Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-02 / 78. szám

1965. április 2.

TOLNA MEGYEI NGPÜJSÄG

Korszerűsítik Szekszárd főútvonalát

Jelzőlámpa és terelőút — A gesztenyesor megmarad

Öt vállalat építői dolgoznak Szekszárd legforgalmasabb útvonalának, az 58-as út átkelési szakaszának átépítésén, korszerűsítésén. A munkát tavaly kezdték meg, az idei program azonban jóval többet irányoz elő a múlt évinél,

tizenkétmillió forintot tesz ki a fővállalkozónak, a Hídépítő Vállalatnak ez évi feladata és az év végére — ha teljesítik a programot — a pa- lánki elágazástól a Hármas- hídig terjedő szakaszt készen adják át a forgalomnak. Addig azonban — a korábbihoz képest — nehezebb lesz a közlekedés, jóllehet a forgalmasabb reggeli és délutáni órákban eddig is gyakran keletkezett „dugó”.

Az idei program részleteiről érdeklődtünk a vállalat szekszárdi építésvezetőjénél, Gémyi Lajos elvtársnál.

Eredetileg négy méter széles volt a szilárd burkolat ezen az úton, amit pár évvel ezelőtt mindkét oldalon egy-egy méterrel kiszélesítettek. Az új út szélessége ennek pontosan kétszerese lesz, tehát négy sávban közlekedhetnek majd a járművek. Egy-két helyen kicsit „kiigazítjuk” a kanyarokat eltüntetjük a bukkanó- kat is. Négy ütemben végezzük

első ütem a palán ki elágazásnál kezdődik és a Parászta-patak hídjáig tart.

Jelenleg már elkészült az új híd egyik oldala, négy méter szélességben, ezután — mégpedig a közeli napokban látunk hozzá a régi híd bontásához, hogy annak helyén megépíthessük a további nyolc métert.

Éppen ezért, amíg elkészül — június végére fejezzük be — a meglévő négy méteren mehet a forgalom. Mivel ez elég keskeny, forgalomkorlátozást kellett bevezetni, egyszerre csak egy irányban közlekedhetnek a járművek. Jelzőlámpákat állítottunk fel mindkét oldalon, tehát ahol pirosat jelez a lámpa, abból az irányból vámiok kell a járműveknek. Hétfőtől kezdve irányítjuk így a forgalmat. Ugyanakkor megkezdjük a régi út bontását is. A Borkombinát előtt megépült már az új út egy részének alapja, ideiglenesen ezt használhatják a járművek, míg a másik oldal teljesen elkészül. Ha az út félszélességben készen lesz, akkor építjük meg véglegesen ezt, a Borkombinát felőli oldalt.

Mint a továbbiakban megtudjuk, a második ütemben a Rózsa Eerenc utcától a Damjanich uthetőség a forgalom átterelésére, először a jobboldalon építenek egy hét méter széles ideiglenes utat, ennek elkészülte után a végleges út bal oldalát építik meg, majd amikor ezt átadták a forgalomnak, kerül sor a jobb oldali rész megépítésére.

Az utolsó ütemben készül el —augusztus 23-tól október 31-ig — a Damjanich utcától a Hármashídig terjedő szakasz, itt megint mellékutcákra terelik a forgalmat.

— Megmaradnak-e a gesztenyefák? — A nagy építkezés láttán sok szekszárdit érdekelne ez.

— Az eredeti terv szerint az egyik oldalon ki kellett volna vágni a fiákat, de aztán találtak a tervezők olyan megoldást, hogy ne kelljen megfosztani a várost ettől a szép fasortól. A csapadékcsatorna az úttest széle alá kerül, így megmaradhat a gesztenyesor.

Mint a beszélgetésből kiderült, a nyáron nem lesz könnyű dolga annak, aki a város központjából észak felé ki akar jutni, vagy onnét bejönni. Ez azonban csak pár hónapia tart. A tizenkét méterre szélesített új úton bizonyára meggyorsulhat a forgalom.

(J)

Emberek között

A csoportvezető

Szternáíh Alajos kaposvári kiskereskedő 1949-ben szegre akasztotta a maszek foglalkozást és egy merész íveléssel átirányította magát az állami szektorba. Akkor arra még gondolni sem mert volna, hogy 1965 tavaszán legnagyobb gondja a közelgő szigorlat lesz. Ezekben a napokban ugyanis éppen politikai gazdaságtanból készül szigorlatra, a ' Zsámbéki Felsőfokú Mezőgazda- I sági Technikum hallgatójaként. A Zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum speciálisan képzett üzemszervezőket ad a mező- gazdaságnak és az irányító szerveknek. Szternáth Alajos a tamási járási tanács felvásárlási csoportvezetője. Úgy véli, ehhez a beosztáshoz neki feltétlenül szüksége van a Zsámbékon megszerzendő szaktechnikusi oklevél- ! re.

