Tolna Megyei Népújság, 1965. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-02 / 78. szám

1965. április 2. TOLNA MEGYEI NGPÜJSÄG Korszerűsítik Szekszárd főútvonalát Jelzőlámpa és terelőút — A gesztenyesor megmarad Öt vállalat építői dolgoznak Szekszárd legforgalmasabb útvo­nalának, az 58-as út átkelési sza­kaszának átépítésén, korszerűsí­tésén. A munkát tavaly kezdték meg, az idei program azonban jóval többet irányoz elő a múlt évinél, tizenkétmillió forintot tesz ki a fővállalkozónak, a Hídépítő Vállalatnak ez évi feladata és az év végére — ha telje­sítik a programot — a pa- lánki elágazástól a Hármas- hídig terjedő szakaszt készen adják át a forgalomnak. Addig azonban — a korábbihoz képest — nehezebb lesz a közle­kedés, jóllehet a forgalmasabb reggeli és délutáni órákban eddig is gyakran keletkezett „dugó”. Az idei program részleteiről érdeklődtünk a vállalat szekszár­di építésvezetőjénél, Gémyi La­jos elvtársnál. Eredetileg négy méter széles volt a szilárd burkolat ezen az úton, amit pár évvel ezelőtt mind­két oldalon egy-egy méterrel ki­szélesítettek. Az új út szélessége ennek pontosan kétszerese lesz, tehát négy sávban közlekedhet­nek majd a járművek. Egy-két helyen kicsit „kiigazítjuk” a ka­nyarokat eltüntetjük a bukkanó- kat is. Négy ütemben végezzük első ütem a palán ki elágazásnál kezdődik és a Parászta-patak hídjáig tart. Jelenleg már elkészült az új híd egyik oldala, négy méter szélességben, ezután — még­pedig a közeli napokban látunk hozzá a régi híd bon­tásához, hogy annak helyén megépíthessük a további nyolc métert. Éppen ezért, amíg elkészül — június végére fejezzük be — a meglévő négy méteren mehet a forgalom. Mivel ez elég keskeny, forgalomkorlátozást kellett beve­zetni, egyszerre csak egy irány­ban közlekedhetnek a járművek. Jelzőlámpákat állítottunk fel mindkét oldalon, tehát ahol pi­rosat jelez a lámpa, abból az irányból vámiok kell a jármű­veknek. Hétfőtől kezdve irányít­juk így a forgalmat. Ugyanakkor megkezdjük a régi út bontását is. A Borkombinát előtt megépült már az új út egy részének alap­ja, ideiglenesen ezt használhat­ják a járművek, míg a másik ol­dal teljesen elkészül. Ha az út félszélességben készen lesz, ak­kor építjük meg véglegesen ezt, a Borkombinát felőli oldalt. Mint a továbbiakban megtud­juk, a második ütemben a Rózsa Eerenc utcától a Damjanich ut­hetőség a forgalom átterelésére, először a jobboldalon építenek egy hét méter széles ideiglenes utat, ennek elkészülte után a végleges út bal oldalát építik meg, majd amikor ezt átadták a forgalomnak, kerül sor a jobb oldali rész megépítésére. Az utolsó ütemben készül el —augusztus 23-tól október 31-ig — a Damjanich utcá­tól a Hármashídig terjedő szakasz, itt megint mellék­utcákra terelik a forgalmat. — Megmaradnak-e a gesztenye­fák? — A nagy építkezés láttán sok szekszárdit érdekelne ez. — Az eredeti terv szerint az egyik oldalon ki kellett volna vágni a fiákat, de aztán találtak a tervezők olyan megoldást, hogy ne kelljen megfosztani a várost ettől a szép fasortól. A csapadék­csatorna az úttest széle alá kerül, így megmaradhat a gesztenyesor. Mint a beszélgetésből kiderült, a nyáron nem lesz könnyű dolga annak, aki a város központjából észak felé ki akar jutni, vagy onnét bejönni. Ez azonban csak pár hónapia tart. A tizenkét mé­terre szélesített új úton bizonyá­ra meggyorsulhat a forgalom. (J) Emberek között A csoportvezető Szternáíh Alajos kaposvári kis­kereskedő 1949-ben szegre akasz­totta a maszek foglalkozást és egy merész íveléssel átirányította magát az állami szektorba. Ak­kor arra még gondolni sem mert volna, hogy 1965 tavaszán leg­nagyobb gondja a közelgő szigor­lat lesz. Ezekben a napokban ugyanis éppen politikai gazda­ságtanból készül