Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-30 / 75. szám

1965. március 30. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAQ 5 A hét végén történt Kettős jubileum a bonyhádi Perczel Mór technikumban Ifjúsági kulturális nap Sxekssíárdon Vetélkedő négy helyen — Több mint kétszáz vidéki fiatal A felszabadulással eigyidős Bonyhádi Perczel Mór Közgazda- sági Technikumban kettős jubi­leumi ünnepséget tartottak szom­baton és vasárnap. Vasárnap mozgalmas volt a vá­ros. Már a kora délelőtti órákban lehetett látni csoportosan sétáló, beszélgető fiatalokat. Az autóbusz- megálló és a vasútállomás felől is egyre többen igyekeztek a városi művelődési ház felé. Ezen a napon rendezték meg Szekszárdom a felszabadulási kul­turális szemle keretében a Heli­koni ünnepségek megyei döntőjét. Dombóvárról, Dunaföldvárról, Paksról, Tolnáról jöttek el a fia­talok összesen 540-en, hogy a kü­lönböző művészeti ágakban össze­mérjék tudásukat. A művelődési ház nagyterme már jóval fél tíz eiőtt zsúfolásig megtelt, szereplőkkel, érdeklődők­kel. Tóth József, a KISZ megyei vb első titkára néhány perccel fél tíz után megnyitotta a Helikon ünnepségek megyei döntőjét. Be­szélt arról, hogy két év után miért most rendezik meg újból a Heli­koni ünnepségeket. Részint a fel- szabadulás 20. évfordulójának tisz­teletére, részint az ez évi világ­ifjúsági találkozó üdvözlésére. Az ünnepélyes megnyitó után megindult a vándorlás. A verse­nyeket ugyanis négy különböző helyen tartották, és mindenki oda igyekezett, ahol szerepelt, vagy amelyik művészeti ág legjobban érdekelte. A művelődési házban a kórusok és a népitánc-csoportok mérték össze tudásukat. Először a bátaszéki gimnázium énekkara lépett fel. Az aranyfokozatért és a to­vábbjutásért a bátaszéki gim­názium, a szekszárdi gimná­zium, a szekszárdi közgazda- sági technikum és a Dombó­vári Apáczai Csere János Gimnázium kórusai vetélked­tek. A KISZÖV székházában a vers- és prózamondók mérték össze tu­dásukat. Sok olyan fiatallal talál­koztunk, akik a „Ki mit tud?” megyei döntőjén is szerepeltek. Szekszárdról, Dunaföldvárról, Paksról, Tolnáról összesen 37 vers- és prózamondó jött össze, akik színvonalas vetélkedőn küz­döttek a továbbjutásért. A Fegyveres Erők Klubjában az irodalmi színpadok versenye zaj­lott. A vetélkedőn részt vett a szekszárdi 505-ös Iparitanuló Inté­zet irodalmi színpada is, akik az idén először szerepeltek a Heli­koni versenyben. A dunaföldvári gimnázium iro­dalmi színpada Radnóti költésze­tét dolgozta fel, rengeteg ötlettel, színvonalas, ügyes versmondással. A szekszárdi Garay János Gimnázium irodalmi színpada a XX. század költészetét mu­tatta be, megragadó erővel. A témaválasztás, a megoldás egy­aránt jó volt, méltán aratott nagy sikert. A dombóváriak a „Kérdő­jelek között” című irodalmi mű­sorral szerepeltek. A zeneiskolában megrendezett ének- és hangszerszóló vetélkedő­nek volt a legkisebb közönsége. Ennek azonban nem a színvonal volt az oka, sokkal inkább az, hogy itt csak kilenc szereplő volt érdekelve. A témaválasztás újsze­rűségét nem lehet kiemelni, de az előadások, énekszámok színvonala magasabb volt az eddigieknél. A bíráló bizottságnak — tagjai megyei szakreferensek, a művelő­dési osztály és a KISZ-bizottság munkatársai — nehéz dolga volt. Az 540 fiatal közül csak kevés juthatott tovább a Keszthelyi He­likoni Ünnepségre, ezért a mércét nagyon magasra kellett emelni, így a kiosztott ezüst- és bronz fokozatok is nagyértékűek, mivel komoly küzdelemben kellett meg­szerezni. Az elért eredmények szerint Kaczián János, a KISZ megyei vb kulturális felelőse osztotta ki a? arany-, ezüst- és bronzfokozato­kat. Az irodalmi színpadok verse­nyében a szekszárdi és a dom­bóvári Gőgös Ignác Gimná­zium előadását értékelte a bi­zottság olyannak, hogy arany­fokozattal jutalmazták. A dunaföldváriak ezüstérmet kaptak. Az énekkarok között is a szek­szárdi gimnázium kórusa bizo­nyult a legjobbnak. A bátaszéki lánykórus, a szekszárdi közgazda- sági technikum és a Dombóvári Apáczai Csere János Gimnázium énekkara ezüstfokozatot kapott. A népitánc-csoportok vetélke­dőjén a paksi és a Dombóvá­ri Gőgös Ignác Gimnázium ért el jó eredményt, ők jutot­tak tovább a Helikonra. A vers- és prózamondók közül heten érték el az aranyfokozat kívánta színvonalat: Nyúl Mar­git, Kollár Ilona, Antal Francis­ka, Bujdosó Lajos, Heitzmann Júlia, Tóth Piroska, Patyi Er­zsébet. Az énekesek és hangszerszólis­táik közül Majoros Gábor cselló-, Szabó Mária, Pirgi Ágnes, Lányi Péter zongorajátékát és Budai Ágnes, Elter Gábor énekszólóját jutalmazta aranyfokozattal a bí­ráló bizottság. Az aranyfokozatot kapott ver­senyzők és csoportok Keszthelyen május 27—30 között Helikon­ünnepségek versenyein vesznek részt. (Kónya) Szombaton délután szellemi ve­télkedőt rendeztek „Az iskola legjobb közgazdásza” címért, majd ünnepi KISZ-taggyűlésen méltatták az ifjúsági munkát. Vanya Gyöngy KISZ-titkár be­számolt az eltelt évek eredmé­nyeiről. Ezután dr. Kende Ferenc, a technikum igazgatója kiosztot­ta a felszabadulás évfordulójának tiszteletére kiírt pályázatok díj­nyerteseinek jutalmát. Ezenkívül öt diákot, kiemelkedő közösségi munkájáért nagyobb pénzjuta­lomban részesített, s minden osz­tályból egy tanulót megajándéko­zott a jubileumi év előkészítésé­ben végzett kiváló segítségéért. Megjutalmazták az iskola kiváló női tornászcsapatát, köztük a ne­gyedik osztályos Szűcs Erika tor­nászbajnokot. Este az iskola ta­nulói fáklyákkal «felvonultak név­adójuk: Perczel Mór szülőházá­hoz, s megkoszorúzták emléktáb­láját. Vasárnap, kora délelőtt Juhász József, a járási tanács vb-elnüke megnyitotta a technikumnak a hazánk kulturális forradalma húszéves eredményeit és az is­kola életét, munkáját szemléltető felszabadulási emlékkiállítását. Ezen bemutatják többek közt szakmai gyakorlati munkáikat, saját készítésű taneszközeiket, ma­tematikai példatárukat, az iskola kiadványait, évkönyveit, ké­Száz sorköteles fiatal vizsgázott vasárnap gépkocsivezetésből Az MHS egyik fő feladata, hogy előképzést nyújtson a sorköteles fiataloknak a bevonulás előtt. Ebben az előképzésben a gépko­csivezető-képzés érinti a legtöbb fiatalt. Vasárnap délelőtt százan vizs­gáztak tehergépkocsi-vezetésből, hivatalos vizsgabizottság előtt. A hivatalos vizsgát a kiképzés ide­je alatt három házivizsga előzte meg, majd az elmúlt héten négy, egésznapos összefoglaló. A vizsgázók elé igen szigorú követelményeket állítottak. A ki­képzés eredményességét igazolja, hogy a fiatalok nagy többsége megfelelt a szigorú k^'^telmé- nyeknek. Közlekedésrendészetből csupán hatnak, gyakorlati veze­tésből kettőnek, műszaki ismere­tekből háromnak a vizsgáját nem fogadta el a bizottság. pet nyújtanak a tanulók szabad- ideji foglalkozásairól, s láthatók Perczel Mór összegyűjtött emlék­tárgyai is. Délelőtt az iskola sportéletét tükröző tornabemutatót tartottak sokszáz főnyi közönség jelenlété­ben, majd az osztályok közt sta­fétaversenyt rendeztek, s a győz­tesek megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet, a névadó sír­ját, s koszorút vittek az iskola első, alanító igazgatójának: Rózsa Sándornak a sírjára is. 11 órakor, a Vörösmarty Mihály Járási Mű­velődési Házban dr Kende Fe­renc igazgató nyitotta meg a díszünnepséget, amelyen Kaszás Imre országgyűlési képviselő, a szekszárdi gimnázium tanára mondott az ország új életét mél­tató beszédet. A diákok nevében Jemei Gab­riella II b. osztályos tanuló az is­kola ifjú költőjének és karmeste­rének: Solymár Imre harmadik osztályos tanulónak Köszöntő cí­mű versével üdvözölte az Alma Matert. Kedves színfoltja volt az ünnepségnek az is, amikor Gé­bért Imire zománcgyári tisztvise­lő, a technikum első — ma már ősz hajú — diákja köszöntötte a megjelent több száz öregdiák ne­vében a húszéves iskolát. János Jeromos a járási pártbizottság és KISZ-bizottság, Solymár Imre a szülői munkaközösség képvisele­tében mondott üdvöz'-*"* dr. Va­das Ferenc megyei középiskolai főelőadó pedig a megyei tanács művelődési osztályának képvise­letében szólt az ünneplőkhöz és jutalmakat adott át a tanároknak. Az iskola KISZ-Sizervezete által megrendezett gazdag kulturális programban a mai magyar iroda­lomból összeállított élőképeket és 'történelmi jeleneteket mutattak be, s Húsz év a humor tükrében címmel, vidám műsorral kedves­kedtek a találkozó résztvevőinek. Délután — a társasebédet köve­tően — a mai és az öregdiákok tréfás kosárlabda-mérkőzésére került sor, nagy érdeklődés köze­pette. Este az iskolában baráti összejövetellel és ismerkedési táncmulatsággal folytatták az ün­nepséget. Tánccsoportok, szavalok, szólóhangszeresek, énekesek vetélkedője Őcsényben rendezték meg a szekszárdi járás úttörőinek kulturális seregszemléjét Vasárnap, a délelőtti órákban tartották meg őcsényben a szek­szárdi járás úttörőinek 1965. évi, felszabadulási kulturális sereg­szemléjét. A seregszemlén, amely része, egyik rendezvénye az Üt- törő Expedíciónak, a szekszárdi járás 12 községének 300—350 kis­pajtása, úttörője vett részt. Ezt a járási döntőt megelőzték az őrsök­ben, rajokban és az úttörőcsapa­toknál, községekben lezajlott elő­döntők. így az őcsényben fel­lépők a selejtezőkön, elődöntőkön részt vevő, közel 1300 általános is­kolás tanulóból kerültek ki. Ez az alapos válogatás meg­mutatkozott az egymás után kö­vetkező műsorszámok színvonalá­ban. Nem volt könnyű dolga a zsűrinek — Bodony Gyula, gim­náziumi igazgatónak, Dér István­ná, Koncsag Sándorné és Szilágyi Eszter nevelőnek —, amikor vé­gighallgatva a műsor 46 számé/, eredményt kellett hirdetnie. Számszerint itt is, mint általá­ban hasonló rendezvényeken, a szavalok vezettek. Tizennyolc ál­talános iskolás tanuló szavalta el, adta elő magyar klasszikusok és ma élő, fiatal költők műveit. Egyes zeneszámol előadói, a szólóhang­szereken bemutatkozó kis művé­szek olyan zenei átélésről tettek fcinrtbizonyságot, amelyek az ala­csonyabb technikai felkészültsé­get is feledtetni engedték. A szóló­énekesek, a duettek és triók, a fellépő három kamarakórus tiszta, harmonikus előadását tapsolta méltán a közönség. A legnagyobb sikert azonban kétségtelenül a népi tánccsoportok aratták; A szemle valamennyi részt­vevője emlékplakettet, oklevelet kapott. A legjobb csoportokat arany-, ezüst- és bronzoklevéllel tüntették ki, a színvonalasabb egyéni szereplőket pedig arany-, ezüst- és bronzjelvénnyel jutal­mazták. Aranyoklevelet a medinai, a bátai és a sárpilisi tánccsoportok kaptak. Ezüstoklevéllel a báta­széki I-es számú iskola kamara­kórusát, a bogyiszlói tánccsopor­tot és a bátaszéki Il-es számú is­kola kamarakórusát tüntették ki. Bronzoklevelet az őcsényi kis ének­kar, a tolnai harmonikatrió és az alsónánai énektrió kapott. Arany­fokozatú jelvényt Dér István (Vár­domb), Schell Ferenc és Schütz ! Klára (Tolna), Tóth Klára (Báta- szék), Vass József (Tolna), Vin- csákovics Erzsébet (Alsónána) sze­reztek. Ezenkívül tíz-tíz számot ezüst- és bronzfokozatú jelvénnyel jutal­maztak. Méry -7 I Dunaföldvári vasárnap a kifosztott, a kirabolt és az éhező fővá­rt rosnak ez a község küldte húsz évvel ezelőtt az első élelmiszer-szállítmányt. A hajórakomány ennivalót ki tudná ma már, hányán adták össze, összeadták és elküldték. A múló évek során ez a tény tulajdonképpen fe­ledésbe merült volna, és a Tükör című képes magazin érdeme, hogy megtudtuk, és most már el sem fogjuk felejteni. Nagy dolog volt ez ab­ban az időben, hiszen a kenyér, a zsír, a sza­lonna jelentette az értékálló valutát. Aki ezzel rendelkezett, az mindent megkapott. A munká­sok lisztben, olajban, margarinban igényelték a fizetést, a színművészek esti fellépését pedig tyúktojással honorálták. Dunaföldvár érdeme tehát elvitathatatlan. De azoké sem kisebb, akik a szállítmányt Buda­pestre juttatták. Nemcsak történelmi kuriózum­ként, hanem a helytállás szép példájaként is ér­dekes. hogy Györkös György volt a szállítmány egyik kísérője és Simon József hajókormányos. Ma is Dunaföldváron élnek mindketten. A köz­ségben tegnapelőtt, március utolsó vasárnapján tartották az ünnepi tanácsülést, amelyen felsza­badulásunk 20. évfordulójára emlékeztek. A szép tavaszi reggel szinte igazodni akart az ünnep hangulatához: A napfényes utcákon sokan kiskabátban igyekeztek a tanácsház felé. A tér egyik sarkán kirakta portékáját a játék­árus és egy idős asszony ibolyacsokrokat kínált a járókelőknek. Traktorosok, szövetkezeti gaz­dák, üzemi munkások, ktsz-dolgozók, értelmisé­giek foglalták el helyüket a tanácsteremben. A szovjet vendég a tolmács közreműködésével ma­gyarul tanult. Egyetlen mondatot szeretett volna megtanulni; azt, hogy éljen a magyar és a szov­jet nép megbonthatatlan barátsága. Sikerült ne­ki, mert üdvözlő szavait később ezzel és így, magyarul fejezte be. A tanácstagok között elfog­lalta helyét a katolikus pap is. Bíró József, a községi tanács vb-elnöke szép beszédben méltatta az évforduló jelentőségét. Szavaival gondolatokat ébresztett, nemcsak az őszhajú idősebbekben. hanem az őt hallgató fia­tal tanácstagokban is. Méltatta név szerint azok­nak az érdemeit, akik húsz évvel ezelőtt elsők között kezdték az újjáépítést, végrehajtották a. földosztást, majd később mindig részt vállaltak a legnehezebb, és sokszor hálátlannak látszó fel­adatokból is. A községi tanács elnöke számok­kal, adatokkal bizonyította, hogy húsz év alatt mennyit fejlődött Dunaföldvár. Sokat. Amiről Bíró József emlékező szavai szóltak, azt mintegy alátámasztotta a takarékszövetkezet évi rendes közgyűlése, amelyet szintén ezen a napon tartottak, egy házzal odébb és két órával később. A maga módján ez a takarékszövetkezet szintén „egyedi eset”, mert az országban elsőnek alakult meg, és falusi bankként, azóta is kivá­lóan működik. Pintér György, a takarékszövet­kezet ügyvezetője a mérlegjóváhagyó közgyű­lésen elmondotta, hogy tavaly 51 millió volt a forgalmuk. A betétállomány összege pedig kevés híján 10 millió forint, pontosan 9 millió 715 ezer forint. Ehhez valóban nem kell túl sok kommen­tár... Élénk és igen mozgalmas volt ebben a Duna- menti nagyközségben március utolsó vasárnapja, amely kicsit bevezetője a felszabadulási ünnep­ségsorozatnak. 1945-ben az első élelmiszer-szál­lítmányt innét küldték az éhező Budapestnek. 1965. tavaszán a község dolgozói saját életükön mérik le ezekben a napokban, hogy két évti­zed leforgása alatt nagyot és jó irányban válto­zott náluk a világ. Jó egészséget és hosszú életet azoknak, akik ennek az új világnak az építését megkezdték és folytatják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom