Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-26 / 48. szám
1665. február 26. TOLNA MEGYEI VÉPŰJSAO MI A PANASZA?” Jellegzetes kórházi csend mindenütt, pedig jónéhány várakozó ül, vagy sétál a folyosókon. Megszokott napi életét éli a rendelő- intézet. Egymásnak adják a kilincset a betegek és kifelé jövet egyiknek-másiknak örömtől sugárzik az arca. Többet már nem kell jönnie! Senki sem jár szívesen a rendelőintézet különböző osztályaira, de ezt a „szükséges rosszat” mégis kénytelenek „elviselni” az embe- ' rek, hiszen az egészségük függ tőle. — Én már két hónapja járok ide, szinte minden orvost ismerek — mondja egy nagybajuszú bácsi a mellette várakozó, bekötött kezű férfinek. — Amikor azt hiszem, hogy már teljesen egészséges vagyok, mindig találnak bennem valamit, ami nincs rendjén. — Már alig várom, hogy meggyógyuljon a kezem — válaszol a bekötött kezű. — Pont rosszkor jött ez az üzemi baleset. Szabadságra akartam menni Debrecenbe, édesanyámékhoz. Most oda a disznóölés. Ilyen beszélgetések közepette várakoznak az emberek. így könnyebben eltelik az idő, míg sorra kerülnek. Egy ajtóval tovább kismamák üldögélnek, ölükben, vagy karjukon a kicsinyeikkel. Az ajtón nagy betűkkel: s, Gyermekgyógyászat”. Az előtérben „csomagolják” a pólyásokat, előkészítik a vizsgálatra. Bent Bodáné, dr. Hámori Gabriella orvosnő és két asszisztense dolgozik: — Mi a panasz, anyuka? — kérdi az orvosnő az éppen sorra kerülő fiatalasszonyt, aki nyolc- hónapos kislányát hozta vizsgá- latra. — Még mindig nagyon köhögünk, náthásak vagyunk és a gyógyszerünk is elfogyott, — válaszol a kismama, közben segít a vizsgálatnál. A pöttömnyi Erzsiké nagyon türelmes, a vizsgálat csak játék neki. Az asztalon lévő nylonnal játszik és szemmelláthatólag mérges, mikor befejezik a vizsgálatot. — Nincs különösebb baj, Erzsiké szépen gyógyul. Kiírjuk még egyszer az előző orvosságot, amit naponta ugyanúgy mint eddig, szednie kell, — tanácsolja a doktornő. — Naponta több mint 50 kisgyermeket vizsgálunk meg, és már ez a modern gyermekgyógyászati rész is kicsinek mutatkozik — meséli dr. Hámori Gabriella a rövid szünetben. — Senkinek a vizsgálatát sem sietjük el, de bizony dolgozni kell, hogy az ötven gyermekkel elkészüljünk időben. Szinte egy szabad pillanatunk sincs. A következő kisfiú már az asztalon ül és könnyes szemmel riadtan néz anyukájára, a fehérköpenyes nénire. — Lalika nem kell félni, nagy fiú vagy te már, — nyugtatja az anyuka, de Lalika könnyei egyre jobban hullanak. Csendesen behúzzuk magunk mögött az ajtót és egy ajtóval tovább megyünk: Erzsikének tetszik a. vizsgálat, mindent érdeklődéssel figyel. A legjobb páciensek közé tartozik. „Szemészet”, ez áll az ajtó fölött. A szobában dr. Kovács Katalin orvosnő és az asszisztensnő Idősebb néni jön be az ajtón és a doktornő a székbe ülteti. — Szemüveget szeretnék, mert gyengén látok, — panaszkodik a beteg. — Olvassa néni a szemben látható táblán a számokat, — mondja neki dr. Kovács Katalin és szemére helyezi az ellenőrző szemüveget. — 42... 78... 31.., a következőt már nem tudom elolvasni, — mondja és közben a doktornő egy másik üveget tesz a próbaszemüvegbe. — így már jó, 73... 12... 