Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-02 / 27. szám
1965. február 2. fOLNA MEGYEI NfiPtJjSÄÖ 5 Inkognitóban a cipőbörzén a Duna Cipőgyár kultúrtermében vége felé közeledik a második negyedévi cipőbörze. Itt dől el, miből, mennyit rendel a kereskedelem. A Bonyhádi Cipőgyár két szakemberével nyitunk be a hatalmas terembe, ahol harminc-negyven férfi vitatkozik elmélyülten, csak két nőt látni, akik jegyzetelnek. Ügyet sem vetnek ránk, teljes a hangzavar: — Budapestből ötezer! — A 65—402-t más bőrrel szeretném! — Nem vállalom! — Debrecen 12 000-et rendel! Számok röpködnek, valaki felugrik, magyaráz, mások cipőt lóbálnak, izgatott, valódi börzehangulat. Szakembereknek megszokott látvány, de nekem idő kell, amíg észreveszem a látszólagos zűrzavarban a szigorú rendet. Valaki a modellszámokat kiáltja. utána bemutatják az elő- börzén már kiválasztott cipőt, módosításokat kérnek, rögzítik a végleges számot, de mindezt szigorú pontossággal. Ezen a börzén, mint megtudom, lényeges változások már nem várhatók, jobbára ugyanazokat a modelleket rendelik, mint az elmúlt negyedévben Vagy talán mégsem? Távolabb ugyanis kis kör alakult ki. Középen sötét zoknis férfilábon világos szandál. A láb tulajdonosa, a rögtönzött manöken kényszeredetten feszeng, mert körülötte csúfondáros megjegyzések repkednek: — Ez is szandál már? Még ilyet! — Pfuj, mint egy tepsi! Milyen széles, formátlan. pedig nem is olyan csúnya, talán egy kicsit szokatlan. Megsajnálom a viselőjét, mert közbekiáltok: — Nekem tetszik! Mély csend, utána rögtön kétkedő kérdések: — Valóban tetszik? Megvenné a férjének? — Nincs férjem, de ha volna, megvenném. — Tartok ki most már az álláspontom mellett. Néhány ember talán egyetért yelem, de senki nem helyesel. Egy cipő csak. mégis nehéz dönteni, mert a többi ember szemével kell nézni: — Vajon kiknek tetszik rajtam kívül? Eljutottunk hát a legfontosabb kérdésig. Az ipar, vagy a kereskedelem felelős a sok elavult fazonért? Régi, önmagába visszatérő görbéjét nem is próbálom kiegyenesíteni, de néhány szakembert szeretnék megszólaltatni, legalább egy gyár termékeinek a kiválasztásánál lássak világosan. Mindenki azt hiszi, hogy magam is Bonyhádról jöttem és ezt a számomra kedvező tévedést nem szeretném felfedni. Először Bogorin Egont, a Pécsi CNV igazgatóját kérdem, hogy mi a véleménye a kollekciónkról? — Maguknál Bonyhádon nincs probléma. Általában a megszokott fazonokat gyártják, kevés kivétellel elégedettek is vagyunk. Petrovics István, az áruforgalmi osztály vezetője meglepő kijelentést tesz: — Miért akarja, hogy újabb fazonokat rendeljünk, hiszen nincs is semmi új maguknál! Egyiknél így van a tűzés, másutt úgy, de nem változtat a lényegen. így nem jutunk dű......lőre. ,.Kis t ámadást kockáztatok meg, ezúttal Kovács Józsefnél, a Debreceni CNV igazgatójánál, akiről azt hallottam, hogy egyike a „legrugalmasabb” megrendelőknek. Újpesten A szandál Látom már — Miért nem rendeltek abból a férfi bundacipőből, amely exportra már bevált, de nálunk azt kifogásolták, hogy puha az orra? — Az idén nem is volt tél. Harminc százalékkal több bundacipőt gyártottunk, mint amennyi elfogyott. Maga mit csinálna a megmaradt készlettel? — Jövőre kevesebbet gyártanék talán, de egész biztos, hogy ez a modem fazon raktáron maradt volna? — Tartott közvéleménykutatást a gyárban? Melyik fiatal venne ebből a fazonból? — Nem kérdeztem. Sok fiún láttam antilopszerű félcipőt. — Igen, hasított bőrből, 110 forintos árban. Ilyen olcsón szívesen divatoznak a fiatalok, de ha négyszáz forintos bundacipőt rendelünk, kérdés, hogy elfogy-e? Megemlítem, hogy nem ártana néhánynapos véleménykutatással egybekötött bemutatót tartani, és ennek a tapasztalatait hasznosítani. — Ilyen véleménykutatást nem is egyet tartottunk már, — mondja. — Mindenki igényét mégsem elégíthetjük ki. Hiába gyártjuk a többség által szépnek ítélt fazont, elégedetlenkedők mindig lesznek. Mindenkinek nem tudunk kedvére tenni. Kovács József szavaiból éreztem a felelősséget és bevallom őszintén, csak inkognitóban mertem vitázni vele. Tréfás lendülettel adott új fordulatot hibakeresésemnek: Jó volna TTha maguk, fiatal szakemberek itt is próbálkoznának, a kereskedelemben. Itt szélesebb síkon cselekedhetnének, mint egy gyár falain belül. Tudja, mennyit jelent éves forgalomban a Bonyhádi Cipőgyár termelése a cipőiparban? Két százalékot. Mi perli e sokkal többért, felelünk. EMBEREK KÖZÖTT Á kirendeltség vezető Reggelenként útjának első állomása Szekszárd, A megyei tanács felvásárlási osztályán rendszerint akad megbeszélni, összeegyeztetni, vagy éppen veszekedni való. Ezért, ha csak teheti, a megyeszékhelyt nem kerüli el. Beosztása kirendeltségvezető. Baján lakik, a kirendeltség Bátaszéken működik és neki, valamint „embereinek” munkahely, egész Tolna megye. Sovány képű, apró termetű ember, és az a bizonyos szívós típus, aki, ha egyszer megkezd valamit, nem hagyja befejezetlenül, semmi pénzért. Kapta például azt a feladatot, hogy Tolna megye közös gazdaságaiban meg kell honosítani a pulykát. Maradéktalanul végigvitte azt, ami ebből a tennivalóból rá tartozott. Az 1950-es évek végén árupulyka még nem volt a megye nagyüzemeiben. 1964-ben pedig már tízezerszám szállították a népgazdaságnak, a belföldi és a külföldi fogyasztóknak. Mindez természetesen sok ember érdeme, de a kirendeltség-vezető is azok között van, akiknek nem számított a fáradság akkor, amikor a pulyka meghonosításáról volt szó. A szakmáját szerető, a munkájának élő emberek csoportjába tartozik. Egy alkalommal hosszú és fárasztó egész napos tanácskozás után Kiskunhalasról hazafelé tartottunk, s neki még volt kedve az egyik Bács megyei termelőszövetkezet baromfifarmján körülnézni, s a gondozókat kérdésekkel ostromolni. Persze nyomban tanácsokkal is ellátta őket; az ilyen hasznos, hivatali hatáskörtúllépést gyakran, valamint szíve- sen-hosználja. — Amit szívvel, kedvvel csinál az ember, az soha nem lehet fáradság, az mindig öröm — ezt vallja. A közös gazdaságokban jól ismerik. De nem kell őt bemutatni a földművesszövetkezetek baromfi- és tojásfelvásárlóinak sem, mert időről időre mindenütt pontosan meg szokott jelenni. A kirendeltség, amelynek az élén áll, nem nagy. Néhány emberrel dolgozik, mindegyik járásra jut egy-egy területi szaktanácsadó. Ezek az emberek a közös gazdaságokban nem csupán a szerződések megkötésével foglalkoznak, hanem a baromfigondozók, a termelőszövetkezeti állattenyésztők hasznos segítőtársaiként munkálkodnak. Sok közük van ahhoz, hogy évről évre csökken „árubaromfi-vonalon” az elhullás, javul a takarmányértéke- sülés és a gazdaságok többsége 8—10 hetes korban egy kilogrammos átlagsúlyban szállítja az árucsirkét. Az viszont elsősorban a kirendeltségvezető emberi tartásával magyarázható, hogy a területen működő beosztottak fegyelmezetten látják el munkájukat, nem élnek vissza beosztásukkal, szóval közmegbecsülésnek örvendő emberek. S még valamit: Tolna megyében mind a háztáji, mind a közös gazdaságokban évről évre mennyiségi és minőségi fejlődés figyelhető meg a baromfi- és a tojás termelés terén. A kirendeltségvezető büszke erre. Joggal. Egyébként Kovács Bélának hívják, a Baromfiipari Országos Vállalat Kiskunhalasi Gyáregysége Tolna megyei kirendeltségének vezetője. Sz. P. Tűz a szekszárdi kórházban GAZDAGODOTT AZ ORSZÁG Nincs már gond Zalaegerszeg és környéke kenyérellátására. Az automatikus berendezésekkel felszerelt új kenyérgyár két műszakban napi 100 mázsa kenyeret süt. Jane Mansfield férjei hajba kaptak Jane Mansfield, az impozáns domborulatairól ismert hollywoodi filmszínésiznő volt férje, a magyar származású Mickey Hargitay és jelenlegi férje január 15-én hajba kaptak, s majdnem súlyos verekedés támadt a dologból. Hargitay, a volt Mister izom- kolosszus ugyanis meg akarta látogatni gyerekeit volt felesége lakásán. Matt Climber, a színésznő jelenlegi férje azonban közbeié-1 péti és nem akarta beengedni Hargitayt. Parázs vita, majd pedig dulakodás keletkezett. Az asszony és a személyzet közbelépésére azonban sikerült a kedélyeket mégis lecsillapítani, s az összecsapás nem fajult botnány- nyá. Talán jobb is. mert Mister izomkolosszus alighanem emberére talál Matt Climberbem, aki ugyancsak izmos legény és jó ! hírű ökölvívó. Részt vettem hát a cipőbörzén, de nem kaptam feleletet a kérdésemre, a CNV embereit hallgatva úgy éreztem, nekik is több ember közé kellene eljutniuk — ha másképpen nem. inkognitóbám (Moldován) Szombaton a késő esti órákban tűz ütött ki az „öreg kórház” barakk-épületeiben, ahol ideiglenesen a szülészetet helyezték el. A tüzet azonnal jelentették a szekszárdi állami tűzoltóságnak, akik rögtön a helyszínire siettek. Rövid idő alatt lokalizálták a tüzet, nem tudott az épületre átterjedni. Anyagi kár jelentéktelen, személyi sérülés nem volt. A tüzet elektromos zárlat okozta, a beépített vezetékek gyulladtak meg. A ház külsőre nagyon szép volt. Két baja volt csak. Süllyedt és az alagsorában mindig felgyülemlett a víz. A süly- lyedést megakadályozták kivették a szintet jelző vasat: ne lássák a lakók, mikor, mennyit megy lejjebb az épületük. A süllyedés egyébként is nagyon relatív. Ha a földszintiek az első emelet mennyezetén keresztül tudnak kijönni az épületből, az süllyedés lesz, de ez a néhány centi, igazán semmi. Ettől legfeljebb a falak repednek meg. A házat bizottságok szemlélték meg és mindannyiszor megállapították: a föld az oka min- dennek, ez az átkozott anyaföld, amely már egy rongyos három emeletes hazat sem bír el. És ez gondot okozott. Mert ugye a földet nem lehet felelősségre vonni. Még bírósági úton sem. Nem. lehet odaállítani a bíróság elé és elmenny- dörögni: — ön bűnös, mert a gondjaira bízott házat csúszni hagyja! És a föld bűnös volt más^szempontból is. Bűnös volt, mert ősz- szetörte a szennyvíz- csatornát és nem szólt a tervezőknek: így nem lehet belémhelyezni ezeket a szennyvízcsatorna- csöveket. mert így pontosan ellenkező irányba megy a víz, mint amerre akarják. Ezért bizony szólni kellett volna a földnek. Bűnös mulasztást követett el és ráadásul összetörte az emberalkotta csöveket. Ezért a fejét kellene venni! Ha lehetne! Ha lenne rá jogszabály, ha bíróság elé lehetne állítani! De, nem lehet! Pedig ideje volna már bíróság elé állítani. Mert nagyon elszemteleheäik. Most már odáig vetemedett, hogy nemcsak a szennyvizet nyomja be a fáskamrákba, hanem a talajvizet is. Látszik, hogy erőlködik, beleizzad a nagy igyekezetébe, de azért csak nyomja piszkos izzadságát! A lakók meg merik a vizet. Kézről kézre adják a vödröt, hordják a föld izzadságát. És megismétlődik a ballada. Csak másként. — Amit kimernek este, feltelik reggelre! Ezt pontosan ellenőrzik a szakemberek. Mindennap megjelennek nek, szidják a piszkos anyaföldet. Vitatkoznak: ki a hibás, kinek mit kell tennie. A vita eredménye: nem tesznek semmit és a földet okolják. A lakók meg hordják a vizet. — Amit kimernek este, feltelik reggelre! így ment ez egy ideig. Az egyik lakónak a következő ötlete támadt az egyik napon. Ne hordják a vizet. Ha már van víz, akkor miért ne használhatnák ki a vízadta lehetőségeket. A fás- kamrákban, a folyosókon rendezzenek be kacsafarmot, a szennyvíz hizlalja a kacsákat, fedett is lesz, így a kacsák meg sem betegedhetnek, és ha sikerül, akkor a kacsákból pénzhez is juthatnak. A lakók megszavazták, jó, legyen kacsafarm. Kint, a ház mellett megépítették a fáskam- rákat és próbaként húsz kacsát levittek a régi fáskamrák helyére, a mosókonyhába, a raktárba, a szárítóhelyiségbe, hogy meggyőződjenek az eredményről. A kacsák szépen fejlődtek. Egy napon azonban bizottság jött ki az épülethez. írást lobogtattak. A feljelentést. Valaki feljelentette a lakókat, hogy a belvárosban, a bérház alagsorában kacsatelepet létesítettek, holott köztudomású, hogy a belváros területén tilos kacsát tartani. Erre paragrafus is van. Mindezt elmondták a lakóknak és nyomban ítéletet is hirdettek. A kacsákat elkobozták és ötezer forintra büntették meg a ház lakóit. A büntetést azóta már ki is fizették. Es mos1 kórusban szidják a földet. Az átkozott anyaföldet, amely ilyen nagy bajba keverte őket. SZÁLAI JÁNOS negyen-áten, hümmög SÚLYOS KIHÁGÁS!
