Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-17 / 91. szám
S9Ö5. április 17. TOLNA MEGYEI NßPÜJSÄG 3 Anyagmozgatás rakodólappal Az első lépések a szállítás és a raktározás korszerűsítésére a Paksi Konzervgyárban Az ősz óta új módszerrel szállítják és raktározzák a konzer- vesüvegeket a Paksi Konzervgyárban. Az üveggyárak vagontételű küldeményei rakodólapokkal képzett, úgynevezett „egységrakományban” érkeznek, egy ilyen egységben ezerötven üveg van. Ezt hidraulikus emelővel rakják ki a vasúti kocsiból a teherautóra, majd a gyárban csak akkor bontják meg az egységrakományt, amikor az üvegek felhasználásra kerülnek. A különbség szembetűnő, ha az új módszert összehasonlítjuk a régivel. Korábban ugyanis egyenként rakták ki a vagonból az üvegeket, a gyári üvegtároló helyen ugyancsak egyenként kellett kézbe venni minden egyes darabot és gúlát rakni. Innét — amikor megkezdődött a gyártási idény, pótkocsira rakták, majd az üzem mellett kisebb gúlákba. Talán nem is lehet megszámolni, hányszor vették kézbe az üveget, míg az a mosóba került és a gyártó vonalra. Ekkor következett maga a gyártás, korszerű technológiával és az ennek megfelelő belső szállítási rendszerrel, majd amikor megtöltötték, sterilizálták az árut és az szalagon a raktárba került, ismét a régi módszer, az üvegek egyenkénti rakosga- tása következett. Éles ellentétben állt egymással — és áll még ma is — a gyártás, a zárt technológiai folyamaton belüli anyagmozgatás azzal, ami előtte és utána történik. És ha a termelési költségeknél, a termelékenységnél lehet tartalékokat feltárni és mozgósítani, azt elsősorban itt, az anyagok beszállításánál, azoknak és a készáruknak a raktározásánál kell keresni. A szállítás, raktározás gépesítését parancsolóan tűzi napirendre az a körülmény, hogy a gyár a főidényben munkaerőhiánnyal küzd és főként erre a munkára nehéz elegendő férfi munkást kapni. — Az idén a gyáraktól már az összes üveget rakodólapon kapjuk — mondja Salamon György, a gyár üzemszervezője. — Ezáltal olcsóbb lesz a beszállítás, jobban ki tudjuk használni a gépkocsikat, vontatókat, kevesebb munkásra lesz szükség a szállításhoz, amellett nagvmértékben csökken a szállítás közbeni üvegtörés is. A rakodólapok kiválóan alkalmasak a készáru raktározására is. Már a múlt évben kipróbáltuk a módszert és nagyszerűen bevált. A készárut ugyanolyan egység- rakományokban tároltuk, mint amilyenekben az üvegek érkeztek. A szabadban tárolt üveges kon- zervet ponyvával takartuk le, hogy így védjük az esőtől. A közeljövőben felépítendő új raktárunk már alkalmas lesz a rakodólapos tárolásra és készárumozgatásra. — A készáru-kiszállításnál is alkalmazzák az új módszert? — Az exportnál egyelőre nem lehet, itt kartondobozokba kell csomagolni az üvegeket. A belföldi fogyasztásra keiülő konzerváruk rakodólapos szállításának feltétele pedig az, hogy a fogadó belkereskedelmi vállalatok is be legyenek erre rendezkedve. Néhány FÜSZÉRT-vállalatnál — mint a szekszárdinál és a székesfehérvárinál —, e feltétel már megvan, így a közeljövőben sor kerül néhány próbaszállításra. Bennünket azonban sokkal inkább foglalkoztat a nyersanyagok beszállításának korszerűsítése Tavaly kaptuk a megbízást több konzervgyárral közösen, hogy dolgozzuk ki a nyersanyagok beszállítására is a rakodólapos módszert. Természetesen ez nein megy egyszerre, minden anyagnál. Előkerül a tanulmány, amely bevezető részében a korábbi, hagyományos módszer elemzésével foglalkozik. Eddig ugyanis ládákban szállították a különféle nyersanyagokat, azokat a gyárban egyenként rakták le a teherautóról. A járművek fuvaridejének nagyobb részét az állásidő tette ki. 1963. első negyedében az AKÖV- gépkocsik 1307 menetórát teljesítettek, az állásidejük 5516 óra volt. A fuvaridőnek tehát nyolcvan százaléka volt álláséra. A második negyedévben már valamivel kedvezőbb volt a helyzet, „mindössze” 75 százalékot tett ki az állásidő, a következő negyedben 65 százalékot. 1964-re már valamit javult a helyzet, az állásidő 55—72 százalék között mozgott. Hasonló volt a KOHUSZ (Konzerv- és Húsipari Szállítási Vállalat) járműveinek kihasználtsága is. Természetesen az állásidőt teljesen kiküszöbölni nem lehet. Valamennyi idő kell a fel- és lerakodásra, ez azonban attól függ, hogy milyen módszerrel végzik a szállítást, rakodást. Ha egyenként, kézzel kell megfogni minden ládát (vagy minden darab üveget) akkor sokáig' kell állnia a teherautónak, vontatónak. Ha a gép egy „fogásra” egy 1050 üveget, vagy egy 24 ládát tartalmazó egységrakományt emel le, a rakodási idő ennek csak töredéke lesz. Az idén még nem tudják megvalósítani a nyersanyag-beszállítás teljes gépesítését, a paradicsomnál is csak „féloldalas” gépesítésre kerülhet sor. Kint, a termelőhelyen ládákba szedik a paradicsomot, azokat egyenként rakják a gépkocsira, ott képeznek belőle egységrakományt. Bent. a gyárban már teljesen gépesítve rakják le. Ugyancsak gépesítve, rakodólapokkal szállítják ki az üres ládákat is. A várható megtakarítás így is szembetűnő. Az idei szezonra tervezett 587 vágjon paradicsomnál a lerakás munkabérköltsége mindössze egynyolcadát tesz ki annak, ami a régi módszerr merülne fel. Egyedül a paradicsom lerakásánál és a göngyölegfelrakásnál negyedmillió forintot takarítanak meg. A zöldbab és uborka beszállítási költségei a korábbinak egynegyedét teszik ki a megtakarítás száz- húszezer forint. Mindez azonban csak a kezdet, az első lépések. A következő években akarják megoldani teljes egészében a rakodólapos anyag- mozgatást, tárolást. A termelékenység emelésének tartalékai ugyanis elsősorban itt találhatók. (J) Az „Ország Kiváló Kisipari Szövetkezete“ címet nyerte el a Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz Az OKISZ vezetősége Tolna megye ktsz-ei közül e magas kitüntetésben részesítette a Bátaszéki Kádár és Fatömegcikk Ktsz-t örvendetes e hírt hallani, hiszen évente az országban mindössze tíz szövetkezet válik e kitüntetés birtokosává. A négy évvel ezelőtt még „csak” kádár-tevékenységet folytató, ötven-hatvan fős szövetkezet ma közel kétszáz dolgozói foglalkoztat, s igen jelentős export-fatömegcikk termelést folytat. Tavaly több, mint ötmillió négyszázezer forint értékű volt a közvetlen exporttermelése, sőt további, közel egymillió forint értékű export- terméket állított elő kooperációban, de nem feledkezett meg a hagyományos kádáripari termékek termeléséről, s a jelentkező lakossági igények kielégítéséről sem. A sok kiváló dolgozó, kiváló újító, s valamennyi szövetkezeti tag munkája kerül elismerésre április 24-én, amikor ünnepélyesen adják át az OKISZ vezetői a kitüntetéssel járó vándorzászlót, oklevelet és pénzjutalmat. A szövetkezet két éven keresztül a Kiváló Kisipari Szövetkezet címet viselte, s most ezt felcseréli egy magasabbal. Tolna megyében ezenkívül a KISZÖV vezetősége három szövetkezetnek adományozta a Kiváló Kisipari Szövetkezet címet: Dombóvári Járási Építőipari Ktsz-nek, a Tolna megyei Szolgáltató Ktsz-nek és a Tolna megyei Háziipari Tsz- nek. E szövetkezetek is a május elseje előtti napokban kapják meg a kitüntetéssel járó oklevelet és zászlót. Mindhárom szövetkezet példásan teljesítette 1964. évi tervmutatóit. A dombóvári építők a lakossági építés terén, a szolgáltató szövetkezet a férfi-, női fodrászat, fényképészet fejlesztése terén, míg a háziipari szövetkezet az exporttermelés terén ért el kimagasló eredményeket. örvendetes, hogy mindhárom szövetkezet az átszervezés folyamán, 'összevonások útján jött létre, s ennek helyessége rövid idő alatt beigazolódott. Samu I,ajos Visszaemlékezések a szovjet sajtóban a berlini csata kezdetének 20. évfordulóján Moszkva (TASZSZ). A szovjet sajtó ismert katonai vezetők cikkeit, visszaemlékezéseit közli a Nagy Honvédő Háború befejező hadműveletéről: a húsz évvel ezelőtt megkezdődött berlini csatáról. Szokolovszkij marsall elmondja, hogy a Zsukov, Konyev és Ro- kosszovszkij marsall vezetése alatt álló három front csapatait tüzérséggel, légierőkkel, harckocsizó és mérnöki egységekkel erősítették meg. A berlini hadművelet megkezdésekor e három front csapatai két és félmillió katonával, több mint 40 ezer ágyúval és aknavetővel, több mint hatezer tankkal és önjáró tüzérségi berendezéssel, 7500 harci repülőgéppel rendelkeztek. A berlini hadműveletet jellemezve Szokolovszkij marsall hangsúlyozza, hogy annak ragyogó eredményeit az egész háború folyamán készítették elő és 1941- ben a moszkvai csatával vetették meg a győzelmes befejezés alapját. A marsall figyelmezteti a nyugat-német revansistákat, akiknek tanulniok kell a kemény történelmi leckéből: terveik ugyanolyan szégyenletes kudarcra vannak ítélve, mint amilyen Hitler elgondolásaira várt Otthonok kost otthontalan berek valósággal nomád-szabadságot „élvezhettek”. Ez viszont csábította a munkakerülőket, csavargókat. Még az utóbbi évtizedben is előszeretettel ütöttek itt tanyát a nem éppen tisztességes szándékú emberek. — E vidék ma már elsősorban erdőgazdálkodási szempontból érdekes — mondotta a községi tanács elnöke, Domonkos István. Szavai mögött az utóbbi évek folyamatos változása húzódik. A kétes emberek az általános köz- biztonság javulásával párhuzamosan eltünedeznek. A bikácsi homok már nem „eldorádó” számukra. A tisztességes, dolgozó emberek hajlékába pedig bekopogtatott az igényesség, s vele párhuzamosan a lehetőség. A sors már nem kényszeríti őket, hogy túrják a terméketlen homokot — semmiért, így aztán előbb a fiatalok, majd az idősebbek közül intettek búcsút, mind többen a pusztának. Az egyik házat épített valamelyik környékbeli faluban, a másik házat vett, a harmadik a városba került, akadt, aki messze vidékre utazott hozzátartozóihoz, ahonnan egykor ide űzte a sanyarú sors. Fiatalabb család már alig akad errefelé, inkább néhány öreg él még itt. A Gödöny-család például most épít a faluban házat. Az emberek másik jelentős része Kistápéra húzódott. Itt kisebb zárt település alakult ki, modern, egészséges házakkal. Az itteni körülmények tisztes életmódot tesznek lehetővé, de különösebb fejlődési perspektíva itt sincs. Előbb-utóbb ezt is magába szívja majd a falu. A bikácsi homokon így aztán mindinkább az erdészeté a szó: reá vár a feladat, hogy hasznosítsa, erdősítse — mint ahogyan már meg is kezdte — a homokot. A teljességhez hozzátartozik a falu belső képének változása. Tíztizenöt évvel ezelőtt nem volt rendes ház a faluban: viharvert, omladozó, vagy éppen összedőlt épületek sorakoztak, úgy tűnt, mintha az emberek csak átmenetileg időznének itt, hogy ami értéit van, azt feléljék. Közben rendeződtek a lakóházak tulajdon- viszonyai, a közös gazdálkodás révén javult az emberek anyagi helyzete. S ez szemre is meglátszik, csak végig kell menni a falun. Rendezett, karbantartott épületek, az emberek szinte versengenek, kinek az épülete szebb, rendezettebb. Ma már kirívó esetnek tűnik a helybéliek szemében — sőt, megbotránkoznak rajta —, hogy V. T.