Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-28 / 50. szám

10 ÍOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1965. február 28. Veres Győző követői Megyénkben nem működik súlyemelő-szakosztály, legalábbis hivatalosan nem, de illegálisan igen. Bármilyen furcsán is hangzik, a szedresi súlyemelő-szakosztály il­legálisan működik. Bár többször bejelentették a község sportveze­tői a megyei TS-nek' kérelmüket, hogy a súlyemelő szakosztályt meg akarják alakítani, a megye- székhelyen mindig mereven el­zárkóztak a kérés elől. Hogy miért? Mert a szabályok szerint ökölvívásban és súlyemelésben csak vizsgázott edző mellett foly­hat oktatás, sportolás. A szedre- sieknek viszont ilyen edzőjük nincs. A megye tehát jogosan utasí­totta el a kérést, de ezt a szed­resi fiatalok nem vették tudomá­sul. Ök három év óta minden este — télen, nyáron egyaránt — a község szélén lévő ház egyik földes szobájában összejönnek, és folytatják ezt a nagy erőt, álló- képességet igénylő sportot; A 4x3' méteres szobában mindössze egyl petróleumlámpa világítja meg a< helyiséget, és példaképüket, Ve-' rés Győzőt, akinek fényképét a1 bejárattal szemben szögelték fel. Andi János mindössze 19 éves, a szakosztály vezetője és „társa-' dalmi edzője”. Elmondotta; erő-' sí tő gyakorlatoknak kezdték a' súlyemelést és fokozatosan úgy' megszerették, hogy ma már semmi' pénzért nem mondanának le róla.' Két éve a nyarat Kiskunfélegyhá­zán töltötte, és ott részt vett a súlyemelő-szakosztály edzésein. Néhány hét alatt nagyon sokat' tanult. Visszatért Szedresre, már' a kiskunfélegyházi tapasztalato-' kát használta fel a gyakorlatban.' De figyelték az országos lapokat,' a szakfolyóiratokat, amelyek súly-' emeléssel foglalkoztak. Nemcsak' a szakcikkeket, de az eredménye-' két is figyelemmel kísérték, és rá-' döbbentek, hogy az illegalitásban' dolgozó szakosztály versenyzőinek1 nem kell szégyenkezniök az ered­mények miatt. Az alábbi tábláza-' tot az edzésnaplójukból vettük ki:' Andi János, 19 éves (könnyűsúly) Tesinszky János 18 éves (könnyűsúly) Nagy József .20. éves (pehelysúly) Domokos Ferenc 18 éves (légsúly) Balogh László 16 éves (serdülő, pehelysúly) Szlaninka István 18 éves (könnyűsúly) Andics József 18 éves (könnyűsúly) Ezeket az eredményeket nem a sportfelszerelések gyárában ké­szült, hanem a gépállomás segít­ségével készített súlyzóval érték el. Igaz, hogy ígéretet kaptak egy új súlyzóra, de az sajnos még ma is csak ígéret. Amikor megmondtuk, hogjf a megyei sportszerv miért nem en­Nyomás: Szakítás: Lökés: Ossz: 95 95 130 320 75 60 80 215 65 60 85 210 72.5 60 60 212,5 62.5 65 80 207,5 85 67,4 97,5 250 75 77,5 97,5 250 gedélyezi hivatalosan a szak­osztály működését, Andi János azonnal jelentkezett: — Hajlandó vagyok a segédoktatói tanfolya­mot elvégezni, hogy végre hiva­talosan is működhessünk. Szeret­nénk, ha megértenék törekvé­seinket és támogatnának úgy, mint ahogy ezt a gépállomás és a köz­ség sportvezetői teszik. Berkes Judit és Istella Erzsébet, a medinai általános iskola VII. osztályos tanulói három év óta rendszeresen sakkoznak. Ennek eredménye, hogy a szekszárdi járás úttörő sakkválogatottjának tagjai lehettek. Mindketten szerepeltek Kalocsán, az országos út­törő bajnokságban is g. legjobbak között végeztek. Képünkön balról Istella Erzsébet, jobbról Berkes Judit. — ökölvívóink szép sikert értek el vasár­nap. — Illő is, hogy vég­re