Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-03 / 52. szám

6 TOT,VA MEGYEI VEPtlJS.40 1965. február 3. S «p ♦ O i R *T Kosárlabda Mérsékelten szerepeltek a Petőfi- kosarasok a komlói villámfornán Február 28-án a Szekszárdi Petőfi NB Il-es csapatai Komlón vendégszerepeitek, ahol öt női és négy férficsapat részvételével, egésznapos előkészületi villám­tornát rendeztek. Hasznosnak bizonyult a torna megrendezése, hiszen három hét­tel a bajnoki rajt előtt fel lehe­tett mérni, hol tartanak csapa­taink a felkészülésben és milyen hibák mutatkoznak. A Petőfi női csapata négy mér­kőzést játszott, melyből kettőt megnyert, kettőt elvesztett. A té­nyeket tekintve tehát 50 százalé­kos az eredmény. Sajnos a mu­tatott játék — a női csapat telje­sítményeit és képességeit ismerve, még a 30 százalékot sem érte el. Ha erőnlétileg megfelelő teljesít­ményt is nyújtott a csapat, tak­tikailag és küzdőszellem szem­pontjából messze elmaradt a szo­kásostól. Ezen a téren nagyon so­kat kell javulni a szekszárdi lányoknak, ha a kitűzött célt, — az első öt között való végső ered­ményt — el akarják érni. A férficsapat összképben lénye­gesen jobb benyomást tett, szak­emberre és kívülálló szemlélőre egyaránt. Természetesen itt is ész­lelhettek olyan hibákat, melyek kijavítása elengedhetetlen a jó szereplés érdekében. A látottak alapján a legnagyobb pozitívum a határtalan küzdőszellem és a fiatalok feltörése. Nők: SZEKSZÁRD—PEAC 36:33 (21:21) A Petőfi csak a véghajrában tudta a maga javára fordítani — főleg Varga jó játéka révén — a mérkőzést. Kosárdobók: Budavári 11, Varga 10, Csepreghy 6, Bor- csámé 4, Rozsnyainé 3, Péntekné 2. ZALAEGERSZEG— SZEKSZÁRD 46:40 (29:18) Az első félidőben kiábrándítóan játszottak a szekszárdi lányok. A második félidőre erősen feljavul­tak, de már nem tudták megfor­dítani a mérkőzést. Kosárdobók: Budavári és Varga 13—13, Bor- csáné és Csepreghy 6—6, Pén­tekné 2. SZEKSZÁRD—SZIGETVAR 42:30 (19:11) Ezen a mérkőzésen megközelí­tőleg úgy játszott a Petőfi, ahogy azt méltón elvárják a szakembe­rek és a szurkolók. Taktikailag is jól kombináltak. Kosárdobók: Budavári 14, Varga 10, Csepreghy 8, Borcsáné és Rozsnyainé 4—4, Csemé 2. PVSK—SZEKSZÄRD 39:20 (22:10) A volt NB I-es csapat ellen a Petőfiben a játékidő nagy részé­ben a fiatalok szerepeltek. Kosár­dobók: Budavári, Csepreghy és Varga 6—6, Borcsáné 2. A női mérkőzések kétszer 15 percesek voltak. Férfiak: Sá,rbog!á.rd—Simontornya 5:0 (3:0). Simontornya, 100 néző. Ve­zette: Kleiber. SBTC: Nagy — (Halmos), Király, Szabó, Kara — Baka, Gahó — Baranyai, Kőmű­ves. Balogh, Bregovits és Pén­zes. A hazai csapat kezdett job­ban. de több biztos gólhelyzet­ben hibáztak. így az első ne­gyedóra után Sárbogárd két 11- esből és egy szabadrúgásból el­ért góllal már 3:0-ra vezetett. A 30. percben Baka a kiállítás sor­sára jutott. A második félidőben a sárbogárdiak kezdtek jobban és a 27. percben Szabót kiállította a játékvezető. így a kilenc főre olvadt SBTC már nem tudott gólt elérni. Sárbogárd még két gólt lőtt a hátralévő időben, így a végeredmény 5:0 lett Sárbogárd javára. Mindkét csapaton meg­látszott, hogy kevés edzőmérkő­zést játszott. „Munka után gyere velünk” és „öt hét Japánban” című film ke­rült bemutatásra. A jól sikerült élménybeszámoló megszervezé­séhez a járási TS mellett komoly munkát végzett a Tolnai Szak­maközi Bizottság. * Március 4-én, csütörtökön dél­után 15 órai kezdettel kerül le­játszásra Szekszárdion — a Fel­szabadulási Kupáért — a Szek­szárdi Dózsa—Nagymányoki Bri­kett labdarúgó-mérkőzés. * Megkezdődött Szekszárdon a városi női teremkézilabda-baj- nokság. Az első forduló eredmé­nyei : Bőrdíszmű—Mérőműszer­gyár 7:2 (3:1), Szekszárdi ITSK— Bőrdíszmű 3:3 (2:1), Mérőműszer- gyár Sz. ITSK 5:3 (1:1), Az első forduló után a bajnokság állá­sa: 1. Bőrdíszmű. 2. Mérőműszar- gyár, 3. Sz. ITSK. PEAC—SZEKSZÄRD 74:59 (29:25) összeállítás: Péntek dr. (1), Pos­ta (2) — Hunyadi (12) — Bodri (1), Krasznai (6). Csere: Hargitai (10), Pálmai (8). Laczkó (6), Róhn (6). Az első félidő színvonalas, fej-fej melletti küzdelmet hozott. A fél­idő végén Postát kiszemélyizték. Péntek dr.-nak és Krasznainak i—4 személyije volt. A második félidőben a pécsi csapot elhúzott, de a teljesen fiatal Petőfi-ötös, remek játékkal hat pontra meg­közelítette az egyetemistákat, akik a végküzdelemben bebiztosították győzelmüket. SZEKSZÁRD—KOMLÓ 79:50 (35:22) Klassziskülönbség volt a két csapat között. Kosárdobók: Hu­nyadi (16), Posta (12), Hargitai (11), Pálmai (10), Bodri, Rácz, Körösi 6—6, Péntek dr., Krasznai 4—4, Kovács és Rutkay 2—2. Élénk vita a szakcsi sportkör közgyűlésén A Szakcsi Termel öszö vetke­zeti Sportkör megtartotta idei első közgyűlését. A tagságot tá­jékoztatták az elmúlt év munká­járól, az idei év terveiről, majd kiegészítették a vezetőséget. A sporigyülésen megjelent Kardos György, a megyei TS főelőadója, Somogyi György, a Dombóvári Járási TS elnöke, Bárdos Sándor a KISZ dombóvári járási titkára, Horváth Imre, a községi tanács vb-elnöke, Hajnal Lajos községi párt titkár. A beszámolót Hőger Lajos a sportkör elnöke tartotta. Beveze­tőjében dicsérte a sportkör tag­jait, akik az elmúlt évben jól és sportszerűen küzdöttek, jó hírne­vet szereztek a községinek. A to­vábbiakban részletesen foglalko­zott a szakosztályok munkájával és megállapította: a labdarúgó­csapat közel állt a bajnoki cím elnyeréséhez, és bár ez nem si­került, szereplésükkel a vezető­ség elégedett. A két kézi labda­csa p>at közül a lányok szerepel­tek jobban, akik a II. osztályú bajnokságban a második helyen végeztek. A férficsapat már nem volt ilyen egységes, szereplésük során olyan hibák kerültek fel­színre. amelyeket az idei évben meg kell szüntetni. így eredmé­nyességük is gyenge volt, és mindössze két győzelmet arattak, mellyel a bajnokság utolsó előtti helyén végeztek. A sportkör el­nöke elismerőleg szóit arról a kezdeményezésről, melyet a kézi­labda-szakosztály tett a szakcsi Tokmag-kupa létrehozásával. Ezt a kezdeményezést az idén tovább akarják népszerűsíteni és továb­bi csapatokat bevonni a kupáért folyó küzdelembe. Végül dicsé­retben részesítette a kézilabdá- sokat azért, hogy a pályaépítés­hez társadalmi munkával is hoz­zájárultak. A beszámoló a továbbiakban a többi szakosztályokkal foglalko­zott. Az asztalitenisz-szakosztály működéséről megállapította az elnök, hogy főként helyi-, körze­ti- és spartakiád-varsenyeken in­dulnak. Ugyanez jellemzi a sakk szakosztály működését, amely fő­ként a téli hónapok alatt műkö­dik, ez alatt községi, körzeti és járási versenyélten vesznek részt. Az atlétikai szakosztály szintén idényjellegű, a spartak iád-ver­senysorozaton vesznek részt, ahol különösen dobószámokban értek el figyelemre méltó eredménye­ket. A beszámoló végül meg­említette a teke- és a röplabda- szakosztály munkáját. Az elnöki beszámoló után is­mertették a tagsággal a sportkör anyagi helyzetét, a labdarúgó­csapat, valamint a kézilabda­szakosztály felkészültségi állapo­tát. A tagság örömmel fogadta a bejelentést, hogy a községi ta­nács 10 ezer forintot biztosit a sportpálya kerítésének befejezé­séhez. a termelőszövetkezet vi­szont biztosítja a vidéki utazás­hoz nemcsak a gépkocsit, hanem a személyszállítási engedélyeket és fedezi a játékvezetők díjazását is. Végül közölték a tagsággal, hogy a tagdíjbeszedésmél a veze­tőség új tervet dolgozott ki, hogy saját bevételét emelhesse a sport­kör. Á beszámolók után élénk Vita alakult ki. A tagság sok olyan problémát vetett fel, mely a sportkor vezetőségének munkáját segíti, a szakosztályok szereplé­sét eredményesebbé teszi. A több mint kétórás taggyűlés sikerült­nek mondható, mert azon a sport­kör minden ügyes-bajos dolgát megvitatták. Végül a tagság meg­választotta azokat a sportvezető­ket. akik az eddigi vezetőkkel együtt dolgoznak a sportkör ve­zetőségében. A Népújság totótippjei: 1. Atalanta—Milan x 2 2. Catania—Róma x 1 3. Lazio—Bologna 1 x 4. Messina—Foggia 1 1 5. Livorno—Brescia x 2 6. Monza—Lecco x 2 7. Potcnza—Reggiana x 1 8. Triestina—Padova 1 x 9. Eger—Borsodi Bányász 1 1 10. Kistext—Bp. Spartacus 2 x 11. Budai Spartacus—PVSK 1 1 12. Sz. MÁV Előre—Pécsi Bányász x 2 13. Veszprém—Győri Dózsa 1 1 13-fi 14. Trani—Venezia 1 2 Pótmérkőzések: 15. Parma—Bari x 1 16. Napoli—Verona 1 1 A SÍP MŰVÉSZEI PÓSA jAnos Szekszárd-Szőlőhegyen megala­kult az MHS-alapszervezet. Az alakuló ülésen harmincán vettek részt, ahol megválasztották a ve­zetőséget. Elnöknek Stier Feren­cet, kiképzési és sport.felelősnek Kéri Gábort, míg az ellenőrző bi­zottság elnökének Schmidt Já­nost választották. A szekszárd- szőlőhegyi alapszervezetben lö­vész-szakosztályt és kultúrcsopor- tot alakítanak, de ezenkívül sor kerül a leszerelt katonák utó- képzésére és a sorkötelesek elő­képzésére. (H). ¥ A Tolna megyei Kosárlabda Szövetség — megfelelő számú je­lentkező esetén — kosárlabda- játékvezető-tanfolyamot rendez Szekszárdon. A tanfolyamon a részvéte] díjtalan. Jelentkezni le­het — a pontos cím feltüntetésé­vel — március 16-ig a megyei kosárlabda-szövetségnél, (Szek- szárd, Hunyadi u. 5. sz.) * Vasárnap délután 400 néző előtt játszott Faddon a hazai csapat. Az előkészületi mérkőzésen az ellenfél a Paksi Kinizsi volt, ahol 3:l-es félidő után 6:2 arány­ban biztos győzelmet aratott Fadd A felnőtt mérkőzés előtt a két csapat ifjúsági játékosai küzdöt­tek egymás ellen, ahol a faddi ifik 8:0-ás győzelmet arattak. * Február 27-én, szombaton este Tolnán, az ifjúsági házban 120 sportkedvelő előtt Kulcsár Ger­gely. a római olimpia bronz- és a tokiói olimpia ezüstérmese, ge­relyhajító csúcstartó bajnokunk tartott előadást. A kitűnően fel­épített és lebilincselő stílusban előadott élménybeszámoló, nagy tetszést váltott ki, és sok kérdést is tettek fel a hallgatók Kulcsár Gergelynek. Az előadás után Kellemetlen emlék... Persze ilyen is akad, de szerencsére nem sok... Egyízben Szegeden vezettem a Sze­ged—Vasas találkozót, •'amelyet a Va­sas nyert meg 3:2 arányban. 2—2-re állt a mérkőzés. Illovszky, a Vasas akkori szélsője — ma edzője — jó labdát kapott a szegediek térfelén. Jól láttam, hogy az egyik szegedi hát­véd, a labdaleadás pillanatában köze­lebb állt a saját kapujához, mint Illovszky, így természetesen szó sem lehetett lesről. Igen ám, de a part­jelzőm vagy nem figyelte a hátvéd helyzetét, vagy megijesztette kissé a szurkolók előzetes hangorkánja, mert egy pillanatra felemelte a zászlaját, lest jelzett. Természetesen felülbírál­tam a helytelen beintést, továbbenged­tem az akciót, s Illovszky beadásá­ból a középcsatár kapura lőtt. A rosszul helyezkedő kapus még