Tolna Megyei Népújság, 1965. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-13 / 10. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1965. január 13. A levelibékától a mesterséges holdig Emlékeznek Tímár Mihályra? Az Arany ember, Jókai regényhőse azzal kerül közelebb a Senki szigetén a kis Noémi szivéhez, hogy megérteti a kislánnyal: az addig rettegett békák jóbarájtok, kedves és hasznos állatok. „Majd elvisszük haza, egy befőttes üvegbe vizet teszünk, abba kis lajtorját faragunk, a fogoly bókát beleeresztjük, s az feljön a létrafokon, ha esőt érez.” Aztán hazaérnek a fogollyal és Noémi boldogan mutatja anyjának: — „Nézd, hogy pislog szép szemével! Eltesszük üvegbe, majd fogunk neki legyeket, s ő nekünk időt fog jóséin! Öli, te kedves, te kedves kis jószágom! S gyöngéden arcához simogatá a kis levelibékát.” Az Aranyember békája persze elsősorban Noémi ébredező szerelmét jelezte a hajós iránt. De azért igen komoly emberek is időjóslásra használták az apró, aranykarikával keretezett szemű békákat — és az időjóslás régi-régi mestersége babonákkal és hiedelmekkel vegyült még apáink idejében is. Most viszont — de előbb hallgassuk meg a humoristákat. Aki nemcsak Jókait de a vicclapokat is olvassa, rájön, hogy a humoristák ma is egyik alaptémájuknak tartják a meteorológiát, az időjóslást; nem csökkent ennek a lehetősége ma sem. Pedig objektíve a meteorológia régen nem az a téma, aminek például még Karinthy Frigyes, a filozófus nevettető tartotta, úgy mutatva be a tökéletes előrejelző készüléket: zsinegen deszkát kell az ablak elé akasztani. Ha a deszka száraz, derült idő van. Ha a deszka nedves, esik az eső. Ha himbálózik, fuj a szél. Dehát tréfa-e a meteorológia? AKí'h tárgyilagosán figyelik az előrejelzéseket — a mi rádiónk is rninúéa híradással egyidőben közli őket — megállapíthatja: lényeges eltérés az előrejelzésektől nagyon ritka. A meteorológia a legközérdekűbb és egyik legérdekesebb tudomány lett a mi nemzedékünk idejére. Áhhoz, hogy Budapesten be lehessen mondani: „Előrejelzés holnap estig“ — száz és ezer tudományos munkatárs szigorú összehangolt, hallatlanul alapos, nemzetközi méretekben is kooperáló munkája szükséges. Minden ország a megfigyelő állomások, az obszervatóriumok egész hálózatát tartja fent. Ezek óráról órára közlik egymással az időjárás helyzetét és a rádió korában természetes, hogy egy hideg- vagy melegfront érkezése, egy ciklon kialakulása nem meglepetés ezer kilométeres távolságban sem. Nagyon ismertek persze a népi megfigyelések is. A medve február 2-i megjelenése illetve visszabújása ... A Me- dárd-napi eső hosszas utóhatása (ha nem is éppen negyven napig). Ha aztán ezek közül bármelyik bekövetkezik, hajlamosak vagyunk azt mondani: ugyan, kérem, régen se műszerek, se műszeres ballonok, amiket tízezer méteres magasságokba is feljuttatnak. nem voltak; honnan, tudGyors- és gépír ón őt azonnali hatállyal felveszünk. Gyakorlattal rendelkezők előnyben. Tolna megyei KISZÖV. Szék- j szárd, Széchenyi u. 53. (56) ta öregapánk, ükapánk, hogy a február elejei gyors felmelegedés nem marad tartós; honnan volt fogamla a június elejei mon- szumjellegű eső tartósságáról, amikor azt se tudta, ml a ciklon, az anticiklon és a légrétegek mozgását esetleg valami jószándékú szent munkájának tudta be? (Hiszen imádkoztak esőért és könyörögtek jó időjárásért és még a templomi énekek némelyike is kérte az égieket a termés támogatására, megfelelő csapadékkal!) Szeressük és tiszteljük a „régi öregeket” — de kegyeletünk ne menjen túl a józan határon. Hiába, nem valami csodálatos megérzés tette lehetővé ezeknek a jó időjárási jelzéseknek a kialakítását, hanem a sokszáz éves, egymásnak adott tapasztalat. A ma embere azonban néhány esztendő alatt többet oldott meg a természet megfigyelésének és a jelenségek nyomon követésének óriási feladatából, mint előtte századok. Elég talán, ha az űrhajózás 1957. óta elért eredményeire gondolunk. Gagarin, Tyitov, Glenn, szovjet és amerikai férfiak, s immár egy nő — a kedves Tyeresko- va, az űr-kedvenc, — látták a Földet, a viharzónákat, az időjárást felülről. megfigyeléseik máris hozzátettek a tudomány közös kincséhez, az időjárás jelenségeinek megfigyeléséhez és az egyre javuló, korszerűsödő előrejelzések rendszerének kialakításához. (Igaz, az „időjárás felett repülni” — nem űrhajós sajátság. Aki utazott már sugárhajtású vagy turbölógesavaros utasgépen, TU 104-es, 114-es, -Ca r a vella. vagy Boeing 707-es típuson, tudja hogy ezek a gépek biztonságukat és a rajtuk való utazás kényelmét annak köszönhetik, hogy „az időjárás felett repülnek”). Az űrhajós azonban leszáll és a repülőgépek sem utaznak megállás nélkül. Szakadatlanul róják viszont elliptikus pályájukat a mesterséges holdak — az olyanok. mint a Szovjetunióban jelen- Leg nagyszámban felbocsátott (már ötvenes szériánál tartó) Kozmoszmesterséges holdak, vagy az amerikaiak speciálisan időjárási szput- nyik típusa, a TIROS. (A rövidítés nem valami görög név. azt jelenti: „Television and Infrared Observation Satellite”, azaz Televíziós és Infravörös Megfigyelő Műhold.) Mit tud a „TIROS“ I960 óta ez a sorozat szinte állandóan fényképezi a felhőréteket felülről és a képeket a földre továbbítja. 700—800 kilométer magasban járja útját az ügyes megfigyelő; segítségével ciklonok, tájfunok, hurrikánok készülő terveiben olvasgat a tudományos munkatárs, ami már lehetővé teszi. hogy a veszélyeztetett területen a lakosságot előre értesítsék például pusztító szélviharok érkezéséről. Hosszú volt az út a Senki szigete apró zöldbékájától a mesterséges holdig, amelyet óriásrakéta röpít a világűr magasságaiba. Dehát az ember minden vonatkozásban hosszú utat tett meg. Nem csoda, hogy az ég jelenségeinek kutatása is meggyorsul, éppen a mi esztendeinkben. Azt pedig, hogy holnap milyen idő lesz? Ejnye, éppen nincs kéznél se zöldbéka, se mesterséges hold. De — kapcsolják be a rádiót. Ma már bízunk és bízhatunk az előrejelzésben. (b. f.) A Tamási és Vidéki Körzeti Földművesszövetkezet a nagykónyi melegkonyhás presszó-falatozójába szakképzett üzletvezetőt keres. Jelentkezés a földműves- j szövetkezet ig. elnökénél. Fizetés kollektív szerint. (44) ■BT". ..........- ' -----■ m ó JÁNOS mmiKüS KISREßENy 4. Ettől a gondolattól nagyon rossz kedve lett újra, mert erről eszébe jutott, hogy amíg ilyen alakok vannak a Köztársaságban, addig meg van kötve a keze. Éppen ezért el is határozta — amire eddig csak gondolt, — hogy Mihályit elteszi az útból. Ha ez sikerül, akkor átveszi a Nemzeti Bizottság vezetését, a pártokat pedig feloszlatja. Igazán feleslegesek a pártok, amikor ő tudja, hogy mit kell tenni. Ki tudná, ha Biri Tibor nem? Hát kinek jutott eszébe a köztársaság alakítása? Neki! Egyedül csak neki. Nyilvánvaló tehát, ha valaki mást gondol, az már nem lehet jó, az neki csak rosszat akarhat. Márpedig, aki ilyesmiben töri a fejét, arra nincsen szükség ebben az országban. Mármint a Köztársaságban. Itt csak egy ember akarata érvényesülhet, a tömegek beleszólása csak anarchiát szül. Mi lett volna a leventében is, ha mindenki azt teszi, amit akar? Fejetlenség! Ott is egy ember vezényelt, azért völt fegyelem... Behunyta szemét, megfeledkezett a világról, az erdőről, a tüzelőről. Tervezgetett, alakította magában az elkövetkezendő államot. A hideg szél bebújt az avar közé, magára húzta a leveleket, mocorgott, zörgött, aztán kisiklott, a fák törzseihez simult. Kicsi Birinek is bekúszott a ka-* bátja alá, megcsiklandozta bőrét, játszadozott vele. De az elnök ezzel mit sem törődött. Csak akkor tért vissza álmodozásából a jelenlévő világba, amikor a szekérzörgést meghallotta. Kérész egyedül hajtotta a lovakat. A szekér gazdáját nem hozta magával. Kicsi Biri ’ elismerőleg bólogatott. Ügyes gyerek, ez még viszi valamire. Tudja, nem kell az orrára kötni senkinek, mire kérték a fogatot. Amikor a szekérhez lépett, mégis elkomorodott, mert a derékban egy százhatvan-száznyolc- van kilós hízó volt kinyújtóztatva. Tarkójából szivárgott a vér. Nyilvánvalóan Kérész szerezte, mégpedig nem szépszeréve! Az elnök haragosan megkérdezte: — Mi ez? — Disznó, szép kövér disznó •— hangzott a felelet. — Honnan? Kérész elmosolyodott, vígan ugrott le a szekérről, úgy mondta: — A paraszt megijedt, azt hitte, örökre elviszem a lovát, meg a szekerét. Ha idáig meg tudta őrizni a jószágokat, most már nem akarja elveszíteni. Ezért inkább felajánlotta a disznót, teljesen ingyen. A lovakért. Én meg elhoztam. Azt viszont megígértem, estére viszontlátja £ lovát is, szekerét is. Kicsi Biri megenyhült, de azért még mindig szigorúan kérdezte: — Felajánlotta? Kérész tele szájjal nevetett: — örömmel. Higgye el, elnök polgártárs, örömmel. Szűrös Szilágyi csak a két sárgáját akarja viszontlátni, nem törődik az a disznóval egyáltalán. Biri elfordult. Sokáig bámulta a hófelleges eget, mintha nagyon töprengene valamin. Majd végre szigorú arccal visszafordult. — Ez máskor elő ne forduljon! — mondta fenyegetőzve, és intett a két embernek, hogy rakják a fát, ne vesztegessék az időt. * Éppen delet kongatott a torony órája, amikor Kicsi Biri két kísérője társaságában megállt egv piil- '.-lrn a M*hál. rék kapnia előtt. Felpillantott a műhely feletti cégtáblára, átfutotta az ismerős szöveget. — „Mihályi Sándor Gépészkovács” — olvasta fennhangon, dühösen az írást, azzal elindult kemény léptekkel befelé az udvarba. Kérész Miska, meg Molnár Anti három méterrel a nyomában, szigorú és hivatalos arcot vágott. Biri, amint haladt a ház felé, még most is reszketett a méregtől. Állandóan a Mihályi cselekedete járt az eszébenj Az este, amikor lefeküdtek, akkor mondta el az asszony, hogy mit művelt a kovács, hogyan vágta a faszeges csuprot a húsostálba. Ez bizony nyílt lázadás volt. másképp nem tudta értékelni Biri. Valószínűleg nem tetszett neki, hogy az elnök családja jólétben é! Vagy talán irigyli, ő vágyik il^en sorra? Akár így, akár úgy, mindenképpen vesznie kel! Egyikük felesleges a Köztársaságban. Még első dühében el akart rohanni, hogy megbosszulja magát, de mégis meggondolta a dolgot. Egyáltalán nem a haragja csillapodása miatt mondott le a megtorlásról. Mert a mérge nemhogy csillapodott volna, hanem óráról órára nőtt. Más oka volt ennek: éspedig Kérészék. Miattuk tolta ki a Mihályival történő leszámolás napját. Egyiket sem tudta ugyanis előkeríteni az este, pedig elszalasztottá értük a két nagyobbik gyereket. Úgy látszik, a disznóval voltak valahol elfoglalva. Vagy talán visszafordultak még az erdőbe, hogy egy-egy fuvar fát hozzanak ők is. Mivel pelant át az agyán, közben lepakolta a vasalt ruhát a kanapéról, és hellyel kínálta a vendégeket. Biriék meglepődtek a szívélyes fogadtatáson. Nem ilyesmire számítottak. Egyelőre nem volt más választásuk, hát leültek. De Kicsi Biri nem akarta vesztegetni az időt, gyorsan a lényegre tért. Mogorván kérdezte: — Hol van az ember? — Hívom azonnal, Kint van a műhelyben. Az asszony csakugyan kiszaladt a ház elé és kiabálni kezdett: — Sándor! Sándor! Gyere be egy kicsit..; A műhely felől azonnal felhangzott a válasz: — Mindjárt ott leszek! Mihályiné bent termett egy pillanat alatt. A kredencből kivett egy tál tésztát odatette a Játoga- tók elé. Kínáita őket kedvesen, mosolyogva. Azok mégsem vettek el egy darabot sem. csak ültek szótlanul az asztal mellett. Jaj, még csakugyan haragusz- nak ezek — rémüldözött magában az asszony, és nem merte tovább kínálgatni a néma vendégeket. Nem kellett sokáig várni, mert Mihályi sietve benyitott. Vele jött a szomszédja is. Széles Jóska. A fiatal gazda egy láncot szorongatott a markában, látszott, éppen azzal végeztek valami műveletet a műhelyben. Amikor az ajtó becsukódott, Biriék félálltak ,a kanapéról. Néztek egymásra haragos szemekkel, és hallgattak. Ha ölni lehetett dig Biri egymagában félt elindulni, mert ismerte Mihályi erejét, hát inkább megvárta a másnapot. De most már, hál istennek, nem vár. Végre itt van a kíséretével együtt, és most már nincs könyörület. Jól ismeri a járást, megy egyenesen a nagyházba. Ha a műhelyajtó be van hajtva, akkor ott kell legyenek. Valóban, az asz- szony látta őket az ablakon keresztül, s már nyitja is a, szoba- ajtót a Látogatók előtt. — Jónapot, komám, kerüljenek beljebb! — mondja az asszony Birinek, és kedvesen mosolyog, mert egyáltalán nem is sejti, mi járatban vannak. Bár az este mondott a férje valamit Biliről, amiből annyit megértett, hogy nagyon felvitte az isten a koma dolgát. Azt is tudta, hogy emiatt összeszólalkoztak az urával. Úgy gondolta azonban, hogy az ilyesmit nem kell komolyan venni. Annál is inkább, mert az este nevetve mondta az ember, hogy észhez kell Birit téríteni, mivel meghibbant egy kicsit. Mitől, mitől nem. azt ő nem tudhatja, de lám, nem lehet olyan veszedelmes a dolog, mert itt a koma. már el r iött látogatóba. Mindez egy pillanat alatt vUvolna a tekintette! Mihályi nem élt volna tovább egy pillanatig sem. mert Biri keresztüldöfte volna a pillantásával. Eltelt egy perc, nem szólalt meg egyikük sem. Mihályiné szemével kérte, biztatta mindegyiket, hogy nyújtsanak kezet egymásnak. Éppen csak nem kabátjuknál fogva húzta a két embert egymás mellé. Mihályi emberelte meg magát először, ö szólalt meg. — Mi szél fútt erre benneteket? Kicsi Biri fojtott hangon válaszolt: — A tegnap délutáni szél. Most az asszony kezdte a beszélgetést:. — Üljenek már le. komám! Ne haragoskodjanak. Ülve jobban lehet beszélni, ha valami hiba van is. Mihályi az ajtótól közelebb jött. rátenyerelt az asztalra. Meghajolt kissé, úgy nézett lefelé a suszterre. — Idefigyelj. Biri! Nagyon megharagudtam tegnap nálatok, csúnyán viselkedtem. De hát mit csináljak? Ez mán megesett..; Hanem, te meg azzal a marhasággal, amit a Községházán mondtál, fel tudnád mérgesíteni a legbirkább türelmű embert is. (Folytatjuk.)