48... — Nálunk is sok a páciens, de az a szerencsénk, hogy a felszerelésünk korszerű, doktornő és hogy az idő ne vesz- szen kárba, beszéd közben az öreg néni receptjét írja. — A helyiségünk már akkor kicsi volt, amikor felépítették a rendelő- intézetet. Azért ha nagy is a zsúfoltság, igyekszünk mindenkit megvizsgálni még akkor is, ha nem hozza el magával a biztosítási könyvecskéjét. Pedig ez számtalan esetben előfordul. Ilyenkor mindig vitatkozni kell a beteggel. Ez idő alatt a néni megkapja a vényt és néhány nap múlva már nem ütközik nehézségbe az olvasás, nem fáj a szem, az ember legdrágább kincse. Naponta számos beteg gyógyulását segítik elő a rendelőintézetben. Az emberek egyre nagyobb bizalommal fordulnak az itt dolgozó orvosokhoz, akik fáradtságot nem kímélve azon fáradoznak, hogy betegeik minél előbb egészségesek legyenek. Irta: Fertői Miklós Foto: Bakó Jenő Kongresszusra készül a magyar nőmozgalom Ez év második felében ül ösz- sze a magyar nők országos kongresszusa amely gazdasági, politikai és kulturális eredményeink tükrében számba veszi a nők életében az elmúlt időszakban bekövetkezett változásokat, felméri a nőmozgalom két évtizedes tevékenységének legfőbb állomásait és kijelöli további feladatait. A kongresszus előkészületei már országszerte megkezdődtek: február közepéig mintegy 1500 termelőszövetkezeti nőbizottságot újjáválasztottak. Az elmúlt napokban megkezdődtek a községi nőtanácsok vezetőségválasztó gyűlései is. Március 10-ig mintegy 3000 nőbizottságot választanak újjá országszerte. Március első felében — a legtöbb helyen a nemzetközi nőnap ünnepségeivel egyidejűleg választják újjá a városi nőtanácsokat. A nőszervezetek aktivistái összesen 64 városi nőtanácsot választanak, egyenként 21—45 taggal. Március második felében kerül sor a járási nőtanácsok alakuló üléseire, majd később a 19 megyei nőtanács megválasztására, valamint a nőkongresszus küldötteinek kijelölésére. Tömegszervező tevékenység a tamási járásban összehasonlítva az 1963. év adatait az 1964. év adataival, megállapítható, hogy a tanácsok testületi és tömegszervező tevékenységében igen komoly fejlődés következett be. Megnövekedett a tanácstagok és választók közügyek iránti érdeklődése. A tanácsüléseken a tanácstagokon kívül szép számmal jelennek meg a választók is, sőt felszólalásaikkal ők is hozzájárulnak a tanácsülések akken havonta mintegy 170—200 tanácstag mellett általában 30—40 választó is felszólal. A felszólalásoknak ma már elenyészően kis része az egyéni jellegű kérelem, vagy panasz, túlnyomó többségükben közérdekű célok megoldására irányuló javaslatok, indítványok. A számok tükrében vizsgálva a fejlődést, ugyancsak biztató kép tivitásához. Községi tanácsülése- I alakul ki a járás községeinél állandóbizottsági havonkénti ülések 1963-ban 65 % 1964-ben 88 % állandóbizottsági havonkénti ellenőrzések 33 72 tanácstagi beszámolók 84 99 tanácstagi fogadóórák 78 90 családlátogatások egy tanácstagra 24 eset 32 eset Ha az állandóbizottságok ellenőrző munkáját vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az 1963. évi ellenőrzéseiket csaknem megháromszorozták. Az ellenőrzések száma 1963-ban 334, 1964-ben pedig 902 volt. A községi tanácstagi beszámolókon 1964. év folyamán 24 958 választó, fogadóóráikon pedig 20 436 választó jelent meg. A családlátogatások során pedig a tanácstagok 36 956 választó családját látogatták meg. A járási tanács vonatkozásában ugyancsak az előbbiek szerinti megállapítást lehet tenni. Az öt állandó bizottság az elmúlt év folyamán 37 esetben ülésezett, 60 ellenőrzést tartott és 122 esetben tett javaslatot különböző szerveknek. Az 59 járási tanácstag 625 fogadóórát tartott és 3332 család- látogatást végzett. Bár egy újságközleményben hely hiánya miatt nem lehet e széles körű témakör részletes elemzésébe bocsátkozni, annyit azonban mégis hangsúlyozni kell, hogy az említett tömegszervezési formák bebizonyítottan jó eszközei a tömegek mozgósításának az állami feladatok megoldására. Az elmúlt évek tapasztalatai