Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-04 / 2. szám
.1965. január 4. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Egy év után a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalatnál A disznóölés egyik fontos művelete a hurkafőzés. A bográcsot állandó tűz alatt kell tartani, ezért egy ember ügyeletet tart az üstháznál. Képünkön maga a házigazda vállalta ezt a szerepet. Illés Ferenc. Amíg ő hurkát főz, a böllér bent a házban munkálkodik. __________________________________(Túri Mária felvétele) A s Országos Árhivatal közleménye Az Országos Árhivatal közli: Kivonják a forgalomból a 85-ös oktánszámú szuperbenzint, amelynek ára literenként 3.70 forint volt, s helyette jobb minőségű 92- es oktánszámú szuperbenzint árusítanak, literenként 4.70 forintos áron. Az égetett szeszes italok, valamint a likőrök árát átlagosan 12 százalékkal emelik. Megváltoznak a távbeszélő-díjtételek. Budapesten a különvonalú állomások alapdíja 40 forint, az I ikerállomásoké pedig 30 forint lesz, de ezek a beszélgetések díját nem foglalják magukban; arányos mértékben módosulnak a vidéki távbeszélő-alapdíjak is. A beszélgetések díja mind az előfizetéses, mind a nyilvános telefon- állomásokon az eddigi 60 fillér helyett 1 fórint. Az interurbán beszélgetések díja is megváltozik, és az eddigi 5 helyett 3 övezeti díjtételt vezetnek be. Az árváltozások január 3-án léptek életbe. (MTI.) Sárközi szőttesek Japánban A Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet teljesítette az óévi felemelt tervét, s maradék talanul eleget tett bel- és külföldi szállítási kötelezettségeinek is: az elmúlt évben az előző esztendeinél egymillió forinttal több, mintegy 6 300 000 forint értékű szőttest és hímzést készítettek a sárközi és a sióagárdi asszonyok, főleg exportra. Remekeik Európán kívül eljutottak a Föld minden tájára, a ten gereken túlra, még Ceylonba, Burmába, s a tokiói olimpia óta Japánba is. A kimonók országából jócsikón rendeltek tőlük szőtteseket. Pompás kézi munkáik iránt tovább nő a kereslet: Hollandiából és Belgiumból már előre rendeltek a szövetkezettől szőtteseket, hímzéseket. Különösen gyönyörű hímzéseik arattak világsikert, ezekből kétmillió forint értékűnél többet igényeltek a de- csi szövetkezettől az új évben, kétszer annyit, mint az óesztendőben. Kislány a főváros, kisfiú a vidék első újszülöttje Az Egészségügyi Minisztérium ügyeletének jelentése szerint az idén a vidék bizonyult „frissebbnek". Rigó Andrásné madarasi lakos a bácsalmási szülőotthonban 0 óra 1 másodperckor adott életet az ország, s a vidék első újszülöttjének, Rigó Andriskának. Budapesten éjfél után 12 perccel született meg az újesztendő első gyereke, Kovács Zoltánná Gabriella nevű kislánya. I Az 1965. év első budapesti újszülöttjének és mamájának Balázs I József, az Állami Biztosító Budapesti Igazgatóságának vezetője ünnepélyesen adta át a biztosító ajándékát, a húszezer forintos életbiztosítási kötvényt. Az össze- I get Kovács Gabriella 1983. január j 1-én, 18. születésnapján veheti fel. A vidék első újszülöttjének január 3-án adták át a húszezer forintos életbiztosítási kötvényt. Január 6-án nyereménybelétkönyv-sorsolás Szolnokon Az Országos Takarékpénztár január 6-án Szolnokon rendezi meg a nyereménybetétkönyvék 1964. negyedik negyedévi sorsolását. Ezúttal tartják a nyereménybetétkönyvek 1964, évi fősorsolását is. A húzásokon az 1964. december 29-ig váltott és a sorsolás napján még érvényes nyereménybetétkönyvek '»esznek •észt» A betétkönyvek negyedévi sorsolásán minden ezer betétkönyv közül 25 nyer, egy a negyedévi átlagbetét 200 százalékát, egy a 100 százalékát, kettő az 50 százalékát huszonegy pedig 25 százalékát. A fősorsoláson minden ezer betétkönyv után egy 1000 százalékos nyereményt sorsolnak ki. (MTI). Egy évvel ezelőtt, 1963. decemberében foglalkoztunk lapunkban a Dombóvári Fémtö- megcikkgyártó Vállalat helyzetével. Arra próbáltunk fényt deríteni, mi az oka, hogy ez a kis vállalat, amely éveken keresztül egyike volt a megye legjobb taná- csi vállalatainak — kilencszer kapta meg az „fílüzem” kitüntetést, — most nem teljesíti tervét. Amióta bevezették a nyereség- részesedés rendszerét, minden évben teljes tizenharmadik havi fizetést kaptak a dolgozók, most pedig nemcsak a többletnyereség maradt el, hanem még a tervezett nyereséget sem érte el a vállalat. Mint akkor megállapítottuk, több oka volt a vállalatnál bekövetkezett hanyatlásnak, előidézte ezt néhány objektív körülmény is, azonban nemcsak ezek — sőt, nem is elsősorban ezek — okozták a tervből csaknem minden területen való lemaradást. Rosszul gazdálkodott a vállalat, nem volt megfelelő a műszaki fejlesztés, bizonytalan volt a vezetés, a széthúzás, az intrika légköre akadályozta az eredményes munkát, az erőknek a legfontosabb feladatra, a tervszerű, gazdaságos termelésre való mozgósítását. „Ha a vezetést megjavítják. ha a vezetők közt példás lesz az összhang — vontuk le a végkövetkeztetést — kijut a vállalat a jelenlegi mélypontról is.” Egy év telt el azóta. Ma már megállapíthatjuk, túljutott a mélyponton a vállalat. És ha a rendcsinálást így folytatják, nincs messze az idő, amikor ismét a legjobbak közé kerül. A vállalat élére új igazgatót neveztek ki. Bánhelyi Béla elvtárs személyében. Megoldódott az évek óta vajúdó másik probléma is, — a bajoknak egyik oka éppen az volt, hogy nem volt műszaki vezetője a vállalatnak — a korábbi igazgatót, Schrettner István elvtársat nevezték ki műszaki ve. zetőnek, aki így teljes egészében a műszaki irányításra fordíthatja energiáját. Tiszta lappal kezdjük az új évet — Szinte napról napra figyeljük az adatokat, számolunk — mondja Horváth Jánosné főkönyvelő. — Nem érhet bennünket meglepetés, ha elkészül a mérleg. — Mi derült ki eddig a számokból? — Hát kérem, nem lesz itt különösebb baj. A tervezett nyereség meglesz, sőt annál több is valamivel. Dehát van is mit tör- lesztenünk. Tavaly közel kétszázezer forint nyereségkiesésünk volt, ebből az idén hatvanezret kell pótolni, ezt hozzácsapták az idei tervhez. Azt a kis tartalékot, ami még ezen felül marad, nem tudjuk pontosan kiszámítani, mert az év végén kell elszámolni a bankkamatok egy részét. Aztán ha végzünk az öngyújtóval, a megmaradó alkatrészeket ki kell selejtezni. Az is az eredmény terhére megy. De az már biztos, hogy az új évet tiszta lappal kezdjük. Pedig volt még egy-két tétel, ami csökkenti a nyereséget, így például az idén importlemsz- zel dolgoztunk, ami drágább. A késztemékek árát — amely az olcsóbb hazai lemez figyelembevételével került megállapításra — nem lehet emelni. De sikerült, jó gazdálkodással, a munka jobb megszervezésével, a termelékenység javításával ezt a kiesést is pótolni. Ha az idén még nem is lesz nyereségrészesedés, jövőre már lehet... — És a többi mutató? — Termelési tervünket teljesítjük. sőt valami kevés túlteljesítés is lesz, a terven felül kapott exportfeladatnak is eleget tettünk kedvezően alakult a termelékeny. — Miben látja a főkönyvelő a javulás okát? — Hát kérem, talán ezt egy mondattal is ki lehet fejezni: Most itt mindenki egyfelé húz. Ami a számok mögött van Nem lenne teljes a vállalatról alkotott kép, ha csak a termelésre, gazdaságosságra vonatkozó adatokat néznénk. Ezek az eredmények ugyanis nem maguktól, és mégkevésbé véletlenül születtek meg. A számok mögött emberek vannak, munkások, műszakiak, alkalmazottak. Nagyjából ugyanazok, akik az előző évben is itt dolgoztak. Csak most egy kicsit másként, jobban. Akárkivel beszélünk az üzemben, a párttitkárral, a brigádvezetőkkel, a dolgozókkal, egyöntetű a vélemény: Más a légkör, mint korábban. És ennek az új légkörnek a megteremtése főként az igazgató érdeme. Bánhelyi elvtársé, aki nem vasipari szakember, de tud az emberekkel bánni. Igazgató volt. a vasipartól egészen távol álló szakmában, a malomiparban és sok éves pártmunkásgyakorlata is van, hiszen hosszú ideig volt párttitkár is. Nem múlik el nap, hogy ne fordulna meg az üzemben, nincsen kérés — természetesen jogos kérés —, amiben ne segítene. Még ha az nem is tartozik szorosan az üzemhez. De megköveteli a rendet, fegyelmet is. Még a tavasszal fordult elő az egyik eset. Beállított az irodájába két fiatalember. Karbantartók. Panaszkodtak, hogy olyan munkát kaptak — a fényképtartós asztali lámpákhoz kellett alkatrészt készíteni —, ami nem „vág” a karbantartó munkakörbe. Hogy miért nem csinálja ezt más? Behívták a művezetőt, jött a párttitkár, a szakszervezeti bizalmi, hosszas vita után megállapodtak, hogy nem is olyan rossz munka ez, jobban is lehet keresni vele darabbérben, mint amennyit a karbantartók különben kapnak időbérben. — Jó, hogy bejöttek ide — zárta le végül is a vitát az igazgató, — legalább látják, hogy helyes volt az intézkedés. De ez az utolsó ilyen eset, hogy itt öt ember félnapot tölt el munkaidő alatt vitával. Tessék az utasítást ellentmondás nélkül végrehajtani és munkaidő után vitatkozni. Én ittvagyok reggel hattól este hétig, nyitva áll az ajtóm mindenkinek. De ne fecséreljük a drága munkaidőt ilyesmire! Korábban az volt a gyakorlat, hogyha valakinek a kapott munka nem tetszett, tiltakozott ellene. Végezze más. Szaladt a művezetőhöz, párttitkárhoz, szb-titkárhoz és végül is a döntés úgy született meg, hogy ne legyen senkinek sem oka a sértődésre. Most már nem fordulhat elő ilyesmi. Ha egyszer a művezető kiadott egy munkát — természetesen az arra legalkalmasabb dolgozónak kell, hogy kiadja —, nincs apelláta. Persze, hónapok kellettek mindehhez. Sok tanácskozás, sok vita és gyakran erélyes utasítás. Mint például a horganyzónái. Darabbérben a teljes munkaidőt Sok baj volt a horganyzóüzemben. Pedig a horganyzás igen jö^- védelmező részlege a vállalatnak, munkát szinte korlátlanul kaphat. Az itt dolgozók azonban munkaidejük nagy részét időbérben töltötték. Lement a horgany hőfoka... állásidő. Nem jó a szalmiák... állásidő. És most mi a helyzet? — Azelőtt a havi százhetvenkét órából hetvenkettőt dolgoztunk darabbérben, százat időbérben töltöttünk, mondja Tóth Kálmán brigádvezető. Most pedig százhetvenegyet darabbérben, egyet pedig időbérben. — Mi a változás oka? — Hát az is, hogy átalakították a tüzelőberendezést. De nemcsak ez. Más a hozzáállás. — És mi hasznát látják a brigádtagok? — Azelőtt kerestünk havonta ezerháromszáz-ezernégyszáz forintot. Most ezernyolcszázat, de néha elérjük a kétezernégyszázat is. Hosszú hetekbe került, míg megváltozott a helyzet a horganyzóüzemben. Az igazgató, a műszaki vezető abban az időben szinte állandóan itt tartózkodott. Kiderült — és ezt végül megértették a munkások is —, hogy a gyakori leállás okai az ő munka- módszerükben keresendő. Három műszakban dolgoznak. Amikor az egyik brigád munkába állt, az előírásos négyszázhetven fok helyett négyszázhúsz fokos volt a horgany. Egy-két óra ráment, mire felfűtötték. Akkor „rávertek”, több edényt horganyoztak le, mint amennyi a norma, ez megint levitte a hőfokot. Újra álltak egy-két órát, végül is „hideg” kemencét adtak át a következő műszaknak. Elértek három-négy óra alatt százhúsz-százharminc százalékot is, de a munkaidő másik felét állással töltötték. Mindenekelőtt abban kellett megegyezni, illetve arra kellett utasítást adni, hogy a brigád üzemkész, megfelelő hőfokú horganyzó- lcádat adjon át a következő brigádnak. És ne terheljék túl a kemencét, egyenletesen fűtsenek. Állásidőt csak savcserére és a keményhorgany kiszedésére szabad elszámolni. A horganyzónái történt rendcsinálás csak egy példa a sok közül. A többi üzemrészekben, műhelyekben is hasonlóan ment ez végbe. Ennek eredménye tükröződik a főkönyvelő számadataiban. Gyors gyártmányfejlesztés A vállalatnál szilárdan alapozták meg a jövő évi terveket a gyártmányfejlesztéssel is. Az öngyújtógyártásról lemondtak, miután kiderült, hogy helytelen volt ezt átvenni itt, ahol. semmiféle feltétel ehhez nincs meg. Az asztali lámpából a szükséges mennyiséget legyártották, ennek gyártás- technológiája kialakult és ma már nem is bánnák, ha jövőre is kellene gyártani. Kialakítottak néhány egyéb, új gyártmányt is. Pár hónap alatt készültek fel a Csehszlovákiába exportálandó üvegszállító-rekeszek gyártására, s most a felszerszámozás folyik, hamarosan indul a nullszéria, Jugoszláv megrendelés érkezett az álló „fregoli” ruhaszárítóra és várják a rendelést a fregoli többi változataira. Elkészült a fűtőolajkanna prototípusa. Nem jönnek tehát zavarba a vállalatnál, ha egyik-másik hagyományos gyártmányukról kiderül, hogy irántuk csökken a kereslet, másra kell átállni. — Az 1965-ös év a további megerősödés éve lesz nálunk — mondja az igazgató. Termelésünk mennyiségileg nagyjából azonos marad az ideivel, a létszám hat százalékkal alacsonyabb. Tehát a termelékenység növelésére kell a legnagyobb gondot fordítanunk.; Fejleszteni a technológiát, átszervezni a gyártást úgy, hogy az anyag, félkésztermék minél kevesebbet „utazzék” az üzemen belül. Az 1964-es évben egyenesbe jött a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat. Most már bizonyos, hogy a következő esztendőt még eredményesebben zárják; Jantner János