szigorlatra, a ' Zsámbéki Felsőfokú Mezőgazda- I sági Technikum hallgatójaként. A Zsámbéki Felsőfokú Mezőgaz­dasági Technikum speciálisan kép­zett üzemszervezőket ad a mező- gazdaságnak és az irányító szer­veknek. Szternáth Alajos a ta­mási járási tanács felvásárlási csoportvezetője. Úgy véli, ehhez a beosztáshoz neki feltétlenül szüksége van a Zsámbékon meg­szerzendő szaktechnikusi oklevél- ! re. A 47. esztendejét tapossa, Ireg- szemcsén lakik és mindennap on­nét jár most már ötödik eszten­deje a munkahelyére. Bár gya­korlatilag számára munkahely az egész járás, mert a felvásárlási csoport afféle összekötő kapocs a termelés, valamint a vállalati fel­vásárlás között. Egyszerű szavak­kal szólva, Szternáth Alajos az­zal foglalkozik, amiből mind­annyian élünk, A kenyérgaboná­val, a hússal, a tejjel, tejtermé­kekkel, a zöldséggel, stb. Két kislány édesapja az egyik kis­lány vegyésznek készül, a má­sik ötödik általános iskolás. Be­vezetőül róla még annyit, hogy jelenlegi beosztásában végezte el a gimnáziumot és szerezte meg az érettségi bizonyítványt. Egy alkalommal Lux Sándor elvtárstól, a megyei felvásárlási osztály vezetőjétől megkérdez­tem, a munka szerint kit tarta­nak a legjobb felvásárlási cso­portvezetőnek? Várakozás nélkül két nevet mondott: — Szabó Vilmost a bonyhádi járásból, Szternáth Alajost a ta­mási járásból. Legjobban jelenleg is a felvá­sárlás eredményei igazolják a tamási csoportvezető jó munká­ját. Tavaly február végéig 2413 hízó sertést adott a tamási járása népgazdaságnak. 1965-ben, az év hasonló időszakában 3602-öt, Ha­sonló a helyzet a vágómarha és a baromfi vonatkozásában is. Sajnos a zöldségszerződtetés ná­luk sem kielégítő és Szternáth Alaiosnak ez a legnagyobb gond­ja. Vár még valami javulást, de elég rosszkedvűen hangoztatja, hocni egyik-másik tsz-ben nagyon nehéz megértetni a vezetőkkel a névonzdasági érdekeket. Különben elégedett ember. Sze­reti munkáját szabad ideiében — bár ebből a tanulás min*t kevés van — legjobban a szépirodalom szőna.koatatia és amikor az kerül s^őh/i, honit az utóbbi időben éle*é"ek mi volt, a lenvnrr’obb esomówo. akkor erf. mondja' — loea.'biov moaknv*am a Ki­váló Dolgozó kitüntetést. — szv — el az átépítést, korszerűsítést. Az cáig terjedő részt építik át. Ezt teljesen elzárják a forgalom elől, így teljes szélességben tudnak az úton dolgozni, addig a forgalmat elterelik a mellékutcákra. Mivel ezek egy részén nincs szilárd burkolat, május 3-tól június 7-ig megépítik a te- relőutakon a burkolatot — ahol kell, kiszélesítik — majd ekkor kerül sor a Rákóczi utca e szakaszának lezárására, így hát az 58-as út korszerűsí­tésének „melléktermékeként” kap szilárd burkolatot a József Attila utcának a Rózsa Ferenc utca és a Kapisztrán utca közti szaka­sza, valamint a Rózsa Ferenc utca. A tervek szerint a Rákó­czi utcának ez a része július vé­gére lesz kész. A harmadik ütemben a Parászta hídtól a Ró­zsa Ferenc utcáig terjedő sza­kaszt építik át június 28-tól ok­tóber 23-if* Mivel itt nincs le­A SZOT vándorkiállítása Tolna megyében A Szakszervezetek Országos Ta­nácsa általi hazánk felszabadulásá­nak 20. évfordulója alkalmából összeállított vándorkiállítás Tolna megye területére érkezett. A vándorkiállítás 17 tablón mutatja be hazánk húszéves fej­lődését. Tegnap a délelőtti órák­ban a Dunaföldvári Kendergyár kultúrotthonában nyitották meg először a kiállítást. Bemutatják a kiállítást a Biritói Állami Gazda­ságban, a Tolnai Selyemgyárban, a Bonyhádi Cipőgyárban, a Dom­bóvári Vasutas Kultúrotthonban és a Dalmandi Állami Gazdaság­ban. A tagok véleménye Mit kell másképpen csinálni a lápafői Aranykalász Tsz-ben? Közepes szövetkezet a lápafői, aránytalanul sokat kaptak, az külön brigádvezetőt állíthatnának az egv dolgozó tagra jutó átlag- össztermés negyedrészét, sőt még melléjük, aki szervezné a gépi jövedelem 12 ezer forint volt az többet is, hogyha a tervezetten fe- munkát. Változni kellene az elmúlt esztendőben. A munka- lül termett a kukorica. Nekünk embereknek, olyan tekintetben, egységérték kevesebb volt, mint tavaly 1700 munkaegységünk volt, hogy a gyűléseken ne az egyéni 1963-ban. Az idei évre 32 forintot és csak 14 mázsa 45 kiló kukori­cát kaptunk a szövetkezettől, aki viszont növénytermesztésben dol­gozott, kevesebb munka után is kapott ennyi kukoricát, de még többet is. Igaz, mi a sok munka­terveztek munkaegységenként. Tar Sándor nöyendékmarha-gondozó dolgokat tárgyalják mindig, ha­nem elsősorban a közös ügyeket. Pálkovács János darálós: — Szerintem az volt a legna­gyobb baj, hogy helytelenül osz­tották el a kukoricát. A növény- I termesztésben dolgozó egységre megkaptuk a pénzt, meg cá7 aff óbb baf Nemri mindent, de akkor is aránytalan Cdt> az a leSnagyot>ö DaJ- Wcm 1S így az elosztás. Kiszámítottam, ha Kérges tenyerek a feleségem is a növénytermesz­tésben dolgozna, nem a sertéstele- tagok pen, akkor a vömmel együtt ket­• ten, körülbelül 40 mázsa kukoricát __ , , , ,. . . , venyvedelmi szakmunkás a lapatoi kaptak volna prémiumként. Az * D, sikerült. Igaz, hogy a cukorrépa is későn került a földbe, de az elég jó lett. Remélem, az idén időben elvetik a kukoricát. Pálkovács János az egyetlen nö­Ugy álltam előttük, mintha vizsgáznék, mert akármennyit próbált is az ember, veiük képtelen vetekedni. Most már, mivel túl vagyunk a tag­gyűlésen, elmondhatom: szorongó érzés uralko­dott bennem, amikor odaálltam az idős gyönki kommunisták elé. Mit mondhatnék nekik olyat, amit ők nem tudnak? S egyáltalán, van-e jo­gom ahhoz, hogy emlékeket idézzek fel azok­nak, akik tevékeny részesei voltak emlékeink meg ieremtésének. Időnként megbicsaklott a hangom. Tulajdon­képpen csak akkor bátorodtam fel, amikor az első sorban ülő Nádas László bácsi egyetértőén bólogatott. Mintha azt akarta volna mondani: úgy peregnek a szavaid, amint a filmkocka szo­kott, s egyre jobban összeáll 20 esztendőnk ké­pe. Attól kezdve csak őt figyeltem, meg a kö­rülötte ülő idősebb elvtársakat. Szemmel, bó- lintgatással segítettek. Szinte azt igyekeztek alá­húzni ezek a hangtalan jelek, amit a magam szavaival idéztem fel húsz évből. Aztán elmúlt az idő. véget ért a beszéd. Laszk Frigyes e.vtárs mellettem ült az elnökségi asz­talnál, s amikor felállt furcsán köszörülte a tor­kát, kereste az első szót, azt, amelyikre felépít­heti, amelyik mellé teheti majd a többit. Neki is segítettek, ő is megkapta a támogató bólintá- sokat. De az emléklapok szóbahozása mégis ne­hezen sikerült. Azon az estén az emléklapokhoz fűződött másik fontos élményem: én nyújthattam át Gyönk legidősebb kommunistáinak a párt elis­merő sz~v(ít tartalmazó okiratot. Jól megnéztem mindegyiket. Abban a három sorban, amelyik­ben a munka köszöneté volt. húsz esztendő küz­delmeit. sikereit láttam felvillanni. S aztán sorban jöttek ők, az idősek, akik közül nem egy ott állt a felparcellázott földek végén, fogta az újgazdák kezét, de akkor is ott volt amikor a termelőszövetkezetek szervezése volt a kommunisták legfontosabb feladata. Mek­korát ugrottam hirtelen, s milyen igazságtalanul kisebbítem most érdemüket■ Mert ők ott vol­tak akkor is, amikor a negyvenes évek végén megteremtették a magyar dolgozók a proletár­diktatúrát. Sokuk kezében reszketett már a fegy­ver a hajlott kortól, de megfogták, s használták, amikor 1956-ban több oldalról zúdult a támadás a szocializmust építő országra és annak államá­ra. S mindig az élvonalban álltak. Egymás után jöttek az asztal elé. Néhány barátságos szó, jó kívánság, köszönet. A sze­mük csillogott. Én úgy láttam, mintha vissza­fiatalodtak volna. És még egy: mindegyikkel kezet fogtam, s mindüknek kérges volt a tenye­re ... Ennyi kérges tenyeret rég nem kulcsoltak át ujjaim! Lassan, komótosan búcsúzkodtunk egymás­tól. Mindenkinek volt néhány szava, s mintha csak valamilyen zsilip nyílott volna fel, úgy özönlöttek az emlékek. A kapunál alacsony, hetvenéves embert várt ránk. O is kapott em­léklapot, s az ő tenyere is kérges volt. A hely­beli Vörös Csillag Termelőszövetkezetben dolgo­zik még ma is. — Tudja — vetette rám csillogó szemet — miért volt igazán szép ez a húsz esztendő? Kérdően néztem rá, valami nagyon nagy­szerű dolgot vártam. — Azért — fogta két kérges tenyere közé az enyémet —, mert négy lányom tanult külön­böző iskolákon. Hét gyerekem közül nekik azt tudtam biztosítani én, a régi cselédember, amit akartak. Lassan engedte el a kezemet, s akkor jöttem rá: ennél nagyszerűbbet nem is mondhatott vol­na diadalmas két évtizedünkről ez a kérges kezű, ráncos arcú idős elvtárs, Sz. I. 1700 munkaegységet hárman értük el, a feleségem, a vöm és én. Per­sze nem panaszkodnék, ha többet érne a munkaegység. De ilyen kö­rülmények között az jár jól, aki részes művelésben dolgozik. — Szerintem változtatni kell a premizáláson, pontosan ki kell számítani, hogy mindenki jól jár­jon, ha rendesen dolgozik. Ezt a vezetőség is így látja, már szó volt róla, hogy általános lesz a premizálás. Véleményem szerint baj volt az is, hogy eddig kis te­rületen termesztettünk kukoricát. Többre van szükség. szövetkezetben. Tavaly tavasszal kapta meg a szakmunkás-bizonyít­ványt. Növényvédelmi feladatot még nem bíztak rá. Igaz, hogy az elnök egyben agronómus is, tehát közvetlenül tudja irányítani a nö­vényvédelmi teendőket, de éppen azért, mert sok a munkája, hasz­nosítani kellene a növényvédelmi szakmunkás tudását, ha már egy­szer van növényvédelmi szak­munkás. Ezt egyébként nem sérel­mezi Pálkovács János, de a józan ész azt diktálja, hogy a tagok tu­dására támaszkodni kell a szövet­kezetben. Dávid Lajos nmgtáros: Durczi János tehenész: — Mi kellene? Csak lenne már — Hiba volh hogy nem kentük egyszer olyan becsületes terme- meg az ígért kúkoricajárandósá- sünk, hogy mindenből volna ele- got és az árpát sem. Kukoricából gendő. Ez nemcsak attól függ, két hónapit, árpából hat hónapit hogy mekkora területen termeszt- nem adott ki a szövetkezet. A ku- jük a kukoricát. Példának elmon- koricatermés kisebb volt mint dóm, a háztáji földben háromszor amennyit terveztek, de az őszi ár­egymás után kukorica termett, de pa igen jól termett tavaly. Meg- nem Hungazinos, és tavaly csak adhatták volna, amit ígértek. Mi 8_9 mázsa volt az átlagtermés, igazán megdolgozunk azért, amit csövesen. A közös kukorica, amit kapunk. Ide az istállóba is kelle- Hungazinoztunk, 32 mázsát adott, ne egy kisvasút, amivel kihorda- Miért nem lehet a háztájit is nánk a trágyát. Nem győzzük kézi olyan körülmények között tér- erővel. Úgy tudom, a várongiak meszteni, mint a közöst? Minden- vettek kisvasutat a dombóvári ket- kinek érdeke, hogy a tsz-tagok tes téglagyártól, olcsón hozzáiutot- tudjanak hizlalni sertést eladásra tak. Mondtam én már az elnök- is, de az sem baj, ha még bikát is nek többször, de csak azt feleli, hizlal az ember. De más is volt majd megbeszéljük. Ez a szava- itt az előző évben, nemcsak a ku- járása. koricaügy. Például a fogatok és a — Kisvasút tényleg kellene — gépek általában későn mentek ki erősíti meg V. Dávid Sándor, aki a határba: 7—8, sőt 9 óra felé nappaliőr a majorban, és aki azt szokták kezdeni a munkát. Moz- mondta először, neki minden jó, s?rini kellene őket. Most, hogy „csak időjárás legyen”, több a szövetkezetben a traktor, (gemenczi)

Next

/
Oldalképek
Tartalom