igazolják, hogy a lakosság egészét érintő, átfogó jellegű feladatok, így a községfejlesztési tervek megállapítása, azok végrehajtása, társadalmi munkák szervezése, termelési és felvásárlási tervek teljesítése, munkafegyelem, törvénytisztelet állandó javítása, stb. csakis a tömegek bevonásával valósíthatók meg eredményesen. Az ilyen irányú tömegszervezeti tevékenység a tamási járásban — bár még nem mondható 100 százalékosnak —, örvendetes módon fejlődésnek indult és további fejlődésére megvan a lehetőség, megvan a remény: M. M. mondja a w/jwiuvnrva/wwjwwwwwjwj SZOMJAZÓ SZEKSZÁRD ? — .„ 78..„ 81... A következet már nem tudom elolvasni. Ne legyünk rosszmájúnk, nem bor híján szomjazik Szekszárd. Vízből van kevés. Tegyük hozzá, hogy nemcsak Tolna megye székhelyén, hanem világszerte. Az iparosodás éppúgy rengeteg vizet igényel mint, ahogy a gyarapodó bővülő városok, a civilizáció fokozottabb igényei is. Szekszárd sem kivétel. Rendszeres vizsgálatok igazolják, hogy az artézi kutak vízhozama csökken. Annak, aki a vízellátással számol, nem szabad megijednie a mennyiségektől. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy e9V tíz négyzetkilométer kiterjedésű, tíz méter vastag, átlagos szemcsenagyságú homokréteg — mely első pillanatban horribilisnek tűnő mennyiségű, harminchárommillió köbméter vizet tartalmaz — csupán néhány évtizedig láthatja el a rátelepült artézi kutakat. A város mélynek ismert más kútjai- ban sem megnyugtató a víz bősége. Néhány példa: A Bartina u. 25. sz. alatti kút mélysége 20 méter, benne a víz- j oszlop 5—6 méter magas. Kút- mélység a Bartina u. 38-ban 24 Bariina út 40-ben 19 méter és 2.6 méter. A Kadarka utca 64-ben 19.8 méter és 6.8 méter. A Mérei út 29/A-ban 17,8 méter és 3,3 méter. Ugyanott a 29/B-ben 18,2 méter és 3,2 méter. 1950 nyarán 18, sőt 53 méter mély kút is száradt ki Szekszárdn. Bővizű lenne a 41,2 Celsius fokú vizet adó Bogra-pusztai kút, de ez a decsi vasútállomástól is hét kilométerre van egy megfelelő vezeték kiépítése roppant költséges. Szekszárd azonban bővül, ismert iparfejlesztési tervei vannak, tehát egyre több és több vízre van szüksége. Mi a megoldás? Kevesen tudják, hogy egy folyóvíz — azonos felület esetén — töb bet veszít bőségéből, mint az állóvíz. A folyóvíz mossa hosszú partját és nemcsak párolog, hanem el is szivárog. Ez a szivárgás a folyás irányában lefelé haladva nagyobb mérvű lesz. Ebben a tényben rejlik Szekszárd vízellátási gondjainak egyik megoldási lehetősége. A partoldalak csuszamlásai és a gyakori vízszivárgások bizonyítják. hogy az alig két emberöltőméter, vízmagasság 3 méter, A vei ezelőtt szabályozott Duna holtágainak homokja vízben bővelkedik. Ez a vízellátás állandó, mert a földalatti átszivárgás a folyamból szünet nélkül tart. Az útjában lévő talajrétegek a szűrő szerepét is betöltik. tehát a víz tiszta és emellett nem túlságosan kemény, ami annyit jelent, hogy ivásra és ipari célra egyaránt alkalmas. A vízáramlásba a Sió is belejátszik, így a szakemberek megállapítottak, hogy a megye- székhelytől keletre tíz-tizenkét kilométerre van az a rész, ahonnan a kimerülés veszélye nélkül biztosítani lehetne a város vízellátását. Másik, közelebbi, de kevésbé biztonságos lehetőség a Szekszárd feletti dombok jó vízvezető rétegeinek felhasználásai szűk területen sok rátelepült kút- tál. Egy város megfelelő vízellátása nem egy-két esztendőre szóló feladat, hanem nemzedékek életit érinti. A Vízgazdálkodási Kutató- intézet éppen ezért évek óta folytatja a gondos vizsgálatokat, melyeknek adataiból a fenti megállapítások is származnak. (ordas) 2-