-ék lakása szennyes foltként éktelenkedik a falu összképén. A házzal nem törődnek, valami romépülethez hasonlít, mert V. T. inkább leönti a garaton, fröccsök formájában amit keres, minthogy a házra gondolna. íme egy falu új karaktere. Etoda Ferenc Amikor a rendőr beküldte az otthonba, Jóska arcán kemény, dacos ránc ült. Mintha késsel vésték volna oda örökre, letörölhe- tetlen jelként. Szája is úgy állt, mintha nem tizenöt éves lenne, hanem legalább negyven, s a négy évtized alatt csak rosszból részelt volna. Nevelője, maga is alig túl a harmincon, amikor jól megnézte, magában felsóhajtott: — Sok bajunk lesz egymással. Nem ismerte még a részleteket, de gyakorlatából származó sajátos ösztönnel rátapintott, hogy Jóska múltja nagyon összetorlódott, s abból nehéz a kilábalás. Pergessük vissza a történteket, ha csak vázlatosan is. — Már a születésemkor hívatlan vendég voltam — buggyan ki belőle, nem kevés cinizmussal. S miközben pergeti a szavakat, szemében mindig ott tanyázik az önirónia. Olyan emberek szoktak úgy nézni, ahogy Jóska, akik semmi jót sem várnak. Egy beszélgetés, vagy éppen egy környezetváltozás számára alig jelent valamit. Hogy később másként fogja fel majd a dolgokat, az természetes. Ma azonban még inkább úgy van vele: felesleges tehertétel a faggatás. Tehát nem várt jövevény volt már, amikor megszületett. Hamarosan örökbe adták egy olyan házaspárnak, akik vágytak a gyerek után. kívánságuk azonban csak akkor teljesült, amikor Jóskát magukhoz vették. Elhalmozták mindennel. Kijutott neki szerétéiből bőségesen. S a gyermek hálás: a nevelőszülőket úgy szerette, hogy róluk még mindig cinizmus nélkül beszél. Egy ponton azonban akkor is visszatér a már természetesnek tűnő fanyar hanghordozás. amikor azt sorolja, mint dőlt össze az az otthon — immár a második — amelyikben olyan jó volt élni. — Apuval történt valami, így mondta anyu. A történet hétköznapi. A gyermektelen házasság, vagy valami más, elfordította asszonyától a férfit. A sokáig harmonikus élet felborult, felbomlott. Most már nevelőszülője sem volt Jóskának. Anyjához nem kívánkozott, de nem is hívták. Maradt a szét- bomlott házasság romjain két, egymást gyűlölő ember között. Dönteni nem tudott. Ha az asz- szony kérdezte, neki válaszolt igennél, ha a férfi: annak sem tudott nemmel felelni. Megnyugvást akkor remélt, amikor nevelőapja új házasságot kötött. Úgy látszott: nem lesz semmi baj. A fiatalasszony kedvelte az okos, nyílt szívű fiút. Amikor azonban megszületett az 6 gyereke, módosult a helyzet. A kedves a kisebb, az édes lett, a mostoha pedig Jóska. Még ezt is elviselte. Azt azonban már nem, amikor újra gyarapodott a család, s a második kislány végleg kiszorította mindenből. Úgy mondja: érezte, hogy útban van. Ettől kezdve ez az érzés megmaradt benne. Túladtak rajta, kedve ellenére villanyszerelő-tanulót csináltak belőle. Egy évig bírta, tovább nem. Változást, változatosságot akart. S most már magától döntött. Kertész akart lenni, s mivel erre senki sem figyelt, most már ő is csak szavaknak vette a tanácsokat. Elszegődött autó-villanyszerelőnek. De újfent nem fogta a hely. Tovább talán ne is kövessük Jóska útját az otthonok között. A sokféle, gyakran ellentétes hatások érződnek szavában, nézésében, gesztusaiban. Korholásra csak vállát rándítja, a jó szó pedig lepereg. Kialakult benne az az érdekes és kíméletlen következetesség amelyik ritkán ismer elnézést. Tör a maga célja felé. Az úton, amelyiken végül majdnem elindult, egy újabb otthon állította meg. Ebben az otthonban azonban nem két ember képviseli a szülőket, s nem egy gyerek a családot: a lőrinci fiúnevelő ifjúsági otthonban sok gyereknek van kevés nevelője. Szívük azonban mintha melegebb lenne az otthonok közt otthontalanul hányódó Jóslta iránt. Mert ott megragadt. Feszültsége is engedett már, a ránc azonban még mindig ott ül szája szegletében. Hogy eltűnik-e valaha? Ki tudhatja. Ő is csak azt reméli, hogy most már megpihen. S ez ráfér. Sz. L