helytálljanak, elég csúfos vereséget szen­vedtek két hete Pécsett, illetve Tapolcán. —■ A bonyhádiak pé­csi veresége nem meg­lepetés, annál inkább két szekszárdi ökölvívó magatartása. Értesülése­ink szerint ők áttértek atlétikára. — Abbahagyták az ökölvívást? — No nem egészen, csak az ugrást gyakorol­ták az ablakon át és éj­szaka egy kicsit „szóra­koztak”. Másnap aztán a tapolcai versenyzők­nek már könnyű dolguk volt velük szemben. — Erről nem is tud­tam. — Bizony, ilyesmivel nem nagyon dicsekednek a sportolók, de ha a legkisebb problémájuk van, akkor már telesír­ják a várost, és „meg­magyarázzák” miért nem ment a bunyó. — Mit csinálnak lab­darúgóink? ■— Az NB III-asok a Felszabadulási Kupáért küzdenek több, kevesebb meglepetéssel. A me­gyebajnoki csapatok meg most térnek át a for- mábahozásra. — Mi van az erősíté­sekkel? — A csapatok vezetői hallgatásba burkolóznak. Mindegyik meglepetést tartogat a rajira. Majd­nem mindenhol van egy­két változás. Például Pongó Gerjenből Tolná­ra kérte átigazolását, Bazsonyi Szakosról, míg Buckó Iregszemcséről Fornádra megy. — És mi van a Dom­bóvári VSE játékosával, Kőművessel? — Ki lát itt tisztán! Egyik órában azt mond­ják elrhegy Komlóra, a másik órában viszont már újra Dombóvárott játszik. Szerintem ha valaki menni alcar men­jen, nincs értelme, hogy könyörgéssel tart­sák vissza. kellett mutatni a minő­sítését, és kiderült, hogy csak segédoktató. Na meg egy-két dolog ezen­kívül. — Akadnak még hi­bák. A Népújságban lát­tam a héten, hogy egy bátaszéki atlétának a fényképe fordítva jelent meg a sportrovatban. Az illető a kötélen a rúd­ugrás gyakorlatát végez­te. viszont az újságban úgy nézett ki, mintha indiai kígyóbűvölő, aka­rom mondani kötélbű­völő lenne. — Talán a fényképe­zőgépet fordítva fogta a riporter! — De az is előfordul, hogy nem tartanak ha­nem egyenesen küldenek valakit. — Ha az illető jóké­pességű, akkor azt nem tudom feltételezni miért tennék? — Pedig elhihetik, hogy így van. Az egyik NB III-as csapatunktól az edző úgy távozott, hogy rriegmutatták az utat, merről jött. •— És mi volt az oka? — Sok minden. Töb­bek között szakoktatói minősítés alapján kötött szerződést. A baj akkor kezdődött, amikor be — Erről szó sincs. Csak a nyomdában for­dították meg a klisét. — Vannak fordított dolgok és meglepetések. — Igen. A Ferencvá­ros elnökének Szekszár- don tartott előadását mindössze 21-en hallgat­ták végig. Ebből is 10 a TS-apparátushoz tarto­zott­— Régóta mondom: Szekszárdon nem érde­mes ilyet rendezni. Sok­kal hálásabb a vidéki közönség. — A háláról jut eszem be, hogy intézőnek sem hálás dolog lenni. — Labdarúgó-intéző­nek? — Igen. Talán isme­ri a Bogyiszlón történ­teket? — Nem. — Majd elmondom: Még az ősszel történt, hogy a bogyiszlói csa­pat Bátara utazott baj­noki mérkőzésre. Egy tizenhat éves legényke — aki időnként az ifjú­sági csapatban játszott — is felült az autóra. Az intéző leszállította, mert vidékre csak olyanokat visznek, akik rendszere­sen elmennek a csapat­tal. — Mi van ebben kü­lönös? Az intézőnek adok igazat. — Látszólag a gyerek is igazat adott, de két hét múlva, amikor a kocsmában összetalál­koztak, és ott felelősség­re vonta■ az intézőt. Ek­kor az intéző kihívta az udvarra, és hogy mit, azt nem tudni, de vala­mit magyarázott neki, mert a csattanást lehe­tett hallani. — Mi lett a folytatá­sa? — A gyerek hazasza­ladt az apjáért, együtt elmentek az intéző la­kására ahol a konyhaaj­tót betörték, és a kezük­be kerülő bútorzatot ösz- szetörték. — Ezzel vége az ügy­nek? — Nem. Pontot a szekszárdi járásbíróság tesz az ügyre. Kell-e a lesszabály? Ki van mellette és ki ellene? — A lesszabály a labdarúgás alapvető szabálya — Várjuk jún'nh 17-ét, az International Board döntését Előbb egy kis történelem: Kezdetben semmi sem volt. Egy szabály sem létezett. Mindenki úgy rúgta a bőrt, ahogy tudta. Azután nézeteltérések támadtak, szükség mutatkozott a szabályok bevezetésére. Egy szép napon kitalálták a lesszabályt is. 1925-ig a régi lesszabály szerint, a játékos minden olyan esetben lesen volt, amikor az elleniéi ka­pujára törve nem találta magát szembe legalább három játékossal. 1925-ben módosították a lesszabályt. Azóta a csatár lesre fut, ha csak a kapus van előtte. A labdára váró csatárnak tehát ügyelnie kell arra, hogy a labda birtokba vétele előtt ne csak maga a kapus maradjon előtte, hanem az ellenfél csapatának leg- alább még egy játékosa. És ez a pálya egyik teljes felére vonatkozott. Ez a legutóbbi módosítás azután magával hozta a WM-rendszert (há« rom hátvéd, két fedezet, őt csatár), amely csaknem mindenütt feledtette a r&gi felállítást (két hátvéd, három fedezet, öt csatár). 1965. június 17 A labdarúgás hívei ezt a napot vár­ják. A skóciai Edinburghban ezen a napon játszik kísérleti mérkőzést két skót csapat, s a legfigyelmesebb szem­lélek bizonyára az International Board, a FIFA egyetlen olyan szak- bizottságának tagjai lesznek, akiknek jogukban áll a labdarúgás szabályain változtatni. Ezen a mérkőzésen új lesszabály lesz érvényben, olyan, amelyet so­kan ajánlottak. Sokan már láttak ilyen szabályok alkalmazásával meg­tartott mérkőzést. Az új szabályoknak azonban egye­lőre sok az ellensége. És ezek közül a legtöbben azt szeretnék a legjob­ban, ha azt a skóóiai kísérleti mér­kőzést meg se tartanák, s ha a les­szabályon mit sem változtatnának. Milyen módosítások várhatók? A FIFA felelős vezetői nem egy esetben kijelentették, hogy csak egyetlen módosításról lehet jelenleg szó. Mármint arról, hogy a 16-os vo­nalát meghúzzák úgy, hogy a két ol­dalvonalat összekössék. S a les majd csak abban a 16 mé­teres övezetben lehet. A pálya több részén szabadon helyezkedhetnek el a játékosok^ a lestől nem kell tar­taniuk. Arról tehát egyelőre szó sem le­het, hogy a lest teljesen töröljék, mint ahogy azt többen javasolták, sőt Milánóban már egy ilyen kísérleti mérkőzést le is játszott az Inter és az Atletico Madrid. Herrera nem kis meglepetésére, ez a mérkőzés csapa­tának súlyos vereségével fejeződött be. ö tehát, akit nem kevesen azért neveztek el a labdarúgás sírásójának,- mert csak a bunkerrendszert szorgal­mazta, máról holnapra nem válha­tott az új játékfelfogások apostolává. Volt még több javaslat a labdarúgó- játékszabályaink módosítására, de jú­nius 17-én, az edinburghi kísérleti mérkőzés után az International Board csak egyetlenegy módosítás elfogadá­sát teszi napirendre. Afl/t mondanak a szakértők ? Alf Ramsey, az angol válogatott technikai igazgatója, diplomatikusan válaszolt: — Várjuk meg a mérkőzést, ha már hivatalosan is elrendelték, hogy le kell játszani. A játékosok körében nagy az érdeklődés, s nem egy klub­ban a játékosok kezdeményezésére már több ilyen kísérleti mérkőzést le is játszottak, amely ellen nekem nem lehet semmi kifogásom, mert általában