bel­jebb segítette a hálóba vánszorgó labdát. Olyan ribilüó támadt erre a néző­téren, hogy ha a lelátó teteje lesze­relhető lett volna, biztosan rámborít­ják a derék szegediek. És húsz perc múlva, az ügyeletes rendőrtiszt kocsiján, teljes épségben érkeztem ki a vasútállomásra. Ez volt egyébként sportpályafutásom egyetlen botránya... Tizenhat gól — egy rangadón... Téli időben, rettenetes mély, csú­szós, havas, lucskos pályán került sor a Bp. Honvéd—Bp. Vörös Lobogó rang'adó mérkőzésre. Úgy kezdődött, hogy az egyik Lobogó-játékos belerú­gott a kispesti védőbe. Éreztem, hogy ki kellene állítanom a csatárt, de va­lahogy nem voltam akkor elég határo­zott s mire döntöttem volna, már ké­ső volt. Utána a törlesztésnél nem tehettem mást: szemethunytam. Aztán a rugdosásnál az egyik játékos meg­sérült, a másikat lehívta az edzője. (Akkor még lehetett cserélni!) De szá­momra keserves tanulság volt: soha­sem szabad mérlegelni! Aki nem tud­ja magát függetleníteni a közönség­től, az inkább ne vegyen sípot a szá­jába... A nehéz talaj egyébként nemcsak nekem, hanem a játékosoknak is nagy feladatot jelentett. Az eredmény nyilván páratlan és sokáig emlékeze­tes lesz a rangadó mérkőzések törté­netében.. még világviszonylatban is: a Bp. Honvéd végül is 9:7 arányban győzött, tehát 16 gól esett 90 perc alatt, öt és fél percenként egy gól a kapukban, ez bizony szép teljesít­mény volt a csatároktól. Igaz is, majd elfelejtettem megem­líteni: amikor lefújtam a mérkőzést, fogalmam sem volt róla, mennyi az eredmény. Szerencsémre azonban egyik partjelzőm — aki civilben ma­tematikatanár volt — előhúzta zse­béből apró jegyzetfüzetét, melybe minden egyes gólt egy-egy strigula jelzett. Ebből tudtam meg, hogy 9:7 volt.. Megfékeztem Sekularacot... Voltak azonban nemzetközi játék­vezetői sportpályafutásomnak kedves­derűs emlékei is... Méltán sorolom ezek közé az általam vezetett Jugo­szlávia—Ausztria országok közötti vá­logatott mérkőzést. Pedig — állítom — nem volt könnyű a feladatom... Sekularac. a „jugók” fenegyereke már a mérkőzés elején, úgyszólván minden ítélkezésemnél reklamált. Én termé­szetesen figyelmeztettem, majd min­den egyes esetben szabadrúgást ítél­tem csapata ellen..., még vagy kétszer ismétlődött meg Seki próbálkozása..., végül is ő unta meg..., sikerült meg­fékeznem a nehéz fiút. A végén mindkét csapat vezetői gratuláltak, s megköszönték a kifo­gástalan meccsvezetést. Ez a mi leg­nagyobb dicséretünk... A jó játékvezetés titka... Ma már nem titok, hogy a jó játék- vezetés, a minél alaposabb, lelkiisme­retesebb fizikai és szellemi felkészü­lésben rejlik. Jómagam — még ötven­éves fejjel is — naponta, reggel, ki­adósán tornásztam, s ezt a játékveze­tők csütörtöki rendszeres edzése kö­vette. Korábbi munkabeosztásomnál fogva sokat jártam vidékre. Hűséges motorkerékpáromon, a kilométerek százait és ezreit tettem meg az év minden szakában, kánikulában csak­úgy, mint havazásban, vagy tizenöt fokos hidegben. Bevallom, ez is nagy­szerű edzés volt és így igen alkalmas volt az állóképesség növelésére. A szabálykönyvet is mindenkor szorgalmasan forgattam. Nem ártott időnként egy kissé felfrissíteni a sza­bályismereteket. Mindenkor szívesen vettem részt a nagyszerű ,,fej tágí­tást” nyúi^ó szakmai előadásokon valamint edzőtáborozásokon. A mérkőzéseken egyetlen gyakorla­tilag is jól bevált módszert követtem: igyekeztem a játékot minden esetben a szabályok szellemében vezetni. II-es vagy 12-es?... Szeretek totózni. Hétről hétre rend­szeresen megvásároltam a magam tíz szelvényét s esténként, amikor már a család lefeküdt, a csendben elkez­dek totózni: 1. 2 vagy x?... — Miképpen lehetséges, hogy ön, aki annyira közeláll a labdarúgáshoz, még nem ért el 12 találatot? — tette fel egyízben a kérdést a szomszédom, aki ennek ellenére bízik „szakértel­memben!” — Mert a feleségemet nem Fortuná­nak hívják... tréfálkoztam. Már pedig a szerencse forgandó... A totózásban százszor jobban, mint a labdarúgás­ban. — Hosszú, fejtegetésbe kezdtem, s igyekeztem megértetni szomszédom­mal a sportember, mondjuk a hozzá­értő sportember lélektanát. Tegyük fel a Ferencváros és a Pécs találko­zik Pécsett. A szakemberek kivétel nélkül azt mondanák, hogy a pesti csapat sokkal nagyobb tudású, tehát a győzelme indokolt. Én is ezt. ér­zem. S ezek után írjak be egy 2-est a szelvényre? Mert ha nyerni akarok, akkor a meglepetéseket kell megját­szanom... Nem, ehhez nincs szívem. Én a józan lo^i’- *. a való erőviszo­nyokat követem, hiszen ezért vagyok szakember és nem „totó-vállalkozó”! A sors különös szeszélye mégis szembeállított egyízben önmagámmal. Esti mérkőzésre jelöltek ki, s ez a ta­lálkozó is szerepelt a totószelvényen- Az összes többi mérkőzést már dél­után lejátszották s csak ez volt hátra. A tét eléggé feszültté változtatta a hangulatot, de ettől nem féltem. Meg­vannak a jól bevált módszereim, hogy a fegyelmezetlenkedő játékosokat már az első percekben megfékezzem. A mérkőzés jelentőségét csak fokoz­ta az előbb említett körülmény, neve­zetesen az, hogy a totózók már tud­ták, hogy ettől a találkozótól is függ szerencséjük. De ha csak a nézők érezték volna ezt... Én is érdekelve voltam!... De még mennyire! Életem­ben először 11 találatom volt s ha a hazai csapat győz — akkor telitalá­lat! Nagy iramban indult a mérkőzés, s mint várható volt, a nézőtér az első pillanattól kezdve „lángolt”. Szinte az arcomon éreztem a tüzes lehele­tek szelét. Vagy talán engem is va­lamiféle tűz fűtött? Nem tudnám meg­mondani s akkor nem is akartam másra gondolni, mint a játékra, amely tele volt éles összecsapásokkal. Az ilyen mérkőzésre szokták mondani, hogy „rázós” és az „ellenségemnek kívánom”. Nem akarom hosszúra nyújtani a szót. Tény, ami tény. A mérkőzés 89. percében a hazai csapat 2:l-es veze­tésénél, a vendégek vezettek táma­dást. Középcsatáruk ügyesen kiugrott a védők gyűrűjéből és ellenállhatatla­nul tört kapura. A kapus vakmerő vetődéssel dobta magát a csatár lá­bai elé, de az ügyesen elhúzta a lab­dát, mire a kapuvédő, ügyesen lep­lezve, megfogta az egyik lábát és a csatár felbukott. Tizenegyes! Egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy ha ezt belövik, akkor fuccs a 12 találatnak. De mire a gondolat vé­gére értem, már harsant a sípszó. Büntető! A közönség ijesztő tüntetés­be kezdett, felállva tombolt a tizen­egyes ellen. De én akkor már nem is hallottam őket. Határozottan mutat­tam a 11-es pontra s a következő pillanatban már hálóban táncolt a labda. 2:2. S újrakezdés után pár pil­lanattal a játékidő letelt. A biztonság kedvéért még egyszer az órámra pillantottam és megállapí­tottam: 21.43 órakor engedtem ki ke­zeimből a telitalálatos totószelvényt. Erről a kis mellékepizódról kevesen tudtak, s ha egy kicsit melegem is lesz, ha ezt az emléket felidézem, sok­kal többet és értékesebbet jelentett számomra a szaksajtó, működésem­mel kaDCsolatos megállapítása, mely így szólt: — Nagyvonalúan bíráskodott! Két egyszerű szürke szó ugyan, de annál kifejezőbb. KÖVETKEZIK: Nyugdíjaztatásom.. „

Next

/
Oldalképek
Tartalom