Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-16 / 13. szám
•v — TOLNA /«^KWfC/fl VILÁG PBOLET ARIAL EGYESÜLJETEK í NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A csoportkép 2.-3. o. 1 A mai falusi asszonyok 3. o. Rádiómelléklet 5. o. XV. évfolyam, 13. szám. ARA: 60 FILLÉR. Szombat, 1965. január 16. I . . 50 És Ön mivel tölti ? LL_ _J Az üzemi demokrácia kiszélesítéséért A napokban sokszor olvashattunk hallhattunk arról, hogy ötéves tervünk ötödik évében milyen jelentős feladatok megoldása vár országunk dolgozódra. A héten nagyjelentőségű ülésen tanácskoztak Tolna megye kommunistái a megyeszékhelyen, a járási székhelyeken, és ezekben a napokban ülnek össze a gyárak, hivatalok kommunistái, hogy meghatározzák a speciális, gyári, üzemi teendőket, egészen lebontva ezt egyes dolgozóra, a pártszervezetre. Az MSZMP Tolna megyei Bizottságának január 12-i ülésén nyilvánosságra hozott feladatokból következik, hogy idén sokkal nagyobb szükség van az erők összpontosítására, a körültekintő gazdasági vezetésre, és nem utolsó sorban a takarékosságra. A népgazdasági terv előírásainak szigorú betartása, a tervfegyelem magasfokú biztosítása a siker segítője. A tanácsi iparban az elmúlt évi termeléshez képest 7,6 százalékos növekedést kell elérni, a szövetkezeti iparban a 11 százalékos termelésnövekedést elsősorban a termelékenység fokozásával kell elérni. Tervszerűbben kell gazdálkodni a rendelkezésre álló szállítókapacitással. Alapvető feladat az építőiparban a termelékenység növelése, hogy csak summázva emlékeztessünk a legfontosabb teendőkre. S ezeken belül, ezek mellett tengernyi részfeladat vár megvalósításra. Ezekről, pontosabban a feladatok megoldásához a dolgozók bevonásának módjáról szól a Miniszter- tanács és a Szaktanács együttes határozata a termelési tanácskozások és munkaértekezletek új rendjéről megjelent határozata. A gyári parlament, az üzemi demokrácia magas szintre emelésével találkozhatunk a rendeletben. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a dolgozókat bevonták a gazdasági vezetésibe, a termelési tanácskozások révén, de most szélesíti, felelősségteljesebbé teszi a dolgozók jogát, a vezetők kötelességét az új rendelet. A tanácskozásokat kisebb egységekben, „szakosítotitabb” formában kell a jövőben tartani, hogy így a soron következő feladatok megtárgyalása részletesebb. mindenre kiterjedő legyen. Ezek a megbeszélések, a termelési és munkástanácskozások biztosítják, hogy a dolgozók elmélyültebben vegyenek részt a gazdálkodás irányításában és ellenőrzésében. Ezek a tanácskozások egyik kifejezői annak a megváltozott és egyre terjedő szocialista gazdaságvezetési módszernek, amelyet ma mór mind tökéletesebben gyakorolnak egyes helyeken. A Minisztertanács és a Szaktanács rendelete szabályozza a termelési tanácskozások rendjét. Most például mind a gazdaságvezetésnek, mind a szakszervezetnek kötelessége a tanácskozások előkészítése, sőt amennyiben a dolgozók, a szakszervezet, vagy a műszak úgy akarja, rendkívüli termelési tanácskozást is össze kell hívni a fontos gazdasági kérdés megtárgyalására, a dolgozók véleményének kikérésére. A határozat a népgazdasági érdekek szem előtt tartása mellett egyértelműen megjelöli a termelési tanácskozások feladatát. Ezek többek között a következők: Az üzem. a vállalat dolgozóinak bevonása a vezetésbe, a vólemé nyük kérése és hasznosítása, a termelési program legcélszerűbb kialakításának, a termelékenység növelésének, a költségele csökkentésének, a minőségi és műszaki követelmények biztosításának meghatározása, illetve ezek megvalósításához az eszközök megjelölése. A selejt csökkentése, a nagyfokú takarékosság, a technológiai fegyelem megtartása, és a társadalmi tulajdon védelmének speciális kérdéseiben érdembelileg dönteni. A tanácskozások feladata és joga. hogy értékelje a helyi vezetés és a dolgozók munkáját. A termelési tanácskozáson, tehát a dolgozók javaslatát kell kérni a termelési lehetőségekre, és ezek gazdaságos kihasználására. A tanácskozás dönt a jutalmazás, a kitüntetés; sőt az újítások ügyében is jelentős szava van. A rendelet értelmében a jövőben sokkal alaposabban fel kell készülniük a termelési tanácskozások előadóinak, mint eddig. S ezentúl a javaslatokat nemcsak jegyzőkönyvbe kell venni, hanem a dolgozók javaslatait egységenként naplóba kell jegyezni és ebbe a naplóba a dolgozónak joga van bejegyzést tenni, mind a korábbi javaslatát illetően, mind újabb, a termelést javító véleményét közölni. A naplózás, újszerű és eddigi gyakorlattól eltérő fóruma a dolgozók véleménynyilvánításának. S gondoskodás történt arról is, hogy a véleményekre, javaslatokra a dolgozók választ kapjanak. A termelési egységek vezetői tizenöt napon belül kötelesek értesíteni a dolgozót javaslata sorsáról, és a következő termelési tanácskozáson beszámolni arról, mi lett a javaslat sorsa, hogyan segítette a munkát? A szakszervezeti szervek jogosultak arra, hogy mind a megvalósítás, mind az elintézés módját ellenőrizzék, ugyanakkor a rendelet arra is kötelezi a termelési egység vezetőjét, hogy a dolgozók véleményéről készült jegyzőkönyveit nyolc napon belül felettes szervéhez terjessze elő. A termelési tanácskozások rendszeres megtartása, és ezek magas színvonalon való tevékenysége nemcsak hivatali ügy. Az üzemi demokrácia kiteljesülése elsősorban a dolgozóktól függ. Ezekben a napokban a termelési egységekben az elmúlt év tapasztalatait összegezik, az idei év feladatairól tanácskoznak. Nem véletlenül éppen e napokban jelent meg a Minisztertanács és a Szaktanács együttes rendelete e fontos kérdésről. Az üzemi demokrácia ki- szélesítése, a dolgozók véleményére való támaszkodás az egyszemélyi vezetést segíti, annak teszi könnyebbé munkáját. A soron lévő gazdasági feladatok sikeres megoldása sokban függ attól, hogy a mostani termelési tanácskozásokon hogyan jut kifejezésre a dolgozók véleménye, alkotó kezdeményezése. Megszoktuk már, hogy nem múlik el termelési tanácskozás a dolgozók véleménye nélkül — ezek megvalósítása, nemcsak az üzemi demokráciát teszi tökéletesebbé, az új rendelet maradék nélküli érvényesítése elösegítője idei nagy gazdasági feladataink megvalósításának is. A termelési tanácskozás jelentős erő a népgazdasági feladatok sikeres megvalósításában. I Csökkent az üzemi balesetek száma, javult a munkabiztonság A 34-es rendelet végrehajtásának eredményei Tolna megyében Az 1963. évi 34-es számú törvényerejű rendelet új alapokra helyezte a dolgozók testi épségének védelmét, a biztonságos munkafeltételek megteremtését. A rendelet egész sor területen írja elő a fokozottabb munkavédelmet, az alaposabb, gondosabb felkészülést a munkabiztonság megteremtésére. Tegnap a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munka- védelmi bizottsága arról tanácskozott, hogyan hajtották végre Tolna megyében, milyen eredményeket hozott a 34-es rendelet. Fodor István munkavédelmi felügyelő tájékoztatta a bizottság tagjait az ipari és mezőgazdasági balesetvédelemről. Megállapította, hogy Tolna megyében a balesetek száma 1964-ben, 1963. évhez viszonyítva csökkent. A három napon túl gyógyuló üzemi balesetek száma 1963-ban 11003 volt, a múlt évben 942 üze- I mi baleset fordult elő. ipari üze- ; mekben. Jelentősen csökkent a ' száz munkásra eső baleset, a bázisidőszakban 3,1 1964- ben pedig 2,6 baleset jutott száz munkásra. ■ Jelentősen emelkedett viszont az ' elmúlt évben — tíz százalékkal — az alkalmazotti és mu*i késlétszám, és ennek ellenére csökkent a balesetek száma. A szigorú törvény követelte rend eredményezte, hogy a megyében hét halálos balesettel volt kevesebb mint a bázisévben. S ez magában már oly tény, amely önmagáért beszél, amely fényesen igazolja a 34-es rendelet szükségességét. Általában az volt tapasztalható, hogy a súlyosabb nyomot hagyó balesetek száma jelentősen csökkent minden munkaterületen. 1963-ban például még 21 csonkulásos baleset fordult elő, a múlt évben már csak tizenöt. Két súlyos csonkulásnak számító eset történt: két dolgozó elveszítette egy-egy szemét. Az elmúlt évi üzemi balesetek következtében összesen 16 358 munkanap esett ki. lényegesen kevesebb, mint 1963-ban volt. A balesetek megoszlása is kedvezően alakult, hisz a nyolc napon túl gyógyuló sérülések száma is mintegy tíz százalékkal csökkent, a harminc napon túl gyógyuló sérülések száma sajnos a korábbi szinten maradt, de a betegségben töltött napok száma szaporodott. A szakszervezeti megyei bizottsággal nem rendelkező üzemekben is hasonló volt a helyzet, mint más üzemekben. Jelentős munkavédelmi fejlődés figyelhető meg a dombóvári fűtőházban, a balesetek száma csökkent — sajnos a kiesett napok száma nőtt. Bér a munkavédelmi szervek megállapítása szerint egyes baleset-típusoknál tapasztalható, hogy a kezelőorvosok indokolatMegkezdték az elfekvő mezőgazdasági gépalkatrészek és a gördülőcsapágyak felvásárlását A gyakorlati tapasztalatok szerint egyes mezőgazdasági üzemek sok olyan, helyileg is felesleges mezőgazdasági gépalkatrészt és gördülőcsapágyat tárolnak, amelyek hiánya más üzemekben számottevően gátolja a folyamatos munkát, illetve a gépek gazdaságos kihasználását. Az AGROKER Vállalat és a MEGÉV azzal a céllal, hogy ezek a felesleges készletek ismét a népgazdaság vérkeringésébe, illetve felhasználásra kerüljenek, megkezdte az elfekvő mezőgazdasági gépalkatrészek és gördülőcsapágyak begyűjtését. A begyűjtés lebonyolításával kapcsolatban az Agrotrösztnél rámutattak, hopv az AGROKER vállalatok és a MEGÉV — előzetes készletfelajánlás alapján — átvesznek minden olyan eredeti gyári, új alkatrészt és gördülőcsapágyat, amelyek készletezése és forgalmazása feladatkörébe tartozik. A gördülőcsapágyakkal kapcsolatban még egy fontos megkötésre kell figyelemmel lenni, nevezetesen arra, hogy gördülőcsapágyat — mind az AGROKER, mind a MEGÉV — csak azoktól a felhasználóktól vesz át, amelyeket ők szolgálnak ki. A gyorsaságnak kimutatható pénzértéke van. i A június 30-ig felajánlott, illetve átadott elfekvő készletekért ugyanis az érvényes értékesítési alapár 90 százalékát fizetik ki. A későbbiekben ennél számottevően nagyobb árengedménnyel veszik csak át az elfekvő mezőgazdasági gépalkatrészeket, illetve gördülőcsapágyakat. Sem az AGROKER, sem a MEGÉV nem vesz át olyan alkatrészeket, amelyekből már egyébként is selejtezést hajtottak végre. Az ilyen alkatrészek pontos jegyzéke az AGROKER vállalatoknál az érdeklődők rendelkezésére áll. Nem vesznek át továbbá olyan alkatrészeket, amelyek készletezője más vállalat és természetesen azokat sem, amelyek műszaki szempontból kifogásolhatók, tehát például felújított, leértékelt, házilag gyártott, vagy nem azonosítható alkatrészeket. A készletfelajánlás után az AGROKER előzetes átvételi nyilatkozatot ad. Ebben azt is rögzítik, hogy mikor és hová kell a felajánlott és elfogadott alkatrészeket beszállítani. A szállítás költségei az értékesítő gazdaságot terhelik. A felajánlások és a beszállított tételek azonosítása, az esetleges eltérések azonnali rendezése érdekében vasúti és postai küldeményeket az AGROKER vállalatok nem vesznek át. Az utóbbi korlátozás a MEGÉV-re nem vonatkozik. A MEGÉV az általa megadott címre és időpontban vasúti, postai szállításokat is elfogad. A feltételeknek meg nem felelő és az átvevő vállalat előzetes megrendelése nélkül beszállított készleteket sem az AGROKER, sem a MEGÉV nem veszi át. A feladó költségére és veszélyére vissza- küldikj lanul hosszú ideig tartják — például ujjsérüléssel — táppénzben a dolgozót. Az egyes szakmában előfordult baleseteket vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a MEDOSZ-hoz tartozó üzemekben emelkedett a balesetek száma, az összes baleset fele volt nyolc napon túl gyógyuló a mezőgazdasági üzemekben. A termelőszövetkezeti balesetekről nem lehet teljes képet kapni. A tsz-ekben előforduló balesetek közül csak a nyolc napon túl gyógyulókat tartják nyilván. Ebből megállapíthatjuk, hogy az 1963. évi 706-ról, a múlt évben 684-re csökkent a balesetek száma. Sajnos a termelőszövetkezetekben a múlt évben hat halálos üzemi baleset történt, míg a megelőző évben csupán kettő volt. A termelőszövetkezeti balesetek zöme az őszi hónapokra esik. A baleseti okok vizsgálatakor a legfontosabb megállapítás volt, hogy egyetlen alkalommal sem jelölték meg az ittasságot, mint balesetet előidéző okot. Nyilván nem a jegyzőkönyvekben szerepelt okok idézték elő minden esetben a balesetet. A balesetek 20 százaléka gépkezeléssel kapcsolatos tevékenység során »keletkezett, állapítható meg a statisztikából. Az anyagmozgatás mint ok a balesetek 30 százalékánál szerepel. Géptisztítás közben keletkezett az összes balesetek húsz százaléka, míg a kéziszerszámok rossz állapota miatt a balesetet szenvedettek öt százaléka sérült meg. A balesetet előidéző okok között szerepel igen magas (15) százalékkal az esés, csúszás, botlás, és a sérültek három százaléka állathajtás, vagy állattal való foglalkozás közben járt szerencsétlenül. A múlt évi balesetek többsége a sérültek felületessége, ha- : nyagsága miatt következett be. A baleseti jegyzőkönyvek tanúsága szerint a sérülések 18 százalékánál senki sem felelős a szerencsétlenségért. A balesetekkel kapcsolatban 224 esetben volt felelősségre vonás, 22 alkalommal prémiummegvonás, 11 esetben bírósági tárgyalás. A vállalatok 41 sérültnek, míg az SZTK-nak 118 ezer forint összegben fizettek kártérítést, a balesetért okolható jogi személyek. Érdekes tapasztalat, hogy a baleseti jegyzőkönyvekben gyakran szerepel a felelős megjelölésénél a sérült neve. Holott, a valóságban nyilván nem így van, mert a Dombóvári Fatelítő üzemben előfordult 12 olyan baleset után fizetett a vállalat kártérítést, amelyeknél korábban a dolgozót tették felelőssé. Az SZMT munkavédelmi bizottsága a múlt évi tapasztalatok alapján úgy határozott, hogy még következetesebben érvényt szereznek a 34-es rendeletnek, mert az eddigi tapasztalatok bizonyítják: a rendelet jó, teljes érvényesülését mindenütt meg kell követelni. Csak így várható a balesetek számának fokozatos csökkenése, csak így válhat a munka minden területen biztonságossá.
