Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-15 / 89. szám
Il65. äpHÜä 15. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Rohammunkától KÉT ÉVTIZED a szocialista üzemekig A legifjabb munkásnem- ------------------------zedék, amely m a szocialista vállalásokat tett a felszabadulás 20. évfordulójára, már csak könyvekből, vagy az idősebb generáció elbeszéléseiből tudhat arról, honnan indult ed, miként született meg náluk e nemes verseny. De az emlékek és tanulságok felelevenítése nyilván újabb tettekig és munkasikerekre ösztönzi azokat is, akik végigélték azokat a napokat és éveket, amelyben népünk történelmének új' fejezetei kezdődtek. Ök nemcsak látták, de érezték is, hogyan nyert új értelmet a munka, már attól a perctől kezdve, amelyben a régi úri rend összeomlott Magyarországon a felszabadító Vörös Hadsereg csapásai alatt. Igaz, 1945-ben létkérdés volt a háborús romok eltakarítása, a mindennapi szegényes kenyér függött szinte minden egyes mozdony, gép gyors kijavításától, a közlekedés azonnali helyreállításától. A rohammunkák hőstetteit, a hídcsata, a széncsata és az újjáépítés más nagy győzelmeit mégsem csak a szükség és kényszer szülte. Más nagyobb erő volt ez. Hiszen tíz- és tízezrek az éhezés és nincstelenség hónapjaiban, a téli hidegben és a nyári hőségben zokszó nélkül álltak helyt a legnehezebb munkában, önkéntes brigádok, fiatalok és öregek szabad idejüket is feláldozva segítettek az élet újbóli megindításában. Örömmel és lelkesedéssel tették, mert hitték és érezték: annyi súlyos megpróbáltatás és kiszolgáltatottság után új és szebb világ, igazságosabb társadalmi rend következik, amelynek megteremtéséért érdemes és kell is küzdeni. A kommunista párt munkára, harcba hívó szava plántálta el és erősítette meg az emberekben ezt a meggyőződést. S ez volt az egyik fő forrása és hajtóereje az ország gyors újjáépítésének, a hároméves terv barát és ellenség által elismert gazdasági csodáinak. I Lenintől tanultuk: a. s?°i----------------------------------- cializmus akkor kezdődik, amikor az egyszerű munkás megérti, hogy már nem a tőkésnek, hanem saját magának, saját államának dolgozik, s azon kezd gondolkodni, hogyan takarékoskodhatna jobban a rábízott nyersanyagok minden grammjával, hogyan végezhetné eredményesebben tennivalóit. Az 1945-ös rohammunkák idején, az újjáépítés évedben ebben az értelemben még nem lehetett szocialista munkáról beszélni. De a régi tőkés kényszer- munka már kezdett megváltozni, a munkásoknak már volt szavuk, tekintélyük, ellenőrizték a termelést. A gyáros már nem volt mindenható úr a munkások fölött, mind szorosabb korlátok közé szorult a profitszerzés és a spekuláció, s az 1948-as államosítással csaknem az egész gyáriparban megszűnt a kizsákmányolás, megteremtődtek a szocialista munkaverseny feltételei. E történelmi fordulat napjaiban hangzott el a csepeli vasasok felhívása: Miénk a gyár. miénk az ország! — Versenyt hirdetünk a hároméves terv országépítő programjának teljesítéséért... Versenyezzenek egymással az egyes üzemek, üzemrészek, műhelyek és csoportok. Vegyenek részt a versenyben az összes dolgozók a műszaki értelmiséggel együtt... Szilárduljon meg az új demokratikus munkafegyelem ... Termeljünk többet, jobbat és olcsóbban, mert csak így emelkedhet a munkásosztály és a magyar nép életszínvonala. A hatalomra került munkásosztálynak a történelem azt a leckét adta fel, hogy a szocialista gazdálkodásban rejlő lehetőségeket minél jobban kihasználja, s minél előbb múlja felül a kapitalizmust a társadalmi munka termelékenységének emelésében. Mert a régi rendet véglegesen csak ezzel győzheti le. E fő feladat megvalósításában a szocialista munkaversenynek döntő szerepe van. Volt ugyan egy idő, amikor a dolgozók e mozgalmát visszavetették a politikában és a gazdaság vezetésében elkövetett hibák. Volt idő, amikor a versenyben is elburjánzott a bürokrácia, a sztiírkultusz. s a gazdaságpolitikai hibák vetületeként a káros mennyiségi szemlélet, a százalékok egyoldalú hajszolása. Mindezek ellenére a verseny a dolgozók százezreit nevelte és tanította a munkásosztály szerepének megértésére és serkentette több és fegyelmezettebb munkára. I A mai versenyben már csenek túlzott kötöttségek, a cél nem a formális benevezés, nem is a látványos felhívások és csatlakozások szervezése, hanem csakis az érdemi munka megjavítása. Mint egész társadalmunkban, a versenyben is az a reálpolitika érvényesül, amely mindig a konkrét körülmények és összefüggések figyelembevételét hangsúlyozza, s korlátlan lehetőségeket. teret biztosít a dolgozók kezdeményezéseinek. A vállalatok önállósága, s a dolgozók véleményének megbecsülése mindinkább érvényesül a versenyszervező munkában, a végzett munka erkölcsi és anyagi elismerésében. Ennek a politikának sarkalatos elve, hogy gazdasági lehetőségeinkkel és eredményeinkkel lépést tartva évről évre javuljanak a dolgozók életkörülményei. Az ellenforradalom leverése után megvalósított, a tömegek által helyeselt és támogatott politika nyílt és őszinte légkörében jöttek létre a szocialista verseny új, fejlettebb formáinak feltételei. Szocialista módon élni, dolgozni és tanulni — ez az a hármas jelszó, amely tömören és világosan fejezi ki e magasabbrendű verseny emberformáló, jellemalakító célkitűzéseit. A verseny a szocialista brigád, a szocialista munka műhelye és üzeme címért a dolgozók szinte minden rétegének szoros összefogásán, együttműködésén alapszik. Ez a verseny feltételezi a vezetés magasabb színvonalát, megköveteli a vezetők és az összes dolgozók jól összehangolt, gondosan összeegyeztetett cselekvését, figyelmét napjaink különösen időszerű feladataira: az ésszerű takarékosságra, a minőségi és korszerűségi követelmények feltétlen szem előtt tartására, a tervben előírt valamennyi feladat gazdaságos elvégzésére. | Az új munkaerkölcs harcban születik. Megteremtése érdeke a munkásosztálynak, de nem érdeke a régi rend híveinek. Ezért támadta a versenyt a reakció a legkülönbözőbb módon már a felszabadulás utáni első esztendőkben, ezért uszított ellene gyűlölködve s a meglévő hibákat felnagyítva az 1956-os ellenforradalom. A verseny útjában áll még most is az új munkaerkölcs kialakításának számos akadálya, a hanyagság, a restség, a fegyelmezetlenség, sokak önző és közönyös gondolkozásmódja. Van még versenyszervezési bürokrácia, s helytelen irányú anyagi ösztönzés és sajnos, a vezetők közt is akad, akinek maradisága vagy kényelmessége ugyancsak útját állja az odaadó, jó munkának, az igazi versenyked vn ek. Folytassuk tehát tovább a harcot. S ha a cél világosabb előttünk, ha nem hátrálunk meg, akkor a két évtized sok-sok mun- kahcstettét mindennap újabbak követik, s nyomukban gyorsabban épül szocialista hazánk. Oroszi István T^gy olyan embert kerestem Varsádon, akivel az égvilágon nem szokott történni semmi rendkívüli: egy embert az átlagból. Hazánkban a keresők körülbelül egyharmada a mezőgazdaságban él. Ebben az egyharmadban vannak kiemelkedő képességűek, akadnak olyanok is, akik alatta vannak minden mércének. De a mezőgazdaságban élő népesség helyét és helyzetét mégsem ők, hanem azok mutatják leghűségesebben, akik legtöbben vannak. Varsádon ebbe a nagy-nagy kategóriába tartozik Kajtár Péter is, aki tsz-tag. Takarmányos a beosztása és a maga helyén igen elfoglalt ember. Munkája elég nagy fizikai erőkifejtést igényel, főleg, azért, mert sokat kell neki zsákolni. Egyelőre bírja. A fiatalabb emberek közé számít, bár már közelebb van az ötvenhez, mint a negyvenhez. Nem látszik meg rajta, de nem is azért számít a fiatalabb emberek közé. inkább azért, mert tőle fiatalabbak nem nagyon vannak, idősebbek annál inkább. Nem az a nagyokat mondó típus. ellenkezőleg. ítéleteiben, véleményében józan és mértéktartó. A nagyüzemi gazdálkodást a maga részéről olyannak fogadja el, amilyen. Hozzáteszi azonban, hogy az övéké jobb is lehetne. Igaz, van fejlődés, de jobb is lehetne. A közös munkát különben természetes állapotnak tartja, tavaly is jóval négyszázon felül teljesített munkaegységet. Keresete megegyezik a szövetkezeti tagok megyei átlagjövedelmével. MÉG EGYSZER REM AKARJUK! A fiatalabb nemzedék nem-mel felelhet & röplap kérdésére. Pedig a röplap körpályára írt százmillió, trillió, millpengő, bilipengő 19 esztendővel ezelőtt — sajnos — valóság volt. Mégsem volt elég a pénz. Debrecen például hetenként két vagon pénzt kapott... Ennél többre nem voltak képesek már a nyomdagépek sem. Soha nem volt annyi milliomos hazánkban, mint a katasztrofális méreteket öltött infláció időszakában — mégsem lehetett semmit sem vásárolni, hiszen egyetlen újság is 6—8 billió pengőbe került. Ennek, a szinte példa nélkül álló pénzromlásnak a réme kísértett az 1956-os magyarországi ellenforradalom idején, amikor a képünkön látható plakát megjelent. Kimondatlanul is a sztrájkok abbahagyására, a termelés megkezdésére mozgósított. Kajtár Péter tehát még ebben is azt mutatja, amiből legtöbb van. Beosztása, tennivalója egy bizonyos körön belül adott. Jól tudja mit kell tennie és ezt teszi reggeltől estig. Minden reggel fél ötkor kel, anélkül, hogy bárki is ébresztené, aztán dologba indul anélkül, hogy bárki is hajtaná, illetőleg hajtja a kötelességtudat. Egy parasztéin bér az átlagból A reggelit rendszerint kocsin fogyasztja el. Hideg élelmet, szalonnát, kolbászt, ami éppen soron van. Olyasmi nem fordul elő, hogy nincs kenyér mellé való. Annak lenni kell, kiadósnak, tartalmasnak, mert különben elfogy az energia. Mindezek szem előtt tartásával Kajtár Péter maga és családja számára a télen három hízót vágott. A háromból egyet ugyan eladhatott volna, de minek? Hosszú az esztendő és aki tarisznyázik, annak több kell. Fia Pécs városában tanul szakmát, gyakran megy a gyereknek is csomag. Szóval a három hízó elfogy. Tavaly ősszel a háztáji szőlő 10 hektónál valamivel nagyobb termést adott: a bort Kajtár Péter mind meghagyta. Jönnek az ismerősök, a barátok és legyen mivel megkínálni őket. Este és vasárnap ö is elfogyasztja a maga részét. Reggelenként szíverősítőt is engedélyez magának, nem sokat, néhány kortyot. Szeret mértéket tartani mindenben. Saját ruházkodására keveset költ. Amennyi neki és feleségének kell, annyi van. Inkább gyermekeire áldoz. Lánya Dombóváron végezte középiskolai tanul- mányait, majd érettségi után Szekszárdra került. Később visz- szament Varsádra, képesítés nélküli pedagógusnak. Szeretné megszerezni a képesítést, ez azonban egyelőre nem akar sikerülni. Kajtár Péter nincs túlságosan elragadtatva a lány továbbtanulási szándékától. Ennivalóval, csomagokkal még szívesen besegítene, de forintot is adni, nincs semmi kedve. Sajátságos módon Kajtár Péter még abban is az átlagot adja, ami jelenleg talán legnyitottabb kérdése a mezőgazdaságnak: két gyermeke közül egyik sem marad a mező- gazdaságban. Valamit még az otthonukról. A mosógép, a rádió már régóta természetes tartozéka a háztartásuknak. A háztáji jószágállomány náluk inkább a család élelmezését segíti, úgy hogy élelmiszerek vásárlására kimondottan keveset költenek. Az orvos, a patika, mivel biztosítottak, elenyészően csekély összeg. Az egyéni gazdálkodás gondjai ismeretlenek. Ez könnyebbé, fesztelenebbé teszi Kajtár Pétert. Hetenként kétszer jár el a borbélyhoz borotválkozni. vasárnap délelőtt és a hét közepén. A vasárnapot egyébként rendszerint pihenéssel tölti. Egy mai parasztember 6, az átlagból. Sz. P.
