Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-11 / 59. szám

15/815. március 11. TOLWA MEGYEI NÉPŰJSAG-=r== & F«<;SÍ»g A föld azé, aki megműveli Húsz esztendővel ezelőtt, 1945. márciusában következett be a ma­gyar parasztság évszázados peré­nek döntő szakasza. Amit nem tudott megoldani 1848 és az idő rövidsége miatt az első magyar proletárdiktatúra sem valósíthat­ta meg, azt megoldotta a népi tett a döntés. A következő szöve­gű határozatot hozták: „Dr. Kardos László miniszteri megbízott kívánságára a Tanács újjáalakulása után az ügyet újra tárgyalta, és az előbbi határoza­Csak amikor a tömegek kö­vetelését tolmácsoló Kommu­nista Párt fellépett a huza­vona ellen, akkor adták újra oda a földet az igényjogosul­taknak, parcellázták fel újra a birtokot! Hogy milyen fogásokhoz nyúl- tot megsemmisítette. A 100 holdat demokratikus fejlődés útjára lé- tak a volt földbirtokosok, azt Tolnay-Knefély Ödön birtokában pett Magyarország 1945-ben. Húsz talán szemléltetően bizonyítja meghagyja, a 100 holdat túlhala- esztendővel ezelőtt azé lett a föld, Knefély Ödön tolnai földbirtokos dó részt pedig igénybe venni ren- aáá azt megművelte. A föld- manővere is. 1945. április 18-án deh. Megokolás: A Tanács azért igénylő és föl losztó bizottságok levelet juttatott ei a Megyei határozott így, mert Tolnay-Kne- hajtották végre a feudális nagy- Földbirtokremdező Tanácshoz, ®éiy Ödönt nem tekintheti föli' birtokok felparcellázását az 1945- amelyben megfellebbezi a tolnai műves családból való birtokos' ös törvénynek és a szegénypa- földigénylő és foldosztó bizottság nal|t- Ugyanis az iratokhoz csa- rasztság igényeinek megfelelően, döntését, amely szerint neki mind- tolt születési anyakönyvi kivonat- Tolna megyében több mint 155 000 össze 200 hold birtokot akart meg- óól kitűnik, hogy atyja földbir- hold föld talált annak az észtén- hagyni. Knefély pedig 300 hold- tokos volt " dőnek tavaszán új gazdára. Az ra tartott igényt, mert „mint pa- „ új földhözjuttatottak száma 26 raset családból származó gazda Knefély Ódon ha elfogadta vol- ezer volt. Ennyi agrárproletár és ember” csak ekkora területen tud aa a tolnai földigenylo bizottság kisparaszt vallhatta magát ettől gazdálkodni. (Az 1925 évi gazda- döntését — 200 hold maradhatott kezdve tulajdonosnak. (A földre- címtár adatai szerint Knefélynek vo*aa a birtokában. De Knefely az form agrárforradalmi jellegét a 414 hold földje volt — valódi „pa- egykon képviselő igazán nem szá- tobbi között az is mutatja, hogy riaszt családi”) míthatott arra, hogy az 1945-ös A fényképen látható tamási dolgozó parasztok egy csoportja már 1945. április elején birtokba vette a földet, felparcellázta a feudális nagybirtokot. Az ünnepélyes pillanat, amelyet a fénykép is meg­örökít: a birtoklevél átadása — a földreform befejező aktusa. (A kép a megyei pártarchívum gyűjtése.) a megye lakosságának mint­egy 10 százaléka kapott föl­det!) Ezenkívül közel ötezren kaptak házhelyet és megha­ladja a 8200-at azoknak a szá­ma, akik ház jut tatásban ré­szesültek! A szó igazi értelmében agrár­forradalom zajlott le 1945-ben Magyarországon. A megyében is sok ezren vettek részt a föld­igénylő és földosztó bizottságok munkájában, amelyek tevékeny­ségét mindenütt a Magyar Kom­munista Párt irányította. A me­gye lakóinak budapesti munká­sok is segítettek a feudális nagy­birtokok szétosztásában. 1945. tavaszán volt törvény, amely szentesítette a parasztság igényét a földre, és elrendelte a feudális birtokok felosztását, vol­tak forradalmi népi szervek, ame­lyek készek voltak végrehajtani a feudalizmus felszámolását, vol­tak, akik igényelték is a földet — mégsem ment zökkenő nélkül a munka. A földbirtokosok mindent megtettek, hogy legalább lassít­sák a forradalmi folyamatot, ha már megállítani nem is állt mód­jukban. Megtettek mindent annak érdekében, hogy minél nagyobb földbirtok maradhasson meg tu­lajdonukban. így történhetett meg az olyan huzavona — például Szekszárdon is — hogy , az egy­szer már felparcellázott birtokot visszaadták eredeti tulajdonosá­nak. Knefély panaszát több alkalom- földreform törvény egészen más mai is tárgyalta a Megyei Föld- szellemben született, mint a birtokrendező Tanács (ez is a Nagyatádi-féle földosztásról szóló huzavonához tartozott!) míg vé- renciel--cezés. gülis 1945. május 4-én megszüle- K. Balog János tékából származó tíz" és fél centi­vw/WAVv/ /AVi\\vvwip\irVLVTiVv#w/#■##1 jt JvvjvviJHjrun/ sjwj Államosítottunk Húszéves ezred Húsz év alatt az egyes embe- méter űrméretű Göring-lövegek- rek életében is sok minden tör- kel rendelkezett Ezeket a fake- ténik. Hát még egy tüzéregység- rekű ágyúkat „kétlóerős zabmo- nél, ahol két évtized alatt kato- tor” — azaz egy pár ló vontat­nák ezrei, sőt tízezrei szolgáltak, ta. Vizi István alezredes, a poli- Nem véletlen, hogy néphadse- tikai helyettes honvéd korában regünk egyik húszéves alakulata még ilyen löveg kezdője volt. A éppen tüzérezred. Hiszen a fel- tájolást néhány régimódi, kis ka- szabadulással egyidős csakis olyan pacitású teodölittal végezték, fegyvernemhez tartozó egység le- Az ezred technikája azóta tel­het, amilyen fegyvernem már jesen kicserélődött, korszerűsö- 1945-ben is létezett. dött. Nagy hatótávolságú és tűz­A szóban forgó tüzérezred — erejű tarackjaikat minden igényt jogfolytonossági értelemben — kielégítő, kitűnő terepjáró képes­egyidős a felszabadulással. A ségű ZTL-ek vontatják. A tisztek horthysta hadsereg kötelékébe és a katonák munkáját a mo- tartozó egykori tolnai tüzérosz- dem távmérők, az új irányzóbe- tály katonái 1945 elején meg- rendezések és a különleges bemé- elégelték a háborút és felismer- rő gépkocsik nagymértékben meg- ték, hogy nem a német fasisz- könnyítik és meggyorsítják, iákkal kell együttműködniök, ha- Akik ma megtekintik az egy- nem a felszabadító szovjet csapa- ség gépjárműállományát, talán tok oldalán a helyük. A legénység nem is hiszik el, hogy 1948-ban egyre erősödő fellépésére a tolnai az ezrednek még mindössze egy tüzérosztály nagy része átállt a rozoga gépkocsija volt. Most vi- szovjet hadsereg oldalára. Beve- szont a különböző vontatók és tésükre azonban nem került sor, gépkocsik egész sora áll a pá­niért a háború nemsokára véget rancsnokok és a katonák rendei* ért. A tüzérosztály maradványa, kezesére. az 1/1 páncéltörő fogatolt tüzér- A technikai fejlődéssel egy- uteg az ideiglenes magyar kor- időben nöttön nőtt a tüzéregység many alárendeltsegebe tartozó mozgékonyságaj manőverező ké- e?>llk . kötetbe ke- pessége, harcértéke. Tizenhat-ti­rult. Eloszor Hajmaskeren álló- 2enhét évvel ezelőtt a menetkész masozott, maid 1946-ban vissza- állapot: eléréséhez még hosszú került eredeti állomáshelyére, órákra volt szükségi ma viszont Tolnára, ahol 1947-ben ismét ««- az akkori idő kis töredéke elég fejlődött^50 b^ máTeztotot ?hhoZ'- hogy a riadóparancs el- tejioflOTt 1950 ben mar ezred Kent hangzasa után az egész ezred települt at jelenlegi helyőrsége- indulásra készen álljon. A tüzéregységnél az 1948 előtti főskorában a harcrend időkből ma mái- csupán Czeglédi 6ltoSlaiafa Mtén orak teltek el, Miklós főtörzsőrmester szolgál. A lru.re a óarcállaspont es az ute- feaszabadulás utáni években az gek’ az parancs­ideig-óráig még beosztásukban "oksag ^ÓZf!.Sík^™lt,r ?1/e! maradó horthysta tisztek helyére h'rosszekottetest létesítem Most 1948-tól kezdve ennél az egység- vjszant n^dez szinte pillanatok nél is újonnan avatott tisztek, ja- alatt megtortémk^ varészt munkás- és parasztszülők fiai kerültek. Czeglédi főtörzsőrmester, vala­mint az 1948-ban az ezredhez be­vonultak közül azok, akik ma A felszabadulást követő első ugyanitt tisztként szolgálnak — években a maiinál lényegesen ne­jól emlékeznek az akkori állapo- hezebb volt a katonaélet. A tü- tokra és fel tudják mérni a két zéregység tisztjei, akik akkoriban évtized alatt megtett utat. honvédként szolgáltak itt, jól , . emlékeznek a zsákszövetből ké­w<voring“-gel szült, széljárta egyenruhára, s LeviliéL mindarra a kezdetleges, szedett­nc/.uit-H vedett felszerelésre, amellyel az .n, akkori nehéz viszonyok között el a asfs^ némethagya" “ látni öket" A ^ üteg, ü£2. a negyvenes évek végén csak úgy volt képes fenn­Zsákruha és selyemhernyó — Emberek, délután jönnek a párttól. Gyű­lés lesz. Tudomásul vettük, mi mást tehettünk volna. Abban az időben gyűlés gyűlést ért. Ha netán egy szombati bált akartunk rendezni, akikor is gyűlést hívtunk egybe. A köz, a munkásság úgy akarta. Fél négykor a gyári gőzkazán légvédelmi löve­dék hüvelyéből eszkábált sípja rekedten jelezte' % műszak végét. Fél négy volt, Később értettem csak meg ennek történelmi jellegét. A mosdó zsúfolt, az emberek asztalon, pádon ültek. Kötény volt akkoriban a munkaruha. Erős, vitorlavászonból készült. Olyan volt, hogy az ember elöl tudta kezét pihentetni a kötény bö- gyében. Így ült vagy ötven munkás a mosdóban. Kötény-ölbe tett kézzel. Bejöttek az idegen emberek. Nem voltak idegenek. A Gera Imre, a Topár Pista, a Topa Tevka, mind dombóváriak voltak. A párttól jöt­tek, Odahúzódtak a fal mellé, várták, hogy el­csitul a zaj. azután a titkár, vékony dongdjú fiú, kifutó volt azelőtt, köszöntötte a népei. — Azért jöttek az elvtársak, hogy államo­sítsák a gyárat. Beszédek következtek. Rövid, gyújtó hangú beszédek, olyanok, amilyeneket már megszok­tunk a kommunista párttól. Utat mutattak. Most is. — Első dolgunk, hogy leltározzuk a gyárat. Mindent nyilvántartásba veszünk. S elosztották a feladatokat. A szakemberek, akik az államosítás gazdasági ügyeit intézték, már „benne voltak” a munkában. Órák alatt el­intézték az irodát. El a műhelyeket is. Két óra alatt befejeződött a kis gyár államosítása. Másnap, amikor az első hivatalos levelet elkészítették, s a bélyegzőt rányomták, már így olvashattuk: Budakalászi Textilművek, Kiinger Henrik Rt.', s alatt a gépelt kiegészítés: államo­sított üzem. Ezen a napon elkészítették a sza­bályosnak nem mondható ötágú csillagot, — ki­nek volt akkor még csillagrajzoláshoz gyakorla­ta —, és este, műszak után mi SZIT-esek rá­meszeltük az öreg kóceráj falára: Államosított üzem... Este ezt meg is ünnepeltük. Karcos, csibráki borral. Reggel hozták a faluból, mert szombaton ismét bált rendeztünk. Az üzemi há­romszög határozott így. tartani magát, hogy katonái a délelőtti kiképzés után az alaku­lat „háztáji” kertészetében dol­goztak, a három-négy sovány te­hénkét gondozták és eperlevelet szedtek a laktanyában telepített selyemhernyó-tenyészet részére. Természetesen ma már mindez csak emlék, az ellátottság azóta gyökeresen megváltozott. A kor­szerű, megbízható meleg öltözék a legmostohább időjárás körül­ményei között is biztonságosan oltalmazza a katonák egészségét. Az alakulatnak a sertéshizlaldá­ján kívül már régen nincs szük­sége önellátó gazdálkodásra, a katonák élelmezése enélkül is maradéktalanul biztosított, s ide­jüket, erejüket teljes egészében a kiképzés tökéletesítésére, a harckészültség erősítésére fordít­hatják. Gazdag örökség birtokosaként tekint vissza a tüzéregység az el­telt két évtizedre. A megtett út része annak a nagy fejlődésnek, amely néphadseregünk és orszá­gunk egészét jellemzi. Bertalan István (Megjelent a Néphadsereg már- «tus számábÉSVd)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom