Tolna Megyei Népújság, 1965. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-26 / 48. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. február 26. 1 Az NSZK bejelentette az EAK-nak nyújtandó gazdasági segély megszüntetését Kairó (MTI) Polgár Dénes az MTI tudósítója jelenti:, Kairóban semmiféle meglepe­ti sem keltett, hogy a nyu­gatnémet kormány — úgyszólván percekkel Walter Ulbricht meg­érkezése után — bejelentette az EAK-nak nyújtandó gazdasági „segély” felfüggesztését. Ezzel kapcsolatban illetékes helyről a következőket mondották az MTI tudósítójának: i 1. Bonn eddig sem folyósított segélyt hanem hitelt és kölcsö­nöket bocsátott rendelkezésre és azokat kamatostól vissza kell fi­zetni. A két ország közötti ke­reskedelmi mérleg az utóbbi években Bonn javára zárult: 1963- b?n húszmillió egyiptomi fonttal, 1964-ben 30 millióval. Ennélfogva az úgynevezett gazdasági, segély­ből Nyugat-Németország komoly hasznot húzott. 2. A kereskedelmi kapcsolato­kat nagyrészt magáncégekkel kö­tött szerződések szabályozzák és máris, vannak jelentéseink arról, hogy nyugatnémet cégek tilta­koznak 9 bonni kormány döntése ellen, amely jelentékeny profittól fosztaná meg őket. Még nem vi­lágos egyébként, hogy Bonn mi­lyen megállapodásokat akar fel­bontani. de az EAK szükség ese­tén más országokkal kötendő egyezményekkel pótolhatná azo­kat. Az ügy gazdasági oldalánál ter­mészetesen sokkal nagyobb jelen­tőséget tulajdonítanak Kairóban az Ulbricht-látogatás politikai ki­hatásainak. Ebben a tekintetben a legfontosabb az, hogy az EAK kormánya továbbra is a leghatá­rozottabban ellenáll mindenfajta nyomásnak. Mind a vezető poli­tikusok — élükön Nasszer elnök­kel —, mind a lapok félrérthetet- lenül kifejezésre juttatták ezt. Aláhúzzák, hogy az EAK semmi­féle zsarolás hatására sem haj­landó lemondani arról a jogáról, hogy azt hívjon meg országába, akit akar. Walter Ulbricht egy szuverén és baráti állam feje, akit hivatala méltóságának kijá­ró fogadtatás illet meg. Aki azt hiszi, hogy Nasszer elnök hajlan­dó ebből engedni, az súlyosan lebecsülné az EAK nemzeti büsz­keségét. Sajnos — állapítja meg több kairói lap —, Bonn az utóbbi hetekben feitűnő jeleit mutatta az ilyenfajta lebecsülés­nek. Miközben azonban Kairó a leg­élesebben visszautasítja a beí- ügyeibe való illetéktelen beavat­kozást és hangoztatja őszinte ba­rátságát az NDK-val, arra is gon­dot fordít, hogy ne élezze ki vi­szonyát szükségtelenül Bonnal és a Nyugattal. Ennek sok jele van. Ilyen például az, hogy a Nasszer által szerdán este Ulbricht tisz­teletére adott vacsorára nem hív­ták meg a Kairóba akkreditált diplomáciai képviselőket, nehogy a NATO-országok nagykövetei kényelmetlen helyzetbe kerülje­nek. A vacsorán mondott beszé­dében Nasszer hangsúlyozta, hogy az EAK kormánya el akar ke­rülni minden olyan akciót, amely megerősítené Németország ketté­osztottságát, vagy megnehezítené az újraegyesítést. — A legjobb viszonyt tartjuk fenn önökkel — mondotta Nasz- szer Ulbricht felé fordulva —, és reméljük, hogy ez a látogatás al­kalmat ad a kapcsolatok további fejlesztésére és megerősítésére. Másrészt pedig ügyelünk arra is, hogy kapcsolataink jók legyenek a Német Szövetségi Köztársaság­gal. Az EAK szándékai ismeretesek és köztudott az is, hogy nem tűr el semmilyen fenyegetést, nem törődik bele mozgási szabadságá­nak korlátozásába, szembeszáll a fenyegetésekkel, a maga külpoliti­káját követi. — mondotta. Kairói politkai körökben nagy örömmel és megelégedéssel nyug­tázzák, hogy az NDK delegációja teljesen egyetért Nasszer állás­pontjával. Az NDK kormányának sem célja, hogy olyan lépéseket várjon Kairótól, amelyek még jobban kiéleznék az arab orszá­gok és a Nyugat viszonyát. Huszonegy ágyúlövés Francia filmmíivészkiiidöttség érkezett hazánkba A Francia Filmnapok alkalmá­ból hazánkban tartózkodó fran­cia, filmművészküldöttség tagjai csütörtökön Kulturális Kapcsola­tok Intézetében sajtófogadáson találkoztak a magyar újságírók­kal. A filmkritikusok szerveze­tének nevében Gyertyán Ervin üdvözölte a megjelent vendége­ket, Robert Cravenne-t, az Üni- france film főtitkárát, Jerome Brierre-t, az Unifrance film saj­tófőnökét, Anne Verno-t. a „Cherbourgi esernyők” című film női főszereplőjét és Jacques Char- rier filmszínészt. Robert Cravenne, a küldöttség vezetője köszönetét mondott a szives fogadtatásért, valamint azért, hogy a magyar—francia kulturális csereegyezmény kereté­ben a múlt év őszén ők rendez­hették meg Párizsban a magyar filmek bemutatóját, s ennek vi­szonzásaképpen most ellátogathat­tak hazánkba, hogy bemutathas­sák néhány új alkotásukat. — Ha a francia filmművészet fejlődését nézzük — mondotta Cravenne — megállapíthatjuk, hogy filmtermésünk ma kevésbé jó, mint öt-hat évvel ezelőtt volt, de sokkal jobb, mint egy-két év­vel korábban. Filmjeink népsze­rűsége hazánkban növekszik. 1960. és 1961-ben például 800 millióan nézték meg filmművészeink alko­tásait és ez a szám megközelí­tőleg napi kétmillió nézőt jelent. 1965. évi filmbemutatóink soroza­tát az önök gyönyörű fővárosá­ban kezdhettük meg A magyar- országi Francia Filmnapok után Moszkvában, majd Kanadában és Pekingben kerül sor hasonló ese­ményekre. — Legújabb filmjeink között több érdekes alkotás van. Első­sorban a ..Házasélet” című filmet Jacques Charrier-vel a főszerep­ben, valamint a „Jojo” című alko­tást és Agnes Varda új filmjét a „Boldogságot” említeném. Ezután Anne Vemon színésznő és Jacques Charrier filmszínész válaszolt az újságírók kérdéseire. A francia filmművészek itt-tar- tózkodásuk során találkoznak a magyar filmművészekkel is. A Francia Filmnapo-k alkalmából pénteken Budapestre érkezik a delegáció második része is. Tervkészítés a termelőszövetkezetekben Kállai Gyula látogatása Heves megyében Kállai Gyula, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese csü­törtökön Heves megyébe látoga­tott. Egerben Bíró József, az MSZMP Heves megyei Bizottsá­gának első titkára és Csuhaj Fe­renc. a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadta. Kállai Gyula aktívaértekezleten 'találkozott a megye és a város párt-, állami, társadalmi és tö­megszervezeti vezetőivel, vala­mint az üzemek, termelőszövet­kezetek, intézmények vezetőivel. Az értekezleten a minisztertanács elnökhelyettese beszédet mondott. Kekkonen Leningrádba érkezett Kekkonen finn köztársasági el­nök feleségével és kíséretével csütörtökön reggel Moszkvából Leningrádba érkezett. Az ünnepélyesen feldíszített pályaudvaron a városbeli állami és társadalmi szervezetek és köz- intézmények vezetői fogadták a vendégeket. A bonni diplomácia ezekben a napokban szenvedte el leglát­ványosabb vereségét. Ezzel egy­idősen pedig ismét bebizonyo­sodott. mennyire megnövekedett a Német Demokratikus Köztár­saság nemzetközi tekintélye. Walter Ulbrichtot, az NDK államtanácsának elnökét állam­főnek kijáró fogadtatásban ré­szesítették Kairóban. Az Egye­sült Arab Köztársaság főváro­sába való megérkezésének pro­tokolláris körülményeit azért kell hangsúlyoznunk, mert pél­dául az a 21 ágyulövés, amely a német békeállam fejének tisz­teletére dördült el, egyben meg­semmisítette a bonni kormány utolsó reményeit is. Erhard kancellár és diplomá­ciája kétségbeesett fenyegető­zéssel, politikai és gazdasági zsarolással próbálta előbb az Egyesült Arab Köztársaság kor­mányát arra rávenni, hogy von­ják vissza Walter Ulbricht meg­hívását, később a Nasszer elnök hajthatatlan magatartása láttán — legalább a látogatás elhalasz­tását akarták elérni, s amikor ez sem sikerült, igényüket mar csupán arra korlátozták, hogy Ulbrichtot ne, mint államfőt fogadják Kairóba ... Bonn ugyanis a képtelen Hallstein-elmélet szerint nem hajlandó tudomást venni az NDK létezéséről és azoktól az az országoktól, amelyek vele diplomáciai kapcsolatokat tar­tanak fenn. megköveteli, hogy ugyanilyen álláspontra helyez­kedjenek. A hírhedt doktrínán már ed­dig is sok csorba esett. Ulbricht kairói látogatása minden eddi­ginél nagyobb csapást mért a bonni politikának erre a tart­hatatlan alapelvére. Fokozza a nyugatnémet kor­mánykörök zavarát, hogy a kairói vendégséggel párosult egy másik kudarc is. Azzal is megkísérelték az Egyesült Arab Köztársaságot „jobb belátásra bírni”, hogy egyidejűleg abba­hagyták a fegyverszállítást Iz- raelnak. Az eredmény csupán az lett, hogy magukra haragí­tották még Izraelt is ... A kettős fiaskó megrendítette Erhard kancellár. Schrődtr külügyminiszter és általában az egész bonni kormány helyzetét. A nyugatnémet közvélemény röstelli. hogy az NSZK nemzet­közi tekintélyét a szégyenletes alkudozás aláásta. Tükröződik ez még a nyugatnémet sajtó­ban is: „A külföld ennyi gúnyt és ennyi megvetést még nem zúdított ránk” — írja a ham­burgi Der Spiegel, amely egy­ben a világsajtó megállapításai­ból is tövises csokrot gyűjt össze és tár olvasói elé. A nyugatnémet szövetségesnek — némi habozás, ingadozás után — a jelek szerint segítségére siet az Egyesült Államok, amely egyik sok vihart látott diplo­matáját, Harrimant Izraelba és a közelkeleti országokba küldi. Valószínű, hogy a nyugati nyo­más növekedését eredményezi Harriman körútja az arab or­szágokra, de az Ulbricht — lá­togatást meg nem történtté ten­ni nem tudja. Marad az NDK nagy diplomáciai, politikai sike­re és Bonn messzemenő követ­kezményekkel járó kudarca. PÁLFY JÓZSEF Az ország úgy érzi, nincs kormánya „Az olasz politikai helyzet fur­csa játéknak tűnik. A szocialisták elégedetlenek Moroval. A ke­reszténydemokraták nincsenek megelégedve a szocialistákkal. Fanfani kísértést érez arra, hogy belépjen a kormányba (a külügy­miniszteri posztról lenne szó — a Szerk.), miközben lelke leg­mélyén a kormány lemondását kívánja. Scelba (a keresztényde­mokrata szélsőjobboldal vezetője — a Szerk.) közismerten ellenzi a középbal formulát — ugyanak­kor miniszteri tárcát követel. A koalíció pártvezetői találkoz­nak reggel találkoznak délután, sőt még éjszaka is. A kormány felfrissítéséről beszélnek. de eredmény még nem született. Olaszország viszont nem enged­heti meg magának azt a luxust, hogy kormány nélkül maradjon, mert ha a kormányválság nem is robbant ki, a tény az: az or­szág úgy érzi, nincs kormánya.” A tekintélyes római polgári ra-* dikális hetilap, az Espres jellem­zi így a belpolitikai helyzetet; amelyben még a néhány minisz­ter cseréjére szorítkozó tárgya­lások is nem várt akadályokba ütköznek. Aá Unitá a kommunista párt lapja megállapítja: tűrhetetlen immár, hogy Moro a parlamen­ten kívül folytassa puhatolódzá- sait a mind jobban elmélyülő — és a gazdasági téren aggasztó je­lenségekkel kísért — válság meg­oldása érdekében. A TANÁCSELNÖK TÜRELME és a decsi ügy megyei vodatkozásai A megye közös gazdaságaiban befejezéshez közeledik az idei termelési, valamint pénzügyi ter­vek készítése. A regölyi Népaka­rat Tsz-ben jövő héten végeznek ezzel a munkával és március kö­zepéig meg szeretnék tartani a tervjóváhagyó közgyűlést is. A tamási Széchenyi Tsz úgynevezett j önköltségtervező gazdaság. Ez, egészen nagyarányú és széles kö­rű tervezést igényel. Hamarosan I ebben a tsz-ben is végeznek a ' tervek összeállításával. Általában tartani akarják minden téren a tavalyi szintet, kizárólag hízóser­tésből szeretnének a tavalyinál többet adni a népgazdaságnak. Tavaly 1070 hízó sertést értékesí­tettek. 1965-ben 1300-at terveztek eladásra. Ez azt jelenti, hogy ka­taszteri holdanként egy mázsa sertéshúst ad a Széchenyi Tsz a népgazdaságnak. A szakályi Ka­pos Völgye Tsz-ben az idei el­képzeléseik szerint fejleszteni akarják a libatenyésztést. Jelen­leg 1065 törzslibával rendelkez­nek és hetenként 2—3000 tenyész­tőjét szállítanak a Bajai Barom­fikeltető Állomásra. A decsi tanácsenlök ajtaján ki­hallatszott a hangoskodás. Belép­tem. Egy idősebb asszony hado­nászott az elnök asztala előtt, s mondta a maga igazát. Többen is voltak a helyiségben hivatali emberek — más szervek­től. De Sörfőző Istvánt, az elnököt ez nem sürgette, épp olyan türel­mesen érvelt, mintha semmi más dolga nem lenne, mint ez az ügy­fél. Én sem zavartam meg a vi­tát. — Vegye tudomásul, nem ha­gyom ennyiben, mert elmegyek még a... — És itt egy tekinté­lyes név következett. Az elnök jóformán szóhoz sem tud jutni. — Mert így nem lehet kiszúrni egy szerencsétlen asszonnyal. Az elnök végtelen higgadtság­gal próbálta bizonygatni, hogy nem akar senki sem kiszúrni ve­le — mármint az asszonnyal. — Ha így lenne, akkor kiten­nék a boltot az épületből. — De. asszonyom, értse meg, erre nincs mód. Én belátom, hogy magának nem kedvező a jelenlegi helyzet... — Dobják ki a boltot az épüle­temből, mert el akarom adni. így pedig nem veszi meg senki. Ké­rem én beteges asszony vagyok ... Az asszony hangja olyan, ami semmiképpen sem méltó egy hivatali jielyiséghez, sőt, amint kiderül, már nem is az első ez a típusú tárgyalás. így aztán senki sem vetné meg az elnököt, ha egyszerűen azt mondaná az asz- szonynak. hogy hagyja el a helyi­séget. higgadjon le, aztán jöjjön vissza, mert ilyen alapon semmit sem lehet elintézni. De ő nem ezt teszi, mert végtelen a türelme. — Hogy képzeli, asszonyom? Dobjuk ki a boltot, mert a maga érdeke úgy kívánja, s maradjon 700 ember ellátatlanul? Nem, ilyen ügyet mi nem támogatunk, mii a közösségi érdekekből indu­lunk ki, még akkor is, ha az néha sérti egyesek egyéni érdekeit. Sokáig tartott e szócsata, míg végül az asszony meglehetősen paprikás hangulatban eltávozott azzal, hogy majd ő megmutatja... Arról van szó, hogy az asszony rendelkezik egy lakóépülettel, amelyben már nagyon régóta f öld­művesszövetkezeti bolt is műkö­dik. Ezért a földművesszövetkezet megfelelő bérletet fizet. Igen ám, csakhogy, az asszony most el akar költözni Decsről, s el akarja adni az épületet. Csakhogy ki ad pénzt o'yan épületért, amelyet csak részben vehet birtokba? Az asz- szony törekvését végeredményben nem lehet vitatni, az ő dolga, hogy mit akar az épülettel. De éppen ezen a ponton kezdődött az összeütközés. Tudtára adta az érdekelteiknek, hogy neki szüksége V

Next

/
Oldalképek
Tartalom