­merevedett tagjaikat. A fogadóbizottság szó­nokában bennerekedt a szó. — Ne haragudjatok fiúk — kezdi közvetlen hangon a miniszter, autónk háromszor állt le a leglehetetlenebb helye­ken az úton, de azért higgyétek el, nem olyan rossz kocsi ez. A minisz­térium egyetlen kocsija! TÓTH NÁNDOR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom