Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-30 / 75. szám
.1585. március 30. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1 Városról városra ITÁLIÁBAN Amit meg kell szokni i. Sok mindent meg kell szokni. Az első benyomás nem is a legkedvezőbb: Rómában, a Termini pályaudvar ruhatárában, s később másutt is, ki kell nyitni a bőröndöt, megnézik, nem hoztunk-e bombát. Engedelmesen kinyitjuk a bőröndöt, természetesen nem hoztunk bombát, a ruhatáros pedig enyhe zavarral megmagyarázza, hogy nemrég Genovában robbanás történt; valaki időzített bombát vitt a bőröndjében. Az ellenőrzés persze elég felületes, ha valakinél történetesen valódi bomba lenne, aligha vennék észre. Meg kell szokni a pénzt, azt is, hogy ezrekben számolnak (egy líra kb. öt fillér), s azt is, hogy nagyon sok féle pénz van forgalomban, a tízlírástól a tízezer lírásig. Különböző nikkel-, ezüst- és papírpénzek tömege dagasztja a zsebünket, s a bankók között van akkora is, mint egy árkus papír. A bizalmatlanság itt is kísért: az ezüstpénzt megcsendítik, hogy valóban ezüst-e, a papírpénzt a fény felé tartják, hogy megvizsgálják vízjelét; óvakodni kell a hamis pénztől. Eleinte kissé zavartan, aztán egyre természetesebben követjük a szokást: megcsendítjük az ezüstpénzt, s a fény felé tartjuk a papírbankót. Meg kell szokni a közlekedést, az utcai rendet, ami tulajdonképpen nem is olyan egyszerű. Róma, vagy Firenze forgalmához képest .nehézkes vidékiek vagyunk, s csetlünk-botlunk az ezrével száguldó autók között. Fegyelmezett, északi rendszeretetünk nehezen érti meg, hogy a rohanó autók áradatán is át tud sétálni a gyalogos, akinek még akkor is előnye van, ha a közlekedési lámpa — már ahol van —, pirosat jelez. Meg kell szokni az embereket is, akik derűsek és jókedvűek, s mindenütt tömegével várják az idegent, anélkül, hogy tolakodók, vagy szemtelenek lennének. Szigorú hierarchia szabályozza a rendet: a nagyvárosok pályaudvarainak előcsarnokában a szállodák egyenruhás bérszolgái állnak, elől a legelőkelőbb szállók alkalmazottai. Utánuk következnek, immár rendezetlen sorokban, az alkalmi hordárok, akik pergő nyelvvel kínálják fel szolgálataikat, elviszik a csomagot, megmutatják az utat, vagy egyéb, díjazásra- ;v A Castelvecchio Veronában A megyei tanács Balassa János Kórháza gyors- és gépírót keres. Jelentkezni lehet mindennap 9-től 12 óráig a személyzeti irodában. (199) váró segítséget adnak, hisz idegenben is sok mindenre lehet szüksége az embernek. S végül a mellékutcák homályából bukkannak elő az alkalmi árusok, a világ minden nyelvén, még magyarul is, kínálva a csempészett japán rádiót, vagy a svájci aranyórát, ha ugyan valóban arany. De a határozott elutasítás, non signore, grazié, egyszerre elvágja bőbeszédű kedvüket, s mintha mi sem történt volna, odébbóllnak. Sok mindent könnyű megszokni. A vonatok tiszták, pontosak és kényelmesek, a vasúti személyzet előzékeny és udvarias, a kávé mindenütt egyformán jó, a vasúti étszolgálatos épp oly jó kávét kínál, mint a legelőkelőbb étterem, a bor nagyon olcsó és jó minőségű, az ásványvízzel viszont óvatosan kell bánni, mert épp annyiba kerül, mint a bor. Meg kell szokni az árakat is, amelyek a meghökkentően olcsótól a kétségbeejtően drágáig változnak, s a magyar, aki megszokta, hogy egy ing Abádszalókon is annyiba kerül, mint Tésenfán, nem érti meg, hogy ugyanaz az áru miért kerül kétszeresébe, háromszorosába, nem a szomszéd utcában, hanem a szomszéd boltban. Sok mindent természetesnek vesznek, amit itthon elképzelni sem tudnánk. Rómában láttam álarcot vásárló papokat, egy kisfiút a szülei farsangi maskarában vittek misére a Szent Péter templomba: udvari bolodnak öltöztetAz állami Mezőgazdasági Gépállomás villanyszerelő technikust és darukezelői vizsgával rendelkező gépkocsivezetőt felvesz. Jelentkezés a gépállomás igazgatójánál. (171) 1965. március hó 28-án a KISZÖV telefon- száma megváltozott. Új számaink: 24—02 (204) ték, piros ruháján millióm csengő, amely minden lépésnél vidáman csilingelt, de ez sem a híveket, sem a miséző papot nem zavarta. Láttam egy sekrestyést, aki, miközben takarította a templomot, vidám táncdalt énekelt, s Velencében konfettit szórtak a nyakamba, mert az általános vidámságból mindenkinek kijár. S a szemnek hozzá kell szoknia az egyenruhák tarkaságához; viselői mintha egy állandó műkedvelő előadásra készülnének. Az egyik katonai alakulat, talán a hegyi vadászok, kalpagján félméteres ka- kastollbokrétát visel, egy másik alakulatnál a közlegények köpenyét is piros selyembélés fedi. A fekete, vagy sötétkék uniformis önmagában nagyon egyhangúan hatna, ezért akinek csak ilyen jutott, arasznyi piros stráfot kapott a nadrágjára, a carabinierik pedig hatalmas Napoleon-csákót hordanak, ezüstcsatos malaclopó fedi vállukat, lábukon pedig fel- kunkorodó orrú csatos topán. S akinek még ez is kevés lenne, ott vannak a Vatikán svájci gárdistái; csak be kellene vonulniokegy történelmi opera színpadára. S végül meg kell szoknunk, hogy idegenek vagyunk, amit ha az első mondat nem is, de a második csalhatatlanul elárul. Idegenek, akiket nem néznek le, sze- retetükkel különösebben nem is tüntetnek ki, inkább meg-meg- újuló csodálkozással néznek, hisz legyünk őszinték, van is abban valami rendkívüli, hogy ezer kilométereket utazik valaki, otthagyja kényelmét, berendezett lakását, nem kímél pénzt és fáradságot, csak azért, hogy megnézzen néhány régi templomot, vagy megálljon a tenger partján, s magával vigye a napkelte emlékét. Idegenek vagyunk, az otthon biztonsága nélkül, minden vagyonunk egy bőrönd, s bár egy pillanatig sem élnek vissza idegensé- günkkel, s egy másik világ tárja ki előttünk csodáit, mégsem lehet soha egy percre sem elfelejteni, hogy idegenek vagyunk, a legjobb esetben vendégek. Csányi László (Folytatjuk) A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat telefonszámai március 28-tól megváltoztak. Uj számaink: 23—32 igazgató: 23—35 építésvezetőség: 29—66 mélyépítő részleg: 25—65 (201) Március 28-tól a Talajerogazdál- kodási Vállalat telefonszáma megváltozott! Új számunk: 29—71 (202) Az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ kárbecslési csoportjának TELEFONSZÁMA 1965. március hó 28-tól megváltozott. Új száma : 29—65 (203) A KOLLÉGA, avagy a szélhámossághoz is szerencse kell Néhány barátommal együtt sétáltunk a délutáni napsütésben. Nagydorog — furcsa paradoxon — nem nagy falu, így a vasárnap délutánok programja legtöbbször a sétál ás, beszélgetés. A művelődési ház előtt barna képű, jól öltözött fiatalember szólított meg bennünket, meglehetős közvetlenséggel. — Ez a kultúrház? Nem volt Túl bonyolult a kérdés, még egy idegen is könnyen válaszolhatott volna rá. Tudniillik, az épületen, amely előtt a beszélgetés lefolyt, vörös betűkkel rajt a felirat: „Petőfi Sándor Kultúrház”. A válasz úgy látszik kielégíthette, mert a templomra mutatott. — Az a templom? — Igen. — És az csak olyan reklám, vagy tényleg templom? _ ?? M ásik épület következett. — Az az- iskola? Érthetetlenül nézhettünk rá, mert rögtön magyarázkodásba kezdett. — Majd utána megmondom, miért érdekelnek engem ezek a dolgok. Tudjátok, én írogatni szoktam. Olyan újságíró vagyok. Elbeszéléseket, meg ilyesmiket írok. Ritka esemény, hogy más szerkesztőségbeli kollégával találkozik az ember. — Melyik lapnak írsz? — Hát a Ludasnak, meg a Népszavának. Tudjátok, írok valamit, felviszem a szerkesztőségbe. Á Népszaváé ott van a József körúton. — Tudomásom szerint nem. — Ja, ja persze, a Dob utcában. — Ott sincs. — Szóval nem is a szerkesztőség, hanem olyan kirendeltség. Persze semmilyen kirendeltség nincs ott. Ezt már nem mondtam neki, mert így is gyanút fogott a „kolléga”. , — Talán te is pesti vagy? Mert én ott dolgozom. De sokat vagyok vidéken. Tudjátok, írok a parasztokról a termelőszövetkezetekben, meg ilyeneket. Egyszer írtam egy öreg parasztról. Vitatkoztunk a presszóban. Én azt mondtam, nem jó az eső, ő meg azt mondta, jó, mert kell a vetésnek. Sokat vitatkoztunk, aztán igazat adtam. Mert ha én megózom, azért még jó lehet a vetésnek. Igaz? — Hát ez igaz. És melyik lapban jelent meg? — Nem is nagyon figyeltem. Biztosan megjelent. — És most Nagydorogról írsz? — Igen, igen, azért kérdezősködtem. De verset is szoktam írni. Nemrégen írtam egy nagyon szépet. Az volt benne, hogy magam vagyok a szobában, gondolkozom, falióra meg ilyesmi. — Te, és mondd, milyenek azok az újságírók? — Tudjátok, nem azért mondom, de azok olyan szuper fejek. Allatian kell tudni. Szóval ilyen volt a „kolléga”. Mellesleg megemlíteném, kísértetiesen hasonlít egy tolnai fiatalemberhez, akit elég gyakran látni Szekszárdon is. Olyankor viszont úgy tudom, nem újságírói minőségében szerepel. Ebben az esetben nem volt szerencséje. Gondolom, legvadabb almában' sem mert arra gondolni, hogy egv ilyen kis faluban „kollégára” talál. A bókot mindenesetre köszönjük. A szerkesztőség munkatársai nevében tolmácsolja: Kónya József Hamarabb, mint a sánta kutyát A kihallgatáson laposakat pis- lantott. Alig mert felnézni, pedig mondták is neki. Dehát a nagylegényből nagyon is kicsi lett. Müller József, fácánkerti lakos nem sokkal előbb azonban legény- kedett. Meglépett a rendőrök elől. A dolog úgy történt, hogy jó egy éve vett egy motorkerékpárt. S mivel már a motor megvolt, ha tehette, közlekedett vele. Sokáig Vízzel árasztják el a kenderáztató medencéket Tolna megye négy kendergyárában megkezdődik az áztatási szezon. Dunaföldvárott, Tolna- némedin, Szekszárdon és Furkó- pusztán a tél folyamán kijavították az áztatómedencéket, felújították a levegőztető — ázásgyorsító — berendezéseket. A négy Tolna megyei gyárban több mint hétezer mázsa kórót áztatnak egyszerre. Az ázási idő most a kora tavaszon két hétnél hosszabb lesz. A nyáron azonban lecsökken hathét napra. A Tolna megyei kendergyárakban idén 150—160 ezer mázsa kenderkórót áztatnak, készítenek elő feldolgozásra; Apróhirdetések Az apróhirdetés díja szavanként hétköznap 1 Ft, vasárnap és ünnepnap 2 Ft. Az első, és minden további vastagon szedett szó két szónak számit. Tolnán Babits Mihály utca 35 számú OTP-ház azonnal beköltözhetően eladó. (198) Babits Mihály általános iskolához egyedülálló, bentlakó hivatalsegédet, valamint további egy személyt hivatalsegédnek felveszünk. Jelentkezés az iskola igazgatójánál, Szekszárd, Kadarka utca. (198) megúszta, s már azt hitte: senki sem jön rá, hogy neki nincs jogosítványa. S ekkor ütött be a baj. A 6-os úton járőrrel találkozott. Előbb megijedt, aztán így gondolkozott: — Befordulok a dűlőúton, s akkor jöhetnek utánam. Éles forduló, s irány a tolnai Aranykalász Termelőszövetkezet hajtatóháza. Útközben hallotta a felszólítást, de nem állt meg. Elhajtott. A rendszám azonban beárulta, s hamarabb megfogták, mint azt a bizonyos sánta kutyát. A végén szánta-bánta, dehát ez már keveset segít. Azért, mert jogosítvány és bukósisak nélkül motorozott, s nem állt meg a rendőri felszólításra, forgalmi engedélyét és rendszámtábláját bevonták, s megindították ellene az eljárást. Leiz, ha ruháját a Bonyhádi Ruházati Ktsz szalonjaiban készítteti. Részlegek: Bonyhád, Bajcsy Zsilinszky u. 5—28. j Női szabóság: Lenin u. 1. sz. Férfiszabóság: Lenin u. 3. sz. Nagymányok Uj részleg TEVELEN! (200)