A 47. esztendejét tapossa, Ireg- szemcsén lakik és mindennap onnét jár most már ötödik esztendeje a munkahelyére. Bár gyakorlatilag számára munkahely az egész járás, mert a felvásárlási csoport afféle összekötő kapocs a termelés, valamint a vállalati felvásárlás között. Egyszerű szavakkal szólva, Szternáth Alajos azzal foglalkozik, amiből mindannyian élünk, A kenyérgabonával, a hússal, a tejjel, tejtermékekkel, a zöldséggel, stb. Két kislány édesapja az egyik kislány vegyésznek készül, a másik ötödik általános iskolás. Bevezetőül róla még annyit, hogy

jelenlegi beosztásában végezte el a gimnáziumot és szerezte meg az érettségi bizonyítványt.

Egy alkalommal Lux Sándor elvtárstól, a megyei felvásárlási osztály vezetőjétől megkérdeztem, a munka szerint kit tartanak a legjobb felvásárlási csoportvezetőnek? Várakozás nélkül két nevet mondott:

— Szabó Vilmost a bonyhádi járásból, Szternáth Alajost a tamási járásból.

Legjobban jelenleg is a felvásárlás eredményei igazolják a tamási csoportvezető jó munkáját. Tavaly február végéig 2413 hízó sertést adott a tamási járása népgazdaságnak. 1965-ben, az év hasonló időszakában 3602-öt, Hasonló a helyzet a vágómarha és a baromfi vonatkozásában is. Sajnos a zöldségszerződtetés náluk sem kielégítő és Szternáth Alaiosnak ez a legnagyobb gondja. Vár még valami javulást, de elég rosszkedvűen hangoztatja, hocni egyik-másik tsz-ben nagyon nehéz megértetni a vezetőkkel a névonzdasági érdekeket.

Különben elégedett ember. Szereti munkáját szabad ideiében — bár ebből a tanulás min*t kevés van — legjobban a szépirodalom szőna.koatatia és amikor az kerül s^őh/i, honit az utóbbi időben éle*é"ek mi volt, a lenvnrr’obb esomówo. akkor erf. mondja'

— loea.'biov moaknv*am a Kiváló Dolgozó kitüntetést.

— szv —

el az átépítést, korszerűsítést. Az cáig terjedő részt építik át. Ezt

teljesen elzárják a forgalom elől, így teljes szélességben tudnak az úton dolgozni, addig a forgalmat elterelik a mellékutcákra.

Mivel ezek egy részén nincs szilárd burkolat, május 3-tól június 7-ig megépítik a te- relőutakon a burkolatot — ahol kell, kiszélesítik — majd ekkor kerül sor a Rákóczi utca e szakaszának lezárására, így hát az 58-as út korszerűsítésének „melléktermékeként” kap szilárd burkolatot a József Attila utcának a Rózsa Ferenc utca és a Kapisztrán utca közti szakasza, valamint a Rózsa Ferenc utca. A tervek szerint a Rákóczi utcának ez a része július végére lesz kész. A harmadik ütemben a Parászta hídtól a Rózsa Ferenc utcáig terjedő szakaszt építik át június 28-tól október 23-if* Mivel itt nincs leA SZOT vándorkiállítása Tolna megyében

A Szakszervezetek Országos Tanácsa általi hazánk felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából összeállított vándorkiállítás Tolna megye területére érkezett.

A vándorkiállítás 17 tablón mutatja be hazánk húszéves fejlődését. Tegnap a délelőtti órákban a Dunaföldvári Kendergyár kultúrotthonában nyitották meg először a kiállítást. Bemutatják a kiállítást a Biritói Állami Gazdaságban, a Tolnai Selyemgyárban, a Bonyhádi Cipőgyárban, a Dombóvári Vasutas Kultúrotthonban és a Dalmandi Állami Gazdaságban.

A tagok véleménye

Mit kell másképpen csinálni a lápafői Aranykalász Tsz-ben?

Közepes szövetkezet a lápafői, aránytalanul sokat kaptak, az külön brigádvezetőt állíthatnának az egv dolgozó tagra jutó átlag- össztermés negyedrészét, sőt még melléjük, aki szervezné a gépi jövedelem 12 ezer forint volt az többet is, hogyha a tervezetten fe- munkát. Változni kellene az elmúlt esztendőben. A munka- lül termett a kukorica. Nekünk embereknek, olyan tekintetben, egységérték kevesebb volt, mint tavaly 1700 munkaegységünk volt, hogy a gyűléseken ne az egyéni 1963-ban. Az idei évre 32 forintot és csak 14 mázsa 45 kiló kukoricát kaptunk a szövetkezettől, aki viszont növénytermesztésben dolgozott, kevesebb munka után is kapott ennyi kukoricát, de még többet is. Igaz, mi a sok munkaterveztek munkaegységenként.

Tar Sándor

nöyendékmarha-gondozó

dolgokat tárgyalják mindig, hanem elsősorban a közös ügyeket.

Pálkovács János darálós:

— Szerintem az volt a legnagyobb baj, hogy helytelenül osztották el a kukoricát. A növény- I termesztésben dolgozó

egységre megkaptuk a pénzt, meg cá7 aff óbb baf Nemri

mindent, de akkor is aránytalan Cdt> az a leSnagyot>ö DaJ- Wcm 1S így az elosztás. Kiszámítottam, ha

Kérges tenyerek

a feleségem is a növénytermesztésben dolgozna, nem a sertéstele- tagok pen, akkor a vömmel együtt ket• ten, körülbelül 40 mázsa kukoricát __

, , , ,. . . , venyvedelmi szakmunkás a lapatoi

kaptak volna prémiumként. Az * D,

sikerült. Igaz, hogy a cukorrépa is későn került a földbe, de az elég jó lett. Remélem, az idén időben elvetik a kukoricát.

Pálkovács János az egyetlen nöUgy álltam előttük, mintha vizsgáznék, mert akármennyit próbált is az ember, veiük képtelen vetekedni. Most már, mivel túl vagyunk a taggyűlésen, elmondhatom: szorongó érzés uralkodott bennem, amikor odaálltam az idős gyönki kommunisták elé. Mit mondhatnék nekik olyat, amit ők nem tudnak? S egyáltalán, van-e jogom ahhoz, hogy emlékeket idézzek fel azoknak, akik tevékeny részesei voltak emlékeink meg ieremtésének.

Időnként megbicsaklott a hangom. Tulajdonképpen csak akkor bátorodtam fel, amikor az első sorban ülő Nádas László bácsi egyetértőén bólogatott. Mintha azt akarta volna mondani: úgy peregnek a szavaid, amint a filmkocka szokott, s egyre jobban összeáll 20 esztendőnk képe. Attól kezdve csak őt figyeltem, meg a körülötte ülő idősebb elvtársakat. Szemmel, bó- lintgatással segítettek. Szinte azt igyekeztek aláhúzni ezek a hangtalan jelek, amit a magam szavaival idéztem fel húsz évből.

Aztán elmúlt az idő. véget ért a beszéd. Laszk Frigyes e.vtárs mellettem ült az elnökségi asztalnál, s amikor felállt furcsán köszörülte a torkát, kereste az első szót, azt, amelyikre felépítheti, amelyik mellé teheti majd a többit. Neki is segítettek, ő is megkapta a támogató bólintá- sokat. De az emléklapok szóbahozása mégis nehezen sikerült.

Azon az estén az emléklapokhoz fűződött másik fontos élményem: én nyújthattam át

Gyönk legidősebb kommunistáinak a párt elismerő sz~v(ít tartalmazó okiratot. Jól megnéztem mindegyiket. Abban a három sorban, amelyikben a munka köszöneté volt. húsz esztendő küzdelmeit. sikereit láttam felvillanni.

S aztán sorban jöttek ők, az idősek, akik közül nem egy ott állt a felparcellázott földek végén, fogta az újgazdák kezét, de akkor is ott volt amikor a termelőszövetkezetek szervezése

volt a kommunisták legfontosabb feladata. Mekkorát ugrottam hirtelen, s milyen igazságtalanul kisebbítem most érdemüket■ Mert ők ott voltak akkor is, amikor a negyvenes évek végén megteremtették a magyar dolgozók a proletárdiktatúrát. Sokuk kezében reszketett már a fegyver a hajlott kortól, de megfogták, s használták, amikor 1956-ban több oldalról zúdult a támadás a szocializmust építő országra és annak államára. S mindig az élvonalban álltak.

Egymás után jöttek az asztal elé. Néhány barátságos szó, jó kívánság, köszönet. A szemük csillogott. Én úgy láttam, mintha visszafiatalodtak volna. És még egy: mindegyikkel kezet fogtam, s mindüknek kérges volt a tenyere ... Ennyi kérges tenyeret rég nem kulcsoltak át ujjaim!

Lassan, komótosan búcsúzkodtunk egymástól. Mindenkinek volt néhány szava, s mintha csak valamilyen zsilip nyílott volna fel, úgy özönlöttek az emlékek. A kapunál alacsony, hetvenéves embert várt ránk. O is kapott emléklapot, s az ő tenyere is kérges volt. A helybeli Vörös Csillag Termelőszövetkezetben dolgozik még ma is.

— Tudja — vetette rám csillogó szemet — miért volt igazán szép ez a húsz esztendő?

Kérdően néztem rá, valami nagyon nagyszerű dolgot vártam.

— Azért — fogta két kérges tenyere közé az enyémet —, mert négy lányom tanult különböző iskolákon. Hét gyerekem közül nekik azt tudtam biztosítani én, a régi cselédember, amit akartak.

Lassan engedte el a kezemet, s akkor jöttem rá: ennél nagyszerűbbet nem is mondhatott volna diadalmas két évtizedünkről ez a kérges kezű, ráncos arcú idős elvtárs,

Sz. I.

1700 munkaegységet hárman értük el, a feleségem, a vöm és én. Persze nem panaszkodnék, ha többet érne a munkaegység. De ilyen körülmények között az jár jól, aki részes művelésben dolgozik.

— Szerintem változtatni kell a premizáláson, pontosan ki kell számítani, hogy mindenki jól járjon, ha rendesen dolgozik. Ezt a vezetőség is így látja, már szó volt róla, hogy általános lesz a premizálás. Véleményem szerint baj volt az is, hogy eddig kis területen termesztettünk kukoricát. Többre van szükség.

szövetkezetben. Tavaly tavasszal kapta meg a szakmunkás-bizonyítványt. Növényvédelmi feladatot még nem bíztak rá. Igaz, hogy az elnök egyben agronómus is, tehát közvetlenül tudja irányítani a növényvédelmi teendőket, de éppen azért, mert sok a munkája, hasznosítani kellene a növényvédelmi szakmunkás tudását, ha már egyszer van növényvédelmi szakmunkás. Ezt egyébként nem sérelmezi Pálkovács János, de a józan ész azt diktálja, hogy a tagok tudására támaszkodni kell a szövetkezetben.

Dávid Lajos nmgtáros: Durczi János tehenész:

— Mi kellene? Csak lenne már — Hiba volh hogy nem kentük egyszer olyan becsületes terme- meg az ígért kúkoricajárandósá- sünk, hogy mindenből volna ele- got és az árpát sem. Kukoricából gendő. Ez nemcsak attól függ, két hónapit, árpából hat hónapit hogy mekkora területen termeszt- nem adott ki a szövetkezet. A ku- jük a kukoricát. Példának elmon- koricatermés kisebb volt mint dóm, a háztáji földben háromszor amennyit terveztek, de az őszi áregymás után kukorica termett, de pa igen jól termett tavaly. Meg- nem Hungazinos, és tavaly csak adhatták volna, amit ígértek. Mi 8_9 mázsa volt az átlagtermés, igazán megdolgozunk azért, amit csövesen. A közös kukorica, amit kapunk. Ide az istállóba is kelle- Hungazinoztunk, 32 mázsát adott, ne egy kisvasút, amivel kihorda- Miért nem lehet a háztájit is nánk a trágyát. Nem győzzük kézi olyan körülmények között tér- erővel. Úgy tudom, a várongiak meszteni, mint a közöst? Minden- vettek kisvasutat a dombóvári ket- kinek érdeke, hogy a tsz-tagok tes téglagyártól, olcsón hozzáiutot- tudjanak hizlalni sertést eladásra tak. Mondtam én már az elnök- is, de az sem baj, ha még bikát is nek többször, de csak azt feleli, hizlal az ember. De más is volt majd megbeszéljük. Ez a szava- itt az előző évben, nemcsak a ku- járása.

koricaügy. Például a fogatok és a — Kisvasút tényleg kellene — gépek általában későn mentek ki erősíti meg V. Dávid Sándor, aki a határba: 7—8, sőt 9 óra felé nappaliőr a majorban, és aki azt szokták kezdeni a munkát. Moz- mondta először, neki minden jó, s?rini kellene őket. Most, hogy „csak időjárás legyen”, több a szövetkezetben a traktor, (gemenczi)