Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-04 / 53. szám

1965. március 4, TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Tavaszkezdés: Brigádvezetők között VAR ALJ AN A kereskedjem ez\a for* ■ mát áru­kapcsolásnak nevezi. Egy időben az élelmes hírlapárus kizárólag annak adott Nők Lapját, vagy Ludas Matyit, aki hajlandó volt más sajtóterméket is megvásá­rolni. Váralján az árukapcsolás­nak egy egészen eredeti módjá­val találkoztam: tűzifa-részese­dés csak azt a tagot illeti meg, aki elvállal egy részt a kapálás­ból. Az állattenyésztőkre, az ál­landó elfoglaltsággal bírókra ez nem vonatkozik. Űk ugyanis ele­ve le vannak kötve az év min­den napján a közös munkával. A többi embert pedig úgy látszik valamivel „fogni” kell. Illetőleg inkább az tételezhető fel, hogy árukapcsolással könnyebb és egy­szerűbb a kimért területek mind­egyikére gazdát találni, a terü­let elművelését munkaerővel „le­fedezni”. Jó ez a módszer? Nem a legszabályosabb és nem a leg­szerencsésebb. gépies, kicsit lé­lektelen, és úgyszólván semmi le­hetőséget nem ad közvetlen han­gú, meggyőző eszmecserére. Az egyik irodahelyiségben az író­asztalon ott a két doboz, ezekből húzzák a tagok a sorszámmal el­látott cédulát. A területkiosztás formai lebo­nyolításának ezen a módján per­sze nincs értelme meditálni, mert a törekvés és a szándék, minden­nél előbbre való. A törekvés és a szándék kétségkívül az, hogy a tagok — akikre a növényter­mesztés vár — idejében megtud­ják, hol mennyi munka vár rá­juk. A vezetőség pedig így már márciusban tisztában lesz azzal, hogy a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a krumpli elművelé- se mennyire biztosítható kézi erő­vel. vagy mennyire nem. S ha Ilyen tekintetben Váralján a tisz­tánlátást, éppen az árukapcsolás segíti elő, akkor szépséghiba ide, szépséghiba oda, legyen árukap­csolás. A tervek teljesítésének meg keli teremteni az előfeltéte­leit és a közös gazdaságok számá­ra minden módszer megenged­hető. Ha a tagok érdekeit szol­gálja még az árukapcsolás is. De persze a tervet ismerni kell és éppen ezért afféle rögtönzött, kér­dezz — felelek formában erről beszélgettem a két brigádvezető­vel. A tárgyból közepesre vizs­gáztak. — Mennyi volt tavaly az egy tagra jutó átlagjövedelem? I Szálai lánits vezető erre a kérdésre így vála­szolt : ______________________ — Én csak brigádvezető va­gyok. — Az idén hány literben szab­ták meg a tejtermelés átlagát te­henenként? — Kétezer-háromszáz liter lesz. — És miért ennyi? — Kijöttek a tejipartód, és azt mondták, az idén többet kell ter­vezni, meg leszerződni. — Magának volt beleszólása abba, hogy 2300 liter legyen? — Nagyon nem kérdeztek meg: az agrotiómus ennyit írt be. — A jószággondozók keveslik, vagy sokallják a 2300 litert? A válasz kitérő: — Nekik is az az érdekük, hogy minél több legyen, nem el­lenzik — állítja a brigádvezető, és nyomban hozzáteszi, hogy a jó-, szággondozók. a tehenészek úgy vannak premizálva, hogy érde­kük legyen növelni a zsírszázalé­kot is, a litereket is. Ezenkívül nem lehet figyelmen kívül hagy- j ni, hogy a tehenészetben tapasz-1 talt, lelkiismeretes emberek dől- f goznak. Petróczki János például,' aki családjával együtt 34 tehenet gondoz, régi fejőgulyás, több ki­tüntetés tulajdonosa, aki a terv­től függetlenül, mindig a több­re törekszik. — A hízóeladás tervszámát mi- . ként állapították meg, Szalai elv-' társ? — Az agronómus megkérdezte, Szalai bácsii, mennyi hízót tud­nánk leszerződni? Én azt mond­tam neki. ha minden jól megy, a tavalyi tervet túlteljesítjük megint. Tavaly 200 helyett 220 hízót adtunk el a vállalatnak, az idén egyesültünk a mázasakkal és 270-et gondolunk. i — Alapanyag, takarmány, férő­hely. szóval ami a terv teljesí­téséhez kell, az megvan? — Igen. — A tagok, a jószággondozók szerint is? __ 1 hí. Y>tm isim tési brigádvezető, új ember. Ta­valy még traktorosként dolgo­zott, a határt, az embereket is­meri akár a tenyerét. A beszél­getés elején azt hangoztatta, ezek­ben a hegyekben nehéz a növény- termesztés, vannak például oly meredek földterületek, hogy azo­kat szinte lehetetlen géppel meg­közelíteni, a kézierő viszont ke­vés. A kapásterületek kisorsolá­sát is azért kezdték meg már most, hogy legyen idejük számba venni, hány hold kukoricán kell ( majd a kapálást vegyszeres gyom­irtássál helyettesíteni. A földek minősége változó. Éppen ezért sorszámhúzással döntik el, hogy kinek hol mérjék ki a területet. Ez látszik legigazságosabbnak. — Milyen termésátlagokat ter­veztek? — Kukoricából májusi mor­zsolt ba számolva holdanként 17 mázsát. Cukorrépából termett már 300 mázsa is. Most 190 má­zsát terveztünk holdanként. — A tagok szerint ez sok, vagy kevés? — A tagok azt szeretnék, ha minél alacsonyabb lenne a terv. — Miért? — A premizálás. — A premizálás tulajdonkép­pen ösztönző, nem? — Igen, de ha alacsony a terv, akkor jóval könnyebb túl­teljesíteni, és a túlteljesítés na­gyobb mennyiségű természetbe­ni juttatást jelent a tagaknak. Szóval az éremnek itt is van harmadik oldala, és itt kezdőd­nek azok az ellentmondások, ame­lyek nem kibékíthetetlenek ugyan de elgondolkodtatók és a meg­nyugtató megoldáshoz igénylik a tudat megváltoztatására irányuló „töményebb” politikai munkát. Ez a momentum is bizonyítja, hogy a politikai és a gazdasági munka egymástól elválaszthatat­lan. A politikai munka egyebek között azt is jelenti, hogy a ter­vek a tagok közreműködésével készüljenek, ami viszont a gyakor­latban a jelek szerint még nem nyert polgárjogot. „Én csak bri- dágvezető vagyok” — jelentette ki az 54 éves Szalai János. Leg­több tsz-tag így vélekedik: „Én csak sima tag vagyok”. 1A tavaszkeziSés Befej eződtf k a termelőszövetkezeti zárszámadások Nőtt a közös vagyon, bővültek a termelési alapok Március elejére az egész or­szágban elkészültek a termelő­szövetkezeti zárszámadások, s néhány kivételtől eltekintve min­denütt megtartották a zárszám­adó közgyűlést. Összesen 3412 ter­melőszövetkezetben és termelő­szövetkezeti csoportban értékel­ték az elmúlt évi gazdálkodás eredményeit és 1 100 000 szövet- i kezeti családnak a közös gazdái- | kodásból származó jövedelmét ál­lapították meg. A zárszámadási adatok orszá- I gos összesítését csak most kezdik i meg s ezért a pontos számszerű eredmények még nem ismerete­sek. Az azonban máris bizonyos, hogy az elmúlt évben jelentős mértékben nőtt a termelőszövet­kezetek közös vagyona s ezen belül főként a beruházott esz­közök értéke. A saját erőből tör­tént számottevő felhalmozás ered­ményeként gyarapodott a tiszta vagyon és ennek részeként a fel nem osztható szövetkezeti alap. A zárszámadások során a ter­melőszövetkezetek döntő többsé­ge eleget tehetett az alapszabály szerinti tartalékolási kötelezettsé­gének is. így bővültek a terme- i lést alapok és a közös gazdasá­gok a tavalyinál kedvezőbb kö-1 rülmények között tudják meg­kezdeni az idei gazdasági évet. Az elmúlt évben a termelőszövet­kezetek magasabb színvonalon gazdálkodtak — ami a bruttó ter­melési érték növekedésében is kifejeződik — s ennek következ­tében az üzemi felhalmozás nö­vekedése mellett a szövetkezetek túlnyomó többségében a tagok személyes jövedelme is nagyobb volt, mint a megelőző esztendő­ben. A Földművelésügyi Miniszté­riumban most veszik át a me­gyei zárszámadási adatokat, s rö­videsen megkezdik ezek gépi fel­dolgozását. Az adatokat az elmúlt évinél jóval több, összesen 12 féle csoportosításban összesítik és értékelik, s ezzel jó alapot ad­nak a termelőszövetkezetek gaz­dálkodásának továbbfejlesztését segitő közgazdasági elemző mun­kához. Valamennyi termelőszö­vetkezet adatainak birtokában most első ízben vizsgálják majd a termelési adottságok és a terme­lési eredmények közötti összefüg­gést. A zárszámadások országos értékelése sörön termelőszövet­kezetenként 270, tehát összesen csaknem egymillió adatot dolgoz­nak fel. NAPIRENDEN: Miért egyoldalú a brigádverseny a fűtőházban nomabb megoldásra váró gond­ja, hogy indulásikor a szövetkeze­ti gazdák, a brigádvezetőket is beleértve, nincsenek úgy felké­szülve, ahogy kellene, mert a tervszámokat hézagosán, rosszall ismerik. Esetenként erősen befo­lyásolja a munkakedvet, hogy ba­jos közös nevezőre jutni akkor, amikor a vezetők reálisán sze­retnének tervezni, de a tagok szerint az lenne a jó. ha alacso­nyan terveznének. A biztonságos termelés egyik talán legsürgetőbb tennivalója, hogy ezekben a kér­désekben Váralján ugyanúgy mint a többi közös gazdaságban, poli­tikai munkával értsünk szót a ta­gokkal. SZEKUL1TY PÉTER A figyelmeztetés időben hang­zott el. A szakszervezeti gyűlésen amikor a szocialista brigádmoz­galom eredményeiről adtak szá­mai a munkások, többen han~ goztattálc: Nincs az jól, hogy a brigádok vállalásaikból jórészt csak a mennyiségi részt teljesí­tik. A termelés mennyisége, és ami ezzel jár, kiváló eredménye­ket mutat a dombóvári fűtőház­ban. A huszonnyolc brigád, amely a múlt évben a szocialista cí­mért versenyzett, mindegyikénél tapasztalható volt, hogy a válla­lások. pontosabban a mozgalom két fontos tényezője: a szocialis­ta módon élni és tanulni részt kevésbé teljesítették. Mindössze az 1964. évi munka és vállalás teljesítés eredményeként öt bri­gád kapta meg a termelési ta­nácskozásoktól a jogot a szocia­lista cím viselésére. Az ígéret nem melegít Helyzeikép a kistápéi iskoláról Először a bikácsi vb-titkár em­lítette a kistápéi iskola ügyét. Pa­naszkodott, hogy az idén sem kapják meg azt a 150 ezer forin­tot, ami az iskola felújításához, rendbehozatalához szükséges. Évek óta ígérgetik már a pénzt, de ed­dig még semmi sem lett belőle. Pedig az iskola nagyon rossz ál­lapotban van. Hézagosak az ajtók, ablakok, nem lehet fűteni. Ott pe­dig különösen fontos a fűtés, mert pusztai iskola a kistápéi, 7—8 kilométerről is járnak oda gye­rekek. Maga az épület kívülről nem árulja el korát. Még látszik rajta, hogy néhány évvel ezelőtt rendbe­hozták a küllemét. A kistápéiak szerint nagyon régi ház. Úgy mondják, még az ő öregapjuk is odajárt iskolába, előtte pedig ura­dalmi épület volt. Két osztályterem van benne, tá­gasak, modern iskolapadokkal, bú­torral. Ahogy belép az ember, érezni az átható dohszagot. Ha­mar megvan a magyarázata is. Körbe-körbe maliik a vakolat, nedves foltok tarkítják a fehér fa­lat. — Hiába sározzuk, meszeljük, rövid idő múlva leválik újból — mondja az idős takarítónő, aki éppen az osztályt söprögeti. — Jól alá kellene szigetelni, csak az érne valamit. Talán el sem hiszi, de sokszor szedtem már ki csírá­kat is a fal tövéből. Aztán mutatja az ablakokat. Kicsik, sötétek, de a legnagyobb baj mégis az, hogy nem zárnak rendesen. Jókora réseken húz be a levegő az ajtó mellett is. A padló úgy néz ki, mintha valami ügyetlen mesterember boros han­gulatban készítette volna. Pedig jól megcsinálhatták ezt azelőtt. Csakhogy eljárt már az idő. A nagyobb réseket betonnal öntöt­ték le, nehogy valmelyik gyerek a lábát ficamítsa. — Fűteni sem lehet rendesen. Az idei tél még istenes, de tavaly sokat szenvedtünk — mondja a takarítónő. A két osztálytermen kívül még egy helyiség Van az épületben, Fáskamrának is lehetne nevezni, de ugyanolyan joggal szertárnak is. Mert itt van az iskola tüze­lője, ebben tartják a térképeket, tornaszereket, mindent. Ha esik az eső, mentőexpedícióvá alakul a gyereksereg. A „szertárban” ugyanis olyan szépen folydogál a víz, mint akármelyik útmenti árokban. Az pedig nem használ sem a térképnek, sem az új torna­szereknek. — Évek óta ígérgetik mór, hogy megcsinálják az épületet — mond­ja Bartos István, az iskola igaz­gatója. — Nyugodtan merem ál­lítani, hogy a paksi járásban nincs még egy ilyen rossz álla­potban lévő iskola, ötvenhat gye­rek jár ide Győri-majorból, Felső- és Alsó-pusztáról. Egyikük-mósi- kuk hat-hét kilométert is gyalogol. Téli időben sokszor sírnak a gye­rekek, annyira összefáznak. Ilyen­kor kénytelen vagyok a kályha mellett melengetni őket, mert az osztályterem is hideg. Nem tu­dom, mi lesz, ha még egy telet ki kell húznunk ilyen viszonyok kö­zött! — Ha így megy tovább, elrot­hadnak a térképeink. Vizes a szertár, vizes az osztályterem is. Arról nem is beszélek, hogy egész nap villanyfény mellett kell taní­tani. Megpróbáltunk már sok mindent. Besároztattam, kimeszel- tettem a termet. Három hét sem kellett és ugyanúgy nézett ki, mint azelőtt. A vizes fal nem bírja a vakolatot. — Tavaly kezdtük szépíteni, csinosítani az iskola környékét. Fákat ültettünk a gyerekekkel, virágoskertet csináltunk az ud­varban. Nekünk nem nagy örö­münk telt benne, annál inkább a libáknak és a disznóknak. Kerí­tés nincs, szépen lerágták a fa­csemeték kérgét, lelegelték a vi­rágokat. — Természetesen a szülők is tudnak arról, milyen áldatlan vi­szonyok között tanulnak a gyere­kek. Hallottam már olyat is, hogy míg ilyen lesz a helyzet, télen nem engedik iskolába őket. őszin­tén megmondva, igazat kell ad­nom nekik. Decsen kollégium épült a ta­nyasi iskolásoknak. De nem ez az egyetlen példa, lépten-nyomon megmutatkozik a pusztai gyere­kekkel való törődés. A jó szándék bizonyára ebben az esetben is megvolt, hiszen ígéretet kaptak arra, hogy rendbehozzák a kis­tápéi iskolát. Csakhogy ez nem elég, mert az ígéret nem melegíti fel a pusztai gyerekeket. Kónya József A termelési tanácskozás dönté­se ellen nem lehet fellépni. A munkások legfelső fóruma a ta­nácskozás. Amit itt határoznak, azt ufgre kell hajtani. S az is természetes, hogy a műhely mun­kásai tudják leginkább, megille­ti-e a szocialista cím a brigádot vagy sem? Ez a figyelmeztetés, a brigád- verseny alapos elemzését vonja maga után ezekben a napokban a dombóvári fűtőházban. Vizsgál­ják, mi az oka, hogy a munkások szívesebben dolgoznak, utaznak havonta három-négyszáz órát is, hogy teljesíteni tudják a terme­lési vállalásokat■ Ugyanakkor ez a túlságos egyoldalú tevékeny­ség akadályozza a versenymozga­lom kibontakozását, szélesedését. Nyilván a napirendre került bri­gádverseny, a jövőben többet lesz a tömegszervezeti és gazda­sági vezetők „keze ügyében’’, töb­bet foglalkoznak a brigádok gond­jaival. a munkások eredményei­vel, akkor az egyoldalú verseny megszűnik, és a szocialista bri­gádverseny-mozgalom jelszava a: szocialista módon dolgozni, tanul­ni és élni teljes egészében ural­kodó válik a fűtöházi brigádok körében. (A brigádversenyre lapunk egy későbbi számában még visszaté­rünk.) __________ Kiv áló katonák építik az állami zászló talapzatát A közelmúltban megjelent kor­mányhatározat értelmében a jö­vőben április 4-én, május 1-én, augusztus 20-án, és november 7- én állami zászlófelvonási ünnep­séget tartanak a Parlament előtt; Az árbocépítés munkálatait a néphadsereg alakulatainak legki­válóbb, a kiképzésben és maga­tartásban egyaránt példamutató katonái már el is kezdték. A munkában részt vesznek a legki­válóbb határőrök is. Az első ün­nepélyes zászlófelvonásra — ka­tonai tiszteletadás közepette —• április 3-án este kerül sor, a fel- szabadulás 20. évfordulóján als tiszteletére. A felvont állami zászlónál a fegyveres erők tagjai állnak dísző'-séíet. s óoriiis 4^én i délben zenés őrségváltás lesz,

Next

/
Oldalképek
Tartalom