Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

1385. március 11.

¥ÖtNÄ MEGYE! ÜEPÜJSÄ3

7

Akik százhúsz évig élnek

Mai panoptikum

A pára, a névjegy,

Minden évben két erős férfi ereszkedik le India legészakibb részének hegyei közül és gyalog teszi meg a hosszú utat Bornbay- be, Aga kánhoz. Űk annak a titokzatos hunza népnek a küldöttei. amely a Himalája egyik völgyében, 2000 méter magasságban él. Nem mindennapi látványt nyújt ez a két ember, akik a sivatagok és hegyek, a vad dzsungelek között megtett ezer kilométeres út után is frissek és erősek. A hunzák küldöttei az évezredes szokás szerint azért mennek Bombaybe, hogy átadják mindazokat az értékeket, amelyeket népük összegyűjtött. A hunza nép ugyanis nem a pénzben látja a boldogságot. Az egészség a hunzák legfőbb gondoskodásának tárgya, egyetlen kincse. Ebben rejlik a hunzáknak az a külön titka, amelyet a tudósok, az orvosok már évek óta próbálnak megfejteni.

McCarrison skót orvos 14 évet töltött Kasmír vidékén, a hun- eák mellett élő nép között. A két népközösséget csupán egy szakadék választja el egymástól, amelynek medrében hegyi patak 'folydogál. Amíg a szakadék egyik partján gyakran kellett gyógyítania az embereket különböző súlyos betegségekből, addig a másik parton a legkisebb jele Bem volt annak, hogy bárki is megbetegedett volna. A túlsó partról sohasem fordultak hozzá segítségért.

Először az keltett csodálkozást benne, hogy a hunzáknak egyáltalán nincs semmiféle gyógymódjuk, még a legprimitívebb sem. Mintha ősidőktől fogva, soha nem szorultak volna gyógykezelésre. A kis völgyben élő hunzák életkora mégis rekord- magasságot ér el: 110—120 éves korukig élnek.

Az idős hunzák „könnyű” sétája általában 10 kilométer a sziklás hegyvidéken. A fogfájást és a rossz látást nem ismerik. A nők nagyon szépek, és általában 50 éves korukig megőrzik karcsú alakjukat.

McCarrison a völgy lakóinak életét figyelve meggyőződött arról, hogy a hunzák nem valamiféle különös emberek, szervezetük semmiben sem különbözik a miénktől. Más környezetbe kerülve, könnyen megtámadják őket a betegségek. Pedig érdekes. hogy a völgy levegőjét és vizét nem lehet különösen egészségesnek tekinteni. A vidéken sok törzs él egészen nyomorúságos helyzetben, és sűrűn tizedeli őket a tuberkulózis, a tífusz, a cukorbaj. A hunzákat kétségkívül a vallás rangjára emelt életforma különbözteti meg a többiektől, s különösen mindaz, ami az étrenddel áll összefüggésben.

McCarrison 14 éven át figyelte a hegyilakók életét. Amikor Indiából visszatért hazájába, könyvet irt. amelyet eleinte némi bizalmatlansággal fogadtak. Sok kutató tagadta, hogy az étrend játszik szerepet a „boldog völgy” lakóinak fizikai tökéletességében. McCarrison akkor kísérlettel próbálta bebizonyítani, hogy a diéta, nem pedig a szabad levegőn töltött élet teszi oly hosszú életűvé és egészségessé a hegyi lakókat. Hosszú hónapokon keresztül olyan élelmiszerekkel táplált 1200 patkányt, amelyet egy átlagos londoni munkáscsalád fogyaszd:: fehérkenyérrel. hússal, finomított cukorral, konzerv- vagy főtt zöldségfélékkel. A kísérlet végén az állatok ugyanolyan betegségben szenvedtek, amelyek az emberek között is elterjedtek és a megbetegedések aránya is körülbelül olyan volt. mint az embereknél.

Az az 1200 patkány, amelyet a hunzák étrendje szerint táplált, a kísérlet után is hosszú ideig teljesen egészséges maradt.

Teltek-múltak az évek. Az etnográfusok és az orientalisták sok érdekes adatot tettek közzé » hunzákról. de a második világháború félbeszakította munkájukat, és csak az 1963 szeptemberében szervezett Belveíier expedíció derített fényt erre a problémára.

Az expedíció 12 emberből állt, volt közöttük három orvos, biológus, etnográfus és botanikus is. A ,.boldog völgyet” ugyanolyan állapotban találták, ahogyan annak idején McCarrison leírta (annak ellenére, hogy a közelben repülőtér épült.) A hunzák egyetlen szokásukon változtattak. Csupán annyi engedményt tettek a kornak, hogy elfogadtak egy iskolát és egy nyolcágyas kis kórházat. Ezt a gyógyintézményt egy fiatal pakisztáni órvos, Ali Ahtar létesítette, aki egyrészt elkeseredve, másrészt viszont nagy örömmel vette tudomásul, hogy egyetlen páciense sem akad.

Rendkívül érdekes munka várt az expedíció tagjaira. A hunza — egyáltalán nem misztikus nép.

Az expedíció tagjai meggyőződtek. hogy a hunzák életkorának titka étrendjükben rejlik, amely számukra valóságos nemzeti büszkeség. Táplálkozási elveik a következőkben foglalhatók össze: kevés hús, legfeljebb ünnepeken, vegetáriánus koszt, főleg vízben főtt zöldségfélék, ami által a szervezet sok vitamint és értékes ásványi sókat nyer, forralt víz, és semmiféle izgatószer. — sem alkohol, sem dohány. Diétás étrendjük legfőbb része a gyümölcs. A völgyben bőven terem cseresznye, szilva, barack, diny- nye, körte, alma, szőlő, stb. A termés leszedése után a gyümölcsök egy részét aszalják, és télire tárolják.

A hunza földművelő nép, és élelmiszerfélékből teljesen önellátó. Kis mennyiségű só kivételével soha semmit nem vásárolnak völgyükön túlról. Azt a 3—4 hónapot, amikor az ültetvények nem hoznak termést, „az éhség tavaszának” hívják. Az expedíció tagjai ekkor megdöbbentő felfedezésre jutottak: a hunzák e néhány hónap alatt nem táplálkoznak. Legalábbis a mi fogalmaink szerint nem. Naponta csupán egyszer isznak egy pohárnyi gyümölcsből és hegyi vízből készült tápláló italt. Az ital elemzése azután mindent megmagyarázott: valóságos dúsított Cocktail volt, amely csaknem minden létfontosságú tápanyagot tartalmazott. A hunzák főleg sárgabarackból készítik „varázsitalukat”. Július végétől augusztus közepéig a sárgabaraokfák valósággal roskadoznak a gyümölcs súlya alatt. A hunzák nagy becsben tartanak minden szem termést. A barackmagot is megeszik, vagy olajat préselnek belőle, a fát pedig fűtőanyagnak használják, mivel a völgy nagyon szegény tüzelőben. Az „egészség fáját” olyan nagyra becsülik, hogy még közmondásuk is ezt tartja: „Feleséged nem fog oda követni, ahol nincsenek baraokfák”.

Szépnek, egészségesnek és erősnek maradni életük végéig, igazságosnak és türelmesnek lenni —1 ez jelenti a hunza nép számára az emberhez méltó életet.

A kis nép legendái azt tartják, hogy a hunza civilizáció 2286 éves, és abban az időben keletkezett, amikor Nagy Sándor csapatai meghódították az Indul völgyeit. Az első közösségeket kereskedők és a nagy hódító hadseregéből dezertált katonák alapították.

Az etnográfusok általában elfogadják.. ezt az elméletet, mert ez magyarázatot adhat arra, miért él oly sok kifejezetten európai típusú ember Kasmír e vidékén.

(A Constellation című

francia folyóiratból.)

Ford.: PETERS MAGDA

Qtt az ldí>ie a. mák veiéi ének

Szerződést még köthet a MÉK-kirendeltségeken, vagy a helyi földművesszövetkezeteknél.

A fajtiszta vetőmagot a HERBÁRIA azonnal küldi

(61)

es a

A körülöttem állók úgy tettek, mintha csodálnák, ám szentül hiszem, magukban ugyanúgy megmosolyogták, mint én. Tipikus várótermi figura volt. Elterpeszkedve ült a pádon, és adta a nagyot. Látni lehetett rajta, hogy enni ugyanúgy szeret, mint nagyokat mondani: zsíros arcán,

szinte fénylett az elégedettség. A szombat délelőtti vonatot várta, azt, amelyik 10 óra után érkezik, és pár perc várakozás után Budapest felé indul. Időnként rápillantott a zsákmánynak is beillő 8 kilónyi hal tömegre, és kéjesen magyarázta a rábámészkodó parasztasszonynak, hogy neki egyetlen szavába került volna és a sor végéről bárkit a sor elejére vihetett volna.

1 a parasztasszony

elámulna.

— Igazán? — kérdezte, s ebben a kérdésben benne volt egy jó adag csodálkozás, néhány százalék számítás és bizonyos mennyiségű megjátszott hódolat. Mert mit lehet tudni. Lehetséges, hogy ez a hallal fölszerelt, tokás nőszemély tényleg valami ellenőrféle. S ha, valóban valaki, akkor előadódhat még olyan helyzet, hogy segíthet. Ha többet nem, hót legalább any- nyit, hogy a halüzlet előtt ne kelljen sorbaállni. Mindenesetre a tokás nő szereti, ha sokan tudják róla, hogy ő több, mint a földi halandók sokasága. Viszont lehet, hogy pont azért nem több, mert túlságosan hangoztatja. Az őt hallgató parasztasszony tehát minden eshetőségre készen, a hódolatot csupán tetette. A „valaki” pedig nem zavartatta magát.

— Megmutatom az igazolványt, és már mehetek. Én nem állok sehol sorba.; A múltkor Pakson jártam, megmutattam az igazolványt. .. Ha reggel szólt volna, akkor magának is lenne hal.

— Előttem még rengetegen voltak — mondotta a parasztasszony.

— Mit számít? Nem számít az semmit. Engem előre kell engednie mindenkinek — jelentette ki a tokás, és körülnézett. Láttam rajta, szeretné, ha szavait sokan hallanák, és akkor lenne igazán boldog, ha kivétel nélkül mindenkinek elmondhatná, hogy ő nem akárki.

Lehet, hogy ártatlan szenvedély csupán nála a hivalkodás, és szereti időnként pávának hinni magát. De mi van akkor, ha tényleg valaki?

— oOo —

I ■ «MW. Ä mlünk kiment a divatból, illetőleg azok mentek ki a divatból, akiket úgy jelentett be az inas, hogy a vendéglátó ház urához bevitte névjegyüket. Lovagias ügyek esetében is volt némi kihangsúlyozott rendeltetése a névjegynek. Ám hegesztő, fuvaros, műszerész, valamint kazánkovács-körökben a névjegy nem nyert polgárjogot, sem a múltban, sem a jelenben. Szóval, hogy ma valaki, akár szekvalifikáció

mélyesen, akár telefonon a nyomdában névjegyet csináltasson magának, ahhoz sokminden kell: — idő, pénz és főleg az a fura hiedelem, hogy nekem kell a névjegy, mert miként tudják meg rólam, hogy jobb ember vagyok, ha még egy vacak névjegy sincs nálam.

Mindez cseppet sem öncélúan, hanem azért jutott eszembe, hogy a minap névjegyet kaptam. Filmszínésznőtől, világhírű tudóstól, minisztertől, zeneszerzőtől, karmestertől? Nem kérem: G. H. őrmestertől. E névkártyát ritka ereklyeként meg fogom őrizni, mert mit lehet tudni? Egyébként az őrmester a világ közepének mégsem hiszi magát, mert a névjegyet simán nyújtotta át. A dedikálást ugyanis mellőzte.

— ooo —

1 Loholok a postára.

— Hová?

Mondom.

— Viszek egy levelet a postára.

— Ej, barátom, nem gondolod, hogy drága mulatság, ha te jársz a postára?

Értem a célzást. Arra akarnak figyelmeztetni, hogy a levelek feladása nem igényel kvalifikált műveletet, azt az időt tehát, amit a levelek feladására pocsékolok, azt az időt hasznosabb, a népgazdaság szempontjából kifizetőbb munkával kellene eltöltenem.

Egy szuszra is elég indulatosan elmondom ellenérveimet.

— Érdekes. Csakhogy a kvalifikáltság ilyetén való hangoztatása nem jó dolog. Az igaz, hogy a levélfeladás nem nevezhető kvalifikált munkának, nem igényel különösebb készséget, vagy rátermettséget. Viszont aki any- nyira elfoglaltnak hiszi magát, és oly drága . időveszteségnek tartja példáűl a levélfeladást, az a saját bőrén soha nem fogja érezni, mit jelent csúcsforgalomban egy levelet feladni, és mennyit izzadnak csúcsforgalomban a postai dolgozók. És ha már itt tartunk, sokszor gondoltam arra, hogy egyikmásik szolgáltató vállalatnál a vezetők többsége vegetáriánus. Mások is gondolnak erre. Miért? Azért, mert szombaton reggel közülük a húsboltoknak a környékén senkit nem látok. Igaz, a sor- banállás sem igényéi magasabb képzettséget, de néha talán gyorsabb, és hatásosabb lenne egy- egy intézkedés, ha igazgatók, vagy osztályvezetők is beállnának a sorba. Közemberként, de azért mégis vezetőként. Nézd. Én már pártbizottsági osztályvezetővel ta> lálkoztam a benzinkútnál. Nem egyszer, többször. Megtöltötte gáz^ olajjal a 20 literes kannát, és hazacipelte a fűtenivalót. De vállalati, vagy hivatali...

— Hagyd — mondotta ismerősöm , és mosolygott. Feltehetően arra gondolt ő is, amire sokszor gondolunk. Arra, hogy az élet ezer arcú és csak az mondhatja magát gazdag, valamint teljes embernek, aki benne él, de nemcsak autóval, időnként gyalogszerrel is,

Sz. P.

Munkaügyi kérdésekre válaszolunk

Zöld Mező jeligés felsőnyéki olvasónk azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy jár-e részére nyugdíj. 1960. január 25. óta tagja a termelőszövetkezetnek, tizenkét hold földet vitt be. A fez megalakulása óta rendszeresen részi vett a munkában. Hatvannégy éves, gyenge fizikumú asszony. Szeretné tudni, hogyan mehetne nyugdíjba?

Válaszunk a következő: A mezőgazdasági termelőszövetkezeti dolgozónak — így az ön esetében — nyugdíj csak a 65. életév betöltése utón jár. Abban az esetben, ha munkaképtelen, vagyis száz százalékos rokkant, amelyet megfelelő orvosi bizottság is igazol, már most is kérheti rokkantsági nyugdíját. Mind az öregségi, mind a rokkantsági nyugdíj csak résznyugdíj lesz az ön esetében, mert a szükséges szolgálati évekkel nem rendelkezik. Ahhoz, hogy teljes jogú nyugdíjat kapjon az ön által mégszerzett évek nem elegendők,