helyeslem a tapasztalat- gyűjtést. Jimmy Greaves, az angolok egyik legjobb játékosa már sokkal határo­zottabb volt. ■—Jó dolgunk lesz nekünk csatárok­nak. Talán csak az nem tetszik, hogy olyan sokszor kell majd a felezővo­nalig visszatérnem, hogy az ellenfél újra kezdhesse a játékot... Greaves tehát arra céloz,- hogy a módosítás eredményesebbé teszi a csatárok játékát, hogy a nézők sok* kai több gólt fognak látni. Albert Sing, a svájci Grasshoppers edzője: — Értelmetlennek tartom; hogy a lesszabályon módosítanak. Félek, hogy a labdarúgás majd a nagypályás ké­zilabdára fog hasonlítani, hogy me­zőnyjátékot majd egyáltalán nem is látunk. Úgy vélem, hogy a labda­rúgás válságának diagnózisát hami­san állították fel. A védelmi rend­szert nem a lesszabály kényszerítette a játékosokra,- hanem az a« körül­mény, hogy senki sem akar vesztes lenni! Henri Skiba, a svájci La Chaux-de- Forde edzője: — Miért ne? Ha a gyakorlatban jó­nak bizonyul, mindenki Örülni fog neki. Valamit igazán tenni kell; » úgy vélem, hogy nemcsak a lessza­bályon, hanem a labdarúgás többi szabályain is változtatni kellene a?s eredményesebb játék érdekében. Latisev, a legismertebb szovjet já­tékvezető: — Csupán ezzel az ajánlott módosí­tással még semmi különöset nem le­het elérni. A játékosok majd elhe­lyezkednek a 16-os vonal közelében,- s aki majd a saját tizenhatosából szöktetni tudja az ellenfél tizenhato­sának közelében leskelődő csatárát, az majd igen hasznos játékosnak bizo­nyul. De ilyen hosszú és pontos lövé­seket senkitől sem várhatunk. MorozoVi a szovjet válogatott ed­zője: — A módosítást jelentősnek tartom. A szabályok némelyike igazán meg­érett arra, hogy változtassunk rajta. De hogy melyiken és mit, azt csak úgy tudnánk meghatározni, ha sokkal többet kísérleteznénk. Ezért akár nemzetközi tornákat is érdemes lenne szervezni azzal a feladattal, hogy mindegyiken egy-egy új szabályt pró­bálnánk ki. A gyakorlat azután meg­mutatná, hogy mit kell tennünk. Száz szónak is egy a vége: csak örülhetünk annak, hogy a konzerva­tívnak ismert International Board; a játékszabályok módosítására egyet­len illetékes szerv végre belátta, hogy cselekednie kell. S hisszük, hogy a jövő évi labdarúgó-világbajnokságon majd nem látunk annyi bunkert, mint három évvel ezelőtt Chilében. Hét csapat nevezett a megyei asztalitenisz csfe-re A megyei asztalitenisz-szövet­ség felhívására hét csapata je­lentette be, hogy részt kíván venni Tolna megye 1965. évi asztali tenisz-csapatbajnokságán. A bajnokság első fordulójára március 7-én kerül sor. A baj­nokság sorsolása: Március 7: Szekszárdi Petőfi— Döbröközi Tsz SK, Kocsolai Tsz SK—Dombóvári Vasút, Nagykó- nyi Tsz SK—Bonyhádi Vasas, Tolnai , Vörös Lobogó szabadna­pos. Március 14: Dombóvári VSE— Nagykónyi, Döbrököz—Kocsola, Tolna—Sz. Petőfi, Bonyhádi Va­sas szabadnapos. Április 18: Kocsola—Tolna, I Nagykónyi—Döbrököz, Bonyhádi Vasas—Dombóvári VSE, Sz. Pe­tőfi szabadnapos. Április 25: Döbrököz—Bonyhá­di Vasas, Tolna—Nagykónyi, Sz. Petőfi—Kocsola, Dombóvári VSE szabadnapos. Május 9: Nagykónyi—Sz. Pető­fi, Bonyhádi Vasas—Tolna, Dom­bóvári VSE—Döbrököz, Kocsola szabadnapos. Május 16: Tolna—Dombóvári VSE, Sz. Petőfi—Bonyhádi Va­sas, Kocsola—Nagykónyi, Döbrö­köz szabadnapos. Május 23: Bonyhádi Vasas— Kocsola, Dombóvári VSE—Sz. Petőfi, Döbrököz—Tolna, . Nagy- I kónyi szabadnapos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom