Tolna Megyei Népújság, 1965. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-16 / 63. szám

tclha MEGYEI, VHAGFroixntÄjy.'£QXEStiUEtHE‘ NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XV. évfolyam, 63. szám. ÄRA; 60 FILLÉR Kedd, 1965. március 16. Hol az Arvalin ? A földművelésügyi miniszter rendelete kötelezővé tette a me­zei pocok ellen a társadalmi vé­dekezést. Jó és nagyon hasznos ez a rendelkezés, kár, hogy nem élhettünk vele már tavaly. Más módja nincs e veszedelmes kár­tevő megfékezésének, elpusztítá­sának, kizárólag a társadalmi védekezés. Tolna megye közvé­leménye megértéssel és helyes­léssel fogadta mind a rendelke­zést, mind pedig az abból fakadó megyei intézkedéseket. El kell mondani, mert a tényékhez tar­tozik, hogy a megyei vezetés, a Fácánkerti Növényvédő Állomás, valamint a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályának érde­kelt szakemberei közreműködésé­vel a védekezés tervszerűségét is kidolgozta, illetőleg biztosítot­ta. Az úgynevezett megyei irány­elvek is részletesen foglalkoznak a pocokirtással. Éppen ezért kimondottan káros, hogy jelenleg a jelek szerint olyan „tervszerűséggel” _ kell szembenéznünk, amely később is éreztetni fogja a hatását. Semmi értelme nincs az oktalan túlzás­nak, de az azért nagyon furcsa, hogy Tolna megyében minden megszervezve, minden előkészít­ve, a tennivalókat végezni még­sem lehet, mert Arvalin nincs, illetőleg jelenleg még nagyon ke­vés van belőle. Hovatovább az ilyen természetű dolgok sokaso­dása óhatatlanul az idegekre megy. A mezőgazdasági gépek alkatrészellátása sem valami ró­zsás, rengeteg erőfeszítést kell megtenni annak érdekében, hogy a mezőgazdaság lépést tartson az idővel. Az energiákat, az erőfe­szítéseket tehát nem pocsékolni, hanem az előttünk álló tenni­valók elvégzésére kellene össz­pontosítani és mégis egymást kö­vetik a bosszúságok. Napokkal ezelőtt hírül adtuk, hogy 300 tonna Arvalint kap a megye, s hogy ez a mennyiség idejében rendeltetési helyére ér­kezik. Ezt így tudta mindenki. Az Arvalin egy részét, 20 tonnát, a Baranya megyei Szederkényi Növényvédő Állomásnak kellene előállítani, és Tolna megye ren­delkezésére bocsátani. Valami­lyen szervezési hiba folytán a 20 tonnás járandóságból eddig mindössze négy tonna Arvalint kaptunk a védekezéshez. Nagyon kevés. Állítólag megkéstek az Arvalin „legyártásával”. Kik, és miért késtek meg? Felvetődik az a kérdés is, hogy miért nem le­hetett megbízni a Fácánkerti Nö­vényvédő Állomást a Tolna me­gyében szükséges védekezőszer legyártásával? Értesüléseink szerint a kuko­ricadara egy részét — ez a vé­dekezőszer összeállításához szük­séges — Kalocsáról szállították Szederkénybe. Egyszerűbb lett volna a kukoricadarát Kalocsáról Fécánkertre szállítani. Nem kel­lett volna a Kalocsáról Szeder­kénybe szállított kukoricadarát visszafuvarozni Tolna megyébe. Arról nem is beszélve, hogy a védekezéssel előbbre volnánk, ha a megyei növényvédő állomásra támaszkodhatnánk. Az AGRO- KER Vállalat vezetője úgy véli, e hét végére az Arvalin zömét valamennyi tanács megkapja. De mi a biztosítéka annak, hogy ez tényleg így lesz? Nem vészhanangkongatásról van szó. Csupán csak a meglevő gondok, az elkerülhető szervezet- tejséa feltárásáról mm Ünnepi ülést tartott a szekszárdi járási tanács Kemény István az új tanácselnök A szekszárdi járási tanács teg­nap ünnepi ülést tartott a fel- szabadulás 20. évfordulója tiszte­letére. Az ünnepi tanácsülés elnöksé­gében helyet foglalt dr. Gyugyi János, a megyei tanács elnökhe­lyettese, Hornok István, a járási pártbizottság első titkára is. Sör­főző István, a járási tanács vb. tagja megnyitó szavai után a fel- szabadulás 20. évfordulójának je­lentőségét Báli Zoltán országgyű­lési képviselő méltatta. A végrehajtó bizottság ezután rendkívüli ülést tartott. Ugyanis a végrehajtó bizottság három tagja, más elfoglaltsága miatt le­mondott. Vasárnap a szekszárdi járás