Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-27 / 73. szám

1965. március 27, TOLNA MEOYFT NEPOJSÄQ 3 Törpe bensinkút Iskolát nem lehet varázsolni ■M Kurdon kaptuk lencsevégre. De hasonló lenne a kép, ha Nagy- dorogon, vagy Tevelen, vagy más faluban fényképeztük volna. A motorosok örömére, egyre több az ilyen törpekút. Nem kell húsz­harminc kilométert motorozni csak azért, hogy megtöltsék a tankot, mint akár egy-két évvel ezelőtt is. A kurdi benzinkutat a múlt év októberében helyezték üzembe. Azóta járnak ide szorgalmasan a helybeli és környékbeli motoro­sok, Csak motorosok, mert itt ke­veréket „mérnek”, no, meg ke­nőanyagokat. — A téli hónapokban elég gyér volt a forgalom, — mondja No- vák László benzinkútkezelő, mi­közben a helybeli Fritz Péter kő­műves Danuviájának a tartályát megtölti —. de ahogy megjött a jó idő, megszaporodtak a motoro­sok. Van olyan nap, hogy negy- venen-ötvenen is jönnek, több hordó keverék is elfogy. — Állandóan itt tartózkodik? —• Nem, mivel nincs fedett hely, ahova behúzódhatnék. Kü­lönben eladó vagyok a pár lépés­nyire lévő földművesszövetkezeti boltban. Aki keres, odajön. De különben is ki van írva: Nyitva­tartási idő: 8—12J0 és 15—18 óráig. — Természetesen csak hétköz­nap ... — Hivatalosan igen. De épp most vasárnap fordult elő, hogy a lakásomra jöttek értem. Egy­szerre nyolc motoros jött át Döb- röközről, üzemanyagért. Nem kel­lett egy óra sem, hogy kiszolgál­jam őket. Egy hordó keverék fo­gyott el. Előző nap nem tudták, hogy vasárnapra jó idő lesz, így nem készültek fel. Vasárnap az­tán összebeszéltek, hogy együtt jönnek, így talán kapnak üzem­anyagot. Közben megtelt a Danuvia tankja, de máris itt egy panno­niás. — Tizenöt liter kevertet, La­cikám ... (J) Felállították a dunaszentgyörgyi hidroglóbust Hírül adtuk már, hogy a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vál­lalat Dunaszentgyörgyön törpe- vízmüvet épített. Most sor ke­rült a 28 méter magas és száz köbméter víz tárolására alkalmas hidroglóbusz felállítására. Az ér­dekes munkához a községből több száz kíváncsi vonult a glóbuszhoz. A hatalmas víztároló tornyot ugyanis a földön szerelik össze és különleges eljárással, speciális emelőszerkezetekkel, egyben ál­lítják fel, s ezután csak a mere­vítő drótkötelek megerősítése, a tál pcsavarok felrakása, és a csö­vek összekötése van hátra, s már­is üzemképes a víztorony.,. Alig múlt el egy kis idő, ezek az emberek már így szólították egymást: — Elvtársi Az emberek színe-java egyet gondolt: „Itt az idő, cselekedni kell.” Kertész Horváth István, a 19-es direktóriumi elnöknek valósággal repesett a szíve: — Ugye mondtam, hogy egy­szer eljön még a ml időnk?! És cselekedett. Járta a háza­kat, vitatkozott, érvéit az embe­rekkel: „Ha most összefogunk... Ne szalasszuk el az alkalmat!” Czinkon György, aki a szom­szédos Simontornyai Bőrgyárba járt dolgozni, ugyancsak tudta, hol a helye, mi a teendője. Nem. nem járt semmiféle inst­ruktor a faluban, — ugyan hon­nan jött volna akkoriban — sen­ki nem mondta a kisszékelyiek- nek, hogy szervezkedjetek. De a legjobbak, a veteránok elkezd­ték, s mind többen álltak mellé­jük. 1945. januárjában megala­kult a kommunista pártszervezet Kisszékelyben. — Száznál is többen voltunk — emlékeznek a jelenlévők. Tolna megyében az elsők kö­ZÖftft, Aztán peregtek tovább az ese­mények Kisszékelyben is. A kom­munisták végrehajtották a föld- reformtörvényt. Hitet, bizakodást öntöttek a kétkedőkbe. A fiatalo­kat kezdték küldeni felsőbb isko­lákba. A helyi közigazgatást fo­kozatosan új alapokra helyezték. Népi hatalmat teremtettek az el­dugott kis községben. — Amíg valamit sikerült elér­nünk, hej, de sokszor be kellett gyalogolni Csókásról — mondja Botos József. Ö itt volt régebben cseléd, de aztán az elsők közt találta meg ő is a helyét: nappal dolgozott, mert szorította a mindennapi megélhetés, este. éjszaka pedig gyűlésekre járt, rótta a kilomé­tereket a falu és Csókás között. Sándor István, Savanyú József, Boda Gyula, Lakk György, Kun József is itt ül most az emléke- zők közt. Az elmúlt húsz eszten­dőre emlékeznek, arra, hogy honnan indultunk el, s hogyan jutottunk ide. Milyen sok izga­lommal járt először felszólalni, először véleményt nyilvánítani valamilyen közügyben, milyen nehéz volt „bírókra kelni” a régi rend iskolázott képviselőivel —, de meg kellett tenni, de úrrá kel­NAGYJÁBÖL befejeződött a je­lentkezés. A középiskolák többsé­gében tudják: milyen létszámmal számolhatnak, s azt is, mennyit vehetnek fel a jelentkezők közül. Ha a két adatot összevetik, ahogy ezt tette Bársony Róbert, a szek­szárdi közgazdasági technikum igazgatója, bizony furcsa gondok közé kerülnek az iskolák vezetői. Mert a tapasztalat, hogy a túlje­lentkezés négyszerese, sőt néhol ötszöröse a felvehető létszámnak. Közelebbről így fest a helyzet: a már említett közgazdasági techni­kum az idén 70 első osztályos ta­nulót tud beiskolázni. A 70 hely­re viszont hat dunántúli megyé­ből 203 fiatal jelentkezett. S hogy teljes legyen a felsorolás azt is elmondjuk: a SZŐ VOSZ koráb­ban meghatározta a Tolna me­gyei keretet. E szerint a megyé­ből 20 gyerek pályázhat a köz- gazdasági technikumba. Jelentke­zett összesen 100! A helyzet máshol sem jobb, s nem is egyszerűbbek a problémák. A tantestületek sokrétű elfoglalt­ságuk mellett újabb gondokkal küzdenek: miként oldják meg a felvételi beszélgetéseket úgy, hogy senki se érezze magát megbántva vagy mellőzve. Nem könnyű do­log igazságot tenni, mert a jó képességű gyerekek száma az utóbbi években megszaporodott. Ez mutatja az általános iskolák­ban folyó oktató- és nevelőmun­ka színvonalának fokozatos és állandó emelkedését. Az ilyen mé­retű túljelentkezés azonban ké­pet ad egy másmilyen helyzetről is: egészen pontosan a továbbta­nulás divatjáról és a helyes irány­elvek félreértéséről van szó. Azzal kell számolnunk, hogy a megye középiskoláinak elhelyezési lehetőségei szeptemberig már tu­lajdonképpen semmit sem vál­toznak. Alig, vagy egyáltalán nem szaporodnak a tantermek, a férő­helyek. Ennélfogva képtelenség azt hinni, hogy több tanulót ve­hetnek fel, mint amennyi érett­ségizik. Lassan már az is képte­lenségszámba megy, ahogy egy- egy gimnáziumunkban, techniku­munkban most végzik az oktatást, nevelést. A bonyhádi közgazdasági technikumban például több mint 600 nappali és esti hallgató tanul, száznál alig nagyobb befogadó- képességű iskolában. A szekszárdi Garay Gimnáziumban 300 gyerek ideális férőhelyén több mint 1000 tanuló osztozik. Tamásiban talán még ma is a folyosón tanul egy osztály, ha történetesen nincs egy másik szakoktatási gyakorlaton. BIZONYOS vonatkozásban ért­hető a szülők és a gyerekek tö­rekvése: mindenki szeretné, ha a tanulásra legalkalmasabb, fiatal korban szerezhetné meg a lehető legtöbb műveltséget. Ámde ennek vannak az iskolákon kívül álló olyan akadályai, amelyeket nem lehet egy, sőt , két tollvonással cem megszüntetni. Ahhoz, hogy szaporodhasson a felvételi lehe­tőség, bővülni kellene iskoláink­nak és növekedni tantestületeink­nek. Gyakran mondják, főként azok a szülők, akiknek gyermekei nem juthattak be a kívánt isko­lába, hogy miért nem intézkedik a megye vagy a kormány. Nos, azért nem, mert az intézkedéshez pénz kell és nem is kevés, meg idő, mivel máról holnapra nem lehet a földből új iskolákat előva­rázsolni. Amiért nem érthetők meg sem a szülők, sem pedig a tanulók, az az iskolai továbbképzés egész­ségtelen értelmezése. Úgy tűnik: legtöbben csak akkor tartják a tanulást továbbtanulásnak, ha az gimnáziumban vagy technikum­ban történik. Pedig a helyzet mást mutat. Azt, hogy egészsé­gesebb és célravezetőbb dolog, ha a tanuló először az életben igyek­szik tanulni. Mit értünk ezalatt? Nem valamilyen új oktatási, ne­velési formát, hanem azt, hogy hasznosabb az, ha a fiatal előbb szerez magának valamilyen szak­mát, s majd csak erre alapozva próbálkozik meg közép- vagy felsőoktatásra jelentkezni. Több­féle haszna van az ilyen meg­oldásnak. Mind között azonban a legfontosabb, hogy ilyen úton a fiatal megismerkedik és meg­barátkozik a munkával, közelebb kerül a termeléshez, s azokhoz, akik termelnek. Szemlélete, élet- felfogása tehát kerekebb, széle­sebb körű és egészségesebb lesz. NEM EGYSZERŰ valakit el­utasítani vagy azt mondani neki: próbálkozzék máshol. Középisko­láink igazgatói, tanárai azonban az idén a felvételi beszélgetések után sok esetben tárják majd szét a kezüket, s ha akarják, ha nem, elsősorban azokat sorolják be a felvételre kerülők közé, akik az általános iskola osztályaiban a legjobb eredményeket érték el. S ezt azért teszik, mert ők csupán nevelők, akik nem tudnak annyi iskolát varázsolni, hogy 70 gye­rek helyére több mint kétszá­zat vehessenek fel. Kevesebb a túlóra, elismerés a TBC elleni küzdelemért a megyei tanács végrehajtó bizottsága Ülést tartott Tegnap Szekszárdon tartotta ülését Tolna megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen a lejárt határidejű vb-határoza- tokról szóló jelentés mellett meg­tárgyalták a tanács felügyelete alá tartozó vállalatok bér- és lét­számgazdálkodását, az 1964. évi munkaügyi mutatók alakulását. Részletesen foglalkoztak a TBC elleni küzdelem tavalyi terveinek végrehajtásával és az idei tenni­valókkal. lett lenni a szívszorangásom, a ki­sebbségi érzeten, mert ez létkér­dés volt. Néha maguk is alig tudták elképzelni, hogy ezekből a szárnypróbálgatásokból egy új élet születik. De cselekedtek, hol tudatosan, höl az életösztöneik­re hallgatva. Közben tovatűnt a húsz eszten­dő. Felettük is eljárt az idő. Az első harcosok közül sokat már a halál is elszólított. Akik élnek, büszkén emlékeznek a húsz esz­tendőre. a harcos mindennapokra. És most, amikor erejük, energiá­juk már fogytán, megnyugtató érzéssel tölti el őket, hogy küz­delmük nem volt hiábavaló, élet­művüknek méltó folytatója a most felnövő generáció. Azok a fiatalok, akik közül sokan jelen vannak, feszülten hallgatják a régi harcosokat, s tapsolnak, ami­kor a szónok átnyújtja nekik a húsz éves párttagság megköszö- nését jelentő, az áldozatkész mun­ka megbecsülését jelképező em­léklapokat. BODA FERENC Az első napirend beszámolója részletesen ismertette a tanácsi vállalatok bér- és létszámgazdál­kodását. A termelés tükrében vizsgálva megállapította a végre­hajtó bizottság, hogy tavaly a korábbi évhez képest bizonyos javulás tapasztalható. Azt is hozzátették azonban, hogy az 1964-ben elért termelési emelke­dés nagyobb részben a létszám emeléséből származott, s csak kisebb arányban a termelékeny­ség fokozódásából. A vitában igen sok szó esett a túlóráziásról és az állományon kívüli béralap felhasználásáról. Többen hangsúlyozták a végre­hajtó bizottság tagjai közül, hogy bár lényegesen csökkent tavaly a túlórák száma, s a csökkenés 1963-hoz képest 14 396 óra, mégsem kielégítő a helyzet. A vállalatoknál nem mindig az előirt szabályoknak megfelelően utalványozzák a túlórát, s gyak­ran előfordul, hogy a túlmunká­val kapcsolatban nem kérik ki a szakszervezet véleményét. A vég­rehajtó bizottság határozata hangsúlyozza: minden vállalatnál és intézménynél meg kell szün­tetni az indokolatlan túlórázást, s csak akkor kell folyamodni a túlóra igénybevételéhez, ha pél­dául csúcsidőben másként nem lehet elvégezni a feladatokat. Egész közéletünket áthatják a decemberi határozat intézkedései. Ezeknek megfelelően került sor a beszámolóban és vitában is az állományon kívüli béralap felhasználásának vizsgálatára. Több jó tapasztalat mellett em­lítették meg az egyik sütőüzem­nél kialakult helyzetet. Itt olyan kemencéket működtetnek, ame­lyekhez az alkatrészeket még import útján is nehéz beszerezni. Javításukhoz nagyjából csak egy fővárosi kisiparos ért, s az ő munkájáért az állományon kívüli béralapból kell fizetést eszközöl­ni. Járhatóbb út lenne, ha az üzemen belül keresnének le­hetőséget a kisebb javítások elvégzésére, s így az állomá­nyon kívüli béralapot másra lehetne fordítani. A TBC elleni küzdelem tavalyi eredményeit és idei feladatait összegező napirend tárgyalásán részt vett dr. Jakab Zoltán, az Egészségügyi Minisztérium IIL főosztályának vezetője is, A vég­rehajtó bizottság részleteiben megvitatta a tapasztalatokat, s meT'llanította. hogy a Megvei Tüdőbeteggondozó Intézet, vala­mint a járási székhelyeken működő dolgozói elismerésre méltó munkát végeztek a rejtett megbetegedések felkutatásá­ban, a betegségek megelőzé­sében, a gyógyításban. Nem kerülte el figyelmüket az a nagyon fontos tennivaló sem, amelvik a gyógyult emberek munkába állítása, rehabilitálá.ta során szinte minden alkalommal kínálkozik. A végrehajtó bizott­ság elismerését fejezte ki azok­nak az orvosoknak, assziszten­seknek. akik néhány év alatt el­érték, hogy a TBC-s megbetege­dések száma jelentősen csökkent Tolna megyében. Harmadik napirendi pontként a végrehajtó bizottság a megyei tanács áprilisi ülésének előkészí­téséről tárgyalt, majd döntött több bejelentés és előterjesztés ügyében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom