Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-14 / 38. szám

8 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 1965. Miniár fii Hihetetlen dolgok történnek a világban. Itt van például ez a szálfatermetű Iván Belajev. Szlavóniában él az istenadta. Tudja mit csinált? Fogadásból ebédre vasárut evett. Az eszéki kórházban találkoztam vele. A műtét mentette meg az életét. És micsoda műtét! Utána akár vaskereskedést is lehe­tett volna nyitni. Mert volt a gyomrában jónéhány rozsdás szeg kés, meg csavarhúzó is. Csodálatos az orvostudomány! Én mondom az angyalát! Ma már nemcsak késsel, de recepttel is tudnak gyógyíta­ni. Ezt egy ismert szovjet orvos magyarázta el nekem. Azt mondta: Ide figyeljen Hári,. tudja-e, hogy a neuraszténiái betegek miben látják egyedüli menedéküket? — Nem tudom. — Hát, akkor én elmagyarázom. — és elmondta: a neu- rászténiás betegek kizárólag a receptekben, a latin konyha alkotásaiban látják. Pedig az ilyen betegeknek a gyógyszerek nemcsak, hogy nem szükségesek, de kimondottan ártalmasak is. Viszont receptet kell írni a részükre. Az orvos maga elé tette receptblokkját és írni kezdett. Aquae fontis 100.0 Illáé repetitae 40.0 Fadem destillata 12.0 Hidrogevii protoxidati 0.32 Nil alid 1.25 — Nagyon szép recept! — mondtam miután kibetűztem. Az orvos először a homlokát ráncolta, majd felnevetett — Hát még milyen hatásos. — Ennyi cifra kifejezés után biztosan csak hatásos lehet. Hogy is Híd ilyen drága gyógyszert csak úgy ukmukfukk felitlU. A váltamra tette a kezét. — Ide figyeljen. Tudja, hogy mit. jelent ez magyarul? — Nem. Lefordította a latin kifejezéseket. A fordítás a következő: Kútviz 100.0 Ugyanez ismételve 40.0 Ugyanez desztillálva 12.0 Hidrogénoxid (vagyis víz) 0.32 Az előbbiből 1.25 — És ez használ? — De még mennyire, persze, ha betartják az orvos utasí­tását. Naponta kizárólag egy-két cseppet vesznek be belőle. — íme, milyen gyógyító hatása van az egyszerű víznek. Csak egy á lényeg. Pontosan kell adagolni. Csodálatos hatása van a víznek a betegségek legyőzésé­ben, hát még a hidegnek az emberi élet meghosszabbításá.- ban! Erről akkor győződtem meg, amikor legutóbb Hollandiá­ban jártam. Itt egy híres professzorral beszélgettem a kísér­leteiről, A professzor azzal a gondolattal foglalkozik, hogy az érdemes emberek testét meg fagyasztanák és bizonyos idő után, ha már felfedezték a. betegségüket és annak gyógyítási módját, újra életre keltenék őket. Az ilyenformán örök életre fagyasztott ember csak kijönne a hűtőszekrényből és ott foly­tatná életét, ahol abbahagyta. A tudomány előtt az út a végtelenbe visz. Minden lehet­séges. Még ez is. Bár egy kicsit elgondolkodik rajta az em­ber. Én is elgondolkodtam. Milyen furcsa esetek történhetnek a jövőben! Például megfagyasztanának most egy tervezőt, aki érde­mes ember és mondjuk ötven év múlva kijönne a hűtő- szekrényből és az mondaná: kérem én tervező vagyok, háza­kat terveztem. Mi történne ebben az esetben? Visszaküldenék oda, ahonnan jött. Vagy mi történne, ha a pöffeszkedő, magát okosnak hívő igazgató mondjuk húsz év múlva felolvadna és kérné az igaz­gatói székét. Bizonyára nemcsak a széket, de még a talajt is kirántanák a lába álól. Óriásiak a lehetőségek! Az ötven évvel korábban befagyasztott drámaíró meg­döbbenve venné tudomásul, hogy az ő darabjait rég elfelej­tették. pedig annak idején őt játszották a legtöbbet. Ennek a felfedezésnek óriási jelentősége lenne annak a vitának az eldöntésében is, amely így. teszi fel a kérdést: Miért kisváros Szekszárd? Ezt a vitát véleményem szerint csak úgy lehetne eldönteni, ha Szekszárdon néhány embert befagyasztanának, aztán ötven év múlva felolvasztanának. Hogy milyen lenne a felolvasztottak elé táruló kép? Az újságban még mindig folyna a vita és a Kispipában nem lennének lyukas, piszkos asztalterítők, a Téli-kert nem lenne lebuj, a Kulacsban is változás történt: új nevet adtak neki. Milyen jó lenne megfagyni! Így mindezt megérhetné az em bér! Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Elveszett a halott Bonyodalmak egy g ikocsirablás körül Franciaországban A touloni államügyész felszó­lította a francia rendőrséget, hogy tisztázzon egy MouriIlonban, a kikötőváros egyik negyedében nemrégiben megtörtént furcsa esetet. A dolog úgy látszik túlsá­gosan kényes, mert a francia sajtó nem említi sem nevét, sem címét azoknak, akikkel a furcsa eset megtörtént, jóllehet Tpulon- ban mindenki tudja kicsodák. A bonyodalom bizonyára régen elsimul, ha a rendőrség már ki­nyomozta volna, hova lett egy 90 éves öregasszony holtteste, s a gépkocsi, amellyel együtt ellop­ták. A dolog még Szilveszter esté­jén kezdődött A család, vagyis az idős asszony fia és menye az újévi ünnepekre elutazott síelni. A házban csak lányuk, azaz az öregasszony unokája maradt. En­nek vőlegénye december 31-én meglátogatta és megkérte, hogy menjen vele, s töltsék a Szilvesz- ter-estót az ő szüleinél. — Ez bizony jó volna — mond­ta a lány —, de lei fog vigyázni a nagymamára? — Egyszerű — válaszolta a fiú, — Öt is magunkkal visszük Amikor szándékukat közölték a nagymamával, ez örömmel bele­egyezett, mivel annyi idő után ez volt az első alkalom, hogy ki­mozduljon otthonából. A vőlegény hamarosan értük ment kocsijá­val, a nagymama beszállt és el­indultak. A fiú szülei már vártak rájuk. Kedvesen fogadták őket és a nagymama állítólag igen jól érezte magát, Éjfél után kissé már elfáradt s kijelentette, hogy pihenni szeretne. Mit csinálja­nak? A fiú szülei azt mondták, nincs értelme, hogy hazautazzon, inkább feküdjön le szépen náluk, másnap aztán ha majd kipiheni magát, hazaviszik. Az öregasz- szony beleegyezett. Másnap, újév reggelén, minden­ki fáradt volt és kissé tovább pihent a szokottnál. Amikor az unoka, aki nagymamájával aludt, végül fel akarta ébreszteni, el­borzadva vette észre, hogy az öregasszony — halott. — Jaj, mit fog szólni anyám, ha megtudja, hogy nagymama meghalt? — kiáltotta kétségbe­esetten. Vőlegénye azonban feltalálta magát. * I Sen lit sem fognak megtudni — vá szólta. — Nagymamát szé­pen zavisszük, és ágyába fek­teti ül mintha ott halt volna meg, anyáéskat pedig értesítsd távir; lag. Ekl r azonban bonyodalmak merü ík fel. A holttest már meg­mer e dett és nem lehetett ko­csiba iltetni. A vőlegényt ez sem hozta zavarba, ismét feltalálta magi — Matracokba és ponyvába göngyöljük és feltesszük a gép­kocsi tetejére — állt élő újabb javaslatával. így is történt, A házbeliek se­gédkeztek, s a kocsi néhány perc­cel később megindult az öreg­asszony lakása felé. A lány mind­járt a lakásba akarta vinni a holttestet. vőlegénye azonban óvatos volt. — Várjál — mondta — előbb nézzünk szét, szabad-e az út, ne­hogy valaki észrevegye mit csi­nálunk, s kitörjön a botrány; Felmentek a lakásba és miután megállapították, hogy a beszállí­tásnak semmi akadálya, néhány perc múlva visszatértek az utcá­ra. A gépkocsinak s vele együtt a holttestnek azonban akkorra már hűlt helye volt... Valaki nyilván ellopta az utcán veszteglő gépkocsit anélkül, hogy fogalma lett volna, mi van a te­tejére erősített csomagban. El­képzelhető megrökönyödése, ami­kor végül megállt és felbontotta? Nagy kérdés, mit csinált a holt­testtel. Talán a tengerbe dobta? esetleg elásta. És hova lett a gép­kocsi? Eddig nem sikerült ráta­lálni. A család helyzete most két szempontból is kellemetlen. Mi­vel abban reménykedtek, hogy maguk is megtalálják a holttes­tet, nem jelentették az esetet a hatóságoknak. Most felelősségre vonják őket halottrejtegetésért? A másik, nem kevésbé kellemet­len körülmény, hogy addig nem juthatnak hozzá az örökséghez, míg a holttestet meg nem talál­ják. Másképpen ugyanis, nem tudják .bebizonyítani, hogy az öregasszony meghalt.. Strip-tease a börtönben *> Éjszakai tivornyák egy bajorországi fogházban A müncheni bíróságon nem­régiben megkezdték a stadelheimi börtön igazgatójának és bűntár­sainak perét. Azzal vádolják őket, hogy a felügyeletük alatt álló börtönt valóságos éjjeli mulatóvá alakították át. Edmund Espertshueder börtön­igazgató kihallgatása folyamán kijelentette: „Nekem túl jó szí­vem van ehhez a mesterséghez”, „Igen — válaszolta némi gúnyai az államügyész —, a törvény arra kényszerítette, hogy a legnagyobb szigorral járjon el, jószívűsége azonban a fegyencek pártjára ál­lította”. Ugyanakkor azonban hozzátette, hogy Espertshueder bizonyos kedvezmények ellenében elérte, hogy az egyik fogoly, aki­nek étterme volt, családjától bi­MORZSÁK NAGYMAMA A MOTORON Az unoka nagymamáját viszi a hátsó ülésén. A nagymama aggód­va figyeli, hogy az unoka hol a jobb. hol a bal kezét nyújtja ki j jelzés képpen, majd rászól: | — Fiacskám, fogd csak mind a két kezeddel a kormányt. Majd én figyelem, hogy esik-e az eső. <r­1 BEVÁSÁRLÁS — Végre egy hasznos találmány — kiált fel bevásárlás után a há­ziasszony. — Tisztítószer, ami ki­szedi az összes többi tisztítószer által ejtett foltokat. ! ÜGYVÉDNÉL I — Válni szeretnék a férjemtől. Ot éve vagyunk házasok és ösz- f szesen háromszor szólt hozzám. íi — Hát bizony nem valami be­szédes. És gyermekeik vannak? — Van, három. I IDEGORVOSNÁL j — Doktor úr, nagyon aggódnr : a fiam miatt. Órákig üldögél . _ homokban és homokvárat épít. — De kérem, miért baj ez? — Azért, mert a felesége azt mondta, hogy ha ez így megy to­vább, elválik tőle. * MIRE JÖ EGY GYEREK? A főnök megrója a tisztviselőt: — Már harmadszor alszik el az íróasztalnál. — Igazán sajnálom, de a kis­fiam annyit bőg, hogy már napok óta nem hunytam le a szemem. — És nem hozhatná magával ide az irodába? * SZEMPONT KÉRDÉSE A bányavidék lokálpatrióta la­kója a hegyekben nyaral, — Véleményem szerint túl tisz­ta itt a levegő. — mondja. — Szeretném látni, amit belélegzem. * ŐSZINTESÉG Érdeklődő kérdezi a horgásztól: — Ma sem fogott semmit? — Sajnos, semmit. Az idén még a legnagyobb hazugok sem fogtak semmit. zonyos adományokat és ajándéko­kat kapjon, s hónapokig díjtala­nul étkezett fegyence éttermében? A család abban a reményben adta neki az ajándékokat és élelmiszer­küldeményeket, hogy eljuttatja a fogolynak. Espertshueder azon­ban mindezt szépen megtartotta magának. Hasonló dolgok történ­tek egy mérnök feleségével is? aki szintén Standelheimben töl­tötte büntetését. A szegényebb sorsú foglyokkal azonban ezt nem lehetett megcsinálni, így hát Es­pertshueder kisebb összegeket köl­csönzött nekik, apróbb szükség­leteik beszerzésére, jó magas ka­mattal. A börtönigazgató tehát megelé­gedett azzal, hogy kisebb-nagyobb ajándékokért és juttatásokért előnyben részesítse foglyait. Alá­rendeltje, Adolf Strasszer azon­ban .más módon gyakorolta „jó­szívűségét”. Megtetszett neki egy Adelheid nevű, 23 éves pincér- -lány, aki néhány hónapos bünte­tését töltötte a fogházban, és éj­jelente meglátogatta cellájában, és ajándékokat vitt neki. Ez sem volt azonban elég. Az éj leszáll­tával a folyosókon valóságos strip- tease-bemutatót rendeztetett vá­lasztottjával. A nézőközönség né­hány kivételezett fegyencből és fegyencnőből állt. Adelheid azon­ban hamarosan megtudta, hogy lo­vagja nős, és három gyermeke van. Ezért szakított vele és egy másik börtönőrt, Walter Baumlert választotta helyette. Stadelheimben azonban a fe­gyencek és a jószívű börtönőrök gyakran rendeztek társasesteket is, amelyek olykor valóságos or­giákká fajultak. Nem hiányzott az ital sem, amelyről a börtön­őrök gondoskodtak. A zenét a börtönigazgató rádiókészüléke szolgáltatta. A hölgykoszorú a női osztály lakóiból került ki, a lovagok pedig a börtönőrökből és néhány kivételezett fegyencből. A bíróság a börtönőröket most megvesztegetéssel, prostitúcióra való csábítással és hivatallal való visszaéléssel vádolja. A tárgyalás előreláthatólag hetekig eltart és valószínűnek tartják, hogy a vád­lottakat szigorúan megbüntetik?

Next

/
Oldalképek
Tartalom