három kerületében pótvá­lasztásokat tartottak, ahol járási tanácstagnak választották meg Vincze József, Kemény István szekszárdi és Lovas Henrik ter>- geiici lakosokat. A rendkívüli vb-ülésen Ke­mény Istvánt a szekszárdi járás ,vb-elnökévé, Vincze Józsefet és Lovas Henriket a vb. elnökhe­lyetteseivé választották meg. Ezután a tanácsülés a járási tanács vb. ülésének döntését egy­hangúan jóváhagyta. Gromiko látogatására irányul a figyelem Londonban Londonban nagy várakozás elő­zd meg Gromiko szovjet külügy­miniszter kedden kezdődő négy­napos hivatalos látogatását. An­gol kormánykörök hangoztatják: a vietnami háborús válság kiéle­ződése „rendkívüli sürgősséget és közvetlen jelentőséget" ad a szov­jet külügyminiszter londoni jelen­létének. Ugyanakkor változatla­nul nagy fontosságot tulajdoníta­nak a januárban elhatározott lá­togatás eredeti céljának: Koszi­gin szovjet kormányfő angliai út­jának előkészítése, az angol— szovjet csúcstalálkozó időpontjá­nak és tárgyalási témakörének tisztázása. Angol politikai körökben nagy izgialma,t keltett Kosziginnek az a megjegyzése, hogy „nem híve a turistakirándulásoknak”, de szí­vesen eleget tesz a meghívásnak, „célravezető tárgyalások” remé­nyében. Ezt a megjegyzést Lon­donban figyelmeztetésként értel­mezték, az Egyesült Államok mel­lett elkötelezett Wilson-kormány vietnami politikájával és az at­lanti nukleáris haderő létrehozá­sára irányuló angol erőfeszítések­kel kapcsolatban. A vietnami válság vonatkozásá­ban angol kormánykörök azt su­galmazzák, hogy Gromiko láto­gatása jó alkalom lehet az indo­kínai egyezményekkel összefüggő „szovjet-brit társelnöki felelős­ség felújítására” egy újabb nem­zetközi értekezlet előkészítése céljából. Gordon Walker volt munkás­párti külügyminiszter, aki most tért haza amerikai látogatásáról, két vasárnapi lapban — a Sunday Mirrorban és a Sundey Citizen­ben, — egész oldalt betöltő cikk­ben fejtegeti az Egyesült Álla­mok „vietnami nehézségeit”. A Wilson-kormánnyal változatlanul szoros kapcsolatban álló Gordon Walker félhivatalosnak tekinthe­tő leírását adja az angol alapál­lásnak. Fontosabb megállapításai így hangzanak: 1. A Wilson­kormány célja a béketárgyalások előkészítése, de ezt a diplomáciai feladatot csakis az Egyesült Ál­lamok lojális szövetségeseként töltheti be; 2. „Ebben a nehéz időszakban” Nagy-Britannia bizonyult az Egyesült Államok egyetlen szi­lárd szövetségesének s ezért cse­rében az angol kormány elvár­hatja, hogy Washington tájékoz­tassa vietnami elgondolásairól és terveiről; 3. Az angol kormány­nak joga van saját álláspontját kifejteni e tervekkel kapcsolat­ban és — Washingtonnal való megfelelő tanácskozás után — joga van úgy cselekedni, ahogyan legjobbnak véli. A szolidaritás és az óvatos fi­gyelmeztetés e kombinációja után Gordon Walker ezt sugalmazza: a szovjet és a brit külügy­miniszter, mint a genfi értekez­letek társelnökei, kezdeményez­hetnék egy újabb nemzetközi ér­tekezlet összehívását A Bölcskei Gépállomás új gumijavító részlege a gépállomás és a tsz-ek részére végzett munkákon kívül szolgáltatásokat is vé­gez. Elektromos kézi csiszológéppel végzi egy személygépkocsi gumijának tisztítását Pec István, az üzemrész egyik dolgozója. Bakó Jenő felvétele. Mennyi naposbaromfit kapnak a háztáji gazdaságok ? Miként teljesíti exportkötelezettségét a megye mezőgazdasága ? — Hogyan alakul a termelőszövetkezetek takarmánytáp-ellátása? Lux Sándor, a megyei tanács vb. felvásárlási osztály vezetője több közérdekű kérdésre vála­szolt lapunk munkatársának. A beszélgetés során a termelőszö­vetkezet és a háztáji gazdaságok árubaromfi-nevelő tevékenysége, az exportteljesítések helyzete, va­lamint a közös gazdaságok takar­mánytáppal való ellátása szere­pelt. — Lux elvtárs szerint mi a magyarázata annak, hogy ez évben a termelőszövetkezetek­ben nincs olyan kereslet a na­posbaromfi iránt, mint amilyen tavaly volt? Ez a körülmény a szerződéskötésben is megmutat­kozik. A tartózkodás minden esetre már csak azért is furcsa, mert az árubaromfi-nevelés egyrészt igen jövedelmező üzemág, másrészt évközben a nem várt termelési kieséseket eddig is rendszerint éppen ba­romfival tudták pótolni a közös gazdaságok. — A megye több termelőszö­vetkezetében különféle meggon­dolásokból valóban mérsékelni akarják az áru baromfi nevelését. A szerződéskötések jelenlegi állá­sa is erre mutat. A vezetők a ke­vés férőhely miatt előálló túlzsú­foltságra hivatkoznak. Ezenkívül megemlítik a takarmányhelyzetet is. Ha a férőhelyekről beszélünk, akkor ki kell mondani: e téren a körülmények nem nevezhetők kifogástalanoknak. Helyenként ta­valy éppen a túlzsúfoltság követ­keztében, a minőségi követelmé­nyeket nem tudták úgy betartani, ahogyan szerették volna. Van olyan tsz-vezefő, aki attól tart, hogy a túlzsúfoltság az állatállo­mányban esetleg nagy elhullást okoz. Szóval, ebben a kérdésben az egyértelmű elmarasztalásnak nincs semmi helye. Az viszont tény, hogy a ■ túlzásba vitt óva­tosság szintén káros» — Mire gondolok a túlzásba vitt óvatosságnál? Arra, hogy az árubaromfi-nevelés ésszerűtlen számszerű mérséklése pénzkiesés és forintveszteség a termelőszö­vetkezetekben, tudniillik, igen jö­vedelmező üzemágról van szó. Hogy mást ne mondjak, tavaly a tolnai Aranykalász Tsz-nek egy kilogramm baromfin 10,5 forint, a kurdi Uj Élet Tsz-nek ugyan­csak egy kiló baromfin 7,8- forint tiszta haszna volt. Legtöbb közös gazdaság pedig a nem várt kiesé­seket legkönnyebben valóban ba­romfival pótolta. Ha így nézzük, akkor bizony furcsállni kell, hogy például a már hagyományosnak számító „pulykás” tsz-ek az idén váratlanul megtorpantak. A kur­di Uj Élet Termelőszövetkezet 1964-hez képest 15 ezerrel, a gyu­la ji közös gazdaság 10 ezerrel kevesebb pulykát akar felnevel­ni. Még többet mond sajnos az a tény, hogy tavaly a termelő- szövetkezetek 120 ezer napospuly­kát kértek és kaptak, a2 idén mindössze 45 ezer napospulyka eddig a közös gazdaságok igénye. — Mindent, a takarmányt, a fé­rőhelyet, stb. figyelembe véve kö­rülbelül 80 ezer pulyka felneve­lésére az idén is adva van a le­hetőség. Az eddig kért 45 ezer tehát mindenképpen kevés. Én egyébként úgy gondolom, végül legalább a 80 ezer pulykát a ter­melőszövetkezetek felnevelik, hi­szen legtöbb közös gazdaság év­közben rá fog majd jönni árrá, hogy mégiscsak érdemes annál jóval több baromfit * felnevelni, mint amennyit az év elején ter­veztek. Javul-e az idén a háztáji gazdaságok naposbaromfival tör­ténő ellátása, és kik kaphatnak elsősorban naposcsibét, lehet-e számítani naposlibára, napos­kacsára? — A háztáji gazdaságok részé­ről máris nagy az igény, és saj­nos jelenleg naposcsibéből a je­lentkező igényeket még a földmű­vesszövetkezetek nem tudják ki­elégíteni. Jelenleg oly nagy a kér resiet, hogy ha még tízszer ennyi naposcsirke. lenne, az. is elfogyna. Végeredményben ez a jelenség mindenképpen örvendetes, mert mutatja a háztáji gazdaságokban meglévő hasznos termelési ked­vét. Az ellátással kapcsolatban a gondok abból adódnak, hogy nincs elegendő tenyésztojás. Másrészt az is nehezítette a dolgot, hogy a tenyésztojás szállítása több köz­ség állategészségügyi okokból való lezárása miatt akadozott, sőt szü­netelt. — Ennek ellenére elmondha­tom, hogy 1965-ben a háztáji áru­termelők több naposcsirkét kap­nak, mint amennyit tavaly kap­tak. Évről évre felmerül az a kérdés, hogy kik az elsők? E te­kintetben nincs vita. Azok, akik a megvásárolt naposbaromfi egy ré­szére a földművesszövetkezeti fel­vásárlóval áruértékesítési szerző­dést kötnek. Ez így van rendjén és ez így természetes. Itt még, elmondanám, hogy tavaly a ház­táji gazdaságok részére naposka­csát csak kis számban, naposlibát pedig egyáltalán nem tudtunk biztosítani. Ebben az esztendőben viszont 80 ezer naposkaesát és 20